Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-03 / 231. szám
1973. október 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 / Vendéglátás Í nlismerés, tisztelet mindazoknak, akik hatalmas ener- giával munkálkodnak a Vendégül lát Borsod sikeréért. Kétség nem férhet hozzá: óriási energia szükségeltetik a ki tudja hány rendezvény, bemutató, vacsoraest, kóstoló, stb. megszervezéséhez, lebonyolításához, ahol aztán van „serbet füge, pálma'’ és minden, mi szemnek-szájnak ingere. Nem is szólva a különböző szakmai tanácskozásokról, ahol az egyik szeszüzem bemutatja az új brandy-ket, vagy az egyik pincegazdaság mutatja be új termékeit. Mindez bizony nem kis munka és minden évben — néhány más gondolat mellett — elsősorban elismerést vált ki. Néhány, más gondolatot is persze ugyancsak minden évben, de ezek a gondolatok annyira közismertek, hogy tulajdonképpen kár is szót vesztegetni rájuk. A rend kedvéért hadd álljon mégis a lényege, amit az idei Vendégül lát Borsod nyitányán a belkereskedelmi miniszterhelyettes akként fogalmazott meg. hogy a programsorozat úgy válk eredményessé, ha az ünnepi rendezvények után is hasonló színvonalon látják el a fogyasztókat, látják vendégül a megye lakosságát és az ide érkezőket. Korántsem vagyunk még túl a rendezvénysorozaton, nincs okunk hát kételkedni az eredményességében. Lehet, hogy utána a mostanihoz hasonló színvonalon látnak majd el bennünket a vendéglátó egységekben. Lehet, de — ilyen kétkedő ugye az ember? — nem 'biztos. Mert az ember, amellett, hogy megszakítás nélkül figyeli a sok szépet, jót, időnként még mást is észrevételez. Például azt, hogy a színvonal nem minden vendéglátó egységben emelkedik kellő gyorsasággal. (Ilyen szépen veszi észre.) A miskolci Avason, a Zöld Békához címzett egységben a transzparensek által állandóan kaphatónak nevezett ételek közül nem lehet kapni kettőt. (Nem most, nem a Vendégül lát Borsod alatt, dehogy!) A kaphatót is csak két teljes óra elmúltával, mivel szakácshiány is volt. És hol vannak már — ugyaninnen — a gyertyák, a szépmívű hamuzók? (Szuvenír? És ezzel kész?) Pedig a nyitást követő időszakban még vonzó, mutatós volt ez a hely, most viszont inkább kopottas, szegényes. A z avasi halásztanya megnyitóján is azt ígérték, hogy itt aztán nem lesz se dzsessz, se népi zenekar. Csendes, szolid hely lesz. Hql vagyunk már ettől? Egyáltalán: hpl van Mikolcon olyan vendéglátó egység, ahol valaki csendben, nyugodt körülmények között tölthetne időt? Ahová — urambocsá’ — még a nők is leülhetnének tesíőr- ség nélkül. Mint amilyen például a Roráriusz volt. Leülni. Már sok helyen ez is nagy gond. lévén, hogy az asztalkák, székecskék állandóan zsugorodnak, a „szent biznisz” szellemének megfelelően. Pincér legyen a talpán, aki be tud siklani közibük. Igen, a pincér. Valahogy kevés szó esik róluk ezekben a napokban, máskor esik ugyan, de legfeljebb úgy, hogv „nem jött”, „nem hozta”, „rosszul szólt” stb, pedig dolgoznak ezekben az egységekben kiváló szakemberek. Gyula bácsi, Kálmán bácsi neve fogalom a vendégek körében, és van még néhány ilyen bácsi, olyan néni, akinek a. neve úgyszintén fogalom. Persze, néha idegeskedünk, kiabálunk, már- csak azért is, hogy túlordítsuk a wurlitzert, ezt a sokszor elátkozott ördögszüleményt, de erről nem ők tehetnek. Arról sem. ha nem tudják azt hozni, amit a kedves vendég rendel. Vagy nem olyat hoznak, csak hasonlót. Mint például a sátoraljaújhelyi bisztróban, ahol a kezdeti időkben még főzték a babgulyást, most pedig konzervből melegítik. Micsoda különbség! M indezeknek és a hasonló különbségeknek (sajnos) nem mindegyike tűnik majd el a Vendégül lát Borsod után. Valószínűleg nem mindegyike, pedig akkor is maradunk még itt egynéhányan állandó vendégek, akik kívül állunk a szakmai tanácskozásokon, brandy-benn:tatókon. És azzal a reménnyel maradunk, — mert ennyire bizakodó ugye az ember!, — hogy a rendezvénysorozatban feltörő energiából marad majd a későbbi időkre is. Priska Tibor Gyerekek között A beszédjavítóban A gyerekek buzgón utánozzák oktatójukat. Lackónak már szépen megy a gyakorlat. Zsolti még egy kicsit lámpalázas. Most van itt először. Égy-egy gyakorlat után nagyot sóhajt, aztán bátran „nekiszalad” a nehezebben ejthető hangoknak. Kati néni. a tanító mester türelemmel és szeretettel beszél a gyerekeknek. — Nézzük a leckét — mondja. Lackó tarsolyából előkerül egy kókíedelü l'üzetecske. A fehér papíron tyúkanyó és sok-sok betű van. A nagy müanyagzsákban pedig játékfigurák. — Lacikám,» mutasd meg szépen, hogyan csipegeti fel tyúkanyó a betűket? Az ötéves kisfiú boldogan „veszi az akadályokat”. Dicséret és nagy, piros pont a megérdemelt jutalma. Zsolti gátlásosabb. Ö már iskolás. Édesanyja hozta ide. Sok hangot nem tud kimondani, azt várták, hogy majd kinövi. A mama kétségbeesve kérte a logopédus segítségét ... A gyakorlat húsz percig tartott. Ez mindig attól függ, hogy a gyerekek menynyire fáradnak el. A szülők addig türelmesen és aggódva hallgatják, figyelik gyermekeik igyekezetét. A változás szinte egyik napról a másikra érzékelhető. Erről Lackó mamája számolt be boldogan. Elragadtatva „fülelt” a gyerekek hangjára, ami a szomszédos szobából szűrődött ki. Sokat foglalkoznak otthon is vele, ahogy azt Kati néni tanácsolja. Zsolti édesanyja az első óra után még szomorú, de Kati néni megtesz a gyerekért mindent. Ehhez ríagy türelem, hivatásszsretet kell. Dr. Cse- te .Tánosné elragadtatással beszél munkájáról. — A mi körzetünkben 52 gyermek van. Egyszerre csak három-néggyel tudunk foglalkozni. A legnagyobb szív- fájdalmat dadogva beszélő kezeltjeim jelentik. Ebben az évben új módszert szeretnénk bevezetni: az autogén tréninget. önszuggesztióval kísérletezünk, ami sajnos, csak felnőtteknél gyakorolható. mert a gyerekek többnyire elneveük magukat. Mindenképpen segíteni akarunk, hiszen olyan boldogság, ha valakinél látjuk az eredményt. Van felnőtt kezeltünk is. Megjelenik egy fiatalember. Köszön és váltanak egy-két szót. Nehezen ejti a szavakat, néha többször is.né- kirugaszkodik. A foglalkozás elkezdődik. A ritmusgyakorlat nem ti legjobban sikerült, de a kezdeti gátlások hamarosan feloldódnak. A dicsérő szavak most sem maradnak el Aki segítségért fordul a logopédushoz, annak fel sem tűnik a két kis szoba. Nem merül fel benne a kérdés, vájom lehet-e itt eredményesen dolgozni? Ezt csak dr. Csete Jánosné, Kati néni tudná megmondani. A kellékek sem éppen a legmegfelelőbbek. bár a lehetőségekhez mérten sokminden van. E beszédjavító kis intézetet az I. számú kisegítő iskola patronálja, de anyagiakban ők sem tudnak segíteni. Pedig új játékokra, új bútorokra szükség lenne. Gyakori eset, hogy olyan gyerekek kerülnek ide, akik már iskolába járnak. A gyerekek szempontjából viszont előnyösebb lenne, ha a kezelést már óvodás korban elkezdhetnék. Dr. Csete Jánosné szerint célszerű lenne a beszédvizsgálatot még az iskolás kor előtt bevezetni, A beszédhibás gyerekek gyógykezelése szép és nemes feladat. Akik ezt hivatásnak tekintik, és vállalják, minden támogatást megérdemelnek. Ábrahám Ildikó A l 1 ®® 15 A •• r II ®o •© ^ beköltözések umgyen Megjegyzések és igények Szemünk láttára, szinte egyik napról a másikra nőnek ki a földből Miskolcon, a házgyári technológiával készülő, korszerűen felszerelt, minden igényt kielégítő új lakások. Jó ezt így leírni. elmondani, tudomásul venni, különösen akkor, ha a műszaki átadás-átvétel során is mind kevesebb hiba, kifogásolni való álcád. Ez tény, így igaz. A kákán csomót keresők is fejet hajthatnak a kivitelezők, a BAÉV dolgozói előtt, ha most szemügyre veszik a már beköltözhető, új otthonokat. (Igaz, hogy korábban sok szó érte házuk táját, s erről ha néhány szóban is. de feltétlenül szükséges majd beszélni.) Minden a lie’ycn A Győri kapuban, az ifjúsági ház mögött készülő, vagy már beköltözésre „érett” lépcsőházakat és lakásokat járjuk. A környék még az építkezés „névjegyét” viseli, a terület rendezetlen, turistaként induljon el. aki erre a környékre indul, vagy már itt lakik. Ez a helyzet azonban csak átmeneti. Szénen, sorjában „más ruhát ölt” majd e vidék akkor, ha az építők véglegesen levonulnak. Nem is teszik szóvá ezt a most beköltözők, akiknek öröme teljes. Nemcsak azért, mert megoldódott életük egyik legnagyobb problémája, a lakás, hanem — és főként — azért, mert ez a lakás kifogástalan. Tágas, jó beosztású és hiánytalanul felszerelt. Minden csavar, a legkisebb tipli is a helyén, nern hull a plafonról a vakolat, a tapéták szépek és jól el- dolgozottak, az ajtók, ablakok, beépített szekrények festése is az előírásoknak megfelelő, szóval egyetlen szó a legtalálóbb kifejezés rá: szép ... Nemcsak azért, mert minden a helyén van, hanem azért, mert. úgy van a helyén, ahogyan a terv előírta. A szíve csak annak fáj, aki a diósgyőri városközpontból, vagy a Győri kapuban, s másutt, korábban épített és átadott területekről •jön el ide szemlélődni. Mi tagadás, egy kicsit irigykedve. egy kicsit bosszankodva veszi tudomásul: őket mintha becsapták volna... Ez az érzés, az esetleg ily módon kifejtett vélemény nem alaptalan. A lervrajz szeriut S most. a legfrissebb keletű. panaszukat jogosan hangoztató lakástulajdonosok által — ki tudja hányszor — elmondott és összegezett, a beruházók és kivitelezők által is jól ismert tényeket hívjuk tetemre ... Mert te- temrehívás ez... A diósgyőri városközpontról van szó. Itt negyven, 10 szintes, kétlépcsóházas épületek sorakoznak egymás mellett, impozáns „hadrendben”, otthont biztosítva mintegy 10 ezer embernek. E lakások gazdái is örültek, mérhetetlenül boldognak tudták magukat, amikor megkapták a kiutalásról szóló határozatot, s beköltözhettek. Az első napokban talán nem is vették észre a hibákat, a kifogásolni valókat, de később, ha akarták, ha nem, lci-ki vérmérséklete szerint szidni kezdte az építőket. Legfőképpen a lakások minősége miatt. Ezekben a házakban ugyanis nincs minden a helyén. Hiányosak a beépített szekrények. Az ablakok, ajtók festése majdhogynem kontármunka, a nyílászárókon ott megy be a hideg és a por, .ahol akar, a szobákban a parketta púposodik, a tapéta gyűrött, szakadt, vagy éppen foltos, a fürdőszobákból eredendően hiányzik a piperepolc és a tükör, a szellőzőakna még ma sem működik, a liftekkel is pok a baj, egyszóval lenne mit jóvátenni. Csakhogy ehhez — a tapasztalatok szerint — a szándék sincs Vneg, Pedig a városközpont lakói is ugyanúgy vállalták a törvényben előírt költségek fedezését, mint azok, akiknek ilyen panaszra nincs okuk. Más szóval: e lakások tulajdonosai nem azt kapták pénzükért, ami járt volna. A tervrajzok, aláírva azt tanúsít ják, hogy minden rendeltetésszerűen készült el. Ennek hinni kellene, de nem lehet. Mert a valóság sok mindenben más. Az elmondottakon túl akad olyan lakás is, ahol a nagyszobába felszerelt radiátor esetleg egy fürdőszoba fűtésére elegendő. de másra nem. Télen — emiatt — didereghet a tulajdonos és családja. A kérdés csupán az: hová lett a szabvány szerint előírt tartozék, hiszen a pénz, a beruházási keret erre is rendelkezésre állt. Legyen foganatja.. Több, mint egy éve már, hogy a lakóktól kérték: írják össze, hol, melyik lakásban mi a hiba. mit kifogásol a tulajdonos. Ez megtörtént. De azóta is maradt minden a régiben. Senkinek nincs gondja rá, hogy legyen is foganatja a kifogásoknak ... Miért?!... Szeretnénk hinni. hogy akiket illet, végre pótolják a mulasztásokat, s olyan helyzetet. teremtenek ezekben a bérházakban is. ami a most átadott, vagy átadásra váró lakásokra jellemző. T. F. Napfényes Ősz A tavon időnként még tétovázik egy-két csónak. A benn- ölők most is jókedvűek, sokat nevetnek, fröcskölnek, de a hajók nagyobb része a 'kikötőben várakozik. Inkább levéllel telnek, mini vendégekkel. A barlangfürdő szabad terében is úszkálgalnak, napozgainak még. Az étterem teraszán is meg-megjelenik néhány ember. De Tapolcára is beszökött az ősz. Reggelente kékes pára borítja a tölgyeket, a fenyőket, a vörös bogyós cserjéket. A gesztenyefák érett, fényes-barna termést hullatnak, a lombokon már sok a sárga, a rozsdabarna, a parkokat őszi virágok élénkítik. A nap óvatosan, késve kel, és sugarai elől már senki sem megy a színes ernyők árnyékába. A vetkőző fák árnyékába sem. Tapolca niás küllemet öltött, más hangulatot teremtett. A pár héttel ezelőttihez sem hasonlít már. Sokan éppen ebben n; időben szeretik a legjobban. Szebb? Nem szebb? Más. Ősz van Tapolcán. „Csak egy legény van (alpon a vidéken”... üresen „ásít" a termálfürdő Tapolcán Kocsira kerülnek a lehullott falevelek a tapoleai sétányon Van bőven hely az Anna étterem teraszán Téli „Dokkban" vannak a csónakok a tapolcai tavon. A sok falevél jelzi, hogy régen voltak használatban Fotó: Laczó József
