Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

1974. július 7., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZAG 7

Ahol a tégla késiül

Nyár van, ax építkezések, az otthonteremtések Időszaka. A Matyi Téglagyárban ilyenkor különösen nagy a forgalom; vasúti vagonok, teherautók sokasága szállítja a fontos építőanyagot, a különböző méretű, típusú és minőségű téglát. Mindegyikből — van vagy húszféle, az úgynevezett kősziv acslapokról nem is beszélve — elegendőt kínál a gyár. Évente nem kevesebb mint 80—90 millió darabot gyártanak. Hogy ez milyen nagy mennyiség, arra csupán egyetlen adat; 3600 lakás, évente egy-egy kisváros épülhet fel belőle. Ám, a Mályi Téglagyár nemcsak termékéről ismert. Megyénk határain túl is úgy emlegetik, mint olyan üzemet, ahol örömmel, szívesen dolgoznak a munkások. Ezzel magyarázható, hogy az üzem dolgozóinak több mint 80 százaléka a törzsgárdához tartozik.

Nehéz a nyerselszedő munkája: műszakonként 42—45 ezer téglát mozgat meg.

Fürdőruhában is melegük van a berakőhnak, akik az „elő- Kötegelve, glédába rakva elszállításra vár a késztermék. Targoncák könnyítik meg kezelt” téglát az égetőkemcnccbe hordják. a vagonra kők munkáját.

• Szabados György felvételei

VIHAR BÉLA

Köszöntés egy gyümölcsfához

Lombhajad koszorúját a szerelem sugártejével öntözi sugárkorsajából a hold.

A fuvallatban megremegsz, miként a zászlók selymes fodra.

Így állsz, egy esti kert közepén tétován, vagyakozóan, karcsú gyümölcsfa, elvarázsolt, néma királyleány.

Látom, most lassan kitárod köntösöd amelyet az alkonyat suhanó orsója szőtt árnyakból, csendből, majd bimbód kék tüzét, c halvány gyertyalángot magasba emeled, s jellel válaszolnak reá az égi körben virrasztó örök csillagok.

I ORSOVAI EMIL

i

i 0(elló a Dóm-téren

■

i

| Szent nyugtalanság istenszárnyai

i anyag idő és fényszeretkezés

J ha van még másnapom enyém legyen

i suttogó Tisza víz-romantikád

i

i

i a parton ös-halak mind meghalunk

I és fák csodálkozásunknak virágai

i megtorpannak az este útjain

J egy egész világ lehet semmivé

■

J ha költészet gyullad föl hirtelen

' Desdemona minden nő egy kicsit

i s én csapnivaló Otelló vagyok

i

i

kinek elég az első felvonás és i máris jöhet a megváltó eső hogy

ne kelljen benned magam megfojtanom

■

Milyen volt a vakáció egy napja?

Elmondja: Juhász András IV. osztályos tanuló

— Tetszik tudni, engem az iskolában Juhász Andrásnak, otthon öcsinek, itt pedig, a táborban Bandinak hívnak. Kilenc éves vagyok. Most végeztem el a harmadik osztályt, így hót tulajdonképpen már negyedikesnek mondhatom magam. Hárman vagyunk testvérek. Nővérem most fejezte be az általános iskolát, a boltba megy dolgozni, az öcsém, Karcki pedig még csak ötéves. Nagyon szeretem őket. És nagyon szeretem édesapámat és nagymamámat is. Édesanyámat is nagyon szerettem, de ő tavaly rrjgghalt a kórházban. Így hát most nélküle vagyunk, ahogy elmondottam. Apukám itt dolgozik, nem messze, a kavicsbányában. A . gépeknél. Már voltam ott nála, láttam, mit csinál. És azt hiszem, ha megnövök, én is azt fogom csinálni, amit ő. Munkásember leszek. Igaz, azt mondotta, hogy tanulhatok, amíg kedvem tartja, meg amíg bírok, ha akarok. Nem mondom, szeretek iskolába járni, meg a számtant is szeretem, de most csak három egész öt tizeddel végeztem Talán majd jövőre jobban megy.

— Ebbe a táborba keresztapa íratott be, ő vette

meg nekem a felszerelést is. Nem győzöm megköszönni neki. mert nem igaz, milyen jól érzem magam itt, a táborban, a srácok között. Van itt egy magas gyerek, aki, amikor meglátott, elmosolyodott, és csak azt mondta: „Ne is törődj vele, Bandi, az embereket nem centiméterre mérik.”

— Hogy miképpen telt el a tegnapi napom? Nagyon jól. Reggel hatkor nagymama felkeltett, megmosdottam, felöltöztem, aztán a kis biciklimmel bekarikáztam ide, Nvékládházáról a táborba. Tetszik tudni, nekem ilyenkor mindig jelentkeznem keik Odamentem a tábor parancsnokához, köszöntem neki, és ezt mondtam: „Gyuri bácsi, megjöttem.” Erre ő az mondta; jól van Bandi, és nagy tenyerével megsimogatta a fejem. Aztán elmentem a sátramhoz, az ötöshöz, ahová be vagyok osztva, és ahová a srácok is befogadtak. Ilyenkor mindig azt szokták mondani: „Szia, Bandi!” Eztán sorakozó és megreggelizünk. Nagyon jó itt a kaja. Én mindent meg- eszek, nem vagyok válogatós. Reggeli után játszottunk egy kicsit, hintáztunk, aztán lementünk a tóra horgászni. Én nem először horgászom.

Tavaly édesapámmal, az István I. tónál fogtam először horgászbotot a kezembe. Fenékhoroggal egy kis pontyot fogtam. Ez volt életem első hala. De azóta már nagyon

Juhász András

sokat fogtam. Jó felszerelésem van, hulladékkenyérrel beetetek, csalinak gilisztát használok. Tegnap is fogtam siigért, naphalat, meg com- pót. Kicsik voltak. Hazavittem, otthon megmutattam mindenkinek. A nővérem, Ildikó azt mondta, de ügyes vagy, öcsi. Aztán a halakat odaadtam a kutyánknak, Csöpinek és a macskánknak, „akinek” nincs neve.

— Délben megint felsorakoztunk a tábor közepén, ilyenkor Gyuri bácsi, a táborparancsnok azt mondja nekünk: „Jó étvágyat, gyerekek!” Erre mi kórusban válaszoljuk: „Köszönjük, viszont!” A nagy sátorban megebédelünk. Tegnap babgulyás volt. Egy szálig megettem. Délután megint horgásztunk. Nem, egyáltalán nem volt unalmas. Álltam a vízparton, fogtam a botot, figyeltem a pedzőt. De közben néztem a vizet, a hullámokat, ahogy közelednek a parthoz, a labanchoz. Arra gondoltam, hogy valami nagy halat kellene fogni, valami óriási nagy halat, amelyből mindenkit megajándékozhatnék. Erről a nagy halról már álmodtam ts. Ponty volt. Azt álmodtam. hogy alig bírtuk kihúzni a vízből, alig bírtuk hazavinni. mert olyan óriási volt. Otthon aztán megsütöttük, megettük ...

— Estefelé aztán megint játszottunk a srácokkal m

táborban. Meg egy kicsit he- verésztünk a sátorban, mert, hogy nem volt jó idő. Aztán megvacsoráztunk, meg tévét is néztem egy darabig, merthogy ez egy olyan tábor, ahol tévékészülék is van. Aztán, ahogy besötétedik, el kell indulni haza. Ez jó is, meg rossz is. Rossz azért, mert el kell válnom a srácoktól. akik ugyan nem mondták, hogy szeretnek, de én érzem, hogy ez így van. Ugyanakkor jó is, mert megyek haza, nagymamához, testvéreimhez és aoukám- hoz. Este otthon mindig elmesélem, mi volt a táborban, mit játszottunk, mit ettünk, milyen halat fogtunk. Es este, amikor lefeküdtem aludni, arra gondoltam, hogy holnap korábban kelek, kicsit rendbeteszem a bicajomat, es megint megyek a táborba a srácokhoz. Meg az járt az eszemben, hogy megint eltelt egy nap. Eev nap a vakációból. És mielőtt elaludtam volna, még az is eszembe jutott, hogy nemcsak a vakációból, hanem az életünkből telt el egv nap Nemcsak nekem. Hanem apukámnak, nagymamámnak is, akik értünk dolgoznak. ..

Szöveg: Oravec János Kép: Eacz.ó József