Észak-Magyarország, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
£SZAK-MAG¥AROf*SZ*G 4> 1974. január 5., szombat Levendula Operettbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban A Levendula bemutatója december 30-án volt a Miskolci Nemzeti Színházban. Mint '.műsordarab, alkalmasnak tűnhetett arra, hogy jubileumi évadjában a 150 éves színház megújítsa vele egykori — nem is alaptalan ■— névadójának és a magyar színészet hőskorának kedves és érdemes emlékezetét, bár természetesen csupán az operett hagyományos „kellékei” által lehetséges „sajátos módon” ... Mindenesetre: a műsorterv, a játékrend szokásos változatossági követelménye új bemutatóul köny- nyedebb, derűsebb és zenés darabot kívánt már erre az időpontra. A Levendula most bemutatott változatának alapja: Szilágyi Lászlónak, a húszas- harmincas évek termékeny és sikeres operettszerzőjének („Csókos asszony”, „Eltörött a hegedűm”, „Én és a kis- öosém”, „Mária főhadnagy”) egykori szövegkönyve, melyet Szász Károly dolgozott át, „korszerűsített”; zeneszerzője pedig Hajdú Júlia. A Levendula Szilágyi Lászlónak a legelső szövegkönyve volt. Talán ezért sem vált, szerintünk, az átdolgozás révén sem és saját „műfaji törvényeinek” keretei között sem, igazi sodrású színpadi művé, jól pergő operetté. Cselekménye szegényes, konfliktusai jórészt kicsinyesek, felületes kidolgozásúak. és csupán lazán, vontatottan, erőszakoltan kapcsolódnak egymáshoz. Van néhány, önmagában jó helyzete, kedves vagy mulatságos jelenete a darabnak, de van sok érdektelen, lanyha része is. Az egész aztán ennélfogva a vegyes jellegű részletek nem szervesen ösz- szeillő, vontatott sorozatának tűnt... Mit tett, mit tehetett hát a rendező, Hegedűs László? Mentette a menthetőt: kulturáltan, ízlésesen, pontosan, jól és — amennyire lehetett — illúziót keltőn beállította ezeket az egyes helyzeteket és jeleneteket... Igyekezett továbbá emberi tartalmat is adni a szereplők mindegyikének, a nem, vagy alig, vagy csupán egy operett-szokvány miatt megírtaknak is ... S ez: nem csekély munka és érdem. Hiszen, ha — amint a bemutató „előjeleiből” valószínűnek látszik, bizonyos közönségrétegek körében — a Levendulának sikere lesz: ezt, mintegy a darab ellenére, csakis a rendezéssel és szereplők játékával magyarázhatjuk ... Mert Várhegyi Márta érzéseket éreztető finom játéka, szép éneke: kitűnően és bájosan keltette életre a köztudatban élő Dé- ryné-képet. Rózsa Sándor ének- és játékkultúrája is erőssége a gyöngécske darabnak: valóságossá tette Szent- péteri kissé halvány és vázlatos alakját. Megyerinek, a Petőfi-megénekelte („A tintás-üveg”) híres komikusnak hálás (bár többnyire ope- rettszerűen „lefokozott”) színpadi jeleneteiben jól érezte magát és jól érvényesítette komikus tehetségét Kanalas László. Jó képességeinek lényeges, újabb fejlődését tanúsította Somló István fellengzős arszlánja. Komáromy Eva a tőle megszokottnál halványabb volt, mert hiszen csakis így eley veníthett’e meg Kamilla grófnőnek a darabban csupán vérszegényen körvonalazott alakját. Hálásabb volt a szövegkönyv Is a Megyerit „táp- lálgató” Lotti és főleg Hit- zingerné — egyébként sablonos — operettfiguráihoz, s eljátszásukkal Páva Ibolya és főleg Olgyay Magda játékos kedvüket és emberábrázoló képességüket egyaránt megcsillanthatták, találóan és sikeresen. Derűs pillanatokat szerzett a figura, egy bősz és féltékeny grófi katonatiszt egysíkú és vaskos kamikumú jellemének, mozgásának karikírozó ábrázolásával Mátyás Jenő. A jóformán szövegtelen, inkább jellegzetes „tartást” arcjátékot és mozgást kívánó úf»v- nevezett „kis szerepben” tökéletes illúziót keltett és nagyon hatásos volt Nagypál György főlakáia. A német karmester alakjában a meg- írtnál többet — finom árnyalatokat is — mutatott Bánó Pál. Az egyszerűség hatásos méltósága jellemezte a nagy Wesselényi kicsiny szerepében Győrváry János kulturált mozgását és beszédét. A máskor oly kitűnő epízódista, Pálffy György — Benke atyus alakítója — a bemutatón mintha némi elfogódottsággal, netán rossz diszpozícióval, esetleg betegséggel küzdött volna... A nagyszámú, úgynevezett mel- . lékszereplők közül — egy- egy jó vagy szép, hatásos felvillanásuk nyomán — megjegyeztük Márffy Vera, Nagy Mária, Molnár Anna, Fekete Alajos, Hídvégi Elek. Szaha- dos Ambrus és Sárközi Sándor nevét... Tetszetősök, változatosak i voltak Greguss Ildikó jelmezei é6 Wegenast Róbert dísz- ' létéi, olykor azonban túlzott harsánysággal, „csillogással” , is, bizonyára az „operett- j hagyományok” szerint. A | tánckar mintha a kelleténél fáradtabb és gyakorlatlanabb lett volna, — még ritmus- zavarokat is észleltünk. A táncokat — különösebben emlékezetes újítások nem voltak bennük — Somoss Zsuzsa tervezte. Hajdú Júlia 1 zenéjének — néhány dal jó ! dallama sikeres — volt va- J látni felemássága: nem sikerült töretlenül összeegyeztetnie a „bécsi operett” hagyományait, és az úgynevezett tánczene sajátosságait. A zenekar, túljutva a nyitány lámpalázas zavarodottságán, megtette a magáét, színvonalas helytállással és Herédy Éva lelkiismeretes, erélyes vezénylésével... Déryné emlékezete és miskolci kapcsolatai a Levendulánál tartalmasabb, elmélyültebb, igényesebb és korszerűbb daljátékot érdemeltek volna. A Bécs és a német színház elleni „kuru- ocs” és reformkori küzdelem kifejezése a — keletkezésében egyébként is későbbi — bécsies operett szokványaival: felületes közönségsikert ugyan hozhat, ám adósunk a maradandó színházi élménynyel és azzal az értékkel, amelyet a színházművészet egységes, harmonikus alkotása jelent, jelenthetett volna! Gyárfás Imre Lesz e filmklub Miskolcon? Az amatőr filmesek mostoha helyzete Az 1966-os sikertelen kísérlet után mind a mai napig csak ábránd maradt Miskolcon, hogy egyszer klubot kapnak az amatőr filmesek. Pedig amatőrfilmes élet van ebben a városban, s ha nem is számítjuk az abszolút kezdőket, a filmfelvevő kamerával most ismerkedőket. akkor is 15—20 tagja lenne azonnal a városi filmklubnak. Persze, igaz az is. hogy egy amatőr filmklub fenntartása igen költséges mulatság egy művelődési intézmény számára, jóval költségesebb. mint például a fotóklub. Már az indulás is nagyobb befektetést igényel, s az évenkénti támogatásnak is magasabbnak kellene lennie, mint a fotóklubénak, hiszen a film és fotó között is nagyobb az árdifferencia. Dr. Gulyás László, a Magyar Amatőrfilm Szövetség területi megbízottja elkészített egy költségvetési tervezetet a Miskolc városi Tanács művelődésügyi osztályának. Csak a legszükségesebb felszerelések megvásárlása is 70—80 ezer forintba kerülne, s évente 15—20 ezer forint támogatásra volna szükség Nos, az anyagi kihatások ismeretében kicsit érthető, hogy miért nem vállalkoztak eddig a művelődési intézmények a filmklub fenntartására. Persze, nem magyaráz mindent, hiszen a megyében azért már működnek ilyen filmklubok. Leninvárosban például nemcsak, hogy működik egy amatőrfilmes szakkör, de városi filmszemléket is tartanak. Kazincbarcikán hasonlóképpen működik amatőr filmklub, az elmúlt évben alakult meg. Nem lehetetlen vállalkozás tehát, s Miskolc amatőrfilmes élete igényelné is a létrehozását. A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ feladata lenne —, mint minden más amatőr művészeti ágban — a patronálás, a segítés, de közismert, hogy a megyei művelődési központ helyiség-gondokkal küzd. Ettől függetlenül persze ebben az esztendőben rá várna a feladat, hogy megrendezzék a területi amatőr- film-szemlét. A Népművelési Intézet megszervezett ugyanis egy országos területi egységhálózatot, s megyénk Hajdúval, Szabolcs- csal és Szolnokkal tartozik egy egységbe. Az Amatőr Filmklubok Országos Tanácsa négy esztendővel ezelőtt Debrecenben tartott tanácskozásán határozott ugyanis a tájegységi filmszemlék ügyében, amelyeket bentlakásos tanfolyamokkal is egybekapcsolnak. Ebben az esztendőben rajtunk lenne a megrendezés sora, de hát Miskolcon, még mindig nem alakult meg a filmklub. Könyvtári füzetek Két könyvtári kiadvány is elhagyta a nyomdát az óév utolsó napjaiban. Az egyiket a Borsod megye és Miskolc munkáskönyvtárainak története című sorozat 6. füzeteként a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának központi könyvtára adta ki, a másik pedig a Borsodi Könyvtáros című szakfolyóirat 1973. évi 4. száma. A bőrösök A bőrösök meghatározással ma mái' alig-alig találkozunk. A fiatalabb generáció talán sehol. Valamikor ezzel a rövid szóval jelölték azokat a munkásokat, akik a cipő- és bőriparban dolgoztak, tehát cipészek, cipőfelsőrész-készítők, tímárok és egyebek kerültek e név alá, és az ő szakszervezetük munkájával foglalkozik a munkáskönyvtár-tönténeti sorozat 6. füzete, Deák Gábor tanulmánya. A teljes cím: A miskolci cipő- és bőripari dolgozók szakszervezetének bérmozgalmai, agitá- ciós és könyvtári munkája. Deák Gábor történészi pontossággal követi nyomon a cipészek és bőripari dolgozók. szakegyletének megalakítását. Bevezetőben áltálában szól a szakszervezeti mozgalom magyarországi kialakulásáról, majd hiteles forrásmunkák alapján idézi fel, hogy 1896. június 13-án miként alakult meg ezeknek a dolgozóknak a szakegylete Miskolcon. Közreadja az alapítók névsorát, nyomon követi a szakegylet szervezeti életének és nevének változásait, a különböző közgyűléseken bekövetkezett személycseréket. Megismerjük munkájából, miként vettek részt a szakegylet tagjai a bérmozgalmakban, majd a munkásotthon megteremtésére irányuló törekvéseikről olvashatunk. Az agitációs és propagandamunka, végül a könyvtári tevékenység szerepel a tanulmányban. 1932. február 25-ig kísérjük így nyomon hiteles dokumentumokra támaszkodva e kis létszámot tömörítő szakszervezet életét, 32-től 45-ig pedig visszaemlékezés alapján sorol fel néhány adatot a szerző. (Itt mindjárt megemlítendő, hogy a visszaemlékező egy dátumban téved, mert a nyilasok zászlóbontása nem 1938. és 1940. között volt Miskolcon, az akkori Korona Jóllehet, az országban elég sok ilyen klub működik már, nem kevés támogatással. A Népművelési Intézet szervezésében egyébként több alkalommal tartottak szakkörvezetői tanfolyamot is, amelynek volt miskolci résztvevője. Ha elvileg nézzük, akkor is létjogosultsága lenne a klubnak. S az elv mellett az amatőr filmesek eddigi eredményei is indokolnák a megszervezést. Hiszen a korábbi országos fesztiválokon szép eredményeket értek el, s idén már a XI. országos amatőr film- fesztivált rendezik meg. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a város művelődésügyi életének irányítói, próbálkoztak már helykereséssel, de mindmáig sikertelenül. S egyelőre még az anyagi fedezet sem biztosított. Jó lenne mégis, ha döntés születne az amatőr filmklub ügyében. Ha helyet találnának neki, és gazdát is. Művelődési életünk csak gazdagodna, ha sikerülne őket is bekapcsolni a köz- művelődés vérkeringésébe. Csutorás Annamária szállóban, a mai Avasban, hanem az évtized derekán, 1935-ben. Festetich Sándor ekkor bontott zászlót és ekkor történt, hogy Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő vezetésével 300 munkás a szó legszorosabb értelmében szétverte a gyűlést. A bőripari dolgozók ezen vehettek részt). A munkáskönyvtári történeti visszatekintések sorában újszerű Deák Gábor tanulmánya. Ugyanis a korábbi öt kötet — a sorozat célkitűzéseinek megfelelően — elsősorban a munkásművelö- dés nyomait kutatta, és dolgozta fel, történelmi eseményeket csak annyiban ismertetett, amennyire azok a munkáskultúra fejlődési szakaszainak megértéséhez szükségesek voltak. Természetesen a felszabadulást megelőzően a munkáskultúra sokkal markánsabban volt politikai tevékenység, és így a kettőt egymástól elválasztani nehéz, Deák Gábor munkájában viszont a történelmi események, a kis szak- szervezet mozgalmi életének változásai kapják a nagyobb hangsúlyt, és a kultúra, a könyvtári munka a kevesebbet, Mint ahogy viszonylag szűkös is volt ez a kulturális tevékenység. Ha nem is követi pontosan a sorozat célkitűzéseit egy újabb kötet, örömmel forgathatjuk, mert egy Miskolcon már nagyrészt feledésbe merült szakszervezeti tevékenység, néhány évtizedes munka kap benne jó megörökítést. Könyvtári élet A Borsodi Könyvtáros 1973. évi 4. száma több cáiklk- ben és sok fényképen ad számot Borsod megye különböző hálózatokhoz tartozó könyvtárainak életéről, az utolsó hónapokban végzett munkájáról. Dr. Kiss József- né, az őszi könyvünnepek eseményeit foglalja össze, dr. Mák Miháltyné pedig a sátoraljaújhelyi városi—járási könyvtár eredményei mellett a súlyosbodó gondoknak ad hangot. A Miskolcon bevezetett természet- tudományos szaktájékoztatásról Győri Erzsébet tollából olvashatunk, dr. Uhlmar.n Aladár és Kiss Árpád a Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtárában. meghonosodott katalógushasználati szokásokról ír. Nagyon hangulatos és a szűkén értelmezett könyvtári munkát messze meghaladóan ad képet egy kis község — Hidasnémeti — életéről B. Tóth Lajos Könyvtár a térkép szélén című írása. Katona Rezsöné a sátoraljaújhelyi iskolai könyvtárról, dr. Pálinkás Györgyné a miskolci városi könyvtár hanglemez-kölcsönző tevékenységéről, Serfőző János az ongai Csokonai-megemlékezésekről ír. Szemle, kiadványismertetés, hírösszeállítás, író-olvasó találkozóról tudósítás taláható még a kötetben, valamint további két közlemény, amelyekről kiemelten kell szólnunk. Sajóbábony könyvtári életéről szól Kiss Gyuláné hozzászólása. A folyóirat egy korábbi számában megjelent a miskolci járás könyvtár- életéről írt cikket egészíti ki. Nem az adatokat kívánom itt megismételni, pusztán a gondot hangsúlyozni, hogy mivel ez a sajóbábonyi könyvtár a szakszervezeti könyvtárhálózathoz tartozik, kifelejtődött a korábbi és e hozzászólással megreklamált cikkből. Nem első eset, hogy a különböző fenntartású közművelődési intézmények munkája valahol a számbavételkor elsiklik, mert hol az egyik, hol a másik fenntartó, vagy felső irányítószerv végzi a számbavételt, s az a másik hálózat gyermekével nem törődik, legyen az könyvtár, művelődési ház, klub, vagy éppen mozi. A másik cikket Péntek Imre írta. A mis]cold József Attila Könyvtárban megrendezett irodalomtörténeti lei-' állítás kapcsán meditál arról, mily szegényes is megyénk irodalma, illetve mily kevés az írói hagyományunk, akik éltek is a megyében, nagyon vékony szállal kötődtek ide, hamar elmentek. Ez a téma nem új. A viszonylag fiatal szerző friss szemmel, egy kiállítás tükrében is észreveszi: vajon miért mentek el? De vajon. miért mennek el az újjászületett Borsodból is? Mert, ha majd utódaink a hatvanas, hetvenes évek borsodi irodalmáról állítanak össze valami kiállításfélét, akkor is jócskán találunk majd elvándorlást. (bm) ELADÓ Hajdúnánás fürdőterületén 120 főt befogadó bisztró a hozzá tartozó épületekkel. Érdeklődni lehet: a Hajdúnánási Béke Tsz elnökhelyettesénéL Értesítjük kedves vevőinket, hogy Miskolc, Szemere u. 24. sz. alatti boltunkban a javítótevékenységet 1974. január 15-tel megszüntetjük. Kérjük, hogy a fenti időpontig a javításra beadott tárgyakat szíveskedjenek kiváltani. Miskolci Háziipari Szövetkezet Felvételre keresünk áruforgalmi előadó munkakörbe szakképesítéssel és gyakorlati idővel rendelkező munkaerőt. Munkabér gyakorlati időtől függően, megállapodás alapján. Jelentkezés: Borsodi Élelmiszer Kisker. Vállalat, munkaügyi osztály, Miskolc, III., Győri kapu 149.
