Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
1974. aug. 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hegyek között, völgyek között... Kis vonattal a Blikkben Amikor az 1920-as évek elején elkezdték építeni a Lillafüredi Állami Erdei Vasutat, senki sem gondolta, hogy idővel idegenforgalmi nevezetességgé válik. A miskolci fáskerttől Garadná- ig húzódó, 18 kilométeres útvonalon ma naponta 1500 —2000-en utaznak 7—8 szerelvényen. Ez a vasút egykor csak gazdasági célokat szolgált: az erdőkben kitermelt faanyagot szállították rajta. Később — 1928—29-ben — jövedelmezőnek ígérkezett a személyforgalom is. Az ötlet jónak bizonyult. Máig is ezrek utaznak a szakadékokat átívelő, több évtizedes fák között haladó kisvasúton. Bán József állomásfőnök —, aki egyébként 40 éve szolgál itt — meséli, hogy ma már három nyersolaj- mozdony húzza a szerelvényeket, ezenkívül megvan a két régi motorvonat is. Az elmúlt vasárnapon körülbelül 5 ezer utast szállítottak a barnára festett, nyitott kiskocsik. V. J. iskolaigazgató és felesége Vácról jött üdülni Lillafüredre. — A Palota-szállótól legyalogoltunk Majlátig, hogy onnan kisvasúttal tegyük meg visszafelé a szürke, bükkös erdőben futó utat. Iskolás koromban néhányszor már jártam erre, s e néhány út hatására szerelmese lettem a Bükknek. Csak azt az egyet sajnáljuk, hogy nem lehet zsebmenetrendet kapni az állomásokon. J. P. miskolci fiatalembert a vasút dolgozói már jól ismerik. — Minden délután, amikor két és fél éves fiamat elhozom a bölcsődéből, kijövünk a kisvasúttal. Nagyon szeretjük a tiszta levegőt, a fák között csendesen- ballagó szerelvényt. Jugoszláv, szlovák, lengyel, német, szovjet csoportokkal találkozunk a vonaton. Érdeklődve figyelik a nekik ismerősnek tűnő, mégis más tájat. Egy-egy sziklacsúcs, facsoport láttán álmélkodva tesznek összehasonlítást. Nekik is minden nagyon tetszik. Csupán egy kritikai megjegyzést tesz az egyik csoport vezetője: a miskolci végállomáson elkelne egy nyilvános illemhely is. Fiatal fenyves mellett haladunk. Ott lenn serdülő őzikék csipegetik a friss sarjút. János (ő mondja így) Kanadából hozta el gyermekeit, hogy a magyar hegyek szépségeit, gyermekkora kedvencét, a kisvasutat megmutassa nekik. Az egyik pad sarkán idős, nyugdíjas házaspár meséli: 1 — Gyerekkorunkban itt voltunk a pálya kitűzésénél, j Pár fillérért dolgoztunk, s j ma utazunk a vasúton. Nap mint nap eljövünk, hogy végigélvezzük ezt a gyönyörű utat. Az ilyen öreg természetjáróknak, mint mi is vagyunk, igazán adhatnának bérletet is, hiszen télen- nyúron jovünk-megyünk a kisvonattal. Közben meredekre ér a szerelvény. Csahol, prüszköl a kocsisort húzó motor. Alagutakon haladunk át, megcsodáljuk a Hámori-tó zölden kéklő tükrét, s ben- • ne a Palota-szállót. Érdeklődéssel figyeljük az újrnas- sai őskohót, végül harsány sípolások közepette, a farakodó végén elérjük Garad- nát. — Végállomás! Tessék kiszállni! — harsan Varga Sándor vonatvezető-kalauz hangja. Pillanatok alatt megtelik a kőzúzalékkal felszórt térség hátizsákos, szatyros emberekkel. Jobbra a Mókusodú várja őket élelemmel, hűsítő italokkal. — Örvendetesen sok szeszmentes italt adunk el a meleg hónapokban, de egész éven át is — mondja Seres Sándor. — Sokféle vendégcsalogatóval próbálkoztunk már, de a hűsítők „jöttek be” a legjobban. S tényleg: a magyaros díszítésű kancsókkal, tányérokkal, fokosokkal díszített falak között van kereslete a hüsinek... Körös-körül a hűvöst adó erdő várta és várja a kisvonattal érkezőket. T. K. debreceni dolgozó ezzel fejezi be a beszélgetést: — Minden héten eljövök a családdal együtt hegyet mászni. A szabad szombatok bevezetésével megnőtt a szabad időnk. Ki a hétvégi tel- * ken tölti kapálgatással, ki a j természetet járja. Ez talán ' drágább valamivel, de jóval többet ér. Mint a hegyek és az erdő szerelmesei, ezt választjuk. Ismerem már az itteni „törzsvendégeket”. Sokan az ország másik végéből is eljönnek, sokan helyben laknak. Mégis mindig találkozunk, beszélgetünk. A szabad idő, a kisvasút, a természet szeretete hoz össze bennünket. Vásárhelyi István Ózdi utcanevek A közelmúltban határozta el az özdi városi Tanács a városban található névtelen, házszám nélküli utcák elnevezését. A III. kerületben levő, úgynevezett Kistó- tető városrészben négy utcát neveznek el Buda, Bo- tond, Taksony és Zsolt vezérekről. A gyors ütemű városfejlesztés is munkát ad az utcák elnevezésében az ózdiaknak. Eközben talál sózhatunk néhány ellentmondással is. A város Vörös Hadsereg útján épült lakótelepet nem az út neve alapján keresztelték el, hanem címe szerint városközpont lett — ezt az elnevezést használják a postai megjelöléseknél. (Például: Városközpont, Il/C. I. emelet 5.) A kétnevű lakótelep lebontott elődjének korábban volt egy stílszerű, szép neve: Vasvár. Az ózdiak szívesen látnák, ha ezt a hagyományos, Özd jellegével szinkronban levő elnevezést tennék hivatalossá. A Vasváron kívül több, az ózdi sajátosságokat, hagyományokat jelképező utcanév-, városrészelnevezés kerül lassan a feledés homályába. Ugyanakkor nem őrzi emlékét utca vagy tér, több olyan kimagasló személyiségnek, akiknek munkássága Ózdhoz kapcsolódik. A névtelen utcáknak a honfoglalás idején élt vezérekről történt elnevezése kapcsán okkal merült fel a kérdés az ózdiakban: vajon nem lenne helyesebb hagyományosan, sajátosan ózdi elnevezéseket alkalmazni? Választékról bőven gondoskodott a több mint 700 éves Ózd történelme. Érdemes rá visszatekinteni. 250 ezer pár cipő A 18 ezer lakosú Bardejov — magyarul Bártfa — járási székhelyen működik Csehszlovákia negyedik, Szlovákia második legnagyobb cipőgyára, a JAS, ami magyarul fényt, világosságot jelent. Jan Dub vezérigazgató — aki 1957-ig maga is cipőipari munkásként dolgozott — elmondotta, hogy gyárukban csak kétműszakos, nappali termelés folyik, mivel az ötezres dolgozólétszám 70 százaléka nő és a törvény értelmében nők éjszaka nem dolgozhatnak. Az idén a terv szerint 8 millió pár férfi-, női és gyermekcipőt gyártanak, amelynek 52 százalékát exportálják. A legtöbb termékük a Szovjetunióba, Lengyelországba, az NDK-ba, Bulgáriába jut el. Magyar- országra az idén 250 ezer pár férficipőt szállítanak, amelynek nagyrésze téli lábbeli. Az alapanyagot — 80 százalékban bőrt, 20 százalékban műanyagot — nagyrészt külföldről szerzik be. , Két éve működik a gyár technikai előkészítő osztálya, mintegy negyedszáz főnyi létszámmal, amelynek az a feladata, hogy a divat igényeinek megfelelő modelleket alakítson ki. A technikai előkészítő osztály dolgozóinak többsége a gyár ösztöndíjasaként a gottwaldovi cipészed főiskolát végezte el. Az elfogadott modellek kerülnek csak gyártásra. A szalagok mellett — miként már említettük — nagyrészt nők dolgoznak, bártfaiak, illetve a közvetlen környékiek, ök maguk is azt a cipőt hordják, viselik, amelyet gyártanak. Évente ezért vállalták, hogy a szlovák nemzeti felkelés 30. évfordulójának tiszteletére különös figyelemmel ügyelnek a minőségre. — Tudja — mondta a szalag mellett dolgozó egyik asszony látogatásunkkor —, a suszternak mindig is a cipő spiccének elkészítése volt a legnehezebb munkája. Itt j a szalagon, az új technika mellett is ugyanez a legfele- lősségteljesebb, legnehezebb munka, vagyis a felsőrész és a talp összevarrása. Erre különösen ügyelünk, hiszen a • reklamációknak jelentős része azelőtt ebből tevődött ki. Valamikor ennek a gyárnak is volt munkaerő-problémája. Ma már azonban, hogy a havi átlagfizetés eléri a 2 ezer koronát, ami jónak mondható, és ez a prob- I léma már nem létezik. A bártfai cipőgyárnak a számunkra készített cipőkön kívül más kapcsolata is van hazánkkal. A JAS jó együttműködést alakított ki a martfűi cipőgyárral, amelynek keretében rendszeressé tették a temeléssel kapcsolatos tapasztalatcserét. Oravcc János Jan Dub vezérigazgató munkásasszonyok között a szalag végén. As ósdi járás példája Á lakóhelyünkért érdemes dolgozni Országosan is egyedülálló és követésre méltó kezdeményezés történt három évvel ezelőtt az ózdi járásban. A tanácsi vezetők, a községi pártszervezetek és a tömegszervezetek kezdeményezésére felújították, kicsit megreformálták a nagy múltra visszatekintő községfejlesztési mozgalmat. A járás valamennyi községében társadalmi munkaakciókat hirdettek. „Három napot a községünkért” jelszóval. A cél az volt, hogy minden család három munkanapot fordítson lakóhelyének szépítésére, fejlesztésére. A mozgalom életre hívása óta eltelt két és fél év bizonyította, hogy az emberek szívesen vállalnak áldozatot, különösebb biztatás nélkül is kapát, lapátot, ásót fognak, ha a munkájuknak értelmét látják. S ugyan ki vitatná az értelmét lakóhelyünk, szű- kebb pátriánk szépítésének? Az ózdi járás példáját már a megye határain túl is megismerték, s nem véletlenül, követésre biztatnak. A viszonylag rövid időszak eredményeit nehéz lenne felsorolni. A mozgalom kihirdetésének évében 6,6 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a járás lakosai, tavaly pedig már 10 millió forint volt a társadalmi munka értéke. Az elmúlt évi értékelés alapján a 22 községi tanács közül hat — Bánréve, Csernely, Hódos- csépány, Hangony, Uraj és Csokvaomány — elnyerte a járás vállalatai által alapított vándorserlegeket. Száz társadalmi aktíva pedig „Közösségért” kitüntető jelvényt és oklevelet kapott. De nézzük, mi van az erkölcsi elismerés mögött. A társadalmi összefogás nagyszerű példája történt az 1200 lakosú Hangonyon. A lakosok 240 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a 250 női munkaerőt foglalkoztató üzem létesítéséhez. Ezenkívül játszótér, felszaLadulási park. járda, út épült társadalmi munkában, s így kezdődött meg a hídépítés és az orvosi rendelő építése is a községben. Hasonló társadalmi összefogás mutatkozott Szentsimon, Putnok és Borsodbóta községekben, s az eredmény mindenhol százezrekben mérhető. — Az idén egy kicsit újra reformáltuk a mozgalmat — mondotta dr. Vodila Bai-na, a tanács járási hivatalának elnöke. — Tavaly a járás minden lakosára átlagosan 162 forint értékű társadalmi munka jutott, az idén a cél, hogy 180 forintra emeljük. A felszabadulásunk és a tanácsok megalakulásának évfordulójára a községekben jubileumi emlékparkokat építettek a társadalmi munkások. Az ózdi járásban mintegy 460 kisiparos dolgozik. Most hozzájuk fordultunk felhívással, hogy saját szakmájukban vállaljanak 3 napi társadalmi munkát lakóhelyükön. A kőműves kőművesmunkát, a vízvezetékszerelő szerelést és így tovább. A szakipari munkát minden faluban jól tudják hasznosítani, az egész közösség javára ... Az ózdi járásban az idén 11 millió forint értékű társadalmi munkát terveztek, s ennek mintegy felét már teljesítettéit. Mérhető-e forintokban a gyerekek öröme, ha birtokukba vehetnek a hangonyi- hoz hasonló játszóteret? __ ( t. i.) NAPI POSTÁNKBÓL Köszönjük gyerekek Július 16-tól Bogácson töltöttem egy hetet. Ez a kis község már nemcsak megyénkben, hanem országosan ismert, kiváló .gyógyvizéről. A környéke nagyon szép, a gyógyfürdőt pedig több ezer bel- és külföldi vendég látogatja. Sajnos, nekem nem kedvezett az időjárás, mert egy hét alatt négy napig állandóan esett az eső. Végre vasárnap kisütött a nap, s örömünkhöz még egy váratlan kellemes meglepetés is járult. Felhangzott a zene, de nem a rádióból. Az itt üdülő tótkomlósi általános iskola últörőzenekara adott térzenét a fürdőzöknek. Csakhamar kiürültek a medencék. Idősek, fiatalok gyűrűje vette körül a kedves kis iskolás lányokat, fiúkat, akik fúvóshangszereikkel olyan könnyedén, szépen játszottak, hogy egy felnőtt zenekar is megirigyelhette volna őket. A siker nem is maradt el, s bőven kijutott a megérdemelt tapsból. Köszönjük gyerekek az élvezetes, szép muzsikát, és kívánjuk, hogy országjárásotok során még sok-sok embernek nyújtsatok örömet játékotokkal. Polgár Edcné Miskolc, Tetemvár utca Nem félen akarom használni... Februárban egy Pannónia motorkerékpárt vásároltam. Négyezer kilométer után a kuplungtengely és a fogaskerék elkopott. A szervizben, több mint egy hónapja — alkatrészhiányra hivatkozva — nem javítják meg, sőt, azzal sem biztatnak, hogy hamarosan sor kerülhet rá. A szükséges alkatrész üzletben kapható, de a szerviz csak a nagykereskedelemtől vásárolhat, így — ha csak nem akarom a garanciát elveszíteni — várnom kell, amíg a szerviz alkatrészhez jut. Nem azért vásároltam motorkerékpárt, hogy az egész nyáron a szervizben álljon. Jó lenne, ha abban az esetben. amikor egy szerviz nem tudja időben elvégezni a javítást. lehetősége lenne a tulajdonosnak — a garancia fenntartásával — máshol megjavíttatni járművét, mert ez így nem szolgáltatást, hanem kiszolgáltatottságot jelent részünkre. Tomkó Csaba Sárospatak, Hunyadi u. 36. Honismeret Az ózdi Népművelési Intézmények honismereti köre, minden évben szervez tanulmányi kirándulást tagjai részére, az ország különböző tájaira. Az idei kirándulásra július 20—21-én került sor, s útjuk során Jászberény, Szolnok, Karcag nevezetességeivel ismerkedtek meg. Itt többek közt megnézték a Györffy István Múzeumot, s ellátogattak a híres karcagi fazekasmester műhelyébe is. A kétnapos kirándulás során sok hasznos ismeretet szereztek a kör tagjai. Kerékgyártó Mihály Özd Vészéi vés a kutyakorzó Köztudott, hogy Miskolc- Tapolcán kora tavasztól késő őszig, sőt télen is, nagyon sokan üdülnek. Egyre több az üdülőtelek is. ahová nap mint nap kijárnak a tulajdonosok. Tapolcán a fürdésen kívül a sétálás az egyik legkellemesebb program, de... Nappal, különösen pedig az esti órákban lehetetlen úgy járni Tapolca utcáit, hogy két-három szabadon csavargó kutyával ne találkozzon a gyanútlan üdülő. A kutyákra viszont nincs ráírva, hogy nem harap, sőt. gazdájának névjegyét sem hordja nyakában. így felelősséget sem kell vállalni, ha megharap valakit. Hiába a rendelet, hogy lakott területen a kutyákat pórázon kell vezetni, vagy zárt udvarban tartani, ezt csak nagyon kevesen tartják be. A rendelet megszegőivel szemben pedig — ellenőrzés hiányában — úgy látszik, nem lehet eljárni. Az Észak-Magvaror- szág már szóvá tette a Tapolcán lakók és üdülők ilyen panaszát, de a helyzet nem változott, sőt, több a kóborló kutya, mint volt.. Állítólag a külterületen lakók engedik esténként szabadon kutyáikat. A Zója, Aradi, Fenyő, vagy más utcákon este 10 óra körül sétálóknak azonban mindegy, hogy kül- vagy belterületi kutya harapja-e meg őket, a lényeg, hogy ilyenkor már nem tanácsos Tapolcán sétálni. Vannak azonban, akik nem sétálnak, hanem munkájukból térnek haza nap mint nap, s csak abban bíznak, hogy megússzák kutyaharapás nélkül. Feltétlenül és sürgősen intézkedni kell. hogy a szabadon csavargó kutyákat elvigye a sintér. s ha a gazdájuk ismert, azt megbüntessék. Jelenleg csak az itt lakóknak és üdülőknek jelent ugyanis idegességet, bosszúságot, esetleg kényszerű kórházi kezelést. Ügy gondoljuk, Miskolc-Tapolca hírneve is megköveteli, hogy ez ügyben határozottan és gyorsan intézkedjenek az illetékesek. Kovács Dénes Szombathely és tíz aláíró
