Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1974. július 26., péntek Propagandánk, meg a közművelődés A címben jelzett propa­gandamunka ez alkalommal szűkén értelmezendő. Arról szeretnénk írni, hogy esz­közeinkkel miként támogat­juk a közművelődés egyes ágazatai megnyilatkozásai­nak propagálását, hogyan segítjük ezeknek a művelő­dési lehetőségeknek és a kö­zönségnek mind hatékonyabb találkozását. nshíiissi A Magyar Ifjúság című hetilap idei 29. számában A Bojtorján sztori címmel be­szélgetést adtak közre a korábban Anakonda Rt. né­ven szerepelt együttesről. Ebben lapunkról is szó esik abban az értelemben, hogy az elmúlt év decemberében az együttes miskolci vendég- szereplésekor helytelenítet­tük az Anakonda Rt. nevet, mondván, hogy ez nemcsak egy óriáskígyó, hanem egy amerikai rézbánya rész­vénytársaság neve is, ráadá­sul éppen azé a részvény- társaságé, amelyik a chilei ellenforradalmat a legjelen­tősebben támogatta. Majd mikor az együttes ismét a megyében lépett fel, újólag foglalkoztunk e név viselé­sének lehetetlenségével. Köz- művelődési intézményeink sorozatosan lemondták az együttes felléptetését. Nem a szűk létszámú zenei együt­tes művészi produktumaival vitáztunk, hanem lehetetlen­nek tartottuk, hogy a szo­cialista közművelődésben ez*- zel a névvel márkázottan le­hessen működni, ezt a nevet hirdessék messze ordító be­tűkkel a plakátok, megcsú­folva a Chilével vállalt szo­lidaritásunkat. Ez a történet íelelevenítődik a Magyar Ifjúság cikkében. Apró, nem túl jelentős eset lenne mindez, s talán már nem is gondolnánk rá, ha a Magyar Ifjúság fel nem eleveníti. Ugyanakkor elvá­laszthatatlan munkánktól. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának ez év márciusi köz- művelődési határozata a saj­tó közművelődési szerepéről szólva a következőket mond­ja: „A sajtó, különösen a nagy tömegekhez eljutó na­pi- és hetilapok, elsősorban a marxista, helyesen orien­táló, közérthető kritikával, és több értékes irodalmi és mű­vészeti alkotás közlésével, ismeretterjesztő cikkel járul­jon hozzá a közművelődési jeladatok megoldásához. A megyei és üzemi lapok köz­vetlenül is segítsék és szer­vezzék a területükön folyó közművelődési tevékenysé­get”. A feladatainkat konkrétan meghatározó állásfoglalás el­ső mondata elsősorban belső munkánkra vonatkozik. Ma­gunknak kell megszervez­nünk, hogy a határozatnak megfelelő szellemű cikkekből mind több jusson el olvasó­inkhoz. Több szervre tarto­zik viszont a második mon­datbeli meghatározás, neve­zetesen, hogy segítsük és szervezzük a területünkön folyó közművelődési tevé­kenységet. Már nagyon régóta, a ha­tározatot messze megelőzően éreztük ezt a feladatot és végeztük is. És a határozat abban erősít meg, hogy nem végeztük rosszul. Még ak­kor sem rosszul, ha sokféle szerv megneheztel ránk, megsértődik, mert az általa fontosnak tartott műsort nem propagáljuk az ő szája íze szerint, vagy egyáltalán, míg más műsorokat, más közművelődési alkalmakat határozottabban népszerűsí­tünk. Az Anakonda esetében is az a meggondolás veze­tett, hogy művészi megkö­zelítésben egy együttes pro­dukciója lehet bármilyen ér­tékes, a neve, a nevének sze­repeltetése politikailag ká­ros. S az így jelentkező kár­tevést semmilyen produkció nem ellensúlyozhatja. De túl ezen az egy eseten, propa­gandánk és a közművelődés viszonyát nagymértékben befolyásolja és a Központi Bizottság határozatának — „segítsék és szervezzék a te­rületükön folyó közművelő­dési tevékenységet” — rea­lizálását megszabja az adott közművelődési megnyilvánu­lás milyensége. Szeretnénk itt emlékeztet­ni pártunk korábbi művelő­déspolitikai állásfoglalásaira, nevezetesen a művelődési alkalmak, művészeti produk­ciók olyan kategóriába soro­lására, amit a közművelő­désben „a három té” néven szoktak emlegetni. Van, amit támogatunk, van amit tű­rünk és van, amit tiltunk. A közművelődés dolgozóinak ismerniük kell, mely pro­duktum, mely kategóriába tartozik, erre egyébként egy csomó állami határozat utal, és a sajtó támogatását a szervező munkában termé­szetszerűen ez a kategóriák­ba történő sorolás döntő mértékben befolyásolja. A megyei pártlapnak fel­adata a párt művelődéspoli­tikájának propagálása. Rész­letekben feladata e pártpoli­tika realizálását legmarkán­sabban segítő, különböző művelődési alkalmak, mű­vészeti produktumok mesz- szemenő támogatása, azok mellett való jóértelmű rek­lámozó kiállás, azok népsze­rűsítése még akkor is, ha ez bírálat formájában történik. Nem egyes közművelődési intézmények propaganda- munkájának átvétele a fel­adatunk. Nem nekünk kell kitalálni, hogy jó lenne meg­hirdetni egy-egy előadást, hangversenyt, egyebet. Nem feladatunk különböző, nem az első té kategóriájába tar­tozó, tehát csak tűrt alkal­mak reklámozása, pénzbevé- teles, vagy nem mindig be- vételes rendezvények in­gyenes hirdetésszolgálata. Eddig is és a jövőben is a közművelődési párthatáro­zattól megerősítetten fogjuk segíteni és szervezni a terü­letünkön folyó közművelődé­si tevékenységet, de nem kí­vánjuk átvállalni a külön­böző társadalmi és fizetett propagandaszervek hivatali feladatkörét, nem fogjuk összetéveszteni a párt mű­velődéspolitikájának propa­gálását egyes intézmények reklámtevékenységével. Feladatunk nem kevés, nem is mindig könnyű. Sok esetben jó előre nehéz is el­bírálni, vajon az adott elő­adás, egyéb rendezvény, mű­vészeti megnyilvánulás, mű­velődési alkalom milyen ér­tékű lesz, mennyire érdemli' meg a pártsajtó segítő tevé­kenységét. Differenciáltan kell végeznünk ezt a mun­kát, s a legnagyobb odafi­gyelés mellett is fennállhat a tévedés lehetősége. Több figyelmet szentelünk és több figyelmet irányítunk esetleg egy-egy olyan művelődési, vagy művészeti jelentkezés­re, amely kevesebbet érde­mel. De az ilyen hibák nem lehetnek a jövőre nézve el­kötelező precedensek. A párt- határozat szellemében, a leg­erőteljesebben továbbra is azt a közművelődési tevé­kenységet segítjük és szer­vezzük, amelyek a legmar­kánsabban támogatják a párt művelődéspolitikájának mind teljesebb megvalósulá­sát. Hajnalban Dér István festménye Megnyílt Patakon a nyári iskola \ Magyarral vegyes idegen szótól hangos Sárospatakon az iskolakert: megkezdődött a nyaranta szokásos öthetes magyarságismereti iskola. A nyugati országokba elszár­mazott magyar szülők kö­zépiskolás korú gyermekei járnak itt most iskolába, hogy tanulják szüleik anya­nyelvét, vagy ha tudnak már valamelyest magyarul, még jobban tökéletesítsék magu­kat. Az általános iskolás ko­rúak a balatoni nyelvi tá­borban, az egyetemi, főisko­lai hallgatók pedig a debre­ceni nyári egyetemen vesz­nek részt. Patakon a magyarságisme­ret a fő tantárgyuk, vagyis hazánk irodalmát, történel­mét, földrajzát tanulmá­nyozzák, megismerkednek néprajzi sajátosságaival, nép­dalkincsével. A legnagyobb óraszámban természetesen a magyar nyelvet tanulják, hiszen az Eszak-Amerikából, Kanadából, a Német Szövet­ségi Köztársaságból, Angliá­ból, Svédországból, Norvégiá­ból érkezett fiúk és leányok különböző fokú magyar nyelvtudással hallgatják az előadásokat, amelyeket Sza­bó Kálmánná, Molitor Edina, Juhász Ferenc, Kováts Dá­niel, Tóth Károly és Derda István tanárok tartanak ne­kik. Kellemes környezetben: az árnyas, parkos iskolakertben működik a nyári iskola, amely az ottani kollégiumok­kal együtt teljes mértékben megfelel az Amerikában és Angliában kedvelt iskolatí­pus, a campus fogalmának. Minden hét végén kirándu­láson vesznek' részt, megis­merkednek a Zempléni­hegység, a Hernád-völgye, a Bükk történelmi emlékeivel, természeti szépségeivel. El­látogatnak azokba a zemp­léni, abaúji, borsodi, szabol­csi községekbe is, ahonnan szüleik, nagy- vagy dédszü- leik elszármaztak. Az utolsó héten országjárásra indul­nak: Miskolc, Debrecen, a Hortobágy, Szeged, Pécs, a Balaton, majd pedig — mi­előtt repülőgépre szállná­nak — augusztus végén Bu­dapest nevezetességeit tekin­tik meg. Ezúttal harmadszor került sor a külföldi magyar gyer­mekek sárospataki iskolájá­nak megnyitására. Tóth Jó­zsef, a városi tanács elnöke köszöntötte a tanfolyamon részt vevő fiatalokat, akiket a Magyarok Világszövetsége nevében Sipka Ferenc titkár, a patronáló anyanyelvi kon­ferencia képviseletében pe­dig Lőrincze Lajos professzor üdvözölt <h. j.) drőthúző, kötél- és kábelgyártó munkakörbe, báromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre, Jelentkezés: a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18, Az aradi tizenhárom emléke A Gyulai Várszínház bemutatójáról Gyula mindenkit magával ragad. Akár először csodál­kozik rá nemes vonásaira valaki, akár vissza-visszatér ide nyaranta. Ez a város mindenkinek nyújt valami szépet. A modern várfürdő elegáns környezetét, centru­mában az ódon középkori várral, vagy az új lakóne­gyedek közt elfutó utcács­kák műemlékházait. Vonzó a „Gyulai nyár” programja is: hangversenyek, kiállítások, nemzetközi esz­perantó nyári egyetem, vár­játékok. Nagy tömeget hívo­gat az egyedülállóan szép gyulai várfürdő, hétvégeken tíz-tizenötezren is felkeresik gyógyító vizét a termálban és a gyönyörű ősparkban: évszázados platánok alatt nyolc (!) tágas medencé­ben ... A múzeumok, Erkel szülőháza, az irodalmi és tör­ténelmi emlékhelyek sora között egy biedermeier cuk­rászda, a gyulai „Ruswurm”. Százévesnek mondják, de megvan kettőszáz is. Mű­helyében az öreg mester —• korabeli receptek szerint — ma is lattal és fonttal méri a „linzer torta”, az indiáner meg a „resztéit stángli” nyersanyagát. • Varázsa hatalmába keríti az embert, bármerre lép is a gyulai utcákon. Különös­képp, ha este a Várszínház felé veszi útját, ahol az első „csengetést” ágyúlövés, a továbbiakat a vár fokáról, a négyfelé fölcsendülő fan­fárok helyettesítik. S a befe­lé igyekvő közönséget a „Hazám, hazám...” ária dallamszignálja fogadja. A „Gyulai nyári’-progra- mok koronája kétségtelenül az évente visszatérő várszín­házi előadássorozat. Műsorán hagyományosan egy nem vagy alig ismert magyar történelmi dráma és egy —• a belső várudvar színpadá­hoz illeszkedő —• klasszikus vígjáték szerepel. Immár több, mint tíz éve. Az idei nyáron egy spanyol szerző, Tinso de Molina A zöldnad- rágos lovag című vígjátéka hangzik fel épp e napokban, estéről estére nagy sikerrel. Előtte pedig egy új magyar darab, Száraz György A nagyszerű halál című törté­nelmi drámája keltett or­szágos figyelmet. E mű alapja valóságos tör­ténelmi esemény és helyi kuriozitás: 125 éve, a vilá­gosi fegyverletétel után a cári csapatok vezérkara itt, a gyulai vár előtti téren adta át honvédtiszt foglyait Hay- nau megbízottainak. Közöt­tük volt kilenc tábornok is, az aradi tizenhárom közül... A dráma is ezen a történel­mi helyszínen, a gyulai vár közelében álló Wenckheim- kastélyban játszódik, 1849 szeptemberében. A ház ura liberális magyar főnemes, aki — Aradra szállításuk előtt — otthont ad a magyar főtiszteknek. A tábornokok nagyobb része még mindig reménykedik, hogy megme­nekül az önkényuralom bősz- szújától. A cári futár azon­ban rövidesen megérkezik — kiadatásuk hírével. Min­den elveszett... Száraz György drámája ezeket a feszült órákat mondja el, középpontba ál­lítva a történelmi alakok emberi és hadvezéri voná­sait. Itt döbbenünk rá, hogy a kegyelet, a nemzet emlé­kezete nem kevéssé idealizált képet alkotott az aradi vér­tanúkról, akik nemcsak hő­sök, hadvezérek, de emberek voltak. Emberi értékekkel és emberi gyarlóságokkal. Egy kivétellel (Nagy-Sándor Jó­zsef) nem tudatos forradal­márok és a legkevésbé sem pályáztak a vértan óságra. Emberi tartásukban — mely- lyei a megrendítő hírt és ké­sőbb az ítéletet is fogadják — elsősorban a becsület: a tisz­ti becsület, a letiport zászló iránti hűség, a bajtársi ösz- szetartozá's dominál. Ez for­rasztja össze sorsukat, jól­lehet néhány perce — a re­ménység mind gyérebben vi­lágló gyertyalángja mellett — még egymást marcangolták: ki miben hibázott: mekkorát és miért. Politizáltak, intri­káltak, reménykedtek és el­csüggedtek. A nagy pillanat­ban azonban, amikor utolsó mentsváruk is összeomlik, lélekben összetörve, de emelt fővel indultak a „nagy­szerű halál”, az aradi vesz­tőhely felé. Kiss Ernő, Leiningen-Westerburg, Nagy­sándor József, Pöltenberg Ernő... Csoportjuk közép­pontjában áll pontosabban ül mankójára támaszkodva Damjanich megkapó alakja. Paláncz Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze keltette életre visszafogottan és talán épp ezért rendkívül nagy kifejező erővel. Egy- egy mozdulata, rezignált só­haja, felcsattanó vagy báto­rító szava mély hitelességgel rajzolja meg egy magyar tör­ténelmi hős emberi nagysá­gát. Szerepfelfogásában Dam­janich maga a bölcs józan­ság, a parttalan indulatokat zabolázó, nyers szókimondás és aggódó szeretet. Az egyen­letesen jó alakítások, a kitű­nően összehangolt játékstí­lus közepette Paláncz talán az egyetlen, aki szerepe funkciója és annak teljesíté­se révén is kiemelkedik. Sík Ferenc megrendítő ha­tással állította színpadra a művet, hangsúlyozva a fő alakok emberi arcvonásait és sorsvállalásuk tragikus nagyszerűségét. Az előadás méltó megemlékezés volt a szabadságharc bukásának 125. évfordulójáról. W. E. AZ ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ miskolci munkahelyre: gépkocsivezetőket, gépkezelőket, Vöcsi rakodó­gép-kezelőket, gépkocsirakodókat, éjjeliőröket (az éjjeliőr lehet nyugdíjas is), raktári kiadót és üzemanyagkút-kezelőt; lenlnvárosi munkahelyre: gépkocsivezetőket, karosszérialakatosokat, ív- és lánghegesztőket; kazincbarcikai munkahelyre: gépkocsivezetőket és autó-motorszerelőket. Jelentkezés személyesen: Miskolc, Tüzér u. 12., munkaügyi osztály. Benedek Miklós A DECEMBER 4. DRÖTMUVEK Miiéire keres 18, életévüket betöltött f r grn r rr* erfi es mi munkavállalókat betanított gépmunkásnak

Next

/
Thumbnails
Contents