Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

1974. siepL 22., vosámop

CSZAK-HAGYARORS2ÄG 7

Mit hoz a szeptember?

Bán József állomásfőnök, a Lillafüredi Állami Erdei Vasutaknál.

— Nekem a szeptember egy kis csendet hoz. Csendesebbek a napok, csökken a forgalom, kevesebb a hajrá. Két-három kocsival döcögnek a szerelvények az erdei pályán és este, amikor az utolsó vonat jön befelé Garadnáról, itt-ott szarvasbőgés hallatszik. Diákgverekek, meg az őszt, a szeptemberi színeket szeretők utaznak ilyenkor. Jobban húznak a Dieselek és kaptatókon, jobb a hűtés, hűvösebb a levegő. A kalauzok táskájában kevesebb pénz csörren az esti leszámoláskor, hazafelé már előkerül a posztókabát is. A beálló vonatok a hónap közepe felé nyitott kis kocsijaikban magukkal hoznak valamit az őszi erdőből: egy-egy megsárgult vagy vörösfoltos falevelet

Üjfalusl Lajos darukezelő, az LKM nagykovácsmű- helyében.

— A szeptember nekem a szüret és a murci hava. összeállunk az ismerősökkel, barátokkal, eljárunk egymáshoz szőlőt szedni, óbort kóstolni. A hónap vége felé már forr az új termés, azt is meg kell néha látogatni. Gyümölcsöt, meg mindenféle télire valót hordok haza ezekben a napokban az asszonynak. Telnek a polcon az üvegek csala- mádéval, uborkával, befőttekkel. Egyszer-kétszer ösz- szejön a család, meg a haverok, elmegyünk kirándulni, kihasználjuk a napsütést. Bográcsban halászlét vagy gulyást főzök nekik, mert ez az én reszortom. Munka után ilyenkor valamivel több idő jut a beszélgetésre, elborozgatásra, és már el is telt a hónap.

Balázsi Pál helyettes vezető, a miskolc-tapolcai kempingben.

— Ez a hónap csupa vidámság, csupa nyüzsgés. Kisiskolások, diákok jön- nek-mennek. Járkálok a faházak között, el-elbeszélge- tek egyikükkel-másikukkal. Csendes, mindennapi szél lengeti közben a tölgyfák ágait a fejünk felett, közben arra gondolok, hogy egyszer halk zizzenéssel mi

is a megsárgult, lehulló falevelek sorsára jutunk. Hiába, az embernek ilyenkor ez is eszébe jut. Mondom: élvezem a fiatalok nyüzsgését, vidámságát és közben emlékezem. A szeptember különös hónap. Nekem a számvetéseké, gondolkozásé és a megnyugvásé.

Zsönyei Jánosné háziasz- szony.

— A szeptember a szépet, a kellemeset jelenti nekem, de jó néhány problémát is. Fel kell készülnöm a télre, be kell szerezni a tüzelőt, mert mi még hagyományo-' san fűtünk. Szaladgálok fa és szén után. Elintézem az egyéb téli bevásárlásokat. Megveszem a családhoz méretezett zöldséget, szépen homok és szalma közé rakom, hogy elálljon. A férjem segít a bevásárlásokban, főleg a gyümölcsnél, mert ebben ő a szakértő, összesen öten vagyunk a családban. így jó néhány üveg befőttet, savanyúságot, lekvárt készítek. Kikapcsolódásként néha elmegyünk moziba vagy sétálni. Együtt a család. A gyerekeknek is jól jön a kikapcsolódás az iskola után a kellemes, „őszszagú” szeptemberi estéken.

Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendező.

— A színek, a szépség, a változatosság és kicsit az emlékezések, elmélkedések hónapja a szeptember. Évenként újra és újra elgondolkodom a természet nagyszerűségén, örök harmóniáján, remek teljesítményén. Hát nem csodálatos dolog a tavaszi rügye- zés, a nyári lombkorona és az őszi levélhullás? Az erdő, a növények szinte percenként új és új színüket mutatják meg. Sokszor rá- csodálkozok szobanövényeim ősz eleji „átállására”. Arra, ahogyan készülnek a télre. Szinte csak a szakavatott szem veszi ezt észre. Ugyanekkor kinn, az ablakom előtt hatalmas változással kopaszodnak vagy csak színesednek a fák, fajtájuktól függően. Csodálatos dolog a természet a maga bonyolult egyszerűségében, „örök megújulásában”.

V. L

1 fiókák meglőttek

A vándormadaraknál a készülődés ideje ez a hónap. Készülődés a sok ezer kilométeres út megtételére. A fiókák már megnőttek, a szülök már nem hordanak táplálékot a fészkekhez — ha lehet így mondani —, mindenki saját magával foglalatoskodik, hogy minél jobban megerősödjön, minél felkészültebben induljon az útnak.

— Különösen a Bodrogközben, ebben a madárvilág szempontjából rendkívül gazdag tájegységben érdekes most figyelni a gyülekezést, a készülődést — mondja Rimányi Jenő, a Magyar Madártani Egyesület észak-magyarországi csoportjának titkára. — A vizek, holtágak, tocsogók környékét különböző fajok sokasága lepi el, nagy a hangoskodús, a veszekedés. Északról már megérkezett néhány faj. Szürke cankó- ból láttunk 30—50-es csoportokat, később ezek majd ezrével jönnek. Szabad vízterületeken láttunk már csörgő récét, tőkés récét, • böjti récét. Érdekesség, hogy 21 fekete gólyát is láttunk.

— Hozzánk tehát északról jönnek, innen pedig elvonulnak délre.

— Igen, például most már a bíbic is csapatokba gyűlt. Spanyolországba, Olaszországba, Afrika észak- nyugati partjaira indulnak majd. A gémek ugyancsak csapatba gyűltek, 25—30-as csoportokat figyeltünk meg. A dankasirályok már több ezres csapatokban várják az indulást.

— Tudunk-e már mindent a madarak vonulásáról?

— Egyáltalán nem. A nagy testű madarak, a vízi madarak útja általában már ismert, feltérképezhető, az énekes madaraké kevésbé. Ebben az évben a mi madártani intézetünk is bekapcsolódott az úgynevezett Balti-akcióba, melynek célja éppen a madarak vonulásának megfigyelése. Csoportunk néhány tagja ezekben a napokban is a Bodrogközben sátorozik. Hálóval fogják, s gyűrűzik a madarakat. Inkább még csak kísérletképpen, de reméljük, hogy sikerrel jár majd a munka, és hasznos része lehet annak a megfigyelés-halmaznak, amelynek révén többet tudhatunk meg a madarak vonulásáról.

Keil iilGIEÉ

Az évszámítás, az egy év megfelelő mértékének megalkotása a. lcultúrnépek kezdetétől sok gondot okozott. Különböző tlépek, különböző naptárakat alkottak. más-más elvek alapján mérték az év A.

A szeptember például, o mai kilencedik hónap, mint latin nevéből is kiderül, valamikor a hetedik hónap volt. A római naptárban szerepelt hetedikként, Julius Caesarig. Régen nálunk Szent Mihály havának: is nevezték. Gergely pápa 1582-ben végrehajtott merész és okos reformja után is megmaradt a szeptember neve. Nálunk a népnyelv gyakorta tiszteli meg ezt a hónapot „az első ember” elnevezéssel.

Aram/—

szarvasak

Szarvasbika. 12 kilogrammot nyomó agancson felül már minden „agancsdeka” 1180 forintot ér, ha gazdaCSÖND VAN. Erdőkben levél susog, víz csobban, méhecske dönglcsél a virágokon. Száz neszből fonódik lágy csenddé az erdő. Az őszi nap beragyogja a ménesvölgyi tavat és a rétet. Ülünk, s hunyorgunk a fényben, csak félig vet árnyékot ide a fölöttünk nyújtózó erdei fenyő. Ezt az áldott csendet borzolja fel a mélyből jövő harsogó hang, a bőgés. Mindössze kettőt „kürtőit” valahol a szarvasbika. Átnézek a tavon.

— Nem arra van, onnan verődik vissza — szóla' meg Brugger Frigyes, a színi erdészet vezetője. — Akadnak, akik megismerik, melyik bika volt, vagy hogy érdemes-e utánamenni?

Két hete kezdődött a szarvasbőgés. Nagyon gyengén. Amikor jó bőgés van, visszhangzik az erdő Szel- cepusztán. Tíz-tizenkét bika is bőg egy körzetben. Mert nagy a szelcépusztai rezervátum. 10 ezer hektár erdő, és sok benne a vad. 220 szarvast, 105 őzet, 130 vaddisznót tartanak itt számon. De van 7 muflon is, és olyan ritkaság is, mint a parlagi sas, amely nagyobb a réti sasnál, képes leütni a sérült, vagy fejletlen szarvast...

A rezervátum egyébként nem vadásztársasági terület, hanem állami. Ilyeneken a legszakszerűbb a vadgazdálkodás.

— Persze, egyformán kellene óvni a vadat mindenütt, a társulati területeken is — mondja Brugger Frigyes. — Hogy mi a vad- gazdálkodás? Tulajdonképpen a vaddal való törődés: számon tartani őket, takarmányt adni nekik, kilőni a rossz minőségűt...

Szeptember 1-íől megkezdődött a szarvasvadászat idénye. Nyáron alaposan megerősödtek a szarvasbikák a hegyi legelőkön. Duzzadó izmokkal kezdi a bőgést a döhér. (így titulálják a „kihízott”, erős szarvasbikát.) Aztán a bőgős alatt alig táplálkozik, s nem ritka, hogy 180 kilóról lefogy 130-ra ...

— Mindent bír ekkor a bika. Nemcsak az éhséget — magyarázza az erdészet fiatal vezetője —, hanem a lövést is. Ha rosszul találja el a vadász, tovább bőg. Lőttek már olyan szarvast is, amelynek a fél oldala csupa genny volt.

Persze, a sportszerűség azt kívánja, hogy megsebzett vadnak adják meg a kegyelemlövést. A színi erdészetnek két véreb je is van, hogy megtalálják az esetleg rosszul eltalált szarvasokat.

Újra csend van. Nappal pihennek, bújnak a szarvasok. Agancsuk ág lesz, testük avar. Ilyenkor csak a som- és kökénygyűjtők járják az erdőt. A vadászok szürkület előtt kelnek útra, vagy éjjel, hogy hajnalhasadásra oda cserkeljenek, ahol a szarvasok bőgnek, ahol vad tusában dől el, ki

ját kilövik.

lesz a csapatbika? Sötétben nem lehet szarvasra vadászni. Ugyanis még vadászidényben sem szabad bármelyiket kilőni.

— Csak golyóérett vagy selejtbikát lőhetnek. A golyóérett, olyan továbbte- nyésztésre alkalmas állat, mely már elérte fejlődésének csúcspontját. Általában a 10—12 éves bikák... A selejtbika nem alkalmas a továbbién vésztésre.

Idén még nem lőttek szarvasbikát a szelcepusztai rezervátumban. Tehenet már egy tucatot is. A terv szerint ebben az idényben öt bikát lőnek ki a külföldiek (vendégvadászok) és négyet a belföldiek, szarvastehenet pedig százat...

— Rossz az ivararány. A régi szemlélet szerint egy bikára két tehén jutott, újabban egy bikára egy tehén.

A rudliban (szarvascsapat) annyi tehénnek kellene lenni, ahány bika van. Ugyanis a csapatbikán kívül „mellékbikák” is vannak. Ezek nőnek, erősödnek, aztán megvívnak, ösz- szecsapnak a csapatbikával. Kihívó visszhangzó bőgőssel ekkor szólítják harcba vetélylársaikat. Van bika, mely messziről vándorol ezért a rezervátumba. Akár Szlovákiából.

A héten két külföldi vadász érkezett a rezervátumba. Ök már bikát lőnek. Nem olcsó mulatság ez. Akik sohasem vadászlak, azok is tudják. A bikánál az agancs a lényeg, a trófea. Pontozzák és súlyra mérik. Ez utóbbi bonyolult rendszer, függ a végső pontszám, a minősítés (arany, ezüst, bronz) az «

agancs színétől, gyöngySzé- sétől, az ágak számától, a terpesztéstől (szarvhegyek távolságától)...

— Hét-kilenc kilogramm súlyúak lehetnek a legjobb agancsok — saccolja Brugger Frigyes. — Az utóbbi négy esztendőben 10 kilós volt a legnagyobb, de korábban akadt 12 kilós is. Tavaly pedig egy 8,07 kilós aranyérmes lett.

Ha. nem is aranyat, de valutát hoz a gyönyörű állatok dísze. A külföldiek a súlytól függően fizetnek. Egy olyan szarvasbika kilövéséért, melynek 8 kilós az agancsa, 55 500 forintot fizetnek. Egy 12 kilós agancsé bika 277 500 forint. Ha aranyérmes, plusz 20 százalékkal több (ezüstért 15, bronzért 10), és egy 12 kilós agancs már szinte bizonyosan aranyérmes. Vagyis egy ilyen szarvas kilövéséért több mint 300 ezer forintot hagy itt a külföldi valutában. (Az erdészet forintot kap.)

RÖVIDESEN ALKONYODUL Ilyentájt indulnak a vadászok szarvasra. Ha kell, kürttel utánozzák a szarvasbőgés hangját, hogy lövéshez jussanak. A jó bőgő- helyek évek óta ismertek. Az erdő gazdái egyébként is tudják, merre vannak a szarvasok, a szelíd tinók és a hivongó bikák. De egyelőre gyenge a bőgés a meleg miatt. De erősödik majd, ha zúzmarára kel a nap.

Szöveg: Nyitray Péter Fotó: Laczó József