Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

1974. október 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az ózdi nagyolvaszlo jelene és jövője A kohász is a martinászra figyel Akik kicsit is ismerik a vasgyártás technológiáját tud­jak, hogy a kohó kényes szer­kezet. Ha egyszer .„megbok­rosodik” a kohójárat, egy hét is kell hozzá, amíg vissza­zökken minden a rendes „ke­rékvágásba”. A nagy monst­rumból addig csak hébe-hó­ba csurog a nyersvas, baj van ilyenkor a minőséggel is. Izzad, kínlódik, káromkodik a kohász, ugyanezt teszi az acélműi dolgozó is ... — Ne fessük az ördögöt a falra, — szói közbe gyorsan Halász József, az ÖKÜ nagy­olvasztómű gyárrészleg-veze­tője. — Eddig 22 ezer tonna a termelési előnyünk, ennek ellenére egyetlen ilyen üzem­zavar is végzetes lehet az acélmű tervteljesítése szem­pontjából. Soha nem csapol­tunk még annyi nyersvasat, mint az idén, mégsem mond­hatjuk, hogy már nyugodtan »Ihatunk... * Az acélmű mindig éhes. És ezt az éhséget mindig annyi folyékony nyersvassal kell csillapítani, amennyit az üzem éppen igényel. A két gyár- részleg pontos, szinte percre összehangolt munkája szüksé­ges a folyamatos termelés­hez. Különösen most, amikor az acélmű terve 1,1 millió tonna, s ez az ember és az üzem teljesítőképességének a felső határa. Ezért izzad, s izgul most a kohász és a martinász az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az ózdi nagyolvaszlómű gyárrészleg története érdeke­sen alakult az utóbbi másfél évtizedben. A felszabadulás lilán (1962-ig) elsőként a me­tallurgiai üzemek, a nagyol­vasztómű és az acélmű re­konstrukcióját végezték el az ÓKÜ-ben, Ekkor épült fel a négy kohó és a nyolckemen- cés acélmű. Akik a gyár perspektíváját kevésbé is­merték, sokáig arról beszél­tek, hogy a nagyolvasztómű beruházását eltúlozták. Há­rom kohó is elláthatta volna az acélműt nyersvassal. — Ma már aligha tarthat­ja valaki feleslegesnek a ne­gyedik kohót — mondja a gyárrészlegvezető. — Tíz év alatt megduplázódott a nyers- vastermelésünk. s most már olyan beruházásokon és kor­szerűsítéseken kell gondol­kodni, ami további termelés­növekedést eredményezhet. Gyárrészlegünk évi terve 860 ezer tonna nyersvas. Remény van ró. hogy év végéig 880 ezer tonnát csapolunk, mint­egy 80 ezer tonnával többet a múlt évinél. A közeli cél az l millió tonna nyersvas- t irmelés, ez szükséges ugyan­is ahhoz, hogy az acélműben évente 1,4 millió tonna acélt csapolhassanak. * Említettük, hogy tíz év alatt megduplázódott anagyolvasz- túmű gyárrészleg termelése. Ehhez műszaki intézkedések sorozatára volt szükség. Az Kifizetődött a Tibolddarócon, a Kácsi pa­takra néző domboldalakon az elmúlt két évben gyepfej­lesztési beruházást hajtott végre a Rákóczi Termelő­szövetkezet. Az itt levő ős­gyepek az előző években csak nagyon gyenge legelő­területet biztosítottak a tsz szarvasmarha-állománya számára. Ha legeltették az ősgyepeket, kaszálásra, szé- ragyüjtésre nem is igen ke­rülhetett sor a domboldala­kon. Azokon a részeken, ahol nem járt a jószág, leg­feljebb évi két gyenge ka­szálásra számíthattak. átépítések során két kohó! térfogatát növelték, új turbó- ! fúvókat helyeztek üzembe, s itt kell megemlíteni a Borsodi Ércelőkészítő Mű szerepét is, amely jó minőségű zsugorít- ványával nagyban hozzájá­rult a termelés növeléséhez. — Milyen intézkedések szükségesek a termelés to- J vábbi fokozása érdekében? j — Jövőre kerül sor a 2-es számú nagyolvasztó átépíté­sére. A kohó felújításával egyidőben növeljük a térfo­gatát is, s u következő év­ben, 1976-ban a 3-as számú kohó kerül sorra. Két új lég­hevítő is épül, a meglevő 12 léghevítő pedig teljes rekon­strukcióra vár. Nehezíti a | munkát, hogy a felújításkor j a léghevítők mintegy 60 éves páncélzatát is ki kell cserél­ni. Egy új turbófúvóra is szükség van. ez várhatóan 1978-ban készül el. * Arról beszélgetünk a gyár­részlegvezetővel, hogy a megduplázódott termelés, dupla erőfeszítést igényel-e a kohászoktól. — Számos műszaki intéz­kedés történt a fizikai munka könnyítése érdekében is — mondja Halász József. — A kohászoknak meg kellett szokniuk, hogy dupla meny- nyiségű folyékony nyersva- sat csapoljanak és ez nem pusztán megszokás kérdése. Kétségtelen, hogy nőtt az em­berek fizikai igénybevétele, a termelés ilyen arányú növe­lése ugyanakkor nagyobb szakmai felkészültséget is igényel. Ellentmondásos a helyzet, mert éppen az utób­bi evekben szűnt meg a ko­hász- és martinászszakmák­ban az iparitanuló-képzés. — Gond-e az utánpótlás? — Három évvel ezelőtt már-már meghúztuk a vészha­rangot a nagy múltú kohász- szakma felett. Az alacsony kereseti lehetőségek miatt gond volt az utánpótlás. A központi bérintézkedések és a vállalati fejlesztések hatá­sára együttesen 20—25 száza­lékkal nőtt a kohászok bére. Az anyagi megbecsüléssel arányosan nőtt a szakma von­zása is. Pillanatnyilag nem okoz gondot a munkaerőhi­ány. A kohászok intézményes képzése annál inkább ... * Nem ideges, de feszült a hangulat ezekben a hetek­ben az ÖKÜ acélművében és a nagyolvasztómüben. Már bizonyos, hogy a kohászok jelentősen túlteljesítik tervü­ket,' de ők is az acélgyártók tervteljesítéséért izgulnak. Senki sem tudná még most megmondani, sikerül-e az 1,1 millió tonna acél csapolása. Az azonban bizonyos, hogy mindent megtesznek a terv- teljesítés érdekében. Igazi kohász—martinász virtus az. ami most a ke­mencék 60—80 fokos mele­gében történik... Tóth István gyep fejlesztés A csaknem 70 hektárnyi területen megvalósított gyepfejlesztési terv nagyon kifizetődő volt a gazdaság számára. A felújított, mű- trágvázott ősgyepek az előző éveknél négyszer több, az új telepítésű részek pedig mintegy tízszeres fűtermés­sel fizettek. A karámokkal körülkerített gyepen beve­zették a szakaszos legelte­tést. Olt. ahol a jószág egy­szer lelegelte a területet, még háromszori kaszálással gazdag szénatermést is biz­tosítottak a téli takarmányo­záshoz. A szövetkezeti kereskedelem ajándéka Nyitás előtt a Búza téri árucsarnokban A bébiosztályt már messziről jelzi egy gólya propagandistáknak Az ősz elején Miskolcon megtartott megyei propagan­dista előkészítő* tanfolyamok után ezekben a napokban 8—5 napos tanfolyamokat szerveztek a járási, járá­si fokú és nagyüzemi párt- bizottságok is az új pártok­tatási évben területükön és irányításukkal tevékenykedő propagandisták részére. Eze­ken a tanfolyamokon — az adott terület jellegének, az új pártoktatási év feladatai­nak leginkább megfelelő te­matikák alapján és jól felké­szült előadókkal — csaknem két és fél ezer propagandis­tának nyújtottak ideológiai, j politikai és módszertani se­gítséget, pártbizottságaink. — A szerencsi járásban például — ahol csütörtökön fejeződött be a négynapos előkészítő tanfolyam — töb­bek között a járás előtt álló időszerű politikai és gazda­sági feladatokról, a járás gaz­dasági fejlődésének tenden­ciáiról, a párt és a munkás- osztály vezető szerepének erősítésével kapcsolatos fel­adatokról, az agitációs • és propagandamunka, vala­mint a közművelődés fejlesz­tésének időszerű kérdéseiről tájékoztatták a pártszervezet tek 120 és a KISZ 25 propa­gandistáját. Ezenkívül tájé­koztató előadások hangzottak el a békés egymás mellett élés politikája és az ideológiai harc összefüggéseiről, a szo­cialista világrendszernek a nemzetközi politikában „ját- j szott” növekvő szerepéről és | a pártbizottság vezetői vála- ; szóltak a propagandistákat érdeklő időszerű bel- és kül­politikai kérdésekre is. Több tanfolyamon a XI. kongresszus politikai és szer­vezeti előkészítésének helyi programjáról, a munka- és üzemszervezés problémáiról, az üzemi demokrácia és a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről, számos helyen a világnézeti és etikai nevelő- munka feladatairól, néhány helyen a politikai irodalom felhasználásának nagyobb le­hetőségeiről is tájékoztatták a propagandistákat. A gondos előkészületek után több helyen mar meg is kezdődött, október végéig pedig megyeszerte a tömeg­propaganda minden tanfolya­mán megkezdődik a tanulás. (csé)----------­N em valami mindennapos üzletnyitás, reggeli redőnyíel- húzás, hanem a nagy ese­mény, az ünnepélyes megnyi­tás előtt sikerült bejutnom Miskolc legkorszerűbb keres­kedelmi létesítményébe, a Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ Búza-téri árucsarnokába. Már körüljárni is érdemes volt. Gyönyörűen rendezett környezet, az előtérben par­kosítás, figyelmességről ta­núskodó pihenőpadok. És az epület mögött újabb figyel­messég: 130 autó számára parkolóhely. Spt egy kis „sminkelés” is: az egyelőre csúnya hátteret, a még bon­tásra váró környéket „fal” mögé bújtatták. És aztán odabenn, a nagy üvegszárnyú ajtók mögött olyasmi, amit eddig inkább csak hírből ismertünk, s ami­re valóban túlzás nélkül mondhatjuk: korszerű, kultu­rált kereskedelem! * Nemcsak új, de újszerű >s minden. Az árucsarnok csak­nem 80 dolgozója — a 16 ke­reskedelmi tanuló kivételével — régi kereskedő, többségük nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik. De itt, most ne­kik is ismerkedniük kell az újjal. Űjszerűek, áttekinthetőb­bek az áru állványok. Nem egy-egy polcon, rekeszben „bújik” meg az áru. hanem egész „utca-hosszban” kínál­kozik egy-egy áruféleség. És a vásárló nem cipel kosarat, hanem kiskocsit gördít köny- n.vedén maga előtt az aján­dék, a bébi-, vagy a konzerv- soron és a többi „utcában”. A kiskocsi felül áru-kosár, alul táskatartó. Kiss Béla, tíz árucsarnok vezetője, aki most az utolsó simításokat ellenőrzi, munka­társait látja el figyelmessé­get, sok mosolyt kérő jó ta­náccsal, szívesen ad felvilá­gosítást az árucsarnok mére­teiről, adatairól is. Az 1580 négyzetméteres, korszerű létesítmény közel 30 milliós költséggel, jeleh- tős állami támógatás felhasz­nálásával épült. Maga az óriási eladótér 900 négyzetmé­ternyi, a többi: raktár, 38 ezer liternyi hűtőtér. Az áru­készlet kereken 5 millió fo­rint. Bevezet oda is. ahová „ti­los a belépés”. Érdemes ezt is megcsodálni. Odakinn a bevásárlás lesz könnyebb, itt a raktárban az árukezelést könnyíti targonca, az árufel- töltést a guruló rakodókosár. És, ahol könnyebb, keve­sebb lesz a kereskedelmi dolgozó munkája, bizonyára több lesz a figyelmesség, mo­soly. * Vissza a nagy eladótérbe, ahol egyetlen oszlop sem za­varja a „kilátást”. Biztatnak, hogy képzeljem magam vásárlónak, s mond­jam meg: mit hiányolok. Keresem azt, amire „eset­leg nem gondoltak”. De meg­találom a diétás ételek pol­cait, az előre csomagolt tő­kehúst tároló hűtőket, sőt az önkiszolgáló kenyérpultot, a vegyes-iparcikk „utcában” minden gyakran keresett áru­féleséget és az információs részleget is, ahol nemcsak tanácsot kérhetek, árut ren­delhetek, hanem könyvek, képes levelezőlapok között is válogathatok. Itt minden a nagy áteresz­tőképességet, a vásárló nagy vagyát, a gyors bevásárlást szolgálja. És a végén sincs „szűk keresztmetszet”. A pénztárak is újszerűek. Hét, úgynevezett futószalagos áru­pénztártól távozhatnak gyor­san, holnap, hétfőn délután­tól a 15 órai ünnepélyes megnyitást követően az első vevők. (p. s.) Szezonqondok A/ pmlfor sok minden lUIWCI eáyéb között hajlamos például az ijedtség­re, a méltatlankodásra, ám­bár nem mindig van rá oka. A méltatlankodást leginkább a különböző, visszatérő gon­dok, bajok szülik, főként azért, mert visszatérnék, pe­dig ebben a szóban már az is benne foglalódik, hogy el is múlnak. Különben ugye nem .tudnának visszatérni. Tehát, mint annyi minden, ez is csupán szemlélet kér­dése. Léteznek szezongondok, amelyek — éppen mert sze­zongondok — elmúlnak. És ez inkább nagy szerencse! Az bizony! Vegyük példának okáért a fűtési szezon kezdetét, mely­ben most még eléggé benne vagyunk. Sok gonddal-bajjal jár ez a szezon, de azt is lát­nunk kell, hogy ennek fő oka éppen maga a szezon, mivel sohasem jön pontosan, nem tartja be a megszabott, kijelölt határidőt, október 15 -ét. Hol előbb jön, hol ké­sőbb. Csakazértse időre! Márpedig a fűtés, mint olyan, eléggé bonyolult valami. Ka­zánok, csapok, szelepek, oxi­gén, éghető anyag, gyulladási hőmérséklet, miegymás. Ho­gyan is készülhetnénk el mindezzel időre?* Ráadásul minden áldott évben, mert a fűtési szezon rendszerint egyik évben sem marad el! Nehéz ügy ez, de majd ren­deződik, a gond majd meg­szűnik. Megszűnt ugye a nyár is, a sör, a strand, a vízhiány szezonja. Akkor — bizonyára tetszenek rá emlékezni — fő­ként Miskolcon víz- nem volt. Nem jött. Pedig mindent megtettünk, amit emberileg lehetett. Már akkor is meg­voltak a vezetékek, csapok, tárolók, takarékossági felhí­vások, vízkorlátozások, a csapok zárhattak, nyithattak, a vezetékek vezethettek, a tárolók tárolhattak, az em­berek nem fürödtek, nem bo­rotválkoztak, nem húzták le az illemhelyet, víz azonban mindezek ellenére sem igen volt. Pedig nem sokon mú­lott! Csupán annyi kellett volna, hogy meghatározott időben, meghatározott he­lyen, meghatározott mennyi­ségű eső hulljon le. Ennyin múlott az egész és már rend­ben is lett volna minden. De hiába lestük az eget. hiá­ba vártuk felleghajtó Zeusz pozitív irányú intézkedését a Második Város tekintetében, az iparilag igen fejlett tekin­tetében, a nemzeti jövede­lem jelentős részét biztosító tekintetében, > mert nem haj­totta ide az esőfelhőket, kö­vetkezésképp pedig nem volt vizünk. Sír novp elmúltak ezek 8n U«ÍTC a gondok is, mint ahogyan a még előbbi­ek is elmúltak, a tavaszi hő­ségek idején, a kiránduló szezonból fakadóak. Amikor is annyi erdőt sikerült fel­gyújtanunk. elégetnünk, amennyit előtte soha egyet­len évben sem. Ma mar ugye nem égnek le az erdők, csak ki kellett várnunk türelem­mel ezt az időt. Egy kis tü­relem kell a jelenlegi, más szezongondok megszűnésének kivárásához is. Megszűnnek majd például — vagy talán már meg is szűntek? — a vadászszezon gond.iai-bajai is. Ennek a szezonnak is meg­vannak ugyanis a maga gondjai. Nevezetesen az, hogy a puskások időnként nem a kacsát sörétezik meg, nem a disznót trafálják el, hanem a vadásztársat, a haj­lót, a kutyát, ugyanis nem lehet mindig pontosan látni, hogy mi n^ozog. Igaz: a ka­csa általában repül, a hajtó, a kutya általában nem re­pül. félreértések azonban a nagy izgalomban mégis elő­fordulhatnak. De majd ezek a gondok is elmúlnak, hiszen ma már csaknem elmúltak például a tankönyvbeszerzés gondjai, bajai is, melyek ugyancsak minden évben visszatérnek. Valamiért (Ugyanis soha nem sikeredik elkerülni a tanévkezdést! Általában minden tanévben van egy tanévkezdés, renge­teg gyerekkel, általános is­kolásokkal, középiskolásokkal, főiskolásokkal, egyetemisták­kal és ez bizony megnehe­zíti a tankönyvellátásért fe­lelősök dolgát. Nem sikere­dik valahogy ez a tankönyv- ellátás! Ilyenkor persze me­gint hajlamosak vagyunk a méltatlankodásra, pedig hát ezek a gondok, is elmúlnak, mert hiszen csak szezongon­dok. Mi jöhet még? Miféle sze­zongond? Az évből már nem sok van hátra, de azért még ebbe a néhány hónapba is belefér egy s más. Lehetsé­ges például, hbgy tél követ­kezik. Netán jeges utakkal, hóeséssel. Előfordulhat bi­zony, mert télen mindez nem is olyan szokatlan. Már­pedig! akkor járhatatlan utak. hófúvások következhet­nek be, mindannyiunk nagy meglepetésére. Nem ijesztge­tésképpen. de lesz majd ka- rácsonytaszeZon is. Ugye tet­szenek emlékezni a diósgyő­ri, a Búza téri piacokon a fenyőfa megszerzésének re­ményében megvívott, fárasz­tó, nehéz csatákra? A békes­ség, a szeretet ünnepe bi­zony minden évben alapos mércéje a harci felkészült­ségnek. az erőnek, a tapo­sásnak. De ez sem tart maid so­káig, hiszen csak szezon. Év elejétől év végéig elő-előfordulhatnak különböző szezongondok, de el is múlnak. És ez bizony nagy szerencse! Priska Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents