Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

1974. szept. 25., szerda tm ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ismeretlen B—23-as Csehszlovákiában, a KGST- szekció vezetője ezzel for­dult Vilez Lajoshoz, a Bor­sodi Ércelőkészítő Mű igaz­gatójához. — Magyarországon me­gyünk át. Szeretném meg­nézni az automatikus elegy- nedvesítőt. A szekció vezetőjét elkí­sérte a borsodi üzembe dr. Kubin, a szovjet Dúsítási Tudományos Intézet igazga­tóhelyettese is. Nagy figye­lemmel hallgatta az ismer­tetőt, majd lenn, a munka­helyen ügyelte a megoldást és próbát vett. — Nagyon jó! — állapítot­ta meg a második próba után. Elhangzott egy kérés: tartson a BEM igazgatója a megoldásról egy előadást Krivoj-Rogban. Mi ez a különleges, a B 23-as nevet viselő megoldás, amelyről szűkebb hazánk­ban kevesen, de már a vi­lágszervezetben tudnak? Az érc előégetéséhez szak­nyelven darabosításához por­ércet, és porkokszot használ­nak. Az elegyet nedvesíteni kell. Az eredeti „ősi” meg­oldásban a marékba vett anyag és az ujjak között ki­csorduló nedvesség alapján állapították meg, hogy ele­gendő-e, vagy sem a víz- mennyiség, s ennek alapján fordítottak a csapon. A BÉM saját szakemberei, elsősorban a villamosüzem komplex, valamint a Luno- hod műszerész szocialista brigád fő érdemeként ötle­tes megoldást, automatikai készítettek. A két villamos érzékelő között — gumiheve­derrel — szigetelt utat biz­tosítanak az elegynek. Az elegybe kerülő nedvesség kapcsolja össze a két elekt­romos érzékelőt. Az automa­tika a felfogott jelzések alapján ad parancsot a víz­rendszernek. Az automatikus elegyned­vesítő a másodkeverésnél a pontosan előírt peletképző- dést — poranyagból piciny gömbök képződését — bizto­sítja. Ez érezhetően kihatott A B 23-as „szülőszobája" a helye a kohók eledele minőségé­nek a javításához. A gondot az okozta, hogy az előned- vesítés kézi beavatkozással történik. — Mit is csinálhatnánk valami nagyon hasznosat a kongresszusi versenyben — töprengtek az év elején a villamos és a műszerész szakemberek. — Oldjuk meg az előned- vesítés automatizálását. A gondolat megfogant. A villamos, komplexbrigád en­nek is kidolgozta az elvét, a műszerész brigáddal együtt a gyakorlati megvalósítást. Kádas Ferenc, a 13 tagú, két­szeres arany fokozatú kitün­tetéssel rendelkező szocialis­ta brigád vezetője ezt mond­ja a B—23-asról: — Magyarországon ilyen vízautomatika máshol nem működik még. 1973-ban si­került ezt megvalósítani az egyik szalagon, azóta már mind a négy szalagon ilyen műszer őrködik. Most már befejezéshez közeledünk az előnedvesítéshez szükséges vízautomatika megvalósítá­sában. A nehézséget az okoz­ta, hogy sok ország anyagát Lunohod szocialista brigád mű­I használjuk fel hozzá. Mun­kaidőben végeztük, de mert a helyzet úgy kívánta, jócs­kán van benne társadalmi munka is. Milyen értéket képvisel e külön vállalás megvalósítá­sa? Vilez Lajos igazgató ezt mondja: erre igen könnyű és igen nehéz válaszolni. Pénzben nem tudjuk kife­jezni az értékét, hiszen ilyen berendezés nincs, nem is tu­dunk róla, hogy bárhol is lenne. Ez a megoldás a mi­nőség javulásában, ezt kö­vetően a nyersvas-, az acél­gyártás minőségének javulá­sában jelentkezik. Pár nap múlva már pró­baüzemei az előnedvesítő vízautomatika. Két-három hét múlva — ha minden jól ' megy — rendszeresen üze­mel. A megoldás a sok elő­nyén túl azt is mutatja, hogy sok a belső tartalék az üzemekben, s az emberek­ben rengeteg a rejtett szel­lemi és szakmai tudás. Es ezt most a nemes vetélkedés érleli meg. Csorba Barnabás 18,8 milliós tervei teljesít a Miskolci Asztalos Szövetkezet Bútorok születése — A legnagyobb problé­mánk a zsúfoltság, szűk he­lyen vannak összepréselve az emberek és gépek. Mi lé­nyegében ugyanakkora, sőt, kisebb helyen termeljük meg az idei 18,8 millió forintun­kat, mint néhány éve a 8 milliót — mondta Seres Ist­ván, a Miskolci Asztalos Szövetkezet elnöke. Vele és Csótai László műszaki veze­tővel beszélgettünk el a szö­vetkezet munkájáról, gond­jairól, és terveiről. — Évről évre növeljük a termelést, a munka haté­konyságát, javítjuk a mun­ka feltételeit és csökkentjük az önköltséget. Természete­sen mindezeknek határt szab az, hogy a központi teleppel együtt 8 kis műhelyben fo- lvik a termelés, nagyrészt o’ ".vult. ipari módszerekhez ■ "•almatlan körülmények kö­Később az „üzemet” járva meggyőződhettünk, milyen nehéz munkával sikerült ki­alakítani a tenyérnyi helye­ken a szalagszerű termelés feltételeit. Hiszen a szövet­kezet csak például a Lilla szekrénysorból 150 darabot készít évente, ezenkívül 300 kétajtós és 200 darab há­romajtós szekrényt. Míg az udvaron áthala­dunk, a műszaki vezető so­rolja a gyártmányokat: ké­szülnek itt a már említett szekrénysorokon kívül más szekrénysorok is, továbbá íróasztalok, tárgyalóasztalok, óvodák részére berendezési tárgyak, mintegy 6 millió forint értékben, az egri Ag- ria Bútorgyár részére bér­munka formájában bútoral­katrészek. Ezeken kívül a lakosság részére egyedi bú­torok is, s az év slágere a tanulófal. — A helyiipari kiállításon a tanulófal 3. helyezést ért el. Mi tulajdonképpen hi­ánypótlónak szántuk — mondja —, a tanulófal a házgyári lakásokba tökéle­tesen megfelel, célszerű bú­tor. Tulajdonképpen egy szekrénysor íróasztallal, könyvespolccal, a szélessége három méter, s az ára is el­fogadható, 6050 forint. A szűk helyiségben sza­lagfűrészek. darabológépek és gyalugépek zaja fogad. Mellettük feltornyozva a fél­kész áruk: egyforma hosszú­ságra vágott keményfa ru­dak, bútorlapok, kalitkába rakott lécek. A helyiségben nyers fenyőillat, a ragasztó bódítg édeskés illata. — Ez itt a szabászrészle­günk — mondja a műszaki vezető —, itt történik vala­mennyi bútoralkatrész kisza­bása. A körülmények elle­nére is sikerült kialakítani a technológiai folyamatot, de szinte minden munkadarabot a kelleténél többször kell kézbe vennünk, szállítanunk. — s elmond egy példát. — Az Agria Bútorgyár ré­szére bútorlapokat készítünk. A pozdorjalemezeket. már a Sajó-parti telepünkön dara­boljuk fel, s ha a tehergép­kocsi ide a helyszínre szál­lítja azokat, először lerak­juk az ajtó elé és a helyi­ségből kirakjuk a már le­préselt, elkészült darabokat. Így tudjuk csak az új szál­lítmányt fogadni. A bútorok összeállítása újra egy másik műhelyben történik. — Van-e rá mód, hogy' megváltozzék a jelenlegi ■ helyzet? — A jövőben mindenkép­pen. Ezt a területet, ahol most a központ van, várha­tóan 1976-ban szanálni fog­ják. Az elképzelések szerint Miskolcon a Szentpéteri ka­puban fog felépülni a szö­vetkezetünk új telephelye. Az új telephelyen már lé­nyeges bővítések is megold­hatók lesznek. Most 120 fős létszámmal dolgozunk, elap­rózott módszerekkel. Az új telephelyen akár kélműsza- kos termelés is megvalósít­ható. Hiszen a bútoraink után olyan nagy a kereslet, ha kétszer annyit tudnánk készíteni, akkor is elfogyna. A szövetkezet által készí­tett bútorok valóban tetsze- tősek, szépek. Ugyanakkor az áruk is elfogadható, a kü­lönböző szekrénysorok 6 ezer forinttól 8500 forintba ke­rülnek. — Szövetkezetünk ilyen nagy volumenű közvetlen szolgáltatást is végez. Bú­torjavítást, garanciális javí­tást és egyedi megrendelést is, s ezt a jövőben is tovább folytatjuk — teszi hozzá. Kicsit még elnézzük a bú­torok születését. Ezek a da­rabok a diósgyőri városköz­pont új kétszázfős óvodájába készülnek. A kicsiknek és a szülőknek is majd nagy örö­met okoznak. S aztán búcsú­zunk, de egy darabon még elkísér a fenyőlécek friss, gyantás illata ... Hajdú Gábor Szocialista iirigáitvezeiek tarétósa az EVM beta Az Eszak-magyarországi Vegyiművekben hagyomány, hogy a vállalat vezetői rend­szeresen megbeszélik a szo­cialista brigádokkal a fel­adatokat. Ilyen jellegű ta­nácskozásra került sor a hét elején is az üzem kultúrter­mében, ahol mintegy két­száz brigádvezető volt je­len. Bevezető előadást Juza Károly igazgaió tartott. Is­mertette a munkaverseny­ben eddig elért eredménye­ket és tapasztalatokat. Töb­bek között elmondta: ebben az évben olyan eredmények­ről adhatnak számot, ame­lyek — az eddigi értékelések szerint — huszonöt százalé­kos nyereségtöbbletet bizto­sítanak. Mindemellett csők- kent az üzemi balesetek szá­nra. Jogos büszkeséggel ál­lapította meg az igazgató, hogy ebben az évben 102 dolgozónak adták át a törzs- gárdajelvényt és 1,1 millió forint jutalmat is kifizettek. A beszámolót széles körű vita követte, majd kitünte­tések és elismerő oklevelek átadására került sor. Közgazdász konferencia A Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi ter­mében kedden megnyílt a háromnapos élelmiszeripari közgazdász konferencia; a negyedik alkalommal meg­rendezett tanácskozáson 400 szakember vesz részt és hat ország élelmiszeripari szak­emberei is képviseltetik ma­gukat. A konferencián dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter tartott előadást, amelyben egyebek között rámutatott: a gazda­sági folyamatok az iparnak ebben az ágazatában is egy­re bonyolultabbá válnak. Irányításukhoz jól képzett közgazdászokra van szükség, akik elemzésekkel, szakta­nácsadással javítják a ter­melés gazdaságosságát, és a nemzetközi piacokon is mindinkább versenyképessé teszik a hazai üzemek ter­mékeit. Hangsúlyozta, arra van szükség, hogy a jövőben az eddiginél jobban csökkent­sék a termékegységekre jutó anyagi ráfordítást; ezt — egyebek között — úgy lehet elérni, hogy a gyártás vala­mennyi folyamatánál foko­zottabban érvényre juttat­ják a hatékonyság szempont­jait. Tegnap a megyei tanácson Fejes Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének el­nökletével a nyári betakarí­tás tapasztalatairól és a so­ron levő őszi munkákra való felkészülésről tanácskoztak a mezőgazdasági szakemberek. A területi szövetségék tit­kárait, a járási hivatalok osztályvezetőit, a járási párt- bizottságok gazdaságpolitikai csoportvezetőit, valamint a felvásárló és értékesítő vál­lalatok vezetőit Faragó Ká­roly, a megyei tanács mező­gazdasági és élelmezési osz­tályának vezetője tájékoz­tatta. A nyári betakarítás tapasztalatait összegezve el­mondotta, hogy a kedvezőt­len időjárás miatt országo­san megkésett az aratás, ez Borsodban a megye északi fekvése miatt további kése­delmet jelentett. Ilyen kö­rülmények között különösen nagy szerepe van a szerve­zettségnek, a műszaki-tech­nikai feltételek biztosításá­nak, az üzemek közötti ko­operációnak. A nyári mun­kát értékelve Borsodban is jó tapasztalatokról számol­hatunk be: nehéz időszak­ban, sok gonddal is meg- küzdve a megye üzemeiben augusztus 20-ra befejeződött az aratás. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy a já­rások és az egyes üzemek terveik készítésekor helye­sen mérték fel a tennivaló­kat, jól hasznosították a ren­delkezésre álló gépeket. Ugyanakkor szorosabbá vált az egyes üzemek közötti kap­csolat, s néhány fogyatékos­ságtól eltekintve a mezőgaz­daságot ellátó, azzal szoro­san együttműködő vállalatok is javították munkájukat, kölcsönös áldozatvállaláso­kat, erőfeszítéseket tettek, hogy a betakarítás közben jelentkező problémákat csök­kentsék. Figyelemre méltó­ak azok a tapasztalatok is, hogy az idén általában, s az aratás nehéz időszakában is tovább javult a termelőszö­vetkezeti vezetők munkája, a tsz-pártalapszervezetek eredményesen mozgósították a tagságot a munkálatok jó minőségben történő elvégzé­sére. A megyében 120 ezer hek­táron kellett a kalászosok betakarítását elvégezni, az ár- és belvízkárok miatt va­lamivel kisebb területen, mint a múlt évben. A ter­mésátlagok az egyre javuló agrotechnika, a helyes fajta­megválasztás, nagyobb mű­trágyaadagok alkalmazása eredményeként javultak, az átlagtermés jobb a múlt évi­nél, de egyes járásokban, il­letve az egyes üzemek kö­zött, amelyek pedig azonos feltételek között termelnek, nagy eltérések is mutatkoz­nak. Ahol rendszeres felújí­tást végeznek, a kalászosok terméseredményei a megyei átlag fölött vannak. Az ope­ratív jelentés előzetes adatai szerint a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban a búza átlagtermése hektáronként 31 mázsa volt, jobb az 1973. évinél. Néhány gazdaságban azonban — például a sajó- püspöki, emődi, encsi, kesz­nyéteni szövetkezetekben — 45 mázsán felüli átlagot is elértek. A gabonák betakarításával ennek a munkának csak egy része fe.' ődött be. mivel szorosan ehhez kapcsolódó és jelentős részben már folya­matban levő feladat a tar­lók megmunkálása, szerves és műtrágyával való ellátá­sa. Majd az őszi és tavaszi vetések alá a szántások el­végzése, ezzel egy időben a kapások és kertészeti növé­nyek betakarítása, az őszi vetések elvégzése. Az aratási munka is nagy szervezettsé­get kívánt, azonban az őszi betakarításnál most nagyobb és nehezebb feladat hárul a termelőkre, termelésszerve­zőkre és irányítókra, mint előzőleg bármely évben. Ez abban jelentkezik, hogy az őszi betakarításra váró nö­vények mindegyike később érik be. a betakarításhoz rendelkezésre álló idő így lerövidül, az őszi korai fa­gyok jelentős károkat okoz­hatnak a megtermelt, nagy ráfordításokkal előállított terményekben. A feladat nagyságát érzé­kelteti, hogy az őszi munkák során csaknem kilencven ezer hektárnyi területről kell a kukorica, cukorrépa, bur­gonya, napraforgó és a do­hány termését — mintegy 34 ezer vagonnyi mennyisé­get — betakarítani, szállí­tani és tárolni. Ezzel egy- időben mintegy 80 ezer hek­tár őszi vetésű növény talaj­előkészítését, vetését, majd 127 ezer hektáron a mély­szántást elvégezni. A kuko­rica- és burgonyatermesztés gépesítése nagymértékben növekedett, ez a betakarítást is gyorsítja, de a cukorrépa- betakarítás gépesítettségében az idén sem sikerült előbb­re lépnünk. A megyében több mint ezer hektár szőlőt a téli és késői fagy, három­ezer hektárt pedig a jégve­rés károsított. A virágzás­kor, de később is kedvezőt­len időjárás egyenetlen és elkésett íürtfejlődést oko­zott. Különösen a Hegyalján alacsony a szőlők cukorfoka, bár hosszú, meleg ősz esetén ez még javulhat. Az már bi­zonyos. hogy késői szüretre kell felkészülni, s a múlt évinél kisebb mennyiségre és gyengébb minőségre. Az értékesítésre felkínált bor­szőlő és must átvételének, tárolásának zavartalan biz­tosítása a felvásárló szervek részéről ez évben is nagy körültekintést igényel. A tanácskozáson, amely az őszi munkák minden részle­tére kiterjedt, felszólalt Szunyogh János, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának helyettes ve­zetője. s hangsúlyozta: a je­lenlegi helyzet még fokozot­tabb mértékben igényli és előtérbe helyezi a szervezett­séget, együttműködést, a gé­pek, berendezések és a mun­kára alkalmas idő maradék­talan kihasználását. Minden területen igényesebben kell dolgozni, s a nyári betaka­rítás lendületét az őszi mun­káknál fokozni. Onodvári Miklós Tiszta, világos műhelyekben dolgoznak a nők a Habselyem és Kötöttáru Gyár kurityáni telepén. Több mint 1300 leánynak cs asszonynak ad kenyeret az üzem fölös m iszi sbéé lilémét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents