Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

ÉSZAK-MAGVA RORSZAG 4, 1974. szept. 22., vasárnap KAKUK MARCI Megkezdődött a színházi évad. Megjöttek a komédiá­sok!... Igen, úgy jöttek meg, zajosan, tarka cond- rákba öltözötten, kikenve- fenve, mint valaha, híres nagy vásárok idejében. A XVII—XVIII. század csepű- rágói, lisztesarcú-cinóberszá- jú Pierrot-k és Colombinák, Dottore-k s Harlequin-ek. Itt vannak, mélyen tisztelt publikum, csörgődobokkal, dudaszóval, ricsajjal, har­sány élccel; ne aludj hát to­vább! Mulattatásodra jöttek, fölkelteni s ébren tartani gyakorta bizony túl gyorsan is fáradó érdeklődésedet. 2. § Ma este tanúi vagyunk Kakuk Marci legújabb ka­landjainak. De hát ki is ez a sokéletű-sokarcú s legki­vált a férjeiktől elhanyagolt menyecskék szoknyája táján szorgalmas, vagyis kakukk­madárhoz illőn a más fész­kére járó, de a független­séget, szabadságot minden­nél többre tartó ezért szá­mos farbarúgdosást is elvi­selni kész férfiember? Ter- sánszky fájdalmas-bohókás önkarikatúrája? Egy háború­ban meggyötört, vesztett forradalomban csalódott s fáradt, ellenforradalmi ter­rortól meghurcolt, zaklatott generáció sajátos curriculum vitae-je? Vagy csupán affé­le „kényszertermék” az író műhelyéből, akit egyfelől a közönségsiker, másfelől az anyagi szükség, a létbi­zonytalanság késztet arra, hogy vaskos pikareszk re­génnyé írja az említett no­vella Osváth Ernő által „je­lentéktelen figuraként” em­legetett kujtorgó, kültelki csibészét?... Az író „megidézett szelle­me” nem szólal meg; tétlen és hallgatag szemlélője ő a miskolci előadásnak. Ügy ku­corog irracionális magányá­ban a színpad hátterében fent, a sötétben világító fel­irat alatt elhelyezett bolt­íves zugolyban, mint falusi házak homlokzatán kis fül­kéjükben a mosolygósra fes­tett védőszentek. Ül és mint mi, nézi a színpadot, az elő­adást (néha-néha meglepet­ten magára, művére is is­merhet nyilván), s mintegy véletlenül, megcsendít egy xilofont, megzendít egy cw terát. Fiatal rendező, az egy éve diplomás Nagy András László rendezte a Kakuk Marci miskolci előadását. A szer­zőhöz méltón rangos író, Ör­kény István átdolgozásából kelt életre, azaz a miskolci színpadra a műnek és hősé­nek ez a változata. Java­részt az Amerikai örökség epizódjait látjuk a színpa­don; pontosabban, a bolond és kuka Jánoska figurája on­nan való, de már a Méltó- ságos meg a Méltósága se­hogy sem „pászítható” össze a regénybeli Kasos-famíliá- val, mint ahogy az elveszett medalion is inkább csak színpadi rekvizítum, mely a cselekmény és szereplői moz­gatására hivatott. Sok ide­gen elem, Tersánszkyra egy­általán nem jellemző motí­vum szerepel ebben a fel­dolgozásban. S a rendezés ötletei tovább gyarapítják ezeket a mozzanatokat. Olyas­mivel, mint a lüké Jánoska sajátságos pantomim-betétje: a szeméttartállyal füttyszóra való, gépies és értelmetlen rohangászás, a mozgás kato­nás „alakisága” mintha már egy későbbi korszaknak, a munkaszolgálat, a koncent­rációs táborok elembertele- nedett világának víziója len­ne. S groteszk és félelmetes ötlet, hogy az idióta sípján a IX. szimfónia Öröm-ódá­jának hangjai szólalnak meg. Félelmetes, csak éppen nem Kakuk Marci miliőjéhez tar­tozik. Ahogy ismét csak másféle emlékeket, másfajta hangulatokat keltenek a la­za szerkezetű, rögtönzéses cselekményt meg-megszakító song-ok, a század első évti­zedeinek harmadrangú va­rietéiban, kabaréiban éne­kelt dalocskák, olykor obsz- cén kupiék „idézőjeles” el- játszása-dalolása. Az előadás egészén átvonulóan zavaró a színpadtér tágassága. Ért­hetetlen, hogy amikor a já­ték nagyobb részében há­rom-négy szereplő van csu­pán színen, miért volt szük­ség a játéktér maximális ki­tágítására. 4. § Brecht színpadán s Brecht szemléletével, eszközeivel Tersánszkyt eljátszani alig­hanem túlságosan is merész, az első tettet, az alapművet és annak alkotóját vajmi kevéssé tisztelő, s talán ezért is kockázatos vállalko­zás. Tersánszky mondaniva­lójának nincs olyan intellek­tuális ereje, oly gondolati gazdagsága és súlya, hogy a nézőt akkor is lekösse, ha érzelmileg a színpadi törté­néstől és annak alakjaitól „Brecht-i távolságban” tart­ják. Kakuk Marci kópésá- gait, csínyjeit, nadrágporoló talpraállásait csak átélve, magunkévá érezve értjük meg és valljuk igaznak, lé­nyegesnek. Inkább Chaplin, mint Brecht tehát az a for­rás, amelyből a rendező és a színész meríthet Kakuk Marci megformálásakor. Csakhogy Kakuk Marci nem olyasféle kisember-kis­polgár, mint Chaplin Char- lie-ja. Sokkal inkább Har­lequin, mint Pierrot, a bam­bán érzelmes, lépten-nyomon hasrabukúsra, vagy hanyatt- esésre kárhoztatott, s min­dent eltűrő szenvedő alanya a színpad és az élet tréfái­nak. Varga Gyula játéka kissé egysíkúan eít a felsü­lésre ítélt érzelmességet, ezt a kiszolgáltatottságot ábrá­zolja, Pierrot-tá s Charlie-vá lényegítve át Kakuk Marcit, s megfosztva jószerével ben­nünket attól a varázstól, de­rűs bájtól, mely ebből a minden bajból magát ép bőr­rel mentő, mindig a talpára eső vagy legalábbis talpra álló, s nagyon is mozgékony, cselekvő, éber szemű és ke­zű csibészből árad. S ha a színész azt játssza el, hogy fájó szívvel le kell monda­nia Linka szerelméről, de annak visszaadásával adós marad, hogy voltaképpen ő akar függetlensége nyűgétől így fortélyosan megszaba­dulni, akkor alakítása félbe- maradt-íéligsikerült teljesít­mény; akkor is, ha Varga Gyula ebben a „ szerepben képes felidézni emlékezetes korábbi alakításait, s azok rangján, erejével hat ránk. 5. § Egy női „Kakuk Marci­nak” tapsoltunk maradékta­lan lelkesedéssel és különös örömmel ezen az évadnyi­tón. Lázár Katalinnak, aki Pattanó Rozi kültelki lápvi­rág szerepében (hálás sze­rep) fáradhatatlan kedvvel, s kellően vásári harsányság- gal komédiázott, megérezve s visszaadva mindazt a sok­színűséget, humort és bájt, ami az írónak ilyenfajta és sok szeretettel s tapasztalat­tal ábrázolt nőalakjait jel­lemzi. Hanghordozása és mozdulatai, a közönségesség sok-sok ötlettel való jellem­zése, a bohókás arcjátéka, egyéniségének robbanó tem­peramentuma a kitűnő ala­kítás örömén túl s további szerepek, jó alakítások re­ményében mondatja ki ve­lünk: a fiatal színésznő fel­tétlenül nyeresége a szín­háznak. Kovács Máriáról nem most írjuk le először, hogy nagy­szerű színésznő, aki sokkal többre is képes, mint ami­lyen lehetőségek itt kínál­koztak, s kínálkoznak szá­mára. Most a Méltósága sze­repében megismertük humo­rát, mely a Kakuk Marci történeteinek vaskosabb vi­dámságánál elegánsabb, vá­lasztékosabb, intellektuáli- sabb ugyan, mégis neki kö­szönhetjük a Marcival való „légyott” jelenetében a szín­házi este számos önfeledt kacagását, oly találóan s megsemmisítőén karilcírozza a kevélység, az úri gőg álcá­ja mögül kibukkanó élvsó- várságot. Jánoskát, az „amerikai örökséget” Somló István ját- szotta-táncolta el, egyetlen szó nélkül is oly kifejező drámai erővel, a mozgásnak oly pontosan kidolgozott rendjével, s a koreográfia fegyelmezettségével, hogy ismét arra kell figyelmeztet­nünk: ebben a pályán a ma­ga erejéből elindult, s job­bára ma is erre az erőre tá­maszkodó fiatalemberben a tehetséget és ambíciót job­ban táplálni szerepekkel, színészi tudását, tapasztala­tát gyarapítani, tehetségét kamatoztatni kötelesség. 6. § Demeter Hedvig A kocsi rabjai, s a Handabasa után ismét hálás feladatot kapott, s teljesített is maradéktala­nul Csuriné, az ószeres sze­repében. Csak mintha vala­milyen „beskatulyázódás” ve­szélye érződnék e három egymás utáni szerep hason­lóságában. Bojnyik, a „bika” szerepében Simon György komédiázott, míg Csapó Já­nos, mint Sustik, öreg nap­lopó a rezignált, melankoli­kus bohóc alakját öltötte fel. Bohóc-kettősük jól egészült háromtagú „dalárdává” Som­ló Ferenc Tömpe Ambrőjá- val, a szerelemben felsülő kertész figurájával. Csűri Linkát, az ószeresné lányát bájosan, bár kissé lámpalá- zasan jelenítette meg Jancsó Sarolta, míg Gizus szoba­lányként Ivánka Máriát lát­tuk tehetséget mutató epi­zódalakításban. Mindketten új tagjai a társulatnak, s re­mélhetőleg számos további jó alakítás, a mostaninál na­gyobb szerepek várományo­sai. Szili János mint Méltó- ságos, a jó lelkű, s a hülye­ségig szórakozott úr a szí­nésznek nem sok lehetőséget nyújtó feladatot teljesítette, nemkülönben Matus György is, Uccu Jóska közrendőr­ként. Meller András díszletével kapcsolatos aggodalmunk­nak már hangot adtunk. A játéktér tágassága és a do­mináló fehér szín, amely ta­lán a jelmezek és a maszkí- rozás színességét, tarkaságát volt hivatott ellenpontozni, nem segítette a játékbeli szituációk elfoglalását, túl sok „holt időt” jelentett a színészek ki- és bejárása a színpadra. Egedi Edit jelme­zei jók; feltűnt viszont a maszkírozás következetlensé- ' ge. 7. § Az évad megkezdődött, s mi paragrafusaink végére értünk. Jó és sikeres évadot kívánni úgy érezzük, köte­lességünk. Persze a jó évad, a sikeres évad nem feltétle­nül bevételi statisztika függ­vénye. Jean Vilar írta 1953- ban, egy kérdőívre adott vá­laszában; „Az a színház, amelyik igazán eleget tesz küldetésének, csak deficites lehet. De — és ez meglepett engem — amikor vagy két éve ezt egy igen tekintélyes igazgató előtt jelentettem ki, azt hitte, gúnyt űzök belő­le.” Vilar megállapításában két­ségtelenül van egyfajta afe- risztikus túlzás, sarkítottság. Mégis — bár nem kívánunk gúnyt űzni senkiből — az az érzésünk, lényegében neki van igaza. Papp Lajos A nézők lassan visszaszoknak Magyar filmek mozija Megszűnő és újjászülető filmszínházak Borsod megyében — a szak­szervezeti mozihálózatot le­számítva — 360 körül van a mozik száma. Ezek között 42 az úgynevezett normálmozi, a többi keskenyfilmes. Ezek állnak a Borsod megyei Mozi- ■ üzemi Vállalat kezelésében. A mozi fogalma alá tartozik a miskolci Béke, a kazincbar­cikai nagy filmszínház épp­úgy, mint a távoli kis falu művelődési otthonában he­tenként egy alkalommal vetí­tő intézmény. Ennek a háló­zatnak nemcsak a földrajzi szétszórtsága nagy, hanem felszereltségében, kulturált­ságában is ágén megoszló. A napokban dr. Hetényi György- gyel, a vállalat igazgatójával és Ádám Ottóval, a műszaki osztály vezetőjével tekintet­tük át a mozihálózat fejlesz­tésének gondjait. 52 kis településen A háromszáznál jóval több keskenyfilmes mozi közül mintegy 40 százalék okoz gon­dot. Tizennyolc közöttük már annyira elavult, hogy semmi módon nem lehet továbbfej­leszteni, a sorsuk a megszün­tetés lesz. Ezek bérelt épüle­tekben vannak, s azok álla­pota kizárttá teszi a fejlesz­tést. A tervek szerint a közeli jövőben 52 kis település mo­zijának felszámolása várható. Ezeknek részben a látogatott­sága rendkívül alacsony, rész­ben a technikai felszereltség is fossz. Elsősorban a látoga­tottság a döntő. Az érdekte­lenség szükségtelenné teszi fenntartásukat, s művelődés- politikailag is indokolt, hogy kultúrálatlan körülmények között ne kísérletezzenek. Ezek a községek általában egészen kis települések, közös tanácsú helyek tagközségei. A székhely-községekben min­denütt megmarad majd a rendszeres mozi, a megszűnő filmszínházak helyén pedig 1975. január 1-től vándormozi működik majd. A vállalat két, erre a célra kialakítható gép­járművet szerzett be, s ezzel egyben a szélesvásznú, színes vetítés lehetősége is megszü­letett ezeken a kis helyeken. A vándormozi egyben az is­kolamozi feladatát is el tudja majd vidéken látni. Mindezzel a vidéki gondok nem szűntek meg, mert a nagyszámú keskenyfilmes mozi gépparkja elöregedett, s 16 milliméteres vetítőgépeket napjainkban beszerezni nem lehet. Az összes baráti orszá­gok leálltak a gyártásával, az új, magyar gyártás pedig csak a következő év második felé­re tud kész gépet adni. A megszűnő vetítési helyek még használható gépi berendezé­seivel próbálnak egyelőre se­gíteni azokon a helyeken, ahol végleg leromlott már a vetítőgép. Miskolci gondok Nem kisebb a hálózatfej­lesztési gond a megye szék­helyén sem. Mint ismeretes, Miskolcon a felszabadulás óta nem épült mozi. Ezzel szem­ben, különböző okok miatt megszűnt Diósgyőrben a Dia­dal és a Ságvári, a görömbö- lyi, a szakszervezeti mozik közül a vasgyári, a perecesi, s néhány kisebb jelentőségű üzemi filmszínház. A városi mozik kihasználtsága megfe­lelő, a közönség lassan visz- szaszokik a mozikba. Veszély­ben forog az Avas-szálló ta­tarozásával egyidejűleg a Kossuth mozi, további sorsa ingatag. Néhány év múlva szanálásra kerül a Táncsics —, ennek helyére épül majd a televízióstúdió —, valamint a Szikra Űjdiósgyőrben. Mis­kolc moziépítési gondjait is­mét felemlegetni talán már szükségtelen. A városi párt- bizottság szorgalmazza a vá­rosi mozihálózat fejlesztését, új mozik építését, A moziüze­mi vállalat vezetői bíznak a városi és megyei vezetésben, mert tanácsi segítség nélkül a város moziellátásának gond­jai megoldhatatlanok. Kedvelt kismozija Miskolc közönségének a Hevesy Iván Filmklub. Ennek vetítőberen- dezése is felújításra szorul, a jelenlegi gépek több évtize­des német katonai, hordozha­tó szerszámok, elöregedtek, s alkatrészpótlásuk bizonyta­lan. Helyükre stabil gépet be­építeni az épület jelenlegi struktúrája mellett nem le­het, csak az Avas-szálló, illet­ve Kossuth mozi teljes átépí­tésénél lehet majd e klubmozi műszaki igényeit is figyelem­be venni. Sőt, nemcsak lehet, hanem kell is. S a Kossuth mozinál maradva: ideje lenne már az avasi rádió- és tele­víziótorony adásaiból követ­kező zavarokat a Kossuth és Hevesy vetítéseinél kiküszö­bölni. Ez nem a mozivállalat, hanem a Posta dolga! A szabadtéri mozigondok­ról is szót ejtettünk. A DVTK- stadionban korábban volt nyári vetítést részben a ma­gas bérleti díjak tették lehe­tetlenné, részben pedig a sportkör elnöksége nem tar­totta lehetségesnek a rend­szeres előadásokat. A Nép- kertben a sportcsarnok lelá­tójáról műszakilag lehetetlen­nek tartják a szabadtéri ve­títést a moziüzemi vállalat vezetői. Véleményük szerint a jelenleg lesalakozott terüle­ten, az egykori szabadtéri né­zőtéren ismét meg tudnák nyitni a nyári mozit, a régi sportcsarnokhoz kapcsolódva. Elébe menni a nézőnek Egy-két felújítást kell még megemlítenünk. Teljesen fel­újították, korszerűsítették a kazincbarcikai és edeiényi mozit, valamint a szakszerve­zettől átvett borsodnádasdit. Most van felújítás alatt a me­zőkeresztesi, és Perecesen a bányavállalattal, illetve a szakszervezettel közösen az ifjúsági klubban nyitnak uj mozit. A moziüzemi vállalat tar­talmi munkájáról is szót ej­tettünk. Egyik legfontosabb feladat most — mint azt dr. Hetényi György hangsúlyozta — a mozin kívüli vetítések számának szaporítása. Azaz, hogy a mozi elébe menjen a nézőnek. Ezt szolgálják az is­kolai vetítések, üzemi, mun­kásszállási bemutatók és egyéb, társadalmi szervek, brigádok, mások felkérésére történt előadások. A vállalat közművelődési tevékenységé­nek előterében ezenkívül még két feladat áll. Az egyik az ifjúsággal való fokozottabb törődés, a különböző iskolai sorozatok és egyéb vetítések tartása, amelyek előkészítésé­hez már hozzákezdtek, tájé­koztató filmjegyzékeket ad­tak lei, a tanintézetek igazga­tóival felvették a kapcsolatot, a másik pedig a helyi közmű­velődésbe történő beépülés. Ez persze kétoldalú dolog, mert meg kell változnia an­nak a még felbukkanó rossz szemléletnek, amely szerint a mozi valami „mutatványos intézmény”, és tudatosulni kell, hogy az az adott helység közművelődésének szerves része, s már a helyi népmű­velési tervek készítésénél szá­molni kell a mozitól várt és a mozi által nyújtható támoga­tással, a tervezésbe be kell vonni a mozi képviselőjét. Híradó-mozi Végezetül két érdekes mis­kolci kezdeményezésről kell hírt adnunk. Miskolc és a kis- filmek kapcsolatát figyelem­be véve, a moziüzemi válla­lat megszervezi a híradómo­zit. Ez délelőttönként mint­egy egyórás összeállításokban a heti Híradót és a legfris­sebb hazai és külföldi kisfil- mek csokrát mutatja be non stop-rendszerrel. Ennek vetí­téseit a Fáklya moziban fog­ják tartani, s ez módot nyújt majd a vonathoz igyekvő vi­dékieknek is e filmek megte­kintésére. Ugyancsak a Fák­lya moziban szervezik meg a magyar filmek moziját, amely különböző tematikus soroza­tokban a magyar filmművé­szetet kívánja újra meg újra a közönségnek kínálni. Ren­dezői sorozatok, azonos témá­jú filmek és egyéb összeállí­tások várhatók. A következő évben elkészülő társalgóban vitafórummal kiegészítve ez az intézmény hihetőleg a ma­gyar film megszerettetésének házává válhat. Legkésőbb a következő év első negyedében megkezdi munkáját. A hálózatfejlesztés sok gondjáról szóltunk, örömmel adtunk végül hírt a híradó­mozi, meg a magyar filmek mozija születéséről. Benedek Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents