Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-06 / 156. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 6.f szombat TI r • lanevi tapasztalatok A* Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények rektorai, főigazgatói, igazgatói és párttitkárai pénteken tanácskozást tartottak. Dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes tájékoztatót adott az elmúlt tanév fontosabb eseményeiről, az életbelépett új rendelkezésekről. Értékelte a közös érettségi és felvételiírásbeli vizsgák tapasztalatait és felhívta az intézmény vezetői figyelmét, hogy a felvételi vizsga további korszerűsítésére az ez évi tapasztalatok alapján tegyenek javaslatot. Tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák lebonyolítási rendjéről, valamint a soron következő tennivalókról. A felvételi vizsgákról szóló részletes információk után az új tanév előkészítésével kapcsolatos feladatokról beszélt, A tanácskozás résztvevői meghallgatták dr. Polinszky Károly oktatási miniszter tájékoztatóját, a Művelődés- ügyi Minisztérium szétválasztásáról és az Oktatási Minisztérium feladatairól, szervezeti felépítésiáról. I ILLUSZTRÁCIÓ Agotha Margit metszete j I A fontos, hogy játszanak Beszélgetés Georg Malviussal, az AITA/IATA főtitkárával Lassan végéhez közeledik Kazincbarcikán az amatőr színjátszók nemzeti fesztiválja, a II. ifjú Horváth István országos színjátszó fesztivál. A barcikai seregszemle ebben az esztendőben nemzetközivé szélesedett azzal, hogy az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetsége — az AITA/IATA — elnöksége is itt tartotta tanácskozását. A szövetség főtitkára Georg Malvius beszélgetésünk indításának éppen ezért először a lehetőséget köszönte meg a vendéglátóknak, azt, hogy módot és lehetőséget kaptak arra, hogy megismerkedhessenek a magyar amatőr színjátszás élvonalába tartozó együttesekkel. — Mi a véleménye az eddig látott produkciókról? — Először vagyunk Magyarországon és úgy érzem, hogy nagyon jó lehetőséget kaptunk arra, hogy lássuk, mi is történik az önök amatőr színjátszó mozgalmában. Amit elsőként szeretnék elmondani az az, hogy igen érdekes színjátszás az önöké. Nem a professzionális színház utódja kíván lenni a magyar amatőr színjátszás, hanem önálló Vonalat képvisel, s ezt nagyon fontosnak találom. Érdeme még az, hogy keresi az integráció lehetősegét a színház és más művészetek közöt. A táncot, a zenét egyaránt beépítik a játékba. Véleményem szerint az integrációnak igen fontoá szerepe van az amatőr színjátszásban. De azt is tapasztalhattuk, akik láttuk az előadásokat, és meg kell mondanom, hogy igyekeztünk mindent megtekinteni, hogy a magyar csoportok keresni az új formákat és uj módokat ahhoz, hogy elmondják a közönségnek azt, amit szeretnének. — önök persze valóban legjobb csoportjainkat láthatták .. — Nos az ilyen fesztiválokon mindig kiválasztott, élvonalbeli csoportok vesznek részt. Én személy szerint ebben az évben már a 10. ilyen fesztiválon veszek részt. így nyugodtan elmondhatom, hogy az önök fesztiválja nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, sőt igen fontos része a nemzetközi színjátszó-mozgalomnak, . éppen azért meri ' önálló,, egyedülálló vonalat keres. Ehhez persze évek munkája szükséges, mert sok idő elmúlik addig, amíg olyan színvonalra tud eljutni egy amatőr színház, amíg egyenrangúvá válik a professzionális színházzal. » — Ha jól értettem, akkor az amatőr és a professzionális színház között létezhet egyenrangúság? — A kettő feltétlenül kiegészíti egymást. Vannak