Észak-Magyarország, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. október 1C., csütörtök Gáspár Sándor beszéde Szerdán délelőtt is plenáris üléssel folytatta munkáját Várnában a harmadik napja ülésező VIII. szakszervezeti világkongresszus. Az elnöklő Georges Seguy, a francia CGR főtitkára számos delegátusnak adott szót, közöttük Wladyslaw Kru- czeknek, a lengyel szakszervezetek vezetőjének, Luciano Lámának, az olasz CGIL főtitkárának és másoknak. Ugyanezen az ülésen hangzott el Gásoár Sándornak, a SZOT főtitkárának, a kongresszuson részt vevő magyar szakszervezeti küldöttség vezetőjének felszólalása. Beszédében többek közt ezeket mondotta: — Az SZVSZ - főtitkárának beszámolójával, az előterjesztett dokumentumokkal és ajánlásokkal a magyar szakszervezetek nevében egyetértünk. Egyetértünk a szolidaritási állásfoglalásokkal, nyilatkozatokkal is. De úgy gondoljuk, hogy Chiléi osztálytestvéreink megsegítése érdekében a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak még többet kell majd tennie. Mert ez az eset rendhagyó, a nemzetközi burzsoáziának ilyen arcátlan támadása a munkáshatalom ellen, a Spanyol Köztársaság megbuktatása óta nem ^ volt. Sok bűn terheli a nemzetközi burzsoázia lelkiismeretét, de a sok súlyos bűn közül ez az egyik legsúlyosabb. Tehát ezért mondjuk, hogy a továbbiakban itt még sok lesz a tennivaló. Ezután Gáspár Sándor a szocialista országok szak- szervezeti mozgalmával, elsősorban a magyar szakszervezetek helyzetével foglalkozott. Gáspár Sándor végül kijelentette: — Mi azt mondottuk, hogy egyetértünk a szolidaritási nyilatkozatokkal, egyetértünk a nemzetközi szolidaritásnak, az összefogásnak — a jövőt illetően — még nagyobb ^szerepével. Mi a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban érvényes kapcsolatok fejlesztését sem tekinthetjük öncélúnak. Ezzel ösz- szefüggésben megjegyzem: mi is a nyjtott kapuk politikáját folytatjuk. — Azt ajánljuk mi is, hogy a kapcsolatainkat felhasználva, jöjjenek el hozzánk a különböző országokból osztálytestvéreink, mert minden szakszervezeti küldöttség látogatását úgy ítéljük meg, hogy azok hivatottak is elbírálni: Magyarországon hogyan élünk mi a hatalom adta lehetőségekkel. Hogyan használjuk ki a szocialista rendszerben rejlő hatalmas társadalmi alkotó energiákat a dolgozók, a munkások javára. Szerintem ez az ieazi. a valódi szolidaritás. Ezért kériük elvtársaink véleményét, osztálytestvéreink támogatását. Ez a szolidaritásnak az igazi tartalma, ez volt, és ez lesz még inkább a jövőben. A Kínai KP X. ksngresszusáról A Pravda a napokban szerkesztőségi cikket közölt a KKP X. kongresszusáról. Az utóbbi időben a maoista propaganda kampányt indított a Kínai Kommunista Párt közelmúltban tartott X. kongresszusával kapcsolatban, s megpróbálja a kongresszust Mao Ce-tung eszméinek hatalmas győzelmeként beállítani — írja bevezetőjében a Pravda, majd a többi között megállapítja, hogy a kongresszus jelentőségét és következményeit teljes mértékben megítélni a KNK helyzetének fejlődése szempontjából csak ' a politikai gyakorlat, az újjáválasztott pártvezetőség konkrét tettei alapján lehet majd. A Pravda a többi között megállapítja: a kongresszus nem tudta biztosítani az egységet a pártban és az ország vezetésében, csupán ideiglenes, kompromisszumot ért el az egymással vetélkedő csoportok között, ami újabb politikai kataklizmákkal fenyeget. Peking minden politikai fondorlata ellenére a Kínai KP X. kongresszusának eredményei arról tanúskodnak, hogy a maoizmus, mint doktrínák és politikai rendszernek a válsága egyre mélyül. A kongresszus jellegé a legszemléltetőbben a „kulturális forradalommal” kapcsolatos állásfoglalásában mutatkozott meg — írja a Pravda, majd részletesen elemzi azt. A későbbiekben megállapítja: A mai Kínában a vezetés nem az azonos gondolkodású kommunisták öntvényéből, hanem klikkek és csoportosulások alapján formálódik. Ebben rejlik a hatalomért folytatott harc újabb forrása. A Pravda a továbbiakban arról ír, hogy a pekingi vezetőség a feszültség fokozásával (politikáját szembeállítja azokkal az erősödő tendenciákkal, amelyek az enyhülésre, a békés és kölcsönösen előnyös együttműködésre orientálódnak a nemzetközi kapcsolatokban. A kínai vezetőség nem tett le hegemonisztikus törekvéseiről, a jövőben is tudatosan folytatni kívánja a kommunista világmozgalom elleni politikai harcot, a szétszakítására irányuló kísérleteket. Peking a jövőben is éket akar verni a testvéri szocialista országok közé és mindenekelőtt a Szovjetunióval akarja szembeállítani őket. A pekingi vezetők a X. kongresszus után ismét feltárták irányvonaluk lényegét a népek imperialistaellenes felszabadító mozgalmával kapcsolatban, amikor a chilei forradalmi, demokratikus átalakulás támogatásáról szóló esküdözésekkel ellentétben alkúra léptek a chilei í nép hóhéraival. Most, amikor kiújult a kö- ! zel-keleti háború, a pekingi vezetők eszeveszett rágalomhadjáratot indítottak a szovjet—arab barátság ellen, arra törekedtek, hogy aláássák azt a barátságot és ezáltal objektíve előmozdítsák az izraeli agresszorok és imperialista pártfogóik hódító törekvéseit. Miközben a Szovjetunió és a többi szocialista ország ön- feláldozóan folytatja a történelmi csatát a feszültség enyhítéséért, a tartós békéért és a népék biztonságáért, a Kínai KP X. kongresszusa a feszültség fokozásának és a háborúra való felkészülésnek az irányvonalát demonstrálta. A IX. kongresszuson kihirdették, hogy egyenlő alapokon kell harcolni a két szuperhatalom ellen, most viszont a hangsúlyt a Szovjetunió, mint „fő ellenség' elleni harcra helyezték. Pekingben annyira elmerültek a hazugság alkalmazásában — hangsúlyozza a Pravda —, hogy saját országuk és a józan ész igazi érdekeivel ellentétben, elvetik a Szovjetunió minden javaslatát, amely a bizalom és a jószomszédság légkörének helyreállítását célozza, a szovjet—kínai kapcsolatokban. Légi és páncéloscsaták Közel-Keleten (Folytatás az 1. oldalról) raia — nincs új információ; Kairó, mint ismeretes, bejelentette, hogy a hét átszivárgó harckocsi közül hármat kilőttek, a többit szétszórták és felszámolásuk csak idő kérdése. Tel Aviv-i értesülések szerint a páncélos-kommandó alkalmasint már „visszafelé tart, támaszpontjára.” Ami a Sínai-félsziget déli csücskének térségében támadó egyiptomi különleges alakulat sorsát illeti, Tel Aviv szerint az izraeliek 18 katonát fogtak el. j Az arab—izraeli háború északi frontján — a hírek szerint — sem a támadók, sem a védők nem haladtak előre a nagy vér- és anyagi áldozatot követelő tüzérségi és páncélos ütközetek során. Feltűnő, hogy az AP helyszíni tudósítása szerint az izraeli erők „lépésben” próbálják megközelíteni a stratégiai fontosságú Szaasza települést a Damaszkusz felé vivő úton — noha már vasárnap azt jelentették, hogy Szaasza a birtokukba került. A UPI ezzel kapcsolatban idéz egy manapság népszerű arab mondást: „Ahhoz képest, hogy .szétverték’ a Szíriái haderő meglehetősen jól szerepel”. Optimizmusra Tel Aviv- ban legfeljebb az adhat okot, hogy az Egyesült Államok nagyvonalúan teljesíti az izraeli fegyverszállítási kérelmeket. Izraeli harci repülőgépek szerdán délelőtt támadást kíséreltek meg a szíriai Latakia kikötője, továbbá más/a tengerparti, Tartus Városában levő polgári célpontok ellen — adta hírül egy damaszkuszi katonai közlemény. Ugyancsak damaszkuszi közlés szerint izraeli és szíriai gépek között légi csata bontakozott ki Damaszkusztól 70 kilométerre északra fekvő Kalamun község magasságában. A támadók összesen három gépet veszítettek. Izrael heves páncélos ütközetet jelentett a sínai frontról. A támadó izraeli tankok állítólag erős légitámogatást kaptak. Az izraeli légierő ezenkívül bombatámadást intézett a nyugati parton levő egyiptomi légvédelmi ráké. taállások ellen. 42 űj er&vé&sost^ai T/A. katonával PínzZBl támogató országok Izraellel a diplomáciai kapcsolatot megszakító afrikai országok Az észak-afrikai és közel-keleti arab országok az elmúlt években katonai szempontból jelentősen megerősödtek. A modem technika, az új típusú harckocsik és repülőgépek, az azokat kezelő személyzet kiképzési foka minőségileg is megváltozott az 1967-cs arab—izraeli háború óta. Térképünk különböző források és jelentések alapján a most folyó háború erőviszonyait ábrázolja. A térkép elkészültének időszakában bekövetkezett változások: Jordánia, Szaúd-Arábia és Kuwait csapatokkal is támogatja a harcban közvetlen érintett két arab országot, Szíriát és Egyiptomot, valamint újabb afrikai ország, Kamerun is megszakította a diplomáciai kapcsolatot Izraeliek MÜNCHENIÜL GLEIWITZIG 2Csehszlovákia az előszobában Az 1938. szeptember £9-ről 30-ra virradó éjjel négy európai nagyhatalom államfője elégedetten dörzsölhette kezét Münchenben. Mindegyikük úgy érezte, hogy az aláírt szerződés egy lépéssel közelebb juttatta céljához. Chamberlain angol és Da- ladier francia miniszterelnök joggal gondolhatta, hogy a megkötött szerződéssel a gyarmatokból és a piacokból részt követelő veszélyes kon- kurrenciának, a Versailles óta gazdaságilag és - katonailag megerősödött német imperializmusnak kelet felé nyitott szabad teret. Ezzel nemcsak arra a területre irányította a német követeléseket, amelyeken a német nagytőke nem zavarja köreiket, hanem utat nyitott a német mi li tarizmusnak a halálos ellenség, a Szovjetunió felé. Ugyanakkor, csak úgy mellékesen, Daladier, de főleg Chamberlain még arra is felhasználta a megkötött szerződést, hogy a tömegek előtt békeangyalként tündököljön. A Tengely vezető politikusa, Hitler — bár ekkor még nem volt Németország teljesen felkészülve a háborúra — diadalra vitte élettér-elméletét. A nyugati hatalmakkal nemcsak elméletileg ío- gadtatta el a Mein Kampfban leszögezett elveket, hanem gyakorlatilag is szentesítette területi követeléseiket. Ezzel harc nélkül megnyílt a kapu, a Csehszlovákiát övező határerődítmények láncolata a teljesen még fel