Észak-Magyarország, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 2 1974. július 21., vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet és a lengyel zászlókkal díszített utak mentén mindenütt nagy tö­megek köszöntötték Leonyid Brezsnyevet, aki gépkocsin áthaladt a slasko-zaglebiei szén medencén, majd megte­kintette a széles körű szov­jet segítséggel épülő „Kato­wice” kohóművet. Ez a ha­talmas létesítmény az üzem­behelyezését követő első időszakban évi 4,5 millió tonna acélt termel majd. Az épülő „Katowice” ko­hótól Brezsnyev, Gierek, Ja- roszewiez és a kíséretükben levő személyiségek Siemano- wicébe mentek. Ütközben a „Jednosc” vasmű, a „Sie- manowice” és „Michal” bá­nya, s számos más üzem kol­lektívája köszöntötte őket. A gépkocsioszlop gyakran megállt, s a szovjet és len­gyel vezetők rövid beszél­getéseket folytattak a dolgo­zók egy-egy csoportjával. Bytomban a „Rozbark” bá­nya és több más iparvállalat dolgozói fogadták a szovjet párt főtitkárát. A Kosciusz­ko téren több tízezres tö­meg éltette a lengyel—szov­jet barátságot. Az út ezután Swietochlo- wicébe vezetett, ahol a „Flo­rian” kohómű munkásaival került sor rövid találkozóra, majd az eseménydús prog­ram befejezéseként a kato- wicei sportcsarnokban len­gyel—szovjet barátsági nagy­gyűlést rendeztek. Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát a lengyel fővá­rosban nemzeti viseletbe öltözött lányok köszöntik. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szomba­ton Katowicében a sziléziai munkások tömeggyűlésén be­szédet mondott. Brezsnyev beszédében kifejezte meg­győződését, hogy a jövő a békés egymás mellett élés politikáját fogja igazolni. A továbbiakban egyebek közt hangsúlyozta, hogy az inter­nacionalizmus a munkásosz­tály egyik legfontosabb és legnemesebb tulajdonsága és örömét fejezte ki amiatt, hogy a munkásszolidaritás világméretekben fejlődik. Hétfőn nagygyűlés Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Lengyelor­szág felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából júli­us 22-én, hétfőn délután 3 órakor nagygyűlést rendez a Ganz-MÁVAG Művelődési Házban. A nagygyűlésen Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Nép- köztársaság magyarországi nagykövete mond beszédet. Harmincéves „N az ij Lengyelország [ em veszett el Lengyelország — nem, amíg mi élünk!” — talán soha nem zengett oly szívből a lengyelek ajkán ősi himnuszuk, mint ma harminc éve, midőn a Fel- szabadítási Bizottság manifesztálta, hogy megszületett a de­mokratikus és független állam, megszületett az új Lengyel- ország. A huszonhét millió életben maradt lengyel férfinak és nő­nek jó oka volt a fellélegzésre. Viharos történelmű hazájuk mozgalmas évezredének legpokolibb korszakát élték túl. A fasiszta német vaspata porrá zúzta városaikat, az SS-ban- diták tűzcsóvát vetettek a falvak zsindelyes íaházaira, a hitlerista hóhérok hatmillió fiatalt és öreget, férfit és nőt gyilkoltak meg kötéllel, bárddal, golyóval, gázzal. A lengyel nép azonban soha, egy pillanatra nem adta meg magát. Tudta-e vagy sem a nép többsége ma három évtizede, ami­kor hazája földjén még az ágyúk dörögtek, hogy a német fasiszta horda kitakarodásával új korszak virrad rá? Ki mondhatná ezt meg ma már. Annyi biztos: ha lelkesedett a lengyel nép, azt nem az úri Lengyelország feltámadásáért tette. Nagyon jól emlékezett még arra az országra, amelyben a nyomort csak ázsiai méretekkel lehetett mérni. Ahol olyan tartományok létezhettek, mint a kétmilliós Rzeszów vajda­ság, amelynek mindössze hat falujában volt villany, ahol a jó utak hossza 24 kilométert tett ki, ahol 40 ezren dolgoztak az iparban, ahol a lakosság 63 százaléka analfabéta maradt, s ahol összesen háromszáz orvos próbálta felvenni a kilátás­talan harcot a népbetegségekkel. • • Ö rökre a múlté ez. Kommunista pártjuk, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt vezetésével barátaink olyan új hazát építettek és építenek maguknak, amilyenről a nehéz évszázadokban álmodoztak a lengyel hazafiak. Lengyelország ma már világméretekben ipari erő. Lakossága a Föld lakos­ságának 0,9 százaléka, de a Föld ipari termelésének'2,3 szá­zalékát szolgáltatja. Nagyszerű eredményük ritkán látható fejlődés következménye. Miközben a hatvanas években a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése világ-átlagban 5,3 százalék volt, náluk ez 6,8 százalék, sőt tavaly elérte a 9,5 százalékot. A háború előtti évben az egy főre eső nemzeti jövedelem 200 dollár volt, tavaly pedig már meghaladta az 1100 dollárt. Iparuk fejlődése 1971 óta több mint évi 11 szá­zalék. Mezőgazdaságuk termelése a háború óta megduplázó­dott. Azzal számolnak, hogy 1990-re a ma 33 milliós ország lakossága 40 millióra szaporodik. Ez magyarázza, hogy két és fél évtized alatt két és fél millió lakás épült, s a követ­kező húsz évben újabb hétmii1'ó 300 ezer új lakásba költöz­hetnek be a fiatal lengyelek. S hogy szavunkat ne feledjük, hadd emlékeztessünk arra: a példának idézett rzeszówi vaj­daságban ma autóbuszokat, motorokat, sőt repülőgépeket gyártanak — exportra ... Ha a júliusi manifesztum sorainak olvastakor talán nem is érezte át mindenki annak társadalmi-történelmi súlyát, az új élet első pillanatától tisztában volt azzal, hogy a lengyel nép felszabadításában oroszlánrészt vállalt a Vörös Hadsereg. A Gwardia Ludowa pedig — a lengyel néphadsereg magva — nemcsak együtt vérzett ezer kilométeren ót a szovjet ka­tonákkal, hanem egyúttal kijelölte a ’ felszabadult Lengyel- ország helyét Európa politikai térképén. Az ősi átok, a len­gyel „egyedül vagyunk” komplexum szintén a múlté. A nagy­szerűen fejlődő, impozáns Lengyelország a szocialista közös­ség tagjaként, a testvérországok egyesített erejével vívhatta ki határai biztonságát, történelmi külpolitikai sikereit. L engyelország ma jelentős tényezője az európai politiká­nak, s mi, magyarok, örömmel látjuk lengyel testvé­reink felemelkedését, tekintélyük növekedését. Minden sikerüket a magunkénak is érezzük. Himnuszuk szavával élve: nemcsak „nem veszett el Lengyelország” — de most, harminc éve talált igazán magára! F. A. HNF klMsttséf utazott Varsóba Szombaton elutazott Buda­pestről a Hazafias Népfront Országos Tanácsának négy­tagú küldöttsége, amely a Lengyel Nemzeti Egységfront meghívására részt vesz a Lengyelország újjászületésé­nek napja, 30. évfordulója alkalmából sorra kerülő ün­nepségeken. A küldöttséget Nagy Józsefné, a HNF OT alelnöke vezeti. Magyar államfértiak üdvözli távirata a Lengyel Itépköztársaság neiiiiell ünnepe alkalni EDWARD GIEREK elvtársnak. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének, PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének VARSÓ Kedves Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe Lengyelország újjászületésének 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dol­gozó népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szív­ből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, és a testvéri lengyel népnek. Nagyra értékeljük azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a testvéri lengyel nép, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetésével az elmúlt három évtized alatt elért a szocialista társadalom építésében és megszilárdításában a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében. A Lengyel Népköztársaság sikerei, valamint hathatós hoz­zájárulása a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös ügyének a szocialista országok egységének megszilár­dításához, a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez mél­tán vívták ki a haladó és békeszerető emberek őszinte elis­merését. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei­re támaszkodva szorosabbá vált, új tartalommal gazdagodott. Kapcsolataink sokoldalú fejlesztésében azon fogunk munkál­kodni, hogy tovább erősödjék népeink testvéri, internacio­nalista barátsága, a szocialista közösség egysége, a béke, a haladás erőinek győzelme javára. E jelentős történelmi esemény, országuk újjászületésé­nek 30. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és az egész lengyel lépnek, hogy hazájuk felvirágoztatásában a szocializmus és a tartós béke ügyének győzelméért foly­tatott harcban felelősségteljes munkájukat további sikerek gazdagítsák. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Mag; o'f Népköztársaság Minisztert!!'.' i csónak elnöke Apró Antal, az országgyű­lés elnöke a Lengyel Nép- köztársaság fennállásának 30. évfordulója alkalmából táv­iratban üdvözölte Stanislaw Gucwát, a Lengyel Népköz- társaság szejm-jének elnö­két. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte lengyel partner szervezetét. Eseményekről röviden ELHALASZTJÄK 9 Szombaton reggel Belg- rádban hivatalosan bejelen­tették, hogy Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és Hafez El Asszad Szíriái elnök ab­ban állapodott meg, hogy a ciprusi események alakulása és a nemzetközi feszültség növekedése miatt a Szíriái elnök július 20-tól 23-ig ter­vezett jugoszláviai hivatalos és baráti látogatását rövid idővel elhalasztják. BEFEJEZŐDÖTT • Rómában befejeződött az Olasz Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti megbeszélés. A szovjet pártküldöttség, amely Borisz Ponomarjov- nak, az SZKP KB titkárának vezetésével tartózkodott Olaszországban, vélemény- cserét folytatott az OKP küldöttségével, amelyet Ar­mando Cossutta, az OKP PB tagja, a KB titkára vezetett. NYU, ATKOZ AT • Nixon amerikai elnök San Clementében, Juan Carlos spanyol trónörökös és péntek óta ideiglenes ál­lamfő Madridban, pénteken aláírták az amerikai—spa­nyol közös nyilatkozatot a két ország közötti „védelmi együttműködés” elveiről. Mint már jelentettük, a tíz­pontos nyilatkozatban a két kormány megerősíti, hogy kész a további együttmű­ködésre. HAZASZÁLLÍTJÁK • Bejelentették, hogy az év vége előtt hazahozatják Éva Perón holttestét Spanyolor­szágból. Mint ismeretes, Éva Perónt Juan Perón Argentí­na volt elnökének feleségét szinte szentként tisztelik Ar­gentínában. Az 1952-ben rák­ban elhunyt asszony ham­vainak hazaszállítását a né­hai Juan Perón elnök vég­rendelete szerint Isabel Perón elnök rendelte el. A sors iróniája, hogy a NATO urai a Ciprussal kap­csolatos, no meg a Görög­ország és Törökország kö­zötti vita eldöntésére három éve éppen Lisszabonban vél­ték megtalálni a végleges for­mulát. Abban a portugál fő­városban, ahol ma már a rasiszta múlt komor éjszaká­ját felváltották a demokrati­kus hajnal első fényei. Az 1971 júniusi döntés adott bi­zonyos lehetőséget arra, hogy 1974 júliusában egyesek meg­próbálják Ciprus szigetére a fasiszta • éj sötét leplét rá­borítani ... A NATO 1971-ben Lissza­bonban arra bírta rá az athéni juntát, hogy hozzanak létre olyan kompromisszu­mot, amely a, szigetország politikáját a NATO straté­giai érdekei szerint „atlanti irányban” befolyásolja. A lisszaboni egykori kirá­lyi palotában — a NATO- ülés színhelyén összegyűlt újságírók között akkoriban nem talált helyeslésre a Cip­rust is magában foglaló „at­lanti határozat” híre: milyen címen foglalkozik a NATO azzal a független kis ország­gal, amely nem tagja ennek az imperialista katonai szö­vetségnek, ha a területén brit támaszpontok vannak, ez a gyarmati múlt maradvá­nya. Ha két NATO-tagállam: A Biztonsági Tanács pénteki ülésén Makariosz beszámolt a ciprusi eseményekről. Beszédében kérte a világszervezetet, hogy Cipruson állitsa vissza az alkotmányos rendet. Görögország és Törökország igényt is tart a szigetre, ez nern lehet ok arra, hogy megtagadják a ciprusi néptől az önrendelkezés jogát. Mind­ezt nem mi, a szocialista or­szágokból jött újságírók mondtuk, hanem nyugati pol­gári kollégák is, akik arra hivatkoztak, hogy az efféle döntésekkel a NATO maga cáfol rá az alapokmányának oly szép szavakkal megfo­galmazott elveire... Ma a NATO-ban kell visz­szatáncolniok egyeseknek: amerikai tábornokoknak, gö­rög diplomatáknak, a Közel- Keleten érdekelt, az európai enyhülést ellenző ilyen-olyan nemzetiségű politikusoknak, olaj mágnásoknak és fegyver- gyárosoknak, hogy Ciprus válságából a kivezető utat meg lehessen találni. Wa­shingtonból és Brüsszelből, a NATO székhelyéről kell uta­sításnak érkeznie Athénba, hogy aztán a junta vissza­rendelje a ciprusi, úgyneve­zett Nemzeti Gárda élén álló görög tiszteket, akik Maka­riosz megdöntésére összees­küvést szőttek és puccsot haj­tottak végre. A ciprusi játszma még ko­rántsem ért véget, a török lépés sem az utolsó a sor­ban. A nemzetközi diplomá­ciai küzdelem fontos szinte­re az ENSZ Biztonsági Taná­csa is. Mint a Magyar Nép- köztársaság kormánya nyi­latkozatában kifejezte: Re­méljük, hogy a Biztonsági Tanács érvényt szerez az Egyesült Nemzetek Szerveze­te alapokmányéban lefekte­tett elveknek, megvédelmezi Ciprus törvényes kormányá­nak jogait, a Ciprusi Köz­társaság függetlenségét és szuverenitását. A héten Lisszabonban a demokrácia ügye sikert köny­velhetett el: megalakult az új kormány, amelynek politikai irányvonala kedvezőbb, mint volt az első kabinet lemon­dott elnökéé, Palma Car- losé. A Közel-Kelet látszólag háttérbe szorult a héten, ke­vés látványos eseménnyel szolgált. Pedig érdemes oda­figyelni, hogy lassan-csönd- ben kialakulnak á Palesztin Felszabadítási Szervezet rész­vételének feltételei a genfi békekonferencián. Az Egyesült Államokban a képviselőház jogi bizottsága csütörtökön látott munkához, hogy most mór végérvénye­sen megfogalmazza döntését: javasolja-e a kongresszusnak az elnök elleni alkotmányos vádemelést, vagy sem? A hónap végéig meg kell szü­letnie a döntésnek.

Next

/
Thumbnails
Contents