Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

1974. október 20., vasárnapi ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 mmm f!„ « i \ ß Kiküldött munkatársunk riportja Murád 30 m szabad A Kalcmc«dán — ahogy a törökök nevezték az egykori bajvívások szín­helyét — egyik sétányán állunk a lassan szemerkélő esőben. Hátunk mögött a ma teljes egészében műem­lék felsővár és a város, a történelme során oly sokat szenvedett város, Belgrád, amely ma 30 éve szabad. Előttünk a mélyben ölelke­zik a Duna és a Száva, azon túl pedig a szakadat­lanul épülő Üj-Belgrád kor­szerű épülettömbjei kelnek életre a lassan felszálló köd­ből, párából. Nem véletlen, hogy a várnak ezt a pont­ját a törökök „Fityilbair”- nak, Az elmélkedés helyé­nek nevezték. • A vár mai látogatóját azonban nem­csak a kilátás nyűgözi le, hanem elgondolkoztatásra készteti az e város légkörét uraló tömény történelem is. Hogy is mondta Ante bá­csi, a volt partizán, amikor a Trg Republike — a Köz­társaság tér egyik kávéhá­zában egy kupica rakijica — pálinkácska —, és a kis rézedényben felszolgált tur- ska kafa — török kávé — mellett a régwnódon ciga­rettát sodortunk szép, hosz- szú szárú, szőke, haj-do­hányból? A hét dombra épült város hét nevet ka­pott viharos történelme fo­lyamán. Singidunumnak ne­vezték a kelták, Róma és Bizánc uralma alatt az Al­ba Graeca nevet viselte, rö­vid ideig volt Álba Bulga- roum, az i. e. IX. század­ban kapta a Beográd, a Fe­hérvár nevet messzire lát­szó világos szikla platójáról, magyar királyi birtokként a Nádorfehérvár névre ke­resztelték, a több száz éves török uralom alatt a Dar- ul-Dzslhad, A szent hábo­rú küszöbe nevet nyögte, Habsburg kézen Griechisch Weissenburg is volt, de az­óta, hogy a töröktől Mihály szerb fejedelem megkapta a kiürített vár kulcsait, a város neve többé nem vál­tozott. Ez 1867. április 6-án volt. És április 6-a 1941-ben. Hétszázötven fasiszta repü­lőgép bombázza Belgrádot, 20 ezer halottat kell elte­metni, romokban hever a Fehér város és az a ház­tömbsor is, ahol a háború után impozáns teret alakí­tanak ki; s mivel 1944. ok­tóber 20-án ide futottak be a felszabadító győztes parti­zán egységek és a szovjet csapatok dübörgő páncélo­sai, a Köztársaság nevet kapja. Hogy is mondta Ante bá­csi, a volt partizán? A Jugoszláv K™tá Párt Tito vezetésével akkor hirdette meg az ellenálló és felszabadító harcot, amikor a hitleri Németország meg­támadta a Szovjetuniót. A nagy túlerőben levő ellen­séggel folytatott hosszú és súlyos harcban jött létre a Népfelszabadító Hadsereg, amelynek 1944. szeptembe­rében már 60 hadosztálya, saját tengerészete, légi ala­kulatai voltak és nagyszá­mú partizánosztaga is. Ez időben a Szovjetunió Vörös Hadserege már elérte a ju­goszláv határt, s ekkor ál­lapodtak meg abban, hogy közös hadműveleteket foly­tatnak az i^rszág és Belgrád felszabadítasa érdekében. A belgrádi hadművelet a két hadsereg harcosainak hősi­essége és nagy áldozatok árán 1944. október 20-án győzelemmel, Belrád fel­szabadításával ért véget. Ez­által még kedvezőbb felté­telek jöttek létre ahhoz, hogy a Népfelszabadító Hadsereg tovább haladjon előre Jugoszláviában, a Vö­rös Hadsereg pedig Magyar- ország területén. A jugo­szláv hadsereg folytatta az ország felszabadítását, egy­ben pedig biztosította a Vö­rös Hadsereg magyarorszá­gi stratégiai pontjának déli szárnyát. A Kalemegdán egyik sé­tányán, Az elmélkedés he­lyén állunk a szemerkélő esőben. Előttünk a mélyben ölelkezik a Duna és a Szá­va, itt magasodik a koroná­zó templom zöld sisakja. Hátunk mögött pedig az egyik várárokban zöldre festett fegyverek, ágyúk, géppuskák, harckocsik sora­koznak mozdulatlanul, bé­nán. A felszabadító harc­ban zsákmányolták ezeket, ma kiállítási tárgyak. Belg­rád sok évszázados törté­netében igen ritkán, leg­újabb történelmében pedig ezúttal fordul elő először, hogy a város teljes 30 éven át békében élhet. A háború előtti tipikus balkáni városból, amelynek 300 ezer lakosa volt, Belg­rád európai nagyvárossá fejlődött, lakosainak száma egymillió háromszázezerre emelkedett. Lakosságában képviselve van egész Jugo­szlávia. A szerbeken, hor- vátokon, a crnagaraikon és macedónokon kívül élnek Itt szlovénok, albánok, ma­gyarok és más nemzetiségek tagjai is. A város ipari ter­melése ma 18-szorosa az 1939. évinek. A háború be­fejezése óta 150 ezer lakás épült 8 millió négyzetmé­ternyi alapterülettel. 269 ál­talános és középiskolájának közel 200 ezer diákja van, a 24 egyetemnek pedig 72 ezer hallgatója. Rftlnrófl büszke város. weigrau Es poUtizáló város. Erről győződtem meg néhány napos jugoszláviai belgrádi látogatásom alkal­mával. Szinte minden be­szélgetésben felvetődtek azok a rendkívül fontos idei események, amelyek majd hosszú időre megha­tározzák Jugoszlávia életét. Megszületett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság új alkotmánya és lezajlott a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének X. kongresszusa. Ezekben a hetekben, a felszabadulás 30 éves évfordulójára em­lékezve is az élet minden te­rületén határozott pezsdü- lés tapasztalható annak je­leként, hogy a társadalom minden rétegében erősödik a szándék a párt- és az al­kotmányos elhatározások következetes megvalósításá­ra. ' A Kalemegdán nyán, az elmélkedés he­lyén állunk a szemerkélő esőben. Hátunk mögött lük­tet az egyre fiatalodó város, előttünk a mélyben ölelke­zik a Duna és a Száva, azon túl pedig a szakadat­lanul épülő Üj-Belgrád kor­szerű épülettömbjei kelnek életre a lassan felszálló ködből, párábóL Oravec János nil versmoniló verseny ' A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Szak- szervezet kulturális napjai­ba illeszkedő versmondó versenyt a rendezők a 30 éve mártírhalált halt Rad­nóti Miklós költő emléké­nek szentelték. Több száz fiatal vett részt az üzemi, vállalati versenyeken s a legjobb 18 szavaló jutott a Rónai Sándor Művelődési Központban lebonyolított megyei döntőbe. A színvonalas versenyen végül ráadás versmon- dással dőlt el az első hely sorsa Báthory Emőke, az { Állami Biztosító szerencsi , fiókjának fiatal tisztvise­lője és a sárospataki Afész színeiben szerepelt Ajtai Katalin között — az előbbi javára. A harmadik helyezett Pozsonyi Katalin, a Ijorsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat ifjú­munkása lett. Ök hárman képviselik megyénket a no­vember 14-én Nyíregyházán öt megye legjobb versmon­dóinak részvételével sorra kerülő területi düntőn. Jégóta próbálom ki­egészíteni a Pallas lexikon — egyetlen családi örökségem — , hiányos sorozatát. Egy-egy kötetre oly­kor másfél—két évet is várni kell. Sokkal egysze­rűbb lett volna (s talán olcsóbb is), ha valamelyik antikváriumban megve­szem az egész sorozatot. Csakhogy a gyerekkori nosztalgiák sokkal erőseb­bek, mint a felnőtt ember racionalizmusa. Legalábbis ebben a lexikon-ügyben ... Megviselt kötetek — mondaná rájuk a becsüs. Hát persze, hogy azok, ké­rem tisztelettel, hiszen nemzedékeket szolgáltak ki. — A borítón ez a sok vágás?! —• akadékoskodna tovább az antikvárius. Hát tetszik látni, ez Igazi érték, úgy is mond­hatnám : „a történelem kézjegye”. kötött össze bennünket. Esténként elvitt a tá­bori moziba. Egy ház ud­varán vetítettek a falra. Enyhe esték voltak, a ka­tonák a földön ültek, en­gem is maga mellé vont a kozák. Érdekes, hogy a híradók közül, nem emlék­szem diadalmas offenzí- vákra, győztes tankokra. Inkább könnyező orosz asszonyok képe maradt meg bennem, akik virágot bo­rítanak a katonasírokra, vizet hordanak a rommá lett városok utcáin. Néma csendben néztük a filmet. A kozák egy pilla­natra el nem engedte a kezem, s időnként érez­tem, hogy megszorítja. ígérte, hogy szerez ne­kem egy szelíd lovat. S biztos, hogy szerzett volna (a 18 évesek gyerekek még annyira, hogy megtartsák romantikus ígéreteiket), de hát tovább kellett menni. Mire a könyves ember bizonyára arcomba nevet­ne. Á lexikon egynémely titkaihoz ugyanis csak ne­kem van kulcsom. Ügy emlékszem, mintha ma lett volna. (Egy kilenc­éves gyerek emlékei min­dig sokkal erősebbek, mint a felnőtteké — mondta a minap egy okos ember, s én hiszek neki.) Még a ci­garetta (beillet az szivar­nak is) kaparó füstjét is felhozza bennem az érzés- emlékezet. Csak a katona nevét felejtettem el. De az arcát, alakját nem. Kozák volt A sapkáját sokszor próbálgattam, anyám nem kis bosszúsá­gára, aki mindig a tetvek- től féltett bennünket. S nem is alaptalanul, hiszen harmincegynéhány évvel ezelőtt a falusi iskolákhan minden orvosi vizit után (nem volt valami gyakran) kopaszra nyírtak néhány gyereket. Hát akkor a há­ború katonatömegeibe hogyne fészkelné be nfa- gát ez a nemszeretem jó­szág. Szóval a kozák (egészeh fiatal volt még, bajúsz nél­kül) lovaglóülésben egy lócán, s vágja a dohányt Alátét a lexikon. Mindent én adtam neki: a dohányt, a könyvet, talán csak a kést nem. Viszonzásként megengedte, hogy csap­kodjak a fonott kancsuká­jával, amit a csuklómra húztam, s később sodort nekem is egy cigarettát. Ha nem értettem volna a füstölés tudományához, so­ha nem hozom ki a lexi­kont. Mert ugyebár min­den művelt ember tudja, h >gy a Pallas köteteinek színes képeit hártyapapír borítja. Hasonló a cigaret­tapapírhoz, ami nagy úr volt a háborús időkben. A kozák örült, s én még jobban, hogy kedvére te­hettem. Akkor már né­hány napja jó barátság Gyerekkori katonabará­taimnak mindig tovább kellett menniük. Mert a gang vaságyán 1944 kora tavasza óta katonák alud­tak. Eddig csak magyarok, ez a kozák az első orosz. Hogy miért a gangon? Mert a gang ott volt a szoba előtt, s a szobában aludt a tiszt. A tisztek mindig orvo­sok voltak. Az iskola egyik terme műtő volt, meg kö­töző, a másik kórterem. A tanítói lakásba éjszakán­ként áthallatszott a sebe­sültek nyögése. Olyan Is volt, aki ordított. Sokkot kapott — úgy mondta Tó­ni. Tóni is barátom volt, bár egészen más, mint a ko­zák. Mindig a hazamené­sen járt az esze. A család­járól beszélt, a fényképe­ket mutogatta. — Már rég leléptem volna — mondo­gatta apámnak —, de hát nem hagyhatom ezt az Ál­latot. Az „Állat” azon ke­vés magyar tisztek közé tartozott, akiket nem útált a legénység. Fekete bársony parolint viselt, két arany csillag­gal. De a zubbonya a fo­gason lógott, mért a fő­hadnagy éjjel-nappal ope­rált. Már Battonya alól hozták a sebesülteket — a „tábori kórházban” nem maradt, csak néhány véres szalmazsák —, de a fő­hadnagy (az az Állat) még mindig nem mozdult. Már nemcsak az ágyú­zást lehetett hallani, ha­nem a kézi fegyverek ro­pogását is, mikor a' sebész — úgy ahogy volt, véres fehér köpenyben, beült Tóni mellé az autóba. — Pucolhatunk! A hang­ja gúnyos volt és fáradt De nem juthattak ki az udvarból. A kapuban út­jukat állta egy rozzant mentő. Az öreg szanitéc, miután végighallgatta a kutyaistenezését, csak eny­nyit mondott: haslövés .. alázatosan jelentem. A sebesültet a keskeny betonjárdára tették le hordágyastól, s az orvos mellé térdelt. Engem nagy­anyám bevitt a szobába, s mert vonakodtam lefeküd­ni, jól elnadrágolt. Idegen nyelv szokatlan hangjaira ébredtem. (Köz­ben biztosan eltelt néhány nap, dg a gyerekek inkább csak az eseményekre em­lékeznek.) Apám beszélt egy orosz tiszttel, németül Nagyon kár. hogy ezt nem tudom felidézni, pe­dig ugyancsak mulatságos lenne, hiszen egyikük Sze­geden, a másikuk valahol a Don vidékén tanulta Schiller nyelvét. De hát mindketten tanítók vol­tak. Egykorúak. Persze apám sok mindent nem tu­dott a világról, amit ez a másik tanító már tudott, a frontkatonák azonban csak a sematikus filmekben tar­tanak szemináriumokat. Ez a katonaruhás taní­tó — most már tudom, hogy a 2. Ukrán Front egyik lovas hadosztályá­nak volt a tisztje —, elő­ször is arra tanította meg apámat, hogy a vodkát nem stampedlis pohárból kell inni. Miután az öre­gem jó tanítványnak bi­zonyult, másról is szó es­hetett. Persze fogalmam sincs, miről, csak arra em­lékszem, hogy sűrűn kap­kodták ki egymás kezéből a német szótárt... Érdekes, hogy a fiatal kozák meg én nem érez­tük a nyelvi nehézsége­ket. De, hogy is voít azzal a lexikonnal? Mondom, ülünk a kozákkal (illetve azt nem mondtam, hogy a nyárikonyha és a disznóól közötti rejtettebb terüle­ten) és füstöltünk. A lexi­kon hártyapapírja kitűnő­en megfelel a célnak. Ke­ressük még a további ké­peket, azaz hogy az újabb hártyapapírt, mikor várat­lanul megjelenik a tiszt­tanító. Mikor látja, hogy mit művelünk, se szó, se be­széd kiveszi a kezünkből a könyvet, s ad egy-egy nyaklevest. A kozáknak nagyobbat, nekem kiseb­bet. , Fejcsóválva forgatta a csúffá tett kötetet, közben intett a kozáknak —, aki persze mereven állt —, hogy üljön le, ezzel már úgysem tehet jóvá semmit. Bűnbánóan néztük, ho­gyan pergeti ujjai között a vastag könyv lapjait. Az­tán a felső zsebébe nyúlt, kivett egy kis ceruzát, be­leírt valamit a könyvbe. A kezembe nyomta: vi­gyem isten hírével. Be­csempésztem a Pallast a többi közé ... falu felszabadulásá­ról olvasok az új­ságban. Az emlékek megfakultak, meg­szépültek. Harminc év nagy idő. Az a kozák — ha túlélte — már öregedő ember, s a tisz- nyugdíjas, mint apám. Vagy ők is csak legendává lett alakok. Nem, az nem lehet, hiszen itt a dohány­vágó késsel összeszabdalt Pallas, s nicsak, itt van­nak a cirillbetűk is. A név — mint az aláírások általában — olvashatat­lan. de a dátum — 6. X 1944. — olyan éles rajzó mintha csak ma írták vol­na. A falu tényleg október 6-án szabadult fel, de hát az első napon még nem cigarettázhattunk együtt a kozákkal. Persze hogy nem A tiszt néhány nappal előbbi dátumot írt a lexi­konba. ö már akkor tud­ta, miért... Gyarmati Béla CIRILL BETŰK A PARLAGBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents