Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-17 / 243. szám
1974. október 17., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 V A beruházás program szerint halad teljesítés Leninvárostól délre, Tisza- palkonya és Oszlár határában hatalmas beruházás körvonalai bontakoznak ki. Több ezer hektárnyi területen épül az évi hárommillió tonna kapacitású nagy kő- olajíinomító. Két évvel ezelőtt még búza és kukorica termett ezen a helyen, most pedig egy fontos ipari létesítmény alapjait rakják le a gyárépítők. Rá sem lehet ismerni a régi tájra. * — A tényleges beruházási munka tavaly márciusban kezdődött meg — mondta kérdésünkre dr. Hlinyánsz- ki István, a Tiszai Kőolajipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. — Azóta közel egymilliárd forint értékű műszaki teljesítésről adhatunk számot. Nagy szó ez, hiszen mindössze másfél esztendő van mögöttünk. A teljesítés értékét növeli az a tény is, hogy egyidőben történt a vállalat szervezetének kialakítása és maga a beruházás, amelynek lebonyolítása ugyancsak a TIFO fiatal szakembergárdájának a vállára nehezedik. Továbbá, az sem mellékes körülmény, hogy az egymilliárdos teljesítés túlnyomó része emberi és gépi munka eredménye. Valóban, a kőolajfinomító építésében óriási előrehaladás tapasztalható. Sok-sok kilométer hosszú kábel és csatorna hálózza be a végtelennek tűnő építkezés területét. Elkészült már csaknem tizenhat kilométer por- talanított út is, amelyen a tehergépkocsik és a különféle munkagépek százai közlekednek. Épül a vasúti iparvágány, valamint a tartálypark, amely szintén fontos része lesz a leendő finomítónak. A tartálypark méreteire jellemző: ha teljesen felépül. tárolóka'pacitása meghaladja a 800 ezer köbmétert. * A Tiszai Kőolajfinomító 1977-ben kezdi meg az üzemszerű termelést. De már ezt megelőzően el kell látnia bizonyos szolgáltatásokat, mindenekelőtt az ez év végére elkészülő oiefinmű részére — Az egyik fontos feladata lesz a vegyipari benzin folyamatos biztosítása — tájékoztatott Tímár Miklós, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt főosztály vezetőhelyettese. — Ez a szolgáltatás a Szőny és Leninváros között szeptember végére elkészült mintegy 400 kilométer hosszú csővezetéken történik. Erről a létesítményről csak annyit, hogy a vezetéket Szőny és Füzesabony között már feltöltöttük benzinnel és a napokban Füzesabony és Leninváros között végezzük el ugyanezt a műveletet. — Másik fontos szolgáltató egységünk az olefinüzemből kikerülő pirobenzin fogadására és elszállítására szolgáló lefejtőállomás — vette át a szót dr. Hlinyánsz- ki István. — Ezt a létesítményt a tervek szerint október 31-ig kell üzembe helyeznünk. Sajnos, a hosszan tartó esőzés kissé visszavetette a kivitelezőket munkájukban. Ennek ellenére, remény van rá, hogy november első napjaiban eleget tesznek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. * Barna.ki Ernő, a TIFO organizációs osztályának vezetője arról beszélt, hogy haladnak a tartálypark építésénél. Mint mondta, már kész a nég3', tízezer köbméteres benzintároló tartály, a nyomáspróba is megtörtént. Most a szakipari munkák kerülnek előtérbe. — Vállalatunkra hárul az a feladat is, hogy az új Tiszai Erőművet 1976-tól ellássuk kellő mennyiségű fűtőolajjal — mondta az osztályvezető. — Ezért a TIFO területén négy, egyenként 30 ezer köbméteres fűtőolájtar- tályt kell a jövő év végéig megépítenünk. Az alapok már elkészültek, rövidesen a szerelők veszik birtokukba a munkaterületet. Lapunkban július végén arról írtunk, hogy több kivitelező vállalat elmaradt a beruházó által fontosnak tartott néhány munkával. Most arról számolhatunk be. hogy a kivitelezők — így például a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Vertcsz. a Csősze- relőinari Vállalat — az utóbbi három hónapban hallatlanul naev munkaintenzitással, kellő összhangban dolgozik. Nagy érdemük van abban, hogy a beruházás alapiában véve a program szerint halad. L. L. Veres Gergely műszerész egy fontos alkatrészt forraszt a villamos mozdonyhoz, a MÁV miskolci Vantatási Főnökség mozdonyjavító üzemében. Hollóék gyára, • avagy a hűség példázata A PUTNOKI TÉGUAGV Alt szabadtéri szárítóinak egy részét Holló-szárítónak nevezik. A szárító helyén ugyanis valamikor lakóház állt, szolgálati lakás, amelyben az uradalmi cselédből gyári munkássá nőtt Holló János élt több mint tíz tagot számláló családjával. A ház, s a gyárnak ez a része innen kapta nevét. És nemcsak a megszokás, a hagyomány éltette és élteti mind a mai napig és még a jövőben is sokáig ezt a nevet a gyárban, hanem maga a Holló család, amelyből tízen, illetve feleségestől, férjestől tizenhatan a gyárban dolgoznak. A Holló név beleépült a gyár történetébe, s benne van mindennapi tevékenységében. A gyár fizikai munkát végző dolgozóinak 7 százalékát teszi ki ez a nagy család. De nemcsak — számuk sokasága miatt, hanem a termelőmunkában, a gyár életében elfoglalt szerepük miatt is Holióék gyára ez az üzem. A Holló testvérek ugyanis, ők tízen, univerzális téglás emberek, kulcsemberek. Annyira azok, hogy egyszerre nem is tudja összességüket nélkülözni a gyár. (Nem csoda, hogy a krónikások sem tudták ösz- szegyűjteni őket). A Holló család itt élt a gyár területén, a testvérek itt nőttek emberré, munkássá. S mivel sokan voltak, az élet azt követelte, hogy egymást segítsék élni. Az apa, a családfő keresetén kívül szükség veit az idősebb gyerekek munkájára is, a kisebbek, az egész család érdekében. így azután, ahogy egymás után kikerültek az iskolából, bekerültek a gyárba. A téglagyártás minden mozzanatát végigdolgozták — tanulták az agyagbányai vízhordástól kezdve a művezetésig. Kitűnő, szorgalmas, megbízható munkások voltak, s azok ma is. Erre nevelte őket az apjuk, a sokak által becsült Holló János, aki sajnos, már nem él. „Ha élni akarsz, dolgozni kell! — szokta volt mondani az öreg. Ebben a szülői intelemben, ebben a szellemben, ebben a gyári légkörben nőttek fel a Holló gyerekek. Egy anekdotaszámba menő történet szerint az ötvenes évek elején egy brigádban dolgozott nyolc Holló testvér. Az volt a dolguk, iiogy az égetéshez kézi erővel hordják be a kemencébe a félkésztéglát. Hajtottak, ahogy bírtak, ahogy kisgyerek koruktól megszokták. S ekkor hozzájuk, az ő munkájukhoz, az ő teljesítményükhöz szabták a normát. Persze, a másik „parti”, a másik brigád ezt nem bírta. A Holló brigádot szétszórták... A Holló testvérek ezután is megmaradtak a gyárban. Közülük többen továbbképezték magukat, és munkájukkal miniszteri, vállalati kitüntetéseket érdemeltek ki. Valamennyien szervezett dolgozók, egy közülük, László, tagja a pártnak és a vállalati szákszervezeti tanácsnak. Önmagukat, a gyára(, az országot gyarapító, gazdagító módon élnek és dolgoznak. A Holló családnak, ennek a névnek tiszteletet parancsoló becsülete van itt. Egy közülük, — a rangidős jogán — Mihály mondta: „Nézze! Mi ebben a gyárban nőttünk fel. Apánktól és munkatársainktól azt tanultuk és azt láttuk, hogy csak úgy élhet az ember, ha dolgozik. Szüléink semmi mást nem hagytak és hagyhattak ^ ránk örökül, csak a hűséget. Hűséget a munkához, hűséget a gyárhoz.. Micsoda gazdag öröksége ez a szegényeknek! A munkát, a munkást, egymást becsülő, másokat, sokakat is gazdagító örökségmagból —, amit a Papa hagyott rájuk — a még ma is egészséges, dolgos Mama gazdag termést termő kalászokat nevelt. A tizennégy gyerekből tizenkettő él, lett emberré. Kettő közülük az ország más vidékén dolgozik. De vők tízen, Mihály, Imre, Péter, Ferenc, György. Miklós, Gábor, László, István és Ilona ebben a gyárban dolgoznak, innen és sehonnan máshonnan keresik kenyerüket. S közülük hatnak itt dolgozik a felesége, illetve a férje is. Ök, tizenhatan, a Holló család, a putnoki téglagyár kulcsemberei, vagy ahogy gyári beosztásuk szólítja őket, a gyár égetöi, gépkezelői, kocsirakói. kihordói, máglyúzói, kemence- berakói, targoncavezetői, sörözői és kiszerelői. Élnek, dolgoznak becsülettel. Családi házat építenek testvéri segítséggel, gyerekeket nevelnek és problémákkal küszködnek, mint a többiek, mint a sorstársaik. Mint mi, valamennyien. Szeretik a gyárat, amely sokszor nemcsak a kenyerük, hanem a mérgük is. De mégsem hagyják el a világ minden kincséért sem ... MERT VOLT EGYSZER egy ember, bizonyos Holló János, aki urasági cselédből nőtt gyári munkássá, szervezett dolgozóvá, s aki más egyebet nem hagyott örökül, nem hagyhatott örökül tucatnyi gyerekére. CSAK a hűséget. A hűséget a munkához. a munkáshoz, a munkásosztályhoz. A hűséget a gyárhoz, ami kenyeret adott ennek a nagy családnak, s most már tisztességet és becsülést is. ök pedig nevüket adták a gyár egy részének, egy szegletének, és adják nap mint nap önmagukat, munkájukat. emberségüket. ök. a Holló család ad arcot ennek a gyárnak. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József Tanácskazás a zöldséateinesztésről Tíz vapna! iü A termelőüzemnek, és a kereskedelemnek már jó előre számolni kell vele, hogy a decemberi ünnepek előtt több édesipari termékre lesz szükség. Ennek érdekében a hét elején a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat az Élelmiszer Vegyi Nagykereskedelmi Vállalat, valamint a Szerencsi Csokoládégyár között hármas szocialista megállapodás jött létre. A csokoládégyár dolgozói kommunista műszakokat tartanak, s ennek eredményeképpen várhatóan 10 vagonnal több édesipari termék készül el, elsősorban a gyermekek örömére. 12B ezer ligáié A Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban szerda este zárta kapuit két nemzetközi szakkiállítás, a köny- nyűipari gépek kínálatát felvonultató L1MEXPO ’74 és az anyagmozgatási, csomagolástechnikai seregszemle, a BUDaI’RANSPACK ’74. A két bemutatót mintegy 120 ezer hazai és külföldi látogató tekintette meg, zömében szakmabeli érdeklődő. Tegnap, a megyei tanács dísztermében a járási hivatalok, járási pártbizottságok, mezőgazdasági felvásárló' és értékesítő vállalatok, áfész- | ek és a zöldségtermesztésben érdekelt mintegy ötven termelőszövetkezet képviselői fontos tanácskozást tartottak a megye zöldségtermeléséről, megkülönböztetett figyelmet szentelve a városok, iparvidékek ellátásának, a felvásárlás, forgalmazás helyzetének. A vita alapjául szolgáló előadásában Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese kifejtette, hogy a friss j zöldség termelésének a rae- I gyében változatlanul a szö- ' vetkezetek a bázisai. Egyes I termelőszövetkezetek — mondotta — példamutatóan fokozták a sok gonddal járó, az időjárásra is rendkívül érzékeny és különösen a betakarításnál erősen élőmunkaigényes üzemág megbecsülé- j sét, segítését. Megemlítette Putnok. Sajópüspöki, Mú- csony, Hernádvécse szövetkezeteit, s hozzátette: mindezek északi járásainkban vannak! A sokkal kedvezőbb adottságú délibb járásainkból ilyen példamutató szövetkezetekre még nem hivatkozhatunk ... Állami gazdaságaink az idén 451 hektár szántóföldi zöldségterülettel rendelkeznek. Ez 58 hektárral nagyobb a múlt évinél, ám a Nagymiskolci Állami Gazdaság kivételével csak a jól gépesített borsót, zöldbabot, burgonyát termelik. Megyénk zöldségtermelésének tehát két forrása van: az egyik a termelőszövetkezeti szántóföldi terület, a másik a háztáji, illetve kiskertművelési ágazat, amely döntően az önellátást szolgálja. Az idén azonban már megkezdődött az itteni árufeleslegnek az Agrokonzum, illetve az áfé- szeken keresztül történő szervezettebb felvásárlása. Kiterjedt az előadás az áfész szakcsoportok munkájának értékelésére, a növényvédelem kérdéseire, a felvásárlás tapasztalataira, a jelenlegi piaci helyzetre. A lakosság zöldségellátása érdekében még hosszú ideig nem mondhatunk le a hagyományos zöldségtermelés fejlesztéséről, támogatásáról, sőt az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a háztáji és kisegítő gazdaságokban, a házikertekben kínálkozó lehetőségek hasznosítására. Különösen jelentős ez azoknál a növényeknél, amelyek megtermeltetése a gépesíthetetlenség miatt a nagyüzemekben nem oldható meg gazdaságosan. Döntő jelentőségű feladatok hárulnak természetesen a felvásárlás munkájára is: a megtermelt zöldség, gyümölcs, legyen az kis tétel, vagy nagyobb tömeg, felvásárlásáról és értékesítéséről minden körülmények között gondoskodni kell. Feladatainkat tehát a zöldség-, gyümölcstermelés fejlesztésének, az ellátás megjavításának parancsoló szükségessége határozza meg, s a kitűzött cél elérése egységes szemléletet és végrehajtást kíván. A tegnapi tanácskozáson a termelőszövetkezeti vezetők, vállalatok vezetői, az irányító szervek képviselői minden részletében áttekintették a megye zöldségtermesztésének és -ellátásának helyzetét, azt is vizsgálva, hogy gazdaságaink. szövetkezeteink menynyire éltek és élnek a különböző kormányintézkedések nyújtotta lehetőségekkel. A felelősségteljes, konstruktív vita már a jő lő évi feladatokra való készülődés jegyében zajlott O. Ki.
