Észak-Magyarország, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

I 1974. oug. 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 230 millió forint története A Tiszai Vegyikombinát évről évre mind erőteljeseb­ben növeli termelését. E munka során azonban szá­mos nehézséggel kell a vál­lalatnak megbirkóznia. Ele­gendő utalni a tőkés piaco­kon elharapódzó spekuláció­ra, s a nyugati importból származó vegyipari alap­anyagok árának ugrásszerű emelkedésére, hogy csak né­hányat említsünk a nap mint nap' jelentkező gondok kö­zül. Mindezek ellenére, a kombinát kollektívája igyek­szik eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelye­ket a felsőbb irányító szer­vek, a tárca vezetői velük szemben támasztanak. Erről tanúskodnak azok a gazda­sági, termelési eredmények is, amelyeket a kombinát kü­lönböző gyárai, üzemei az év első felében elértek. Íme, né­hány ezek közül. A polietiléngyár örvende­tes módon 112,9 százalékra teljesítette tervét, így 3200 tonna többletetilénnel járult hozzá a tőkés import csök­kentéséhez. A festékgyár 105,2 a műanyaggyár 103,7, a gépgyár 102,8 százalékos tel­jesítménye hasonlóképpen jó munkára vall. A TVK veze­tői különösen értékesnek tartják a festékgyár és a mű­anyaggyár első félévi ered­ményét, tekintettel az időn­ként jelentkező alapanyagel­látási nehézségekre. Egyedül •n műtrágyagyár nem tudta teljesíteni félévi előirányza­tát, ebben viszont objektiv okok játszottak közre. Az évi nagyjavítási munkák sikeres elvégzésével azonban megte­remtették mindazokat a mű­szaki-technikai feltételeket. amelyek a nagyobb termelé­si eredmények eléréséhez el­engedhetetlenül szükségesek. Tehát minden remény meg­van rá, hogy az év végére mintegy 1,4 százalékkal túl­szárnyalják évi termelési tervüket. Ez azt jelenti majd, hogy a gyár dolgozói mara­déktalanul eleget tesznek a kongresszusi munkaverseny- vállalásukban foglalt kötele­zettségeknek, és terven felül 17 millió forinttal több ter­méket, vagyis műtrágyát ad­nak a népgazdaságnak. Jól alakult a vállalat ex­porttevékenysége is. Az esz­tendő első hat hónapjában 82,3 millió forint értékű ter­méket — többek között fes­téket, műgyantát, festékipari gépeket — szállítottak a szo­cialista országokba. A TVK teljes egészében kielégítette a szovjet megrendelők igé­nyeit is: csaknem 2600 ton­na zománcfestéket gyártot­tak részükre. A tőkés export az idén is meghaladta a 100 millió forintot. Jelentős ered­ménynek könyvelik el a vál­lalatnál, hogy a kapitalista országokba irányuló export az alapanyag-áremelkedések áthárításával eddig is gazda­ságos volt, és minden bi­zonnyal az lesz a jövőben is. A kombinát eredményes munkáját bizonyítja, hogy az első félévben elért csaknem 1,7 milliárdos vállalati ter­melési érték közel 40 millió forinttal meghaladja a ter­vezett szintet. A TVK az idén 12,6 százalékkal termelt töb­bet, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában, és a fél­évi vállalati eredmény kere­ken 230 millió forintot ér. L. U Nyolcvanmilliós megegyezés bútorban Ahonnan a kohókat táplálják Huszonöt éves a KOKÖV miskolci gyáregysége Vásár-e a miskolci kiállítás? A helyi lakosság kérésére jövőre mintegy 6—8 hektá­ros területen önellátó kerté­szet létesítését tervezi a hi­dasnémeti Március 21. Tsz. A zöldségfélékkel eddig na­gyon hiányosan ellátott Hi­dasnémetiben, Tornyosnéme­tiben és Hernádszurdokon szeretnék megjavítani az el­látást. Olcsó és gtfors imnpríiás A kalászosok szakaszos éré­se és az aratási idényben hullott sok csapadék, vala­mint a nagyon párás időjá­rás nagyon sok kisebb tsz- bon okozott terményszárítási gondokat. A nagyobb gazda­ságok jó részé már rendelke­zett szárítóberendezésekkel, s nagy hasznát is vették ezek­ének, de a kisebb gazdaságok erejéből még nem futja ilyen költséges szárítóüzemek léte­sítésére. A fancsali Egyetértés Tsz- nek sikerült megoldást talál­nia: rendkívül gyorsan, szin­te órák alatt felállítható és üzemeltethető, s aránylag ol­csó, hazai gyártmányú be­rendezéssel végezték el a szükséges terményszárításo­kat. A békéscsabai MEZŐGÉP riévaványai üzemében gyár­tott, TSZP—Il-es termény- szárítót és szellőző padozatot vásároltak. A 140 ezer forin­tos berendezést egy hagyo­mányos DVCS-színben he­lyezték üzembe. Itt, 300 négyzetméternyi területen, mozgatás nélkül 70 vagon nedves gabonát tudtak ol­csón megszárítani. Meleg, napfényes időben a befújt száraz levegővel, esős napo­kon hőlégbefúvóval szárítot­ták terményeiket. Különösen a vetőmagnak termesztett gabonák esetében vették nagy hasznát ennek a szárítási módnak. Az év hát­ralevő részében még további szemestermények, így most például mustármag, később kukorica szárítására használ­ják fel a TSZP—Il-es beren­dezést. suliién iff Nagy területet foglal el és uralja a kiállítás színhelyét a bútoripar. A miskolci, bor­sodi vállalatok, szövetkeze­tek mellett szép számban, sok új termékkel jelentkez­tek más megyék bútorgyá­rai is. A szakma jó ismerő­je, Horváth Rezső, a BIK miskolci bútorboltjának ve­zetője, a szakzsüri tagja így summázza: — A kiállítók jó érzékkel, gondosan készültek a bemu­tatóra. Jól alkalmazkodtak a megváltozott körülmények­hez, az igényekhez. A látogatást kezdjük a Kanizsa Bútorgyár pavilon­jában. A diófa utánzatú Ka­rina nevű szekrénysor nem­csak formában, esztétikában, hanem árban is megfelelő. A 4 darabból álló variálha­tó szekrénysornál bátran al­kalmazták a díszítőelemeket és így a bútor eltér a sablo­nos típustól. Keresett, árban is elfogadható termékekkel mutatkozott be a Szatmár Bútorgyár. A balassagyarma­ti Ipoly Bútorgyár az első díjat érdemelte ki, a Kolor festett szekrénysorával. Könnyen, sokféleképpen va­riálható, könnyű a szoba sa­játosságaihoz, méreteihez igazítani. Több szekrénysorral szere­pel az Avas Bútorgyár. Kü­lönösen figyelemre méltó az Amor szekrénysora, amelyért a vállalatot második díjjal tüntették ki. Szakemberünk véleménye szerint: ragyogó munka a Szerencsi Bútoripari Szövet­kezet első díjas Ilelén szek­rénysora. A nyitott és zárt részeket a legpraktikusabb méretben tervezték, készítet­ték el. A sikert jól mutatja, hogy a BIK 5 évre lekötötte a szövetkezet termékét kizá­rólagos forgalomba hozatal­lal. Több mint 300 ilyen szekrénysorban egyeztek meg, s az első 40 garnitúra már ott lesz az új, Dómus rendszerű bútorüzletben. Je­lentős fejlődést mutat a Mis­kolci Asztalos Szövetkezet Lilla szekrénysora. A rajzos furnérozás nagy szakmai hozzáértésre, jó fantáziára utal. Méltán kapott a szö­vetkezet díjat a tanulófalért. Ilyen bútor még nincs a ke­reskedelemben. Nagyon prak­tikus. Ügyes megoldással biz­tosítottak a tanulónak író­asztalt és egyben célszerű helyeket a szekrénysorban a ruházati és az iskolai szerek elhelyezésére. Igen szép fej­lődésről tanúskodnak a Me­zőkövesdi Asztalos Szövetke­zet termékei. Gondolunk az Edina ülőgarnitúrára. Sokat léptek előre a szekrényso­rokban. a díszítőelemek al­kalmazásában. Ragyogó szellemi kapaci­tást, nagy szakmai hozzáér­tést, jó ízlést tükröznek a Miskolci Kárpitos Szövetke­zet igen praktikus ülő- és fekvő kárpitozott termékei. A legtöbb látogató az egy­szerű, 2 személyes, igen praktikus és kis helyen el­férő. széthúzható rekamiét csodálja meg. Ezzel és több más bútorral — fotelággyal, a több célra használható sa­rokszekrénykével — a ház­gyári lakók igényeit igye­keznek kielégíteni. A szövet­kezet egyébként, mint már hírt adtunk róla, a vásár nagydíját is méltán érde­melte ki. A kérdés önmagából adó­dik, vajon megvásárolhatók- e ezek a termékek a bútor­üzletben? Erre igennel felel­nek. — Az eddigi megállapodá­saink értelmében — mondja Horváth Rezső — a miskol­ci és a mezőkövesdi aszta­los, a Szerencsi Bútoripari-, a Miskolci Kárpitos Szövet­kezet több mint 60 millió forint értékben szállít üzle­teinkbe árut. Az Avas Bú­torgyártól 18 millió forint értékben várunk bútoripari termékeket. (Csorba) Fotó: Sz. Gy. Az LKM kezdeményezésé­re az áruraktározási iroda 1949 közepén megalakította egyik részlegét, amelynek feladata volt a kohászati művek alapanyag-tartaléká­nak képzése. A kezdeti idő­szakban mintegy 1200-an dol­goztak itt kézi szerszámok­kal. Villa, lapát, talicska és padlódeszka volt az eszköze a megindított áruraktározási irodának. Ma már bálázó­prés, törőtorony, rakodó- és kotrógépek, nagyforgalmú pályaudvar fogadja a Kohá­szati Alapanyagelőkészitő Közös Vállalat (KOKÖV) miskolci gyáregységéhez ér­kező anyagokat. Innen in­dítják és ide futnak be nap mint nap a martinkemencék, a nagyolvasztók, valamint az öntödék számára szükséges alapanyagok. Az elmúlt 25 év nagyon sokat jelentett a kezdetben kis gyáregység fejlődésében. Ma már 12 gépkocsi, 14 ra­kodógép, 4 gyorsrakodó és 3 autódaru könnyíti a nehéz fizikai munkát. Nagy telje­sítményű bálázóprést telepí­tettek, amelynek teljesítmé­nye az előző gép ötszöröse. Sokat javult az üzem dolgo­zóinak szociális ellátottsága, fehér-fekete öltöző és fürdő- helyiségek épültek. Az üze­mi étkeztetés tovább fejlő­dött, és mintegy 100 személy részére kulturált üzemi ét­keztetést biztosít. A 25 ev mérlege: csaknem két és fél millió tonna vashulladékot dolgoztak fel, és szállítottak ki. De segíti a gyáregység a külkereskedelmet is, hiszen a nagy tárolási lehetőségek módot nyújtanak rá, hogy nagyobb mennyiségű alap­anyagot tároljanak, amely Magyarországra akár a távo­li Indiából vagy Angliából érkezik. A vashulladék az ország minden részéből, a vasérc egy része pedig a Szovjet­unióból érkezik. A 25 évvel ezelőtt létesült gyáregységet a kohászati nagyüzemek nagyolvasztóinak, Martin- kemencéinek egyenletes el­látására hívták életre. A na­pi szállításon kívül tárolja a nyersvas- és acélgyártáshoz szükséges anyagokat, és azo­kat a művek igényeinek megfelelően szállítják. A ju­bileum alkalmából bensősé­ges ünnepségen emlékeztek meg a 25 éves fejlődésről és az azóta végzett munkáról. liil meggyőződés Vasárnap delelő«. tugTrai1^6 öntik Tapolcát, a vidám kedvű, harsány fürdözóket. Kocsi kocsi után jön, autóbuszok ontják az utasokat Egy jól megtermett középkorú férfi már visszafelé, a városba igyekszik. — Már haza? — Nem. A gyárba megyek. Az ebéd is úgy ízlik, ha előbb körülnézek az üzemben, szót váltok az emberekkel, látom, hogy minden rendben van. •— És ha nincs? — Akkor maradok, amíg kell. s a vasárnap számomra összeolvad a hét­köznapokkal. Ilyen a természetem, hajt a tenniakarás, a felelősség. Kardos Imre valaha nemigen sejtet­tette, hogy kohómérnök és még kevés­bé, hogy a Miskolci Üveggyár igazgató­ja lesz. Vágyai, s reményei nagyon so­ványak voltak. Nagy volt a család. Ti­zen laktak a bánrévei szoba-konyhás lakásban. Apjának, a bánrévei bérgaz­daság mezőgazdasági munkásának, ren­geteget kellett gürcölnie. Nyolc éhes gyermekszáj — öt fiú, három lány — várta a sovány keresetet. Imre jó, éles eszű gyerek volt. Be­íratták a polgáriba. Hol ruha, hol cipő nem volt, és úgy tudott tanulni, hogy az úri gyerekeket tanította. Az apának minden vágya az volt, hogy írnok, eset­leg gazdatiszt lesz a gazdaságban.. Egy ideig dolgozott is ott, de mind az ö, mind a szülők reményét szétzúzták az ostorcsapások. Igaz, Kardos Imre ma már az 57. évet tapossa. Arca mindig felhőbe borul, ha emlékezik, ha felvil­lan benne a kép: a vezérigazgató úr ostorral verte el apját és bátyját. Utá­na neki is kiadták az utat, „nem le­hetsz ott vezető, ahol az apád dolgo­zik”. A Kardos-testvéreik az iparban, a bá­nyászatban, a vasútnál helyezkedtek el. Ez tragédiákat is vont maga után, mert az egyik testvér a vasútnál, a másik a bányában, a harmadik a gyárban lett baleset áldozata. De hát élni, s létezni kell. Tizenkétszer gyalogolt el Kardos Imre az ózdi gyárba, szóba sem álltak vele. A tizenharmadik esetben vélet­len szerencse folytán sikerült bejutni az üzembe. Keserves volt akkor a mun­kásélet, hiszen hetenként csak 3—4 nap dolgozhattak. Kardos Imre — hosszú éveket töl­tött, dolgozott az ÖKÜ-ben, majd jó­val a felszabadulás után került át Di­ósgyőrbe. Dolgozott mint művezető, fő­művezető, elvégezte a Kohóipari Tech­nikumot, az egyetemet, 1964-ben védte meg kohómérnöki diplomáját. A 70-es évek elején látogatója érke­zett az LKM-be. A javaslat tömör volt: menjen el igazgatónak a Miskolci Üveggyárba. Az első pillanatban igen meglepte az ajánlat, de aztán, hogy az üveggyárban is vannak kemencék, Pro­métheusz tüzét ott is, örökké táplálni kell, meg hát egész életében örökké szeretett új dolgokkal, új feladatokkal foglalkozni, így elvállalta. Itt nem pa­naszkodhat a feladatokról. A rekonst­rukció közepébe csöppent, és ez bőven adott munkát. Az apa józan gondolkodású, a vilá­got, az életet jól ismerő ember lehe­tett, egész életre szóló bölcs tanáccsal látta el. — Az én apám azt mondta: fiam, minden emberrel úgy beszélj, úgy bánj. mintha te lennél a helyében. És ami neked rosszul esne, az a másiknak is fáj. Nagyon jó és bölcs tanács ez. Jó ta­lajba hullt. Ez a magyarázata annak, hogy az igazgató szereti, becsüli az em­bereket, nem fukarkodik a köszönöm- mel, s akin csak lehet segít. Kardos Imre néhány nappal ezelőtt kapta meg a 40 évi munka után járó jubileumi jutalmat. Kitüntetésekkel nem nagyon árasztották el. Legbüsz­kébb a Lenin-plakettre, amelyet a jó propagandista munkáért az első kilenc között kapott meg Miskolcon. Elfáradt már? Dehogy is. — Azt tartom, mindegy hol nyílik a népgazdaság virága, közös a gyümölcse, mindegy, hol vagyok, segítenem kell, hogy szebben nyíljon a virág, s gazda­gabb legyen a termés. És ebben a gyár­ban is ... Ahogy a tábornok katonák nélkül nem győzhet, az igazgató egy­maga semmit sem tehet a dolgozók nélkül. Ügy érzem, sikerült megtalálni a közös hangot, s ezt az eredmények is mutatják. Kicsit liinrmo talán az ostoros, iupirti", korbácsos világ villan benne vissza, mert ezt mondja: — Csak én tudom, milyen volt a tíztagú család élete. Én tudom, milyen utat tettem meg. De hát — teszi hoz­zá — ezt sok ember lemérheti saját sorsán át. — Mindig tele voltam alkotókedvvel, most is tele vagyok. Sok a feladat, sok a lecke, sok időt vesz igénybe, nincs szabad időm, nem hagyok ma­gamnak. Reggeltől estig a gyárban va­gyok. Tele vagyok örömmel, hiszen van értelme annak, amit csinálok, amit csinálunk. Csorba Barnabás Önellátó kertészet

Next

/
Thumbnails
Contents