Észak-Magyarország, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
«. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. nov. 17., szombat Tulipánok a parkból Kétszáz esztendővel ezelőtt. 1773. november 17-én született Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály. Költészetét tanulmányok megszámlálhatatlan sora méltatta. S a város, mely oly mostohán bánt fiával akkor, amikor élt, most bizonyára a virágok erdejét borítja sírjára. Az utókor tiszteletéül, a költőt meg nem értő kortársak helyett. ton, ha netalán tán CsokoNyár volt — a rózsák vörösen pompáztak az út jobb oldalán, a húst adó zöld fák tövében — amikor először vitt a villamos a Nagyerdő felé. De akkoriban — gondolom a velem együtt utazókat is — egészen más foglalkoztatott, mint az, hogy arra felé járhatott egykor a nagyhomlokú poéta, a borbély-sebész fia, aki a Kollégiumból — pedig de megtanultuk mindezt a középiskolában a magyar órákon — minden bizonnyal nem azért csaptak ki, mert pipázott és bort ivott, sőt diákjait is megkínálta e gyönyörökkel, — hanem azért üldözték el pánikszerű gyorsassággal, mert veszélyes tanokat hirdetett. A felvilágosodás tanait. S igencsak feltételezhető volt — a dunántúli legá- cióról kerülővel jött haza, — hogy elment a Vérmezőre, megnézni eszmetársát. Mar- tinovicsék kivégzését. Elég volt a gyanú a kicsapatás- hoz. hiszen bizonyítani nem tudták. De néíhány hónappal később. amikor már egyetemi polgárként örültünk mindannak, ami Debrecenben ránk várt, s már eszméltük a tényt, az ottlét örömét. ízleltük a felsőfokú tanulást, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem gyönyörű épületét, a Nagyerdőt, az év végi vizsgaidőszakra kibomló akácvirágok bódító illatát, már nemcsak tudtuk, éreztük is: ez a város volt otthona, innen indult el meggyötörve, kivetve és kifosztva. de eszméiben töretlenül a Parnasszus csúcsai felé, s innen teremtette egész Európán átívelő eszmei hídját Rousseau és Burns felé. Akkor — megesett — ha visz- szafelé villamosoztunk a városból, kiadtuk a jelszót: előre, fiúk!, és leszálltunk, mert kellett a séta, és „tudjátok”, Csokonai is erre ballagott”... „Gsak nem ezen a járdán” — tisztelet- lenkedett mindig valamelyikünk, s összekapaszkodtunk, mert jókedvünk nem ismert határt. S ha a villamos elcsörömpölt szobra előtt, egy pillantás mindig jutott rá, olykor csak ösztönösen. Előadásokat is hallgattunk róla: Bán Imre professzor úr előadásait, s a jegyzetfüzetben megőriztünk ’ mindent, amit tudni kell. s tudni érdemes a vizsgán, a szigorlanait kapjuk vagy húzzuk. Megtanultuk, ahogy illett, s megkívánta a vizsga ténye, hogy a felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, Balassi után a másodiknak jelentkező, európai méretű költő, s hogy amikor élt. Debrecen már hanyatló cívis város volt, elzárkózó a felvilágosodás forradalmi tanaitól. Elemeztük útját a rokoCsokonaí-szobor Debrecenben. kótól a népköltészeti ihletésű versekig, természet-líráját, a felvilágosodás eszméit hirdető verseit és szerelmi líráját, a Rozália-verse- ket és a Lilla-ciklust. És persze a Dorottyát... Mert Dorottya harci kedvét idézve, s a Lilla-verseket, — de sokan helyettesítik be a kedves nevét Lilláéval tizenéves korukban — oly nehéz hinni: aki írta, két századdal ezelőtt látta meg a napvilágot. Megtanultunk mindent, hogy ha kell, a felnövekvő nebulóknak elmondhassuk: volt egy költő, aki keserűen fakadt ki egyszer „Az is bolond. aki poétává lesz Magyarországon ...” És felfedező útjainkon elvetődtünk a Kollégiumba is, melyben már vidámabb ifjak tapodták a padozatot, amelyen ő is járt. S néztük a szép kis kertes házakat, melyek helyén egykor a j Nagyerdő fái mélyesztették j a homokba gyökereiket, s hűsük alatt énekelte a gúnydalt Csokonai, öt juttatta eszünkbe a füvészkertet, ahová kimenekültünk az őszi verőfényben és a tavaszi napsütésben, ha csendre vágytunk, mert írva van az irodalomtörténetben: „buzgón botanizált, akárcsak eszményképe, Rousseau”. De furcsa mód, mindig véletlen- szerű volt a találkozás, a felidézés, — mert a KLTE Magyar Intézete az öt esztendő alatt egyetlen egyszer sem szervezett sok helyről Debrecenbe vetődött hallgatóinak közös sétát, amelyen végigkalauzolta volna őket a város nagy szülötteinek emlékhelyein. Nem tudom miért, de sokan voltunk úgy, akik nem- j csak tanultuk, szerettük is verseit. S nem az évfordulós tisztelet éleszti a vallomást: még találkozóinkat is a szobrához beszéltük meg, ott a templom mögötti, csöndes kis parkban, a kavicsos utacskák szélén guggoló padokhoz. S egyszer — féktelen jókedvünkben — hatan tulipánt loptunk. A város sok tízezer tulipánjából néhány szálat a szobor körüli ágyás vörös virágaiból és a talapzatra tettük. A tulipánokat kiszárította a nap, tovagörgette a szél... De mindig akadnak, akik letesznek egy szálat a talapzatra annak, akinek oly kevés jutott az elismerésből, a nyugalomból, akinek a bőség sohasem volt osztályrésze, s akit harminchét évesen vitt el a gyenge tüdőt megtámadó tüdőgyulladás. A virágok ma bizonyára elborítják a sírját, a szobrát — az emlékezés szimbólumaként. De ha egy fiú a kedvesének Lilla-verset idéz, ha vidám összejöveteleken a csikóbőrös kulacs rímeit mondja valaki, akkor szívünkben is hazatalált a költő, akit így neveznek: Csokonai Vitéz Mihály. * Utóirat: A park őre akkor nem volt a közelben, de éreztük, a letört tulipánokért ő sem haragudott volna. Csutorás Annamária Líra és logika o Á megnyitó tói tekeri.meg az érdeklődők a miskolci Kossuth Művelődési Házban ifj. Koffán Károly es Cyránski Mária munkáit — nagyon sokan látták már a Miskolci Galéria rendezésében nyitva I tartó tárlatot. A két fiatal,’ j Dunaújvárosban élő művész munkái méltán vonzzák az érdeklődőket: igen tehetséges, bár alkatilag, törekvése- i ikben és művészi elképzelő- ! seikben különböző alkotókat ismerhetünk meg. De az ér- j deklődést minden bizonnyal i befolyásolja az is, hogy ifj. j Koffán Károly tűzzománcai i a miskolci közönség szórná- j ra ritkábban elérhető él- ! ményt is kínálnak. Mert ifj. ! Koffán — bár néhány rajz- ! zal is képviselteti magát e bemutatkozáson, többségében tűzzománcait hozta el Miskolcra —, s e képzőművészeti műfaj népszerűsége is egyre nagyobb napjainkban. A művész — bár rajzai is igen mesterségbeli tudásról tesznek bizonyságot — elsősorban ezekben a szigorúan megszerkesztett, az arányokra, formaharmóniákra és mozgalmasan dinamikus színvilágra összpontosítja figyelmét. S ha az első pillanatban hajlamosak is i vagyunk pusztán színeinek dinamizmusára figyelni, a másodikban már lehetetlen észre nem venni a mívesen mívelt mesterség minden szépségét. Olykor reneszánsz hangulata bomlik ki képeiből — az aprólékos megmunkálások, a finoman, cizelláltan előbukkanó formák — máskor pedig inkább a modern, XX. századi törekvések fogalmazódnak meg. Mégsem érzünk ellentmondást munkáiban —, s ezt elsősorban tűzzománcainak egységesen dinamikus szerkezete adja. S az, hogy a formai játékra épülő szerkesztésmód mögött — ékes bizonyságok erre rajzai — ott érezzük a líraibb, a belső tartalmakra figyelést is. A Kisváros és a Kisvárosi ünnep .sorozatok darabjai a variációs megoldásokra is jó példák. Cyránski Mária egy másfajta megközelítési módot képvisel. Ö iskább lágyabb, az érzelemre építő, s olykor nem retten vissza a viharosan kitörő érzelmektől sem. A belső fűtöttség, a közvetlen kapcsolat lehetőségét teremti meg akár szobrot formáz, akár reliefet. Különösen szép Lighea című kisplasztikája és a Géniusz I—II. reliefjei. Döbbenetes erejű József Attila portréja is. KpíIppc színfoltja a ki- állításnak a művészházaspár kislányának, Eszternek néhány bemutatott kísérlete. A kiállítást — december 1-ig tart nyitva — szívesen ajánljuk az érdeklődőknek. (cs. a.) Értesítjük az utazóközönséget, hogy 1973. november hó 19., 20. és 21-én Szerencs—Tállya állomások között gépi vágányfenntartási munkák miatt Szerencs állomásról induló 9.32 órakor és Tállya állomásra érkező 9.59 órakor, 9922 számú személyvonatot, majd Tállya állomásról 10.40 órakor induló és Szerencs állomásra 11.05 órakor érkező 9947 számú személyvonatokat kizárjuk. Helyette Szerencs és Tállya állomások között vonatpótló autóbuszokat állítunk be. mely a zavartalan személyszállítást biztosítja. Kérjük utazóközönségünket a fentiek szíves tudomásulvételére. MÄV IGAZGATÓSÁG MISKOLC Barkácsolók! Hetra 100-as HEGESZTÖKÉSZÜLÉK. Hálózatról üzemeltethető. IPARI FELHASZNÁLÓKNAK Hetra 130, 140, 160 Kombi. Kiváló minőség, megbízhatóság! Kapható: vasszaküzlctekbcn. és a Fémvill Kereskedelmi Vállalat közületi boltjában Miskolc, Vásártér u. 13—15. Füstölgő hozzászólás egy íihnriporthoz Iskolatej K ét dolgot előre kell bocsátanom: nem vagyok pedagógus, másrészt nagyon szeretem a tejet és gyakran fogyasztom is. Ez a két, egymástól független állítás az iskolatej-akciónál, illetve egy azzal kapcsolatos filmhíradó- riport feletti füstölgésben találkozik. Hónapok óta figyelem a tejfogyasztásra buzdító reklámokat. az újsághirdetéseket, a tejfogyasztást propagáló cikkeket. plakátokat, rádió- és televízióhirdetéseket, reklámfilmecskéket. őszintén szólva,, rám nem hatnak, korábban is ittam tejet, ettem tejtermékeket, ma sem fogyasztok többet, mint tavaly, amikor a tejet még nem propagáltuk ennyire. A hirdetésekből nemcsak az tűnik ki, hogy a tej élet, erő, egészség, fogyasztása hasznos felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, hanem az is, hogy tejiparunk kínálata és a fogyasztói igény nincsen összhangban, magyarán szólva sok az eladatlan tej és tejtermék. Bizonyára az egészségügyi és kereskedelmi érdekek közös jelentkezése ad alapot a méregdrága hirdetésekhez, reklámfilmekhez, amelyeknek költségei alighanem többszörösét jelentik a várható tejeladásból adódó bevételnek. Arról is tudhatunk, s éppen a minap egy filmhíradó-riport is meggyőzött, hogy egyes tejipari üzemekben a gépek kapacitása nincsen eléggé kihasználva, például Budapesten egy olyan gép, amely a kétdecis poharas tejet csomagolja, azért áll, mert nem fogy eléggé ez a csomagolás, illetve a tej. A híradó bemutatta a gépsort munka közben, amint csupa derűt sugárzott a kis poharakba csurrantott tej habossága, meg a ráragasztott, ezüstmintás papírfedő, míg az álló, munka- nélküli gépek látványa elszomorító. És füstölgésre késztetett. A riport ugyanis azt állította, hogy a gépsor kihasználatlanságának egyedüli oka az iskolai tejfogyasztásban keresendő, a pellengérre állított egy zuglói általános iskolát, ahol nem tudták megszervezni a gyerekek uzsonnatejjel való ellátását, míg egy másik, ugyancsak zuglói iskolában ez kitűnően megy. Az iskola igazgatója egy héten keresztül pironkodott a mozivásznon, sőt az utánjátszó mozikban még ezt követően is hetekig, s „kézenfekvőnek tűnt” a következtetés: a gyerekek azért nem jutnak iskolatejhez, s azért állnak a tejipar drága importgépei, mert a pedagógusok nem szervezték meg az elosztást, mert nem vállalják a gyermekek egészsége érdekében ezt a feladatot, pedig lám a másik iskola milyen jól megszervezte. A tejfogyasztás elégtelensége tagadhatatlanul fennáll, s annak nagyon sokféle oka van. Táplálkozási kultúránkban éppen úgy keresendők az okok, mint a tejtermékek legutóbbi árrendezésében. Ez nem téma most. Az iskolai tejfogyasztás évek óta napirendi téma. Egészségügyi vonatkozásai vitathatatlanok, helyességében senki sem kétkedik. A gyakorlati megvalósítás körül adódnak sorra-rendre a bajok. A tej elosztásával járó szervezési és pénzügyi teendők nem kis feladatot jelentenek. Miért kell ezeket egyértelműen a pedagógusok nyakába varrni? Miért a pedagógus kell, hogy segítsen a tejiparnak, illetve az élelmiszer-kereskedelemnek? Csakúgy, mint adott esetben a MÉH-nek, a takarékpénztárnak, a biztosítónak, a sokféle akciónak, eladásnak, amelynek kereskedelmi haszna egy-egy álami vállalaté, intézményé? Miért? Az iskolatej elosztásának gondjába miért nem avatkozik az erre hivatott kereskedelem? Miért csak a pedagógus dolga, s egyáltalán miért a pedagógus dolga a tej- árusítás? A filmriport címe ez volt: Szervezés kérdése. Ezt a riport többször hangsúlyozta .is. Igen. szervezés kérdése. De ebben á szervezésben a tejipar és a kereskedelem vállalja is a nagyobb részt! Ne hárítsa át a más feladattal megbízott nevelőkre. Benedek Miklós Jöhet eső, jöhet sár, a Hydro stop Gyónja: impregnál! EGYESÜLT VEGYIMŰVEK, BUDAPEST Forgalomba hozza: BORSOD-HEVES MEGYEI ÉLELMISZER ÉS VEGYIÁRU NAGYKER. VÁLLALAT