professzionális színházak, amelyeknek csodálatos a technikájuk és mégis halott előadásokat csinálnak. A jó amatőr színháznak, a jó amatőr csoportnak élete van, tele van, vitalitással, és így a közönséget is megtalálja. Ügy véljük, sőt határozott véleményünk, hogy az amatőr színház igen fontos része életünknek, és a két színház között olyan kapcsolat is felfedezhető, hogy ha egy országban rossz a professzionális színház, akkor ez azért is van, mert nem segítik eléggé az amatőr színházat. Dfe, ha az amatőr színház jó, akkor több támogatást tud adni a professzionális színháznak. Finnországban például léteznek úgynevezett esti színészek is, akik a hivatásos színészekkel együtt lépnek színpadra. — A két színház közötti funkcióbeli különbség viszont tagadhatatlanul létezik ... — Nyilvánvalóan. Hiszen az amatőr színjátszás nemcsak azt jelenti, hogy felkészülünk egy előadásra, hanem találkozást, kollektív tevékenységet is, amely a személyiség fejlődésében igen fontos szerepet játszhat. Ügy érzem, hogy az amatőr színház szociális funkciója vitathatatlanul fontos funkció. S éppen ezért a szövetség arra törekszik, hogy mind több embert és mind szélesebb generációkat kapcsoljon be az amatőr színjátszásba. Mert amennyire jó, hogy ha a fiatalok részt vesznek ebben a mozgalomban, legalább any- nyira törekedni kell arra, hogy ne csak egy generáció / lehetősége legyen az amatőr színjátszás. — A magyar amatőr színjátszás elsősorban a fiatalokra épül... — Igen, ezt észrevettük és ennek a következménye az, hogy elsősorban fiatalokból adódik a közönségük. De ha minden generációt sikerül „befognunk” a mozgalomba, akkor a közönség is szélesedik. Erre egyébként jó és rossz példák egyaránt vannak. Franciaországban például tradicionális előadásokat tartanak, tradicionális közönségnek, Svédországban viszont vegyésebbek a csoportok is és a közönség is. — Említette már, hogy az amatör színjátszásnak igen fontos szociális funkciót tulajdonít ... — Én nagyon fontosnak tartom a kvalitást, a minőséget. De egy valamit még fontosabbnak tartok. Azt, hogy csoportok legyenek. Ha valahol az emberek együtt akarnak játszani, ha be akarnak mutatni mondjuk egy kis komédiát, akkor azt feltétlenül támogatni kell. S ha nem sikerül az előadás, akkor nem kell mindjárt azt mondani nekik, hogy rossz volt, miért vállalkoztak annak a darabnak a bemutatására. Fontosabb dolog, hogy egy új csoport született és hogy együtt játszanak, mint az, hogy csak színvonalas csoportjaink működjenek. — Visszatérve a mi fesztiválunkra, melyik csoport tetszett eddig a legjobban? — Nefii titok, a Pince- színház Eszem a gesztenyét produkciója. Igen sok fantáziát találtam a színészi munkában és a rendezésben is. De még valamit szeretnék elmondani. Igen fontos dolognak tartjuk, hogy egy ország kormánya megértse, hogy az amatőr színház népi mozgalom. Mi itt Magyarországon azt láttuk, hogy ezt itt megértették és hogy sokat tesznek e mozgalom fejlődéséért. Ezt a tapasztalatot mindenféleképpen megunkkal visszük. Csutorád Annamária Fesztiválmorzsák A kazincbarcikai színjátszó fesztiválon részt vevő lengyel együttes meglepő kívánsággal állt elő csütörtökön reggel. — Tessenek nekünk valami munkát adni!... Tudjuk, hogy jubileumot ünnepelnek. Húszéves a város. Addig el nem megyünk, amíg mi is nem tettünk valamit a városért... A városi tanács elnöke, Takács István először nagyon meglepődött. De azután megszületett a „megoldás”. Így tegnap délelőtt a lengyel színjátszók ott serénykedtek a jubileumi parkban. Gereblyéztek, kapáltak, fákat ültettek — emlékül a szíves vendéglátásért. * A Barcika étterem előtt pöttömnyi gyerekek — lehettek vagy tízen — hajoltak az asztal fölé. Egy nagyobbacska kislány egy- szercsak diadalmasan felkiáltott: — Itt van, ez Hollandia! Az aprónép egészen belebújt a térképbe — egészen pontosan néhány térképlapba. — Jé, de kicsi! — Azt keresd meg, ahonnan a bácsi jött... De az új óbb keresgélésre már nem jutott idő. Kaa- rina Virolainen, a Magyar~ Finn Baráti Társaság elnöke lépett ki az étteremből. A gyereksereg körbefogta és rövidesen kis jelvényekkel, képeslapokkal felszerelve tért vissza az asztalhoz ... — Ez itt Finnország — hallatszott az újabb diadalmas felkiáltás. Hát, többek között erre is jó egy ilyen fesztivál. Térképolvasás tanulásra. (cs. a.) Két kulturális téma 1. Napjaink N apjaink kérdéseit, gondjait, örömeit kínálja a Napjaink című irodalmi és kulturális lap júliusi száma. A címoldal komor, sötét színű nyomásával ellentétben a lapszám tartalma színes, érdekes olvasmányokat nyújt. A szokatlanul kevés szépirodalmi anyagon kívül, amelyben a kazincbarcikai ifjúsági irodalmi pályázat egy nyertes elbeszélése — Török László: A nyár utolsó napjai —, valamint Fecske Csaba és Cseh Károly versei, továbbá a pályázattól függetlenül Serfőzö Simon két verse és a szomszédos szlovákiai Vojtech Kondrót költeményei találhatók, a publicisztikia jellegű cikkek és riportok dominálnak. És természetesen nagy számban megtalálhatók a könyvismertetők, kritikák, s egy nagyon érdekes összeállítás az új magyar drámákról, köztük a miskolci színházban évadzáróként bemutatott A helység kalapácsáról. Kiemelkedően érdekes Gyarmati Béla riportja — Város egy fedél alatt —, amely a miskolci Gyermekváros életét mutatja be sokszínűén. Egy másik riport — Varga Lajos: Hiányzások —- kevésbé fogott meg, mivel konkrét helyi, személyi, egyéb utalás nincs benne, még akkor is fikciónak tűnik, ha valóságos magva van. Kevéssé hisszük el realitásalapját, s ennélfogva hatóereje csökkent. A riportok közé tartozik Péntek Imre nagy terjedelmű írása: Kis magyar Woodstock — jótékony célra. A szerző ebben a nagy terjedelmű írásban — meghatározatlanul ugyan, de mégis a pontos meghatározást biztosító utalások tucatjaival tűzdelten — az elmúlt évi diósgyőri első magyar popfesztiválról ír. A pontos meghatározás hiánya alighanem arra szolgál a szerzőnél, hogy mondandóját általánosítsa a popzene iránti érdeklődéssel, a popzenei rendezvényekkel kapcsolatban, részletező leírása azonban nagyon is egyedi alkalomhoz kötődik. Stílusa érdekes, a popkoncertekre járó beat-rajongó, „hippit” játszó fiatalok nyelvezetét igyekszik utánozni, s olyan töményen használja ezt az argót, hogy már- már erősen csináltnak érződik olvasva is, hát még ha hallanánk. A Diósgyőrben megrendezett és nagyon is vegyes emlékeket hagyó popfesztivál sokfelé szerepelt már. Újságcikkek foglalkoztak vele, a miskolci műegyetemisták filmet készítettek róla, sőt még központi pártszervek tanácskozásán is szóba került e furcsa találkozó sok-sok tanulsága. Nem egészen világos a szerkesztői cél, vajon az esemény után tizennégy hónappal, amikor már a téma kissé lerágott csontnak tűnik, mi indokolta a nagyméretű riportot, amely összességében bármennyire is érdekes olvasmány, vegyes utóízzel jár. Gulyás Mihály Hazahívó fészekmeleg című vezércikke a faluról városba kerültek gyermekeinek „unalmasnak, szinte kietlennek” tűnő gyermekkoráról értekezik, Fekete Gyula Gólya, gólya című publicisztikai írása pedig a szexuális felvilágosítással foglalkozik. Külön figyelmet érdemel Bacsók Gábor írása — Mérnök? Tudós? Menedzser? — a felsőfokú műszaki képzésről, s nagyon tanulságos a Kettős tükör Feledj/ Gyuláról című két cikk — Gergely Mihály és Bereczky Lóránd tollából — egymás mellettisége. Megemlítendő még a Vojtech Kondróttal készített interjú, a nyári hangversenyek krónikája, s az, hogy a lapszámot Feledy Gyula hét rajza teszi teljesebbé. 2. Múltunkból A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa me) lett működő Munkásmozgalmi Bizottság kétéves tevékenységét a közelmúltban mérlegre tették. Megállapították, milyen eredményeket értele el dokumentumok gyűjtésében, kiadványok megjelentetésében és ezek közül érdemes néhányat följegyezni. Eddig több száz eredeti írásos anyagot gyűjtöttek össze, szakszervezeti kartonokat, tagsági és munkakönyveket, tanácsköztársasági dokumentumokat, régi Népszava és Vörös Üjság példányokat, összegyűjtötték a még fellelheti hajdani munkáskórusok műsorán szereplő művek kottáit, egy tv-adáshoz is segítséget nyújtottak e témakörben. Több reprezentatív kiállítást rendeztek az összegyűjtött anyagból nemcsak Miskolcon, hanem Budapesten a Nemzeti Múzeumban és a Művelődésügyi Minisztériumban, valamint több előadást tartottak. Megszervezték az idős veteránokkal való rendszeres találkozásokat. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtár helytörténeti anyagából kigyűjtötték a munkásmozgalmi témával foglalkozó anyagokat, az egyéb múzeumokban és múzeum jellegű intézményekben is felmérték a forráslehetőségeket. A munkáskönyvtárak története sorozatban eddig hat füzetet adtak közre. Ezek az eddigi eredmények nagyon rövid címszavakban. Sajnos a Munkásmozgalmi Bizottság munkája nem zökkencs- mentes. Programtervet készítettek a munkás- és szakszervezeti mozgalom történetének megírására, számba vették a rendelkezésre álló szellemi kapacitást, szakmai témák megírását szorgalmazták, és máris jelentkeztek a nehézségek. Az egyes iparági szakszervezetek megyei bizottságai viszonylag kevés segítséget tudtak nyújtani, mert a dokumentumokat korábban az országos szakmai központokba kellett felküldeni. Ezek az anyagok csak igen kis hányadban érkeztek meg eddig a Szakszervezetek Központi Levéltárába, valahol út közben elakadtak a hosszú évtizedek során, s így az elmélyített kutatás igen sok nehézségbe ütközik. Nem ismeretesek a forrásanyagok, mert például a Megyei Levéltárban és a Herman Ottó Múzeumban levő anyag is részben feltáratlan még. A három megye fúziója is sok anyag megsemmisülésének, illetve elkallódásának forrása volt. Azonban a még fellelhető anyagok szakszerű feldolgozása sem kellően biztosított. Az erre alkalmas történészek nagyrészt más irányú kutatásokkal kötötték le magukat, sokan nem vállalják az e munkában való részvételt. A Történelmi Társulat megyei szervezetének tagjai csak egy-egy részfeladatot vállaltak. Az amatőr kutatók nehezebben mozognak a dokumentumok lelőhelyein, kevésbé pontos a munkájuk, s egy bizonyos pénz-centrikusság is jelentkezik a kutatók tevékenységében. A megye szakszervezeti és munkásmozgalma feldolgozása azonban nem sok halasztást tűr. Minden nappal távolabb vagyunk a történetírásba kívánkozó eseményektől, az idő sürget. A szakszervezeti; irat- és levéltárak pontosabb kezelése és a Szakszervezetek Központi Levéltára még a kezdeteknél tartó, de mielőbb kiteljesedő tevékenysége adhatja meg a segítséget, hogy múltunk ez értékes darabja se kerülhessen még részleteiben sem feledésbe. ’ (benedek) (