Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. szept. 27., péntek Előremutató számvetés A z Országház csupa arany és márvány Kongresszusi ter­me talán kicsit túl ünnepélyessé is tette a szerdán tar­tott országos közművelődéspolitikai aktívaértekezletet, mégis nem ünnepi felszólalások sorozata, hanem munkaér­tekezlet volt ez a nagyszabású tanácskozás. Olyan munka- értekezlet, amelyen a közművelődésben érdekelt mintegy hétszáz aktíva hallgatta meg Aczél Györgynek, a Politikai l Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének re­ferátumát a márciusban hozott közművelődési párthatározat realizálásának eddigi eredményeiről, majd igen nagyszámú hozzászólás egészítette azt ki helyi tapasztalatokkal, s vi­tatta meg a további teendőket. Előremutató számvetés volt ez, a munka kezdeti szakaszának nagy jelentőségű, s ugyan­akkor kemény feladatokat szabó értékelése. Az aktívaértekezlet rendkívül gondolatgazdag volt. Han­got kapott a beszámolóban és a felszólalásokban egyaránt, hogy társadalomépítésünk alapvető célja a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom, ez pedig sokoldalúan fejlett szo­cialista emberekből áll. Ennek a társadalomnak az építése és a sokoldalúan fejlett ember nevelése nemcsak kulturális feladat, — s ebből következően a közművelődés régen meg­szűnt reszortfeladat lenni —, nem is kampányteendő, ha­nem mindennapi politikai munkánk szerves része. A már­ciusi párthatározat végrehajtására mindenütt megtörténtek az első lépések, első intézkedések. A teendők azonban rend­kívül hosszú távra szólnak. Elhamarkodott, gyors, látványos intézkedések, lépések érdemi sikereket, tartós eredményeket nem hozhatnak. Az viszont, hogy távlati feladat, nem jelenti a halogatás lehetőségét is. Olyan távlati feladat a közműve­lődési határozat végrehajtása, amelyet már meg kellett, il­letve azonnal meg kell kezdeni. Rendkívül érdekes volt hallgatni a különböző felszólalá­sokból, hogy az ország különböző pontjain milyen vissz­hangra talált a határozat, miként reagáltak rá az emberek. Különösen figyelmet érdemel, hogy például Békéscsabán a szocialista brigádok külön munkavállalásokkal kívánják segíteni a vidékről bejáró dolgozók kulturáis ellátását, oly módon, hogy a munkájuk értékét a bejárók lakóhelyi mű­velődésének segítésére fordítják. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a gazdasági vezetés felelősségét milyen sokan hang­súlyozták, s hogy a kormány rendeletileg is segíti a gazda­sági vezetés részéről történő közművelődés-támogatást! Töb­bek között azzal, hogy felfüggesztett olyan korábbi tiltó ren­delkezéseket, amelyek bizonyos vállalati pénzek kulturális felhasználását korlátozták. Egyébként a közművelődésre évente 5 milliárd forintot fordítunk. R endkívül sok, s igen fontos kérdés merült fel, sok okos gondolat fogalmazódott meg. Az elkövetkező idősza- kokoan ezekről még szót ejtünk. Itt pusztán egyet ra­gadunk ki: ahogyan a közoktatási párthatározat után az oktatás támogatása közüggyé lett, úgy kívánatos, hogy most a közművelődési határozat után a közművelődés támogatása is valóban közüggyé legyen. S ebben is előremutató volt e tanácskozás. Benedek Miklós » Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz miskolci építésvezetőségeire: kőműveseket. ácsokat, villanyszerelőket, tetőszigetelőket, műköveseket, darusokat, bútorasztalosokat, lakatosokat. földmunkagépkezelőket, gépkocsiszerelőket, segédmunkásokat, irodatakarítókat. A sajószentpéteri építésvezetőség sajóbábonyi, kazincbarcikai, edelénvi és szendröi építkezéseire: sárospataki és encsi építésvezetőségére: kőműveseket, ácsokat. kubikosokat, segédmunkásokat. Útiköltséget, munkásszállót, különélés! pótlékot, fiatalok részére betanulási pótlékot biztosítunk. Minden héten szabad szombat. Jelentkezni lehet: Miskolc, József A. u. 51. Sárospatak vásártéri építkezés Sajószentpéter, Bányász u. 1. Encs, Vörös Hadsereg útja 13. Október 5-sg: Bozsik István munkája Országos grafikai hét Kiállítás a miskolci Szönyi István-teremben Érdekes kiállítássorozatot rendezett a Képcsarnok Vál­lalat. Tegnap az ország ti­zennégy városában, és a fő­városban egyidőben nyitotta meg az országos grafikai he­tet, a ma élő magyar grafi­kusművészek alkotásainak bemutatóját, s vásárát. A ti­zennégy vidéki város között szerepel a magyar sokszoro­sító grafikai művészetnek biennálékon otthont adó Miskolc is, ahol a Képcsar­nok Szőnyi István-terme kí­nálja a látnivalókat. A Szőnyi-teremben hu­szonhét művész egy-egy al­kotása látható. Köztük mind­össze kettő „képviseli” Mis­kolcot, ami a város és a gra­fika kapcsolatát ismerve meghökkentően kevés. A vá­roshoz kapcsolódó művészek közül többen is szerepelnek egy-egy alkotásukkal. Szű- kebb pátriánkat Lenkey Zol­tán és Barczi Pál, a Miskolc- hoz kötődőket Kass János és Csohány Kálmán, az itt már kiállításokkal szerepeiteket Gacs Gábor, Rékassy Csaba, Pásztor Gábor képviseli: De egy-egy művel szerepelnek a magyar grafikai művészet­nek olyan jelességei is, mint Hincz Gyula, Stettner Béla, Raszler Károly, Gyulay Li- viusz és még sokan mások. (A rangos sort látva a mis­kolciak hiánya még feltű­nőbb). A kiállított művek többsé­ge rézkarc, kevesebb a linó-, vagy rézmetszet. Merész do­log lenne azt állítani, hogy ez a mini tárlat átfogó ké­pet ad a hazai sokszorosító grafikai művészetünkről. Erre a részvevők összetétele sem ad lehetőséget. Részben, mert sokan hiányoznak (nemcsak miskolciak), másrészt a sze­replők, illetve a kiállított műveik több esetben nem pontosan azt az élményt ad­ják a nézőnek, mint egyéb tárlatokon. Ebben bizonyára igen nagy mértékben közre­játszik a Képcsarnok Válla­lat műkereskedelmi szerepe, s ebből adódóan az a termé­szetes törekvés, hogy magas művészi értékű műtárgyakat kínáljon a vásárló közön­ségnek, mindinkább áthidal­va a művészi törekvések és a műtárgyakat vásárló kö­zönség közötti nem ritka szakadékot. A Szőnyi-teremben látható képek ezt a műkereskedel­mi-művészi ízlésfejlcsztési törekvést tükrözik. A kiállí­tott képek mind jó munkák, többségben száz példányban készült nyomatok, olcsó — 250 és 500 forint közötti — áron. Többségben értékes la- káskiegc szítok, jó műves megoldással, kevesebb közöl­nivalóval, egy-két kivételtől eltekintve, a bármiféle emó­ció keltésének kerülésével, mentesen a közéleti vonat­kozásoktól. E tekintetben ki­vétel Pásztor Gábor Ablak című munkája, amely az atomveszély vízióját asszo­ciálja a tárlatlátogatóban, vagy Sziráki Endre színes Radnóti-iiiusztrációja. Feltét­lenül ki kell emelnünk Hincz Gyula, Lenkey Zoltán, Gyu­lay Liviusz, Gacs Gábor, Ré­kassy Csaba, Kass János, Gácsi Mihály lapjait. Cso­hány Kálmán szűk szavú, nagyon kevés vonással jel­zett grafikája és Barczi Pál Petőfi-illusztrációja kíván­kozik még e sorhoz. ! Roppant széles a temati- j kai és az ábrázolási mód- | beli választék, s úgy tűnik, ez a tárlat hazai grafikai művészetünknek elegáns és rangos szemléje — a teljes­ség igénye nélkül. Azt a képcsarnoki célt viszont, hogy az emberek lakásaiba a grafikai művészet értékes darabjait kínálja és juttas­sa, magas szinten szolgálja. Szívesen ajánljuk a nagykö­zönség figyelmébe. * Az országos grafikai hét miskolci megnyitóját tegnap délután rendezték a Szőnyi- teremben. Feledy Gyula gra­fikusművész tartott beveze­tőt. A meghívón Reich Ká­roly rajzát látjuk. A tárlaton egyikük sem szerepel. A kiállítás október 5-ig te­kinthető meg. (benedek) A Bodrog táncosai AKAR A NÉVADÓ folyó; bár vize folyton változik, szüntelen megőrzi önnön lé­nyegét — a két évtizede ala­kult sárospataki Bodrog nép- táncegyüttes ugyanúgy őrzi jellegzetes egyéni stílusát, noha tagjai újra meg újra cserélődnek. Amikor húsz esztendeje, 1954 őszén, a mostani álta­lános fogyasztási szövetkezet jogelődje, a helyi földműves­szövetkezet gondoskodó gaz­dája lett Sárospatakon a néptáncművészet ügyének, már figyelemre méltó elő­története volt itt a néptánc- mozgalomnak. Több intéz­mény, vállalat is működtetett kisebb tánccsoportokat. Mindebből azonban legfeljebb egy-egy alkalmi fellépésre futotta. Az erők szétforgá- osolása akadályozta a kívá­natos művészi fejlődéshez szükséges nagyobb igényű, rendszeres foglalkozások be­vezetését. Ez a felismerés késztette az érdekelteket az erők összegezésére. A föld­művesszövetkezet, mint fenn­tartó testület, anyagi és szellemi felelősségének válla­lásával példásan tanúsította, hogy közhasznú gazdasági tevékenysége mellett híven igyekszik megfelelni társa­dalmi-közösségi nevelő sze­repének, közművelődési fel­adatainak is. A szövetkezet gondoskodá­sa anyagilag, szervezetileg biztosította az együttes mű­ködésének zavartalanságát — a művészi teljesítmény fo­lyamatosságát pedig Sipos György művészeti vezető szakmai felkészültsége, pe­dagógiai rátermettsége sza­vatolta. Sípos György, a ta­nítóképző intézet testnevelő tanára nemcsak oktatói mun­kájában országosan elismert módszertani szakember, ha­nem a hazai amatőr nép­táncművészet megbecsült szaktekintélye is. Elsősorban az ő céltudatos nevelőmun- kájának köszönhető, hogy a Bodrog-együttes a hazai él­vonalba nőtt fel, s évről év­re őrzi kivívott helyét. Szak­mai eredményei mellett az együttes közösséget alakító, széles körben ható íziésfor- ,máló tevékenységének a hi­vatalos elismerését is jelenti a már kétízben kiérdemelt Kiváló együttes cím. A Bodrog különböző fog­lalkozású fiatalokat — ifjú­munkásokat, mezőgazdaság­ban dolgozó lányokat, fiúkat, gimnazistákat, főiskolai hall­gatókat, ifjú pedagógusokat, szövetkezeti alkalmazottakat — köt össze egyakaratú, erős közösséggé. Tagjai valameny- nyien a népművészet szere- tetétől ösztökélve, önkéntes szép szolgálatként vállalják — napi fő kötelességük, munkájuk, tanulásuk után — esténként az izmokat, ide­geket igencsak igénybe vevő próbákat. A szó legtisztább értelmében amatőr művészet az, amit a Bodrog-együttes tagjai művelnek. Évente 25—30 műsort ad az együttes. Országos meg­becsülését fémjelzi, hogy például a szövetkezeti kong­resszus gálaestjén is szere­pelt, s fellépett az Elnöki Tanács elnöke által a diplo­máciai testület számára adott fogadáson. A Szövetkezetek Országos Szövetsége javasla­tára a Művelődésügyi Mi­nisztérium több ízben érde­mesítette külföldi vendégsze­replésre a Bodrog-együttest, s a pataki táncosok már Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, Angliában, Ausztri­ában, Franciországban, az NDK-ban, Norvégiában, s legutóbb Lengyelországban gyarapították fellépéseikkel a magyar népművészet jó hírét. Erről a külföldi la­pokban megjelent értékelé­sek is híven tanúskodnak. A BODROG-EGYÜTTEST működése 20. évfordulóján ünnepi fogadáson köszöntötte a fenntartó szövetkezet. A bensőséges ünnepségen részt vett az országos vezető testü­let képviseletben dr. Ko­vács Sándor, a SZŐ VOSZ első elnökhelyettese, aki méltatta az együttes sikerek­ben gazdag tevékenységét, s átadta a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa ajándékát, elismerő okleve­lét. A város vezető testüle­téinek elismerését Bujdos János, a Sárospataki városi Pártbizottság első titkára fe­jezte ki. Ureczky Csaba me­gyei néptánc-szakfelügyelő, a megyei tanács, valamint a sátoraljaújhelyi testvér­együttes, a Hegyalja köszön­tését tolmácsolta. Kedves műsorral köszöntötték a ju­biláló hazai. együttest az itt vendégszereplő lengyel Zlat- nianka népi együttes tagjai. Jókívánságaikat vezetőjük, Referda Eugeniusz foglalta szóba. A MÉSZÖV képvisele­tében Csege Géza elnök mon­dott köszöntőt. A pataki áfész nevében Kocsis János, az igazgatóság elnöke adott át ajándékot az együttesnek, jutalmat Sípos György mű­vészeti vezetőnek és szakmai segítőtársainak odaadó mun­kájukért. Berccz József Kerítésanyagok árengedménnyel! Telepeinken szeptember 10-től november 30-ig árengedménnyel árusítjuk a különféle „Lepke” és „Kunsági” típusú kcrítésclcmcket, kiskapukat, nagykapukat. Miskolcon, a József Attila 15. sz. alatti Olcsó Áruk Boltjában, valamint a megyei telepeinken olcsón beszerezhető az udvarok és víkendházali elkerítéséhez keresett alumínium sodronyfonat. Nem rozsdái, mutatós, nem igényel festést! Észak-magyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat Miskolc, Sajó-part.

Next

/
Thumbnails
Contents