Észak-Magyarország, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. október 15., kedd A képernyő előtt Memento Hullámzó Levél a harminc év előtti októberről értékrend Az elmúlt hét választéka ugyancsak színes volt! Már ked­den örömmel vehettük tudomásul, hogy a Televízió nemcsak kuriózumként mutatta be hónapokkal korábban a Hipoli- tanyán élő kis pásztorfiú sorsát, hanem segitett is neki, s visszatért a témára. Tetszett aznap este a Kecskemétről su­gárzott Shakespeare-előadás — Troilus és Cressida —is. A filmek közül csak az Október című, 1927-ben készült szov­jet némafilmet, Eizenstein alkotását emelhetjük ki. Ez a film nyitotta meg azt a sort, amely 1944-ig kíséri nyomon majd a szovjet filmművészet fejlődését. A bevezetőben említett színesség — persze egyben színvonalbeli egyenetlenséget is jelent, nagyon változó volt az egyes adások, műsorok szín­vonala, sőt még akadt olyan összeállítás is, amelyen belül ugyancsak szélsőséges színvonalhatárok jelentkeztek: a Szom­bat este ... Míg az opera kedvelőinek értékes meglepetéssel szolgált a műsor, a kölni operaház budapesti vendégeinek bemutatásával, megörvendeztette a dzsessz kedvelőit Dizzy Gillespie és együttese kis koncertjével, sőt a Strauss- és Le- hár-operettek részletei is kellemes időtöltést jelentettek. A fő attrakciónak szánt bohózat — Mozgóiényképek — mesz- sze alatta maradt a szórakoztató műsorok színvonalának, s A vészcsengő című komédia sem tudott túlzottan felvilla­nyozni. Az utóbbi néhány Szombat este... után ez a bohó­zat és komédia visszalépést jelentett. 4c A hét egyetlen, nálunk is látott magyar tv-játéka a Méz a kés hegyén című, Salamon Pál írta, Edelényi János ren­dezte történelmi játék volt. Alighanem sok néző bosszanko­dott, amíg a játék képsorait, a történelmi személyiségek köré szőtt história időt és tért összemosó jeleneteit nézte. A valós személyiségek és események túlzottan szabadon tör­tént egységbe ágyazása nehezen követhető játékot produkált, roppant nagy figyelmet és sok-sok következtetést igényelt. Vajon Károly, svéd király, vagy Nagy Péter mellé kellene-e kiállnom, töprenghetett a néző, míg e két történelmi alak sohasem volt találkozásait nézte és sohasem volt beszélgeté­seit hallgatta, s gondolkozhatott, vajon jó lehet-e a méz, ha kés hegyén kínálják, azaz valami kevés jót elöljáróban és szigorú keménységet utána. A „mi lett volna, ha” módszer­rel készült játék sokkal inkább valamiféle sajátos történe- í lemszemlélet megvallása volt, mintsem nagyobb közönség- j tömegeket megfogó történelmi játék, de néhány kitűnő szí­nészi teljesítményre — Öze Lajos, Bessenyei Ferenc — mó- dott adott, s azt is megmutatta, hogy Edelényi János rende­ző és Fehér György operatőr, akik a közelmúltban a III. Richardot fordított megosztásban alkották, ismerik mester­ségüket. Itt azonban az anyaggal és a mondandóval szem­ben van fenntartásunk. * A színész címmel nagyon érdekes vallomásokat kaptunk a színészi pályáról és hivatásról. A Bajor Gizi Múzeum szol­gált tárgyi keretül, és ismert művészek vallottak a pályáról, Juhász Ferenc versei fogalmazták meg csodálatosan a szí­nészpálya mibenlétét, Gobbi Hilda a társadalmi elkötelezett­séget. Örömmel hallgathattuk a nagy tiszteletben álló idős mű- j vészek emlékezéseit elhalt nagy pályatársaikról. .Csak ne ta- í lálkoznánk az életben a múzeumtól még messze élők részé- j ről annyi ellenpéldával is! Üj sorozat kezdődött fiatalok részére Teleszubjektív cím­mel. Tetszett a sokszínűség, a magazinszerű témakínálat, s az, hogy egy-két téves felfogást a műsorvezető nem hagyott szó nélkül, vitázott azzal. Még jobb lett volna azonban, ha a helyszínen járt riporter száll vitába téves nézetekkel, fel­fogásokkal, például az árpádhalmi tsz fiataljainak oktalan premizálásával, s nemcsak utólag jön a képernyőn keresztül a hideg zuhany, az ellenvélemény. A műsorvezetői állásfog­lalás feltétlenül kell, a hangsúly azonban nem közömbös. Jó, hogy a műsor módott talált az újfajta falusi lakások be­mutatására, a tsz kezdeményezésének népszerűsítésére. A fakir kilógott a műsorból. Érdeklődéssel várjuk a Teleszub­jektív folytatását. (benedcli) . ♦ Pályázatot hirdetünk a 205. sz. Zöldség-gyümölcs boltunkba; Sajószentpéter, a 123. sz. Zöldség-gyümölcs boltunkba; Miskolc, vásárcsarnok, SZAKKÉPZETT BOLTVEZETŐI ALLÄS BETÖLTÉSÉRE. Csak szakképzett és 5 éves szakmai gyakorlattal ren­delkezők pályázhatnak. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS: AGROKONZTJM Miskolc, Baross G. n. 15. sz., munkaügyi osztály. KEDVES BARÁTOM! Amikor a minap harmin­cadik születésnapodon kö­szöntöttetek, már nyelvem hegyén volt, hogy a jókí­vánságokat egy harminc év előtti történettel is meglold- jam. De féltem, hogy a kor­különbség miatt valamiféle ünneprontó okoskodásnak veszed. Most mégis elmon­dom. 4c Harminc évvel ezelőtt, 1944-ben október 15-e vasár­napra esett. 1 Szokatlanul szép, napsütéses idő volt már hetek óta. Mintha csak az időjárás próbált volna kárpótolni mindazért a nyo­morúságért, szenvedésért, amivel a háború járt. Né­hány hete valami kis re­ménysugár is költözött az emberekbe, Lakatos Géza kormánya a korábbi, né­metek kinevezte Sztójay- kormányhoz képest mintha kevesebb veszélyt ígért vol­na. Az ország délkeleti csücske már felszabadult. A többi országrészeken pincék­be bújtak és reménykedtek az emberek. A nyári depor­táltak százezrei már elham­vadtak Auschwitzban. Azon a harminc év előtti októberi vasárnapon Buda- kalászon éltem.' Igaz, ba- rakban. szöges drótok mö­gött. ötszázkilencvenöt ma­gyar és több száz erdélyi ro­mán munkaszolgálatos vár­ta itt a jobb holnapot. Hét­köznaponként egy gyárnagy­ságú katonai műhelyben dol­goztunk, éjszakánként az árokban hasaltunk a bom­bázások elől menedéket ke­resve, vasárnap meg, mint most is, tisztálkodtunk, pi­hentünk, töprengtünk hozzá­tartozóink sorsán, latolgat­tuk a holnapot, s élveztük az őszi napsütést. Délelőtt 10 óra körül ki­áltás harsant: — Mindenki jöjjön a pa­rancsnoksági épülethez! Vé­ge a háborúnak! Mehetünk haza!... Senkit sem kellett biztat­ni a futásra. A parancsnok­ság ablakában rádió szólt. Horthy Miklós proklamáció- ját olvasták fel. Az ■elaggott lovastengerész, mint azóta tudjuk, saját bőrét akarta elsősorban menteni a fegy­verszüneti kérelemmel, de akkor, azon az októberi dél- előttön, a sok esztendei há­borús veszély, nyomorgás, vér, kínlódás után, komo­lyan vettük. Hallgattuk a szózatot, s még olyan is akadt, aki szinte áldani kezdte Horthyt ezért a lé­péséért. Zűrzavar támadt. Volt, aki azonnal indulni akart haza. Volt, aki előbb le akarta ütni a keretlegé­nyeket. S voltak töprengők. Harninger őrnagy, a műhely parancsnoka szólt az egybe­gyűltekhez. Arra intette az embereket, ne menjenek, maradjanak, ő garantálja biztonságukat, mert nem le­het tudni, mi következik e proklamáció után. Sokan le­hurrogták. Most már mer­tünk hurrogni. Harninger mérnökőrnagy találta ki azt a gyalogsági ásókapát, amit ezen a világon semmire sem lehetett használni, de 1944 nyarán a szakmunkás mun­kaszolgálatosok több mint 350 ezer darabot gyártottak le belőle És az őrnagynak minden darab után egy pen­gő volt a jutalékja. Az ebédre már senki nem figyelt. Tömegestől indultak az emberek a ITÉV-állomás- ra, Budapest felé. Egyikük előbb még felfricskázta a kis termetű szolgálatvezető kutyakomisz Chiba őrmester orrát. A nyilas őrmester vá­laszolni sem mert. A sváb falu lakosságát német ala­kulatok dűlőutakon menekí­tették valahová. A faluban levő német Todt-alakulatok, s egyéb német katonai szer­vek a kukoricáson keresztül lapulva hagyták el a kör­nyéket, Keretlegénységünk­ből is eltűntek a komiszabT bak. Szinte hallelujázó boldog öröm töltötte be a tábort. Kora délutánra néhányan visszajöttek Pestről. Voltak, akikért pesti hozzátartozóik jöttek. Mondták, milyen nagy az öröm a fővárosban, előjöttek az emberek a há­zakból. leverték a sárga csil­lagokat a kapukról, letép­ték a megkülönböztető szé­gyen jeleket a ruhákról. Bol­dogok. Aztán megérkeztek a sá- padtra váltak is. Elmond­ták, hogy már alig tudtak a HÉV-állomásig eljönni. Budapesten valami történt. Valami rettenetes. És fel­hangzott a rádióban az újabb proklamáció: Szálasi Ferenc átvette a hatalmat. A dél­előtt még lapulva szökő né­metek indulókat harsogva tértek vissza. S mellettük megjelentek az egyenruhás, fegyveres nyilaskeresztesek. Előkerültek a kukoricásból komiszabb keretlegényeink. Szótlan csend, sötétség vett körül minket. Az alko­nyaiban Chiba őrmester, immár nyilas karszalaggal, sorakoztatta a munkaszolgá­latosokat. Közölte, hogy a nyilas kormányzat megbí­zásából már ő a parancsnok. Aztán lovas SS-ek jöttek. Körbefogtak minket. Mind szűkebbre szorult a lovasok köre. Fölénk magasodtak fekete lovakon, fekete egyen­ruhás, fekete emberek. Kö­rös-körül besötétedett. És elkezdődött a legször­nyűbb korszak. * Te néhány napos lehettél akkor. Mit sem tudhattál er­ről az október 15-éről. S mire eszmélni kezdtél, a nyi- las rémuralom, a Duna-par- ti kivégző sortüzek sokezre, a főváros teljes pusztulása, az utolsó vérgőzös tobzódás már csak történelmi adat volt számodra. Most csak azért mondtam el mindezt születésnapodhoz kapcsolva, hogy emlékeztesselek: ami­kor Te születtél, mint szen­vedett az ország, mint szen­vedtek százezrek és milliók, s ha erről a korszakról szól majd még neked valaki, ne gúnyos fintorral, oda sem figyelve hallgasd, hanem ar­ra gondolj, hogy ami neked történelmi adalék, az előtted járó generációknak létmeg­határozó, kitörölhetetlen em­lékű élmény. Még annyit a születésnap­hoz: az ilyen élmény neked mindig csak történelmi ada­lék legyen. I Benedek Miklós Ifjúsági vetélkedő A szabad Miskolc harminc éve Miskolc felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére a városi tanács művelődésügyi osztálya és a Gárdonyi Géza Művelődési Ház középiskolás tanulók részére vetélkedőt rendez A szabad Miskolc harminc éve címmel. A vetélkedő témái három évtized társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális for­dulóit, változásait követik nyomon. Céljuk az egészsé­ges lokálpatriotizmusra ne­velés, a szocialista építés és a munkásmozgalom történe­tének megismertetése. A je­lentkezés — tanintézetenként csapatokban — a Gárdonyi Géza Művelődési Házban történik, október 20-ig. A döntőt ugyanott tartják, de­cember 1-én. A díjak között külföldi utazás, fővárosi színházlátogatás, nagy ösz- szegű könyvutalvány és könyvjutalom szerepel. Pedagógus irodalmi színpad alakult A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Szakszervezet vá­rosi Bizottsága együttes szer­vezésében irodalmi színpad alakult, fiatal tanárokból, ta­nítókból és óvónőkből. Az amatőr együttes már meg is tartotta első bemutatóját a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében. A mai írók műveiből készített „Ember” című oratorikus összeállítást Tóth Miklósné, Baska Magda rendezte. Az összeállításból külön ifjúsági bemutatóra is sor került. Közreműködtek a pedagó­gus irodalmi színpad első önálló műsorában — és to­vábbi közreműködéssel vesz­nek részt az új művészeti együttes társadalmi szolgála­tában — a Miskolci Zene- művészeti Főiskola tanárai is, hangszeres kísérettel. A miskolci pedagógusok irodalmi színpada további működésével az irodalom közízlésformáló lehetőségeit kívánja felhasználni a ta­nulóifjúság és a város fel­nőtt közönsége szolgálatában. Új óvodát avattak Mezőkeresztesen A nagyközségi tanács még a hatvanas évek elején terv­be vette egy új óvoda épí­tését Mezőkeresztesen. A szűkös anyagi lehetőségek azonban hosszú időn át nem tették lehetővé megvalósítá­sát. A régi óvoda —, amely mindössze húsz gyermek el­helyezésére szolgált — már- már életveszélyessé vált, amikor a megyei tanács ál­tal kiírt pályázat alapján megkezdődhetett az új épí­tése. Az óvoda azóta elkészült, s ünnepélyes átadására októ­ber 14-én, hétfőn délelőtt került sor. Az avatáson megjelent dr. Szilágyi Já­nos, a mezőkövesdi Járási Hivatal elnöke is. A gyer­mekintézményt Prágai Ist­ván, a Mezőkeresztesi nagy­községi Tanács vb-titkára adta át rendeltetésének. Be­szédében elmondta, hogy az ötven férőhelyes — szolgála­ti lakással is ellátott — kor­szerű óvodát mintegy más­fél millió forintos költséggel a mezőkövesdi Járási Építő­ipari Szövetkezet építette fel. A költségek kétharmadát a megyei tanács fedezte. Szó­lott róla, hogy a helyi ter­melőszövetkezet és az áfész tagsága jelentős társadalnü munkát ajánlott fel az épü­let környezetének csinosítá­sára, illetve kerítésépítésre. I I ÖMvfejJx cl qoticLc^Osoolatót; A€^cb fecHnx&ni/ lAircLj CL ^OfKxdöbacpt, 'ncujy ^üurW^eru ISKOLÁT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents