Észak-Magyarország, 1974. szeptember (30. évfolyam, 205-228. szám)

1974-09-21 / 221. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

1974. szept. 21., szombat

A művelődés mindig ember-központú

Augusztusban emlékünnepséget tartottak Békés városában, ahol negyedszázaddal ezelőtt, 1949-ben elsőnek avattak kultúrházat, vagy ahogy ma nevezzük ezeket az objektumokat, művelődési házat. Az emlékünnepségen — melyre a népművelési munkában negyedszázada részt vevőket is meghívták — jelen volt Tóth József, a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház igazgatója is. S akárcsak a többi meghívottak, ő is átvette az emlék- plakettet, melyet a negyed- százados művelődési tevékenységért adományozott a miniszter népművelőinknek. Az emlékplakett azóta irodájának egyik faldísze lett, s szinte magától adódik, hogy amikor 1 "ütünk beszélgetni, Tóth József vallomásában az elmúlt két és fél évtized közművelődéséről, a művelődésügy feladatairól esett a legtöbb szó. Nem véletlenül, hiszen ő azok közé tartozik, akik, és szinte diákkoruktól, az első eszméléstől feladatuknak tekintik a népművelést, a köz- művelődést.

— A felszabadulás Nemes- bikken ért. És bár korábbi állomásaimon is, Szirmán, Hejőszalontán, Monokon, Ondón foglalkoztam népműveléssel, tulajdonképpen itt kapcsolódtam be hivatalosan is a művelődési munkába. Azért mondom, hogy ez hivatalos bekapcsolódás volt és tulajdonképpen az elkötelezettség régebbre datálódik, mert annak idején a tanítóságnak velejárója volt, hogy a falu kulturális életével is foglalkozzon. Megvoltak ennek az előnyei, hiszen az iskolában, gyerekekkel, a kultúrházban pedig a felnőttekkel, a gyerekek szüleivel foglalkozott az ember, így a kapcsolódási szálak erősebbek is voltak és sokoldalúbban, sokrétűbben ismerhették meg a falu embereit, gondolkodásmódjukat is.

— Ha jól tudom, az elmúlt negyedszázad alatt nemcsak mint népművelő ismerhette meg ezt a területet ...

— Nos, igen. Egy rövid ideig, 1954-ben és 55-ben a megyei népművelési osztályon is dolgoztam. És tulajdonképpen itt kezdődött a csak népművelői pályám. Aztán voltam a Rónaiban, és most már 1968. február 1- től az Adyban dolgozom. így

talán nem veszik önelégültségnek, de talán mégis elmondhatom, hogy fejlődésében is ismerem a népművelést. Ez nagyon érdekes, mert amíg a kezdeti időszakban inkább a műkedvelő művészeti mozgalomra fektettük a hangsúlyt, később a súlypont áthelyeződött magára az ismeretterjesztésre, és most, az elmúlt egy évtizedben inkább a klubmunka az, ami a népművelés előterébe került. Emellett persze minden évnek megvan a maga speciális feladata is. Hogy csak a közelmúltra hivatkozzam: a felnőttoktatás segítése, vagy most, a közoktatás és a közművelődés egybehangolása.

— No, persze, a művelődésnek minden korszakban megvoltak az egységes irányelvei is, amelyek meghatározták fő feladatait.

— Természetesen, de ennek ellenére, hogy ezek az irányelvek mindig változtak egy kicsit, továbbfejlődtek, ami természetes is. Azt hiszem egyben mindig alapvetően megegyeztek: a szocialista kultúra tartalmára, a szocialista kultúra terjesztésének hogyanjára adnak útmutatásokat, s ezeknek a szellemében arra kell törekednie a népművelőnek, hogy ember-központú legyen. S éljen benne egy olyan végtelen türelmetlenség, ami ösztönzi, hogy mindig folyamatosan adjon az embereknek.

— Ezzel tulajdonképpen két témához is eljutottunk. Az egyik a népművelői személyiség kérdése, a másik pedig az, hogy miként lehet élővé tenni egy művelődési intézmény munkáját.

— Nos, először talán a hivatástudatról. Már hatvankét éves vagyok, de most is vallom, hogy a népművelőnek belülről jövő kényszernek kell éreznie az emberekkel való foglalkozást. Én személy szerint éppen ezért sajnálom egy kicsit, hogy a népművelés szép munkájában nem mindig hivatástudatból vesznek részt az emberek. És talán azt is sajnálom, minden előnye ellenére, hogy a népművelőképzésünk is annyira szakosodott terület lett, s ezzel együtt pedagógusképzésünk

is túlságosan az oktatásra koncentrálódik. De inkább a másik kérdésre válaszolnék. Meggyőződésem, hogy intenzív, valóban élő művelődés) házat csak akkor tudunk csinálni, ha minden a valóságos igényekre támaszkodik. Azaz nem azért hozunk létre egy szakkört, vagy egy klubot, mert mi elterveztük, hanem azért, mert erre a szakkörre, vagy klubra megvan az igény, megvannak a jelentkezők, akik kopogtatnak az ajtón. S a mi dolgunk már csak az, hogy egy kitűnő vezetőt szerezzünk a szakkör, vagy klub élére. Persze, én most egy kicsit könnyen beszélek, hiszen egy városi művelődési ház esetében könnyebb összegyűjteni az igényeket is és megtalálni a vezetőket is. A sok szakkörünk közül például néhányat említenék. A díszítőművészeti szakkör 80 lelkes asszonyát, vagy azt a 30 barlangászt, 70—8Ó mező- gazdasági szakköri tagot itt könnyebb összetartani, de végső soron mindig az érdeklődés az, ami az elsődleges, ami meghatározó, hiszen a jó művelődési munkának is az a lényege, hogy hasonló érdeklődésű embereket tömörít.

— A népművelés fejlődésének folytonossága azt hiszem, nem lehet vita tárgya, de a népműveléssel kapcsolatban elég gyakran szokták emlegetni, hogy bár a kul- túrotthonoktól a művelődési házakig elég hosszú volt az út, a népművelés anyagi bázisa tulajdonképpen mindig sok kívánnivalót hagy maga után.

— A gazdasági ellátottságban mindig voltak nehézségek. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a művelődés költséges. Talán most megtalálják a lehetőséget az anyagi alap biztosítására is. Ez nagyon jó lenne, hiszen a népművelés a szocialista kultúra és tudat terjesztésének egyik alapja, s így nyilvánvaló, hogy még igen sok nagy feladattal kell megbirkózni, de ezt a jelen és a jövő feladatait csak akkor tudja biztosítani, ha mindig ember-központú marad, ha képes arra, hogy mindig megtalálja azokat az érintkezési pontokat, melyekkel magához tudja kötni a művelődési ház körül lakó embereket.

Csutorás Annamária

Kát kép az ózdi könyvtárból

Igen, ez jó lesz... de egy kis belclapozásra futja az idő a lámpa alatt, a galéria lépcsőjén... ___

.

.. Azután már „adminisztrál” is az Ózdi Népművelési Intézmények központi könyvtárának éppen kölcsönző könyvtárosa... S egy másik olvasó is választott már...

Fotó: Mizerák István

FIGYELEM!

Import

élelmiszerek

kiállítása

Miskolcon az MHSZ nagytermében (Rákóczi o. 12. sz.)

Nyitva: 1974. szeptember 19—23-ig, naponta 10—18 óra között.

COMPACK V. DÉLKER V.

Borsod—Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat

I

Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat

azonnali belépesse! alkalmaz

miskolci építésvezetőségeire:

kőműveseket, i

ácsokat,

villanyszerelőket,

tetőszigetelőket,

műköveseket,

darusokat,

bútorasztalosokat,

lakatosokat,

földmunkagépkezelőket,

gépkocsfszerelőket,

segédmunkásokat,

irodatakarítókat.

A sajószentpéteri építésvezetőség sajóbábonyi, kazincbarcikai, edelényi és szendrői építkezéseire; sárospataki és encsi építésvezetőségére:

kőműveseket,

ácsokat,

kubikosokat,

segédmunkásokat.

Ütiköltséget, munkásszállót, különélés! pótlékot, fiatalok részére betanulási pótlékot biztosítunk.

Minden héten szabad szombat.

Jelentkezni lehet:

Miskolc, József A. u. 57. Sárospatak vásártéri építkezés Sajószcntpétcr, Bányász u. 1.

Encs, Vörös Hadsereg útja 13.

Levél — többeknek

Kedves, most érettségizett lány!

Azt kérte szerkesztőségünktől, adjunk tanácsot. Leírta problémáját. Leveléből idézünk: „Az idén érettségiztem gimnáziumban. Továbbtanulni egyelőre nincs kedvem nappalin. Estin szeretném még továbbképezni magam. Szeretnék elhelyezkedni dolgozni, de sehol egy munka. .. Tizennyolc éves elmúltam, munkaképes vagyok, s ennek ellenére lesem a napot és csodára várok... Hiábavalónak érzem négyévi kemény munkámat, ha most csak arra vagyok jó, hogy lapátoljak ... Szeretném végre, ha valaki tanácsot adna, mit csináljak. Üljek és lógassam a lábam? Az embernek munkát kell, hogy adjanak. Ez az élet rendje ...”

Nem haragszik talán, ha nevét nem írjuk ki. Nemcsak az ön iránti tapintatból, hanem azért is, mert úgy érezzük, amit elmond, nem kizárólag a maga gondolatinlágát tükrözi, hanem korosztályából többekét. De ez a többek szerencsére elenyésző kisebbséget jelent.

Levele meglepett bennünket. Az érettségizettek többnyire olyankor fordulnak szerkesztőségünkhöz és más fórumokhoz, amikor továbbtanulásukban gátolva érzik magukat, nem vették fel őket ilyen, vagy olyan ok miatt egyetemre, vagy főiskolára, támogatást szeretnének valahonnan kapni, elkeseredésüknek kell valamilyen levezető csatorna. Meglepett levelének harmadik mondata. Idézzük csak még egyszer: „Továbbtanulni egyelőre nincs kedvem nappalin.” Azt írja, gimnáziumban érettségizett. Meg kell kérdeznünk, milyen -gondolatokkal ment gimnáziumba? Tagadhatatlan, hogy a gimnáziumban érettségizetteknek csak egy hányada juthat egyetemekre és főiskolákra, a gimnázium, mint iskolafajta mégis elsődlegesen a felsőfokú oktatásra előkészítő középfokú stúdium. A gimnázium nem ígért és nem ígér senkinek íróasztalt, vagy egyéb, nem fizikai munkával járó állást, ha az érettségit nem a továbbtanulásban kamatoztatja.

Hajdan, amikor a középiskola is még csak szűk kör kiváltsága volt, s igen kevesen szereztek érettségi bizonyítványt, bizonyos társadalmi rang is járt az érettségivel. Ezt a társadalmi rangot ugyan nyugodtan idézőjelbe tehetnénk, mert a „tekintetes” címmel még nyugodtan lehetett korgó gyomorral, munka nélkül naphosszat járkálni, vagy lábat lógatni. Elsősorban azért, mert munkaalkalom kevés volt. Nemcsak szellemi, fizikai munkaalkalom is szűkösen akadt.

„Sehol egy munka” — írja. Kétségbe kell vonnunk állítását. Vagy arról kellene vitáznunk, mi értendő munka alatt. Csak a mi lapunk álláshirdetéseit kellene rendszeresen böngésznie, vagy az egyéb munkaalkalmakat kínáló hirdetményeket. Bőségesen található olyan, amely gimnáziumi érettségivel végezhető, akár tovább akar tanulni majdan, akár nem. De különösképpen, ha nem kíván továbbtanulni. Ipari szakmák egész sora ma már csak érettségizett tanulót tud felvenni. A tudományos-technikai előrehaladás ezt követeli. Hogy szerkesztőségünk közelében maradjunk, a nyomdaüzemben a szakmunkások között és a leendő szakmunkások, a tanulók között igen nagy számban talál érettségizetteket. És érettségizetteket várnak egyes szakiskolák, különböző tanfolyamok. De a nagyszámú érettségizettből kell pótolni például a kereskedelem dolgozóinak egy hányadát is. S nem szükséges talán itt felsorolni, hányféle munkahely kínálkozik, amelyek egyikén sem lehet az érettségi hátrány. Adott esetben viszont nagy előnyt jelenthet.

Ne érezze hiábavalónak négyévi munkáját. Nemcsak lapátolás adódik. De azzal a mondatával ismét vitáznunk kell, hogy: „Az embernek munkát kell hogy adjanak, ez az élet rendje”. Ezt úgy módosítanánk, az ember munkájával kell, hogy részt vegyen a társadalom életében, képessége szerint. Ez az élet rendje. A gimnáziumi érettségi továbbtanulásra jogosít, ön nem akar továbbtanulni. Mint írja, egyelőre nincs kedve. Így valóban csökkentett értéke van az érettséginek az ön esetében. Mindennek ellenére szeretnénk hinni, hogy elkeseredett hangú, helyenként téves megállapításokat is tartalmazó levele inkább csak egy rossz hangulat szülötte, mintsem vallott világnézetének, álláspontjának és a munkához való igaz kapcsolódásának tükre. Címéből kitűnően ön tősgyökeres munkáskörnyezetben él. Nem hinnénk, hogy a környezete táplálja azt a tévhitet, amely szerint az érettségi valamiféle örök belépőt jelent az íróasztalok világába.

Iskolapolitikánk egyik alaptétele továbbra is, hogy a munkásosztály fiait elsősorban, s más fiatalok legtehetségesebbjeit a gimnáziumok felé irányítsuk, mert a felsőfokú képzéshez ez az út vezet, ezt kell végigjárni, s majdan az egyetemet, főiskolát, hogy a társadalmi élet különböző irányító, vezető posztjaira a legalkalmasabb, legodavalóbb emberek kerüljenek. Ön ezzel a lehetőséggel csak félig élt. A gimnázium elvégzésével megelégelte a dolgot. Így a továbbiakban azok közül a munkalehetőségek közül kell választania egyelőre, amíg tovább nem tanul, amit ehhez a bizonyítványhoz — és nem képesítéshez! — a társadalom jelen körülmények között kínálni tud. Szerkesztőségünk szeretné hinni, hogy meg fogja találni munkáját, helyét a társadalomban.

Benedek Miklós

■A Kedves Vásárló figyelmébe ajánljuk:

a családi és hétvégi házak, üdülök, egyéb létesítmények vízellátásához szükséges HV — 80/a, HV — 80/b álló és fekvő HV — 200/a fekvő

HÁZI VÍZELLÁTÓ BERENDEZÉSEKET.

Kapható:

szaküzletekben, áruházakban.

Forgalomba

hozza,

a

mim