Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

1974. július 21., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kiváló ifjú mérnök, Kiváló ifjú technikus A Lenin Kohászati Müvekben is nagy hagyományai vannak a különféle szakmai versenymozgalmaknak. A fiatal műszakiak és a szakmunkások nagy tömegben vesznek részt a versenyeken, amelyek nemcsak erkölcsi és anyagi elismerést adnak, hanem bizonyosfajta ran­got is jelentenek. Különösen azoknak, akik a jók kö­zött is a legjobbak, a győztesek vagy helyezettek. Szerelik a termelő- berendezéseket A Hejőcsabai Ccmcntmű építésén jelenleg kétezer- háromszázán dolgoznak. Tizenkét vállalat szakem­berei a termelőberende­zéseket szerelik. Az évi egymillió-hatszázezer ton­na kapacitású cementmű 1915. első leiében kezd ter­melni. Szülők, gyermekek, történetek Az LKM durvahengermű­jében dolgozik Molnár Mik­lós mérnök‘és ugyanott tech­nikus Osváth Gyula is. Egy a munkahelyük, azonos az érdeklődési területük, mind­ketten harminckét évesék, s mindketten évek óta részt vesznek a Kiváló ifjú mér­nök, illetve a Kiváló ifjú technikus versenymozgalom­ban. S hogy nem sikertele­nül, ezt az is bizonyítja, hogy mindkét ifjú szakember öt alkalommal vplt a legjobb három helyezett között, ami­ért június végén megkapták az aranyplakettet. — Tulajdonképpen nyíl­egyenes volt az utam — kezdi a beszélgetést Molnár Miklós. — Hejőkeresztúrban születtem, Budapesten jár­tam gépipari technikumba, s 1966-ban Miskolcon, a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen szereztem meg a kohómér­nöki diplomát. Azóta a dur­vahengerműben dolgozom, 1972-től vágyok a kemencék „főnöke”. Molnár Miklós üzemmér­nökként kezdte pályafutását, majd 1970-ben ismét jelent­kezett az egyetemre és há­rom évvel később megsze­rezte a második diplomáját is. Mérnökközgazdász lett. — Mikor kapcsolódott be először a Kiváló ifjú mér­nök versenybe? — En voltam a hengermű FMKT felelőse... 1968-ban beneveztem. Anyagmozgatási téma volt az első. Akkor második lettem. Utána négy alkalommal voltam győztes... A legnagyobb sikert 1971- ben érte el, hiszen országo­san a harmadik lett. Most a legutóbbi (sorrendben az ötö­dik) pályamunka a durva- hengerműi számítógépes rendszerszervezés alapjainak a kidolgozása volt. — A 110 oldalas tanul­mány kidolgozásakor az volt a feladatom, hogy úgy tár­jam fel az üzem problémáit, a technológiai folyamatokat, az anyagellátást, javítást, hogy az a rendszerszervező­Három termelőszövetkezete van Sárospataknak: a Kos­suth, Rákóczi és az Arany­kalász Tsz. összesen 7373 hektárnyi birtokon gazdál­kodnak, s ebből 4738 hektár a szántóterület. A nagy­arányú állattartás azonban szükségessé teszi, hogy ennek a nagyobbik részén kukori­cát, napraforgót, répát, szá­las és pillangós takarmányt termesszenek. Kenyérgabonát 1245, takarmánygabonát 410 hektáron vetettek, így 1655 hektárnyi kalászos betakarí­tása vár ezen a nyáron a három szövetkezeti gazda­ságra. Mindenütt székül a gabo­na a felsőhatári és a bod­rogközi mezőkön. A szép hosszú kalászokban jól fej­lettek a szemek, kiváló ter­més mutatkozik a táblákon, Molnár Miklós Osváth Gyula nek biztos alapot, támpontot nyújtson. Molnár Miklós nemcsak a munkahelyén lát el komoly, felelősségteljes megbízatást, amelyek közül nemegy eléri a tavalyi eredményt, pedig az rekord termés volt, ami­lyet eddig még sohasem ta­karítottak be a pataki határ­ban, hiszen búzából 33,6, árpából 28 mázsás volt múlt évben az átlagtermés hek­táronként. Ennyit ez idén is ígér a határ, ha az időjá­rás az aratás szempontjá­ból kedvezőbbre fordul. A május elseje óta szinte állandósult esős, hűvös idő miatt ugyanis nehéz, nagy veszteséggel járó aratásra lehet számítani. Legalább két héttel később kezdhetik csak a nagy nyári munkát, Tavaly ilyenkor már dolgoz­tak a kombájnok, ez idén július második felénél előbb nem kezdhetik, ami azt je­lenti, hogy a munka dan­dárja augusztusra marad. hanem Miskolcon, a 33. szá­mú tanácsi választókörzetben is. Legutóbb tanácstagnak választották és tagja a vá­rosi tanács 15 tagú végre­hajtó bizottságának is. — A jövő? A tervek? — Az új nemesacélhenger­mű üzembe helyezésével megnövekszik a durvahen­germű feladata is. Elsősorban minőségileg kell jobb acélt adni. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a meglevő tarta­lékainkat feltárjuk, s terme­lékenyebb lesz av munkánk. Osváth Gyula megértőén bólogat „főnöke” szavaira, ö 1955-ben került Miskolcra, az LKM durvahengerművébe. Lakatos és kovács szakmát tanult, majd 1966-ban esti tagozaton elvégezte a kohó­ipari technikumot. — Még abban az évben én lettem a durvahengermű kemence tmk-s csoportjának a vezetője. Tizenhét szak­munkás dolgozik irányításom alatt. Gépészeti, karbantar­tási és alkatrészellátási fel­adatokat kell megoldanunk. — Milyen helyezéseket ért el a Kiváló ifjú technikus versenyeken? — Két első, egy második és két harmadik helyezésem van eddig. Valamennyi té­mám a kemencék kisgépe- sítésével függ össze. Leg­utóbb a kemencekocsik meg­hajtó rendszerének a módo­sítását dől goztam ki... A durvahengermű üzemve­zetője Sebestyén János, nem­csak Molnár Miklósnak és Osváth Gyulának adott meg minden segítséget, hanem valamennyi pályázónak, akik egymás között is megbeszélik a témákat, hiszen a felada­tok szerteágazóak. — Nagyon jó az üzem kol­lektívája — mondja Osváth Gyula. — Megvan az össz­hang, segítünk egymáson. Erre szükség is van, hiszen a közösségért dolgozunk. Osváth Gyula, tmk-s cso­portvezető tagja a pártnak és a KISZ-nek. Beválasztot­ták a szakszervezeti tanács­ba is. A két aranyplakettel ki­tüntetett, fiatal szakember a holnapra, az új feladatokra gondol. Nemcsak a munka­helyen, hanem a magánélet­ben is gyakran találkoznak, s akkor is szóba kerül az üzem. Az ötletek és tervek összekötik őket Felföldi György Fotó: Szabados György Mindjárt az induláskor le­lassítja majd a munkát a felázott, nedyes talaj és az a körülmény, hogy egyes kalászosok, főképp a rozs és az árpa az eső és a kövér kalászok miatt sok helyen megdőlt. Az intenzív búza­fajták szára erős, jól tartják magukat, így ezeknek remél­hetőleg könnyebb lesz a kombájnolásuk. A gazdaságok mindent megtettek az aratás sikere érdekében. A három szövet­kezeti gazdaság közül leg­jobban gépesített a Kossuth Tsz, amely a magas szinvo- nalxl vezetés folytán minden tekintetben megfelel a kor­szerű szocialista nagyüzem gazdálkodási követelményei­nek. Itt évek óta nincs már szükség kézi kaszára, az összes gabonát géppel arat­Intézkedési terv az ifjúság érdekében Sárospatak városi Tanácsa leg­utóbbi ülésének első napirendi pontjaként tárgyalta azt a nagy- | szabású intézkedési tervet, ame­lyet a végrehajtó bizottság ar. ifjúságpolitikai feladatok megva­lósítására készített. A város la­kosainak 41 százaléka, összesen G770 fő a 30 éven aluli fiatal. Negyven százalékuk az iparban, közlekedésben, kereskedelemben, 35 százalékuk a mezőgazdaság­ban dolgozik, 25 százalékuk ér­telmiségi dolgozó vagy iskolai tanuló. A tanács tőle telhetőén min­dent elkövet, hogy a fiatalok megfelelő körülmények között dolgozhassanak, tanulhassanak, s jól érezzék magukat ebben a nagy múltú városban. Eddig két ízben került sor lakásigénylések elbírálására, s a bizottság a ki­osztásra kerülő lakások 40 szá­zalékát fiatal házasoknak jut­tatta. A város két nagyobb ipa­ri üzeme: a Csepel gyáregység és a Ruházati Szövetkezet dol­gozóinak túlnyomó többsége fia­tal, és az V, ötéves tervidőszak­ban további 400 fiatal dolgozót kívánnak majd munkába állí­tani. Ugyancsak a fiatalok életének könnyítését szolgálja a gyermek­szociális intézmények bővítése, a már épülő 200 személyes di­ákotthon és a hattantermes szakmunkásképző iskola. Jelen­leg hét ifjúsági klub működik Sárospatakon és a hozzá tarto­zó tanyákon, de még ebben az évben elkészül újabb három If­júsági klub: a város központjá­ban, a Rákóczi Gimnáziumban és a Sárospatakkal egyesült Bőd- i roghalászon. Példamutató az er- J dógazdaságnak az a törekvése, j amellyel az ifjúsági turizmust igyekszik elősegíteni, s ennek érdekében a Botkőn máris gyö­nyörű parkerdőt létesítettek, ahonnan sétaút vezet a Megyer- begyi tengerszemhez és a Ki­rály-hegy kirándulóhelyeire. Az eddiginél nagyobb gondot kíván fordítani a tanács a Jö­vőben játszóterek, szabadtéri sportlétesítmények építésére, és tervezi egy önálló úttörőtábor létesítését is. Kívánatosnak Űrt- j Ja, hogy a dolgozó fiatalok el- ' sósorban a munkahelyükön fejt- > senek ki közéleti tevékenységet, de az állami, társadalmi testü­letekben is szükséges majd az újraválasztások alkalmával a fiatalok képviseleti arányának további növelése. m. j.) ják. A 20 kombájn, a rend- re-vágók, a bálázók, a ter- ményszóllításhoz szükséges vontatók, a 11 tehergépkocsi és a 80 pótkocsi kijavítva, megfelelő mennyiségű pótal­katrésszel ellátva készen áll a három tsz-ben. Felbecsülhetetlen jelentő­ségű a Kossuth Tsz szárító­üzeme, mivel a termény ned­vességtartalma várhatóan nagyobb lesz a szokottnál. Olyan nagy a teljesítőképes­sége, hogy óránként 120—140 mázsa gabonát tudnak vele kiszárítani. Egyszóval, em­berek, gépek egyaránt fel­készülve várják, hogy — al­kalmas időben — a sáros­pataki határban Is megkez­dődhessék a nagy nyári munka — az aratás. H. X Telik a jegyzetfüzet. Aka­ratlanul ellesett beszédfosz­lányokkal, szülők által, gyermekeikről felidézett tör­ténetekkel, vagy éppen olyasmivel, amit az újság­írónak jártában-keltében mondanak el közvetlen is­merősök, barátok, vagy — ez is gyakori — panaszosok. Némelyike sokáig pihen a noteszlapokon, a többsége azonban nyomban a közvé­lemény elé kívánkozik. Mint az a bosszantó eset is, ame­lyet egy nyugdíjas bácsi mesélt a minap... * — Képzelje! Azt hittem, beverem az ablakot... Ezzel kezdte, indulatosan és mérgesen, felháborodva azon a mulasztáson, ame­lyet a vízművek produkált. Az történt ugyanis, hogy az öreg húsz éve, rendszeresen, s mindig ugyanabban az időben jár Miskolcon a vá­rosi fürdőbe tisztálkodni. Ez az igény úgy hozzátarto­zott már mint fához az ág, az élethez a levegő. Nem tudott meglenni nélküle. Ha esett, ha fújt, ő ment, ha elérkezett a napja. Elérkezett az elmúlt héten is. Szépen bepakolta a tás­kájába a szükséges holmi­kat és útnak indult. Egé­szen a fürdő bejáratáig nem volt semmi baj. Az előtérbe minden akadály nélkül be­jutott. Ment a pénztárhoz, hagy jegyet vált. Ekkor ér­te a meglepetés. Az ablakon egy cédulácska adta tudtá­ra; a fürdő zárva. Az uszo­da azonban nyitva... — Joggal elvárhatják a fürdő vendégei, s köztük is a törzstagok, hogy előre kö­zöljék, ha tatarozás, vagv más ok miatt nem tartanak nyitva, — mondta panaszo­sunk — Bizonyára nemcsak én, hanem mások is bosz- szankodva vették tudomásul a nem éppen kedvező hírt. Mert ha jó előre tudjuk mindezt, most nem szidnák a fürdöiffazgatóságot velem együtt sokan mások Is. Elő­relátás és egy kis udvarias­ság dolga az egész. Ehhez még csak annyit: a tanulság kézenfekvő... * Vége a tanévnek, túl a bizonyítványosztáson a szü­lők is túljutottak az izgal­makon. Különösen az első osztályos lurkók premierjét várták mindenütt, minden családban nagy drukkal és kíváncsian. S aztán az ün­nepélyes évzárón is túl, egy­mást érik az emlékek, kis történetek, amelyeknek fő­szereplője a gyerek. Az első osztályon túljutott Gabika is főszereplővé lé­pett elő egy társaságban. A mama mesélte: — Még az év elején, a házi feladat két sornyi írás volt, A gyerek körmölt, még a nyelvét is kiöltőtte nagy igyekezetében, sikerrel a végére is ért az első sor­nak. Ekkor nagy sóhajjal odajött hozzám és azt mondta: — Anyuci! A második sort írd már le te... * Leírni való, a közvéle­mény elé kívánkozó az a röpke beszélgetés is, amely viszont két felnőtt között zajlott le a napokban, a Mályi Téglagyárban. Fiatalember és fizikai munkás. Az elsők, a leg­jobbak között jegyzik nevét az üzemben. Beállító laka­tos. Szerényen, a legkisebb póz, vagy mesterkéltség nélkül beszél munkájáról. Érződik azon. amit mond, hogy hivatásnak, életcélnak tekinti szakmáját. Igencsak meglepődik, amikor a kró­nikás azt kérdezi tőle: — Ha holnap a gyár igazgatója behívatná és azt közölné, hogy azonnali ha­tállyal kinevezik osztályve­zetőnek, vagy más, hasonló jellegű beosztásba, elfogad­ná-e az ajánlatot? — Nem! Gondolkodás nélkül, ha­tározottan felelt. Ebben az egyetlen szóban tiltakozás, idegenkedés volt, amelyet így magyarázott meg: — Én ott tudok ember lenni, ott tudok a legtöbbet használni és produkálni, ahol vagyok. Fizikai mun­kásként indultam, nem is akarok más lenni. Nemcsak szeretem a lakatos szakmát, hanem jól is ismerem. S még inkább meg akarom tanulni. A fogásokat, azokat a mesterségbeli apróságokat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy mindig jobban és jobban megálljain he­lyemet. Az egyszuszra elmondott válasz után úgy tett, mint aki a maga részéről befejez­te, nincs több mondaniva­lója, de látszott rajta, hogy valami még odakívánkozik az elmondottakhoz: — Ahol vagyok, mindig tudok valamit újítani, vala­mit jobban, másként csinál­ni. Hát nem izgalmas mind­ez? — kérdezett most már 6, Jakab József. — Én azt mondom: a maga területén mindenki fontos ember, mindenkinek van valami­lyen adottsága. Ezt kell fej­leszteni, tökéletesíteni, hogy egész ember legyen az em­ber. Nem így van? S mindezek után Így bú­csúzott: — Engem hiába csábíta­nának. Lakatosnak szület­tem, az is maradok. Ha va­laki mégis megpróbálkozna azzal, hogy kivegye kezem­ből a fogót és a kalapácsot, elküldeném... nem mondom meg, hova... T. F. ATÁSRA KÉSZEN Az aran yplakett és történetük

Next

/
Thumbnails
Contents