Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1974. aug. 6., kedd Eseményekről P araguayban több száz parasztcsalá­dot fosztottak meg attól a földtől, amelyet hosszú évtizedeken ke­resztül művelt. Bírósági döntés értelmében eze­ket a földeket földbir­tokosoknak adják át. A parasztok kitelepítését katonai egységek végzik. „Ezeknek a létfenntar­tási eszközeitől meg­fosztott embereknek annyira kétségbeejtő a helyzetük — mondotta Ismael Rolón, a para­guayi főváros, Asuncion püspöke —. hogy azt : szavakkal nem is lehet leírni". POLITIKAI MENEKÜLTEK 9 Chilei politikai menekül­tek újabb csoportja érkezett Magyarországra. A menekül­teket a SZOT, a Magyar Szo­lidaritási Bizottság és más magyar társadalmi szerveze­tek képviselői fogadták. A ROMAN NAGYKÖVET SAJTÓÉRTEKEZLETE <9 A közeljövőben ünnepli a Román Szocialista Köztár­saság népe hazája felszaba­dulásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból loan Cotot, budapesti román nagykövet sajtóértekezleten ismertette az ország felsza­badulásának eredményeit, a román nép szocialista építő­munkájának eddigi eredmé­nyeit, a román nép szocialis­ta építőmunkájának eddigi eredményeit, s a fejlesztés további terveit. LÍBIAI KATÓNAK AKCIÓJA 9 Az egyiptomi lapok hét­fői jelentése szerint szomba­ton a líbiai—egyiptomi hatá­ron fekvő Szullum átkelőhe­lyen incidens zajlott le líbiai j katonák és egyiptomi funk­cionáriusok között. Az egyip­tomi lapok hírül adták, hogy két líbiai katona megakadá- I lyozta Szullum polgármeste­rét és az egyiptomi orvoso- [ kát, hogy elvégezzék a szo­kásos egészségügyi vizsgála­tokat és tettleg is inzultál- ták őket. RÉSZESÍTSÉK MEGROVÁSBAN 0 J. Ford amerikai alelnök New Orleans-ban kijelentet­te, hogy meggyőződése sze­rint Nixon elnök nem bű­nös a Watergate-ügyben. Az amerikai alelnök a további­akban elmondotta: ha mégis elkerülhetetlenné válik, hogy valamilyen intézkedéseket foganatosítsanak Richard Nixon ellen, ő a maga ré­széről P. Findley köztársa­ság párti képviselő javaslatát támogatná, hogy az elnököt az alkotmányos felelősségre vonás, az impeachment he­lyett részesítsék csupán meg­rovásban. Huszár István, a Miniszter- j tanács elnökhelyettese hiva­talában fogadta Attaszt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság közmunka- és közlekedésügyi miniszterét. Olaszországban mélységes megdöbbenés és felháboro­dás lett úrrá a Firenze— Bologna vasútvonalon vasár­nap hajnalban elkövetett véres terrorcselekmény kap­csán. Az áldozatok azonosítása nehezen megy, mivel a holt­testek a felismerhetetlen- ségig összeroncsolódtak. Ed­dig három személyt tudtak azonosítani. A halottak és sebesültek között több kül­földi turista is akad. A sze­relvény zsúfolva volt az NSZK-ba visszatérő olasz vendégmunkásokkal és nya­ralásra igyekvőkkel. A se­besültek közül kettőnek az állapota életveszélyes, töb­ben elvesztették szemük vi­lágát. A nyomozást végzők, aki­ket Santillo, a belügymi­nisztérium terrorizmus elle­ni főfelügyelőségének veze­tője személyesen irányít, ki­jelentették, hogy a robban­tás technikai részleteinek felderítését végezhetik csak el, s szinte kizárt, hogy a tettesek nyomára akadjanak. Pillanatig sem kétséges senki előtt, hogy újfasiszta eredetű politikai merénylet­ről van szó. 1969-től máig Olaszországban szélsőjobbol­dali körök több tucat me­rényletet követtek el vasút­vonalak vagy vonatok ellen. Ezeknél számos esetben csak a véletlenen vagy a vasuta­sok éberségén múlott a mos­tanihoz hasonló tragédia megakadályozása. A nyomo­zás szálai minden esetben szélsőjobboldali körökhöz, csoportokhoz vezettek. A jobboldali felforgatás, a feszültségszító terroriz­mus alig két hónappal ezelőtt Bresejában tö­megvérengzéshez veze­tett. Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága felhívá­sában rámutat: „az újfasisz­ták bűnös akciói folytatód­nak azzal a céllal, hogy magbénítsák az ország éle­tét, demokratikus intézmé­nyeit ... Most betelt a mér­ték. Egységes fellépésre, erő­teljes mozgósításra szólítjuk fel a dolgozókat, az antifa­siszta erőket. A tömegek határozottsá­gára és éberségére van szükség a fasiszta ve­széllyel szemben.” Mint a bresciai bombát kö­vetően, az OKP ezúttal is rá­mutat az állami szervek, a kormányzat egyes köreinek felelősségére, mivel hosszú éveken át cinkosságot vál­laltak, szemet hánytak a fa­siszta felforgatás előtt. Az OKP egységre, határozott fellépésre szólítja fel a dol­gozókat, a demokratikus és antifasiszta erőket e válsá­gos pillanatban. A „Fekete rend” elne­vezésű újfasiszta terror- szervezet magára vállal­ta a vasárnapi vonat­robbantást egy sokszorosított röplapon, amelyet Bolognában, egy te­lefonfülkében találtak meg. ,.A tritolbombával, amelyet a roma—firenzei gyorson el­helyeztünk, megmutattuk a nemzetnek, hogy bombát tu­dunk tenni oda és akkor, ahova és amikor csak aka­runk. A náci zászló nem szűnt meg Berlinben 1945- ben, tovább él a fasiszta és náci nagy Olaszországért” — hangzik a röpiratban. Az aláíró „Fekete rend” ugyan­az a szervezet, amely a bresciai robbantást is elkö­vette. Tagjai azonosak a ta­valy betiltott és feloszlatott „Üj rend” nevű terrorszer­vezet tagjaival. Harcok Vietnamban A Dél-Vietnamban elsősor­ban Da.Nang, a legnagyobb kikötő, az ország második legnagyobb városa körzeté­ben folytatódtak a tűzszünet tavaly januári aláírásakor fennállott helyzet helyreállí­tásáért vívott harcok. Nyu­gati tudósítók helyszíni je­lentései szerint a felszabadí­tó erők a múlt héten tíz ál­lást foglaltak vissza, és tü­zérségi támadás alá vették a saigoni hadsereg helyi akciói­nak kiindulópontjául szolgáló Due Dúc járási székhelyet. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a finn honvédelmi miniszter meghívására baráti látogatásra Finn­országba utazott. Képünkön: Czinege Lajos búcsúzik a tá­bornoki kar tagjaitól. © át a határon Jonov az orvos biztató, egyben egyre nyugtalanabb pillantásokkal figyeli társait. A teher most könnyebb. Két hét alatt a szinte örökös ül­dözés, álmatlanság és éhezés nagyon megviselte őt és tár­sait. A molett, élettől duzza­dó, fekete hajú lányon lóg, túl bő a ruha, arca, keze, térde, lábszára csupa seb. Mihail Szemeljük, a másik rádiós megsérült, s kínlódva vonszolja magát. Vladimir Zsiljajev, gyenge szíve elle­nére még tartja magát. Men­nek, mennek, lassan, fárad­tan ... — Itt a határ. A kibuggyanó örömből már csak a halk suttogásig futja. Hogyan jutnak át? A határ útját szöges drót jelzi. Két oldalán kiirtottak minden fát, bokrot. A talaj felszánt­va, jól mutat minden nyo­mot. A határhoz közel, bozótos részben hevernek. A hold elé felhő húzódik. Vladimír szinte zajtalan mozgással halad át az úttes­ten, s kúszik a szántáson. Hosszúnak tűnő idő múlva jön vissza. Csak a fejével int, a drót már nem aka­dály. A drót nem. De itt van a magatehetetlen sebesült. Mi­hailt eddig kétoldalt támo­gatva hozták, vonszolták. Ha így haladnak át a határon, kész célpontot adnak a fegy­vereseknek. Vladimir munkához lát. Elkéri Larisza ejtőernyőjét, dolgozni kezd. Jonov hamar megérti terveit, de félti a robbantót. Az indulatosan csak a fejével int, bízza rá. — Te Lariszát segítsd. Elhalad, elzörög két határ­őr. A hold elé megint jóté­kony felhő húzódik. Vladi­mir, hátán Mihaillal, újból útnak indul. A műúton könnyen átjut­nak. A szántás minden röge szembeszegül a robbantóval, a puha talaj visszatartja,' a hátán heverő ember le­nyomja. Vladimir araszról araszra kúszik, csúszik. A szögesdrót alatt vannak. Sikerült átcsúszni. A másik felszántott sáv következik. Lassan fogynak a centiméte­rek, méterek. Végre! Szlovák földön vannak. Jótékony bokrok, s a hold árnyékában Jonov segít le­emelni Vladimirről a rádióst. Eszméletlen. Az orvos eszmé­letre kelti, s a négy ember utolsó erőfeszítéssel vonszol­ja fáradt testét. ösvényhez érnek, amely szép völgybe torkollik. A völgy csendes. Az erőből nem telik többre. Bokros részhez vergődnek, s csak egy roppant nagy vágy él bennük: pihenni, aludni. Percek percek után múl­nak el. Jonov álma egyre nyugtalanabb. Gyanús ne­szeket, fegyvercsörrenéseket hall és egyre jobban érzéke­li a nyomra vezető kutya morgását. Ösztönösen fegy­veréhez kap. A fegyver csö­ve a közelgőre feszül, aztán lehanyatlik a mozdulat. A bokrok közül jókora ju­hászkutyával kis legényke bukkan elő. Tágra nyílt, ri­adt gyermekszemekkel bá­mulja a tépett, itt ott véres ruhájú embereket. Vladimír mosolyt erőltet fáradt, szőke arcára. — Gyere ide, gyerek! Az csak áll, néz, nem érti az ismeretlen nyelvet. Vladi­mir a mellét bökdösi újjai- val. — Engem Vladimírnak hívnak ... Via .. di... mir ... Ruszki. Szov . .. jet.. Érted? És te ki vagy? A fiú szeméből eltűnik a riadtság Elmosolyodik. — Én Juzik Kupec. Szlo­vákia. — Haraso, haraso — ör­vendezik a robbantó. A mutogatással már job­ban megértik egymást. A fiú a három embert — akik végtelen óvotosággal segítik, cipelik a negyediket — egy erdészházhoz vezető útra kalauzolja. Az erdész igen jóindulatú ember. Ahogy rájuk néz, szó nélkül megérti, mire van szükség. Vizet, lavórt, szap­pant, törülközőt hoz. Mire a tisztálkodással el­készültek, az erdész gazdagon, megterített asztalhoz invitál­P ortugália a lázas tevékenység lázában ég, ahogy Olaf Palme svéd miniszterelnök egy vasárnapi beszédében emlékeztetett rá, egyebek között a portugáliai események is példát szolgáltatnak arra, hogy az önmagukat túlélt rezsimekre, a nép támogatását nem élvező tekintélyuralmi klikkekre elkerülhetetlen erkölcsi és politikai bukás vár. A legnagyobb elismerésre méltó az az igyekezet, amely- lyel az új portugál vezetés szinte óráról órára tanújelét adja, mennyire tisztában van történelmi felelősségével. A feladat óriási: rendkívül nehéz körülmények között meg kell szolgálni az oly sokáig elnyomott portugál tö­megek előlegezett bizalmát — mindezt úgy, hogy szük­ség esetén leleplezni a szélső jobboldal vagy éppen az ultrabal csoportok által felelőtlenül bedobott demagóg jelszavakat. Az új vezetés tagjai mostanában nem sokat pihenhet­nek. A helyzet ugyanis nehéz és ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy a hazai és a nemzetközi fejlemények (az olajválság, infláció stb.) miatt megcsappant az or­szág egyik fontos bevételi forrása, az idegenforgalom. A másik ok az a tényező, amely mindig megjelenik a gazdasági és politikai porondon, ha egy reakciós rend­szer megbukik és azt haladó kormányzat váltja fel: a nagy nyugati monopóliumok azonnal megszüntetik beru­házásaikat és minden vonalon nehézségeket támasztanak. Az országépítés közepette folyik a régi rezsim fő bű­nöseinek, a titkosszolgálat gyilkosainak kézrekerítése és felelősségre vonása. A kommunista párt és a fegyveres erők mozgalma, valamint a többi demokratikus tömörülés igyekszik elő­készíteni a jövő tavaszra tervezett általános választáso­kat, megteremteni a szükséges feltételeket. E hatalmas, sokágú munka egyik legszebb, legújabb fejleménye az a Waldheim ENSZ-főtitkárnak átnyújtott nyilatkozat, amely szerint Lisszabon kész azonnal elis­merni Bissau-Guinea függetlenségét és átadni az ország igazgatását. A Portugál Kommunista Párt joggal emlé­keztet arra, hogy a történelmi nyilatkozat egy évfordulón hangzott el: másfél évtizeddel ezelőtt Bissau-Guinea por­tugál urai tüzet nyitottak a sztrájkoló afrikai kikötőmun­kásokra. Chilében növekszik az elientás Beatriz Allende, Salvador Allende lánya nemrég Wa­shingtonban tartózkodott. Interjút adott a Washington Post című amerikai napilap­nak, s ebben elmondotta, hogy Chiléből érkező hírek szerint állandóan növekszik az ellenállás a katonák rend­szerével szemben. Noha Chi­lében törvény tiltja a mun­kabeszüntetést, a katonai junta kormányzása alatt leg­kevesebb 75 sztrájk volt az ipar különböző ágazataiban. ta őket. Egy üvegben ott aranylott a hegy leve is. — Szovjetek vagyunk. A partizánokhoz akarunk ke­rülni. Segíts bennünket. — Nekem nincs velük kapcsolatom, de van egy ba­rátom itt lakik nem messze Zelizben. Ö kommunista. Se­gít nektek. Az erdész barátja az ágyat nyomja. Évek óta betegeske­dik. — Elvtársak, segítek nek­tek. Csak nem tudlak elkí­sérni. A hozzátartozók egyike a beteg intésére elsiét. Nem­sokára széles vállú, erős, iz­mos ifjú emberrel tér meg. A jövevény figyelmesen meghallgatja a beteget, Jo- novval együtt elindul, s a négy embert a kerteken át a maguk lakásába viszi. Az öt ember a szobában ücsörög. A konyhából füstölt oldalassal készülő bableves étvágygerjesztő illata lopa­kodik be. Micsoda illat! S milyen régen nem érezték a főtt étel ízét. — Fiam, te beteg vagy. Té­ged nem eresztelek. Ne félj, hamar talpra állítalak, s utoléred a többit — mondja a fiú nagymamája a beteg Mihailnak, és ágyba paran­csolja. Néhány órai nyugodt álom, pihenés után a friss hajnal már az úton éri Jonovot, La­riszát, Vladimírt. Fogynak, maradoznak a kilométerek. Le-letérnek az útról, ha ka­tonai kocsi, vagy valamilyen alakulat közeledik. Katonai kocsi éri őket utol. Az úton közelben, s távol­ban nincs más jármű. A tiszt jószándékúnak látszik, úgy érzik, bízhatnak benne. — Honnan jöttök? — Lágerben voltunk. On­nan szöktünk meg — adnak elfogadhatónak látszó magya­rázatot. — A mieinkhez sze­retnénk jutni. Jó a kocsin utazni. Gyor­sabban fogynak a kilométe­rek. Az érzékek azonban fi­gyelmeztetnek. Ki tudja, • hátha csapdába akarja csal­ni őket a katona. Lassan bontogatni kezdik a hátizsá­kot, és öszeszerelik az elrej­tett géppisztolyokat. A katona felfigyel az is­mert zajokra. — Ti partizánok vagy tot. — Igen. Nem akarjuk, hogy csapbáda csalj. — Kihez igyekeztek? Nem akarják megmonda”i. de a katona addig ösztönzi őket, hogy elárulják. — Jegorovhoz. — Hát akkor jó — moso- lyodik el —, éppen hozzá igyekszem. Gyönyörű vidéken halad­nak át. Bármennyire szép is azonban a táj, a veszély ér­zete bennük él. Egészen ad­dig, amíg be nem érnek a partizánközpontba. — No, megjöttetek? Már régóta várlak benneteket — mosolygott rájuk Alekszej Jegorov. ' , —- Tudtad, hogy jövünk? — Persze. A hírvivőtök mondta el — villan huncut- kásan a partizán ezredes szeme. — A hírvivő? Ki? A három ember nem akar hinni szemének. A hírhozó Mihail, akit a derék nagy­mama hamar talpraállított, s a partizánok segítségével őket megelőzve érkezett a táborba. Csorba Barnabás (Folytatjuk) ^ r | ■ A Szinti csoport ^

Next

/
Thumbnails
Contents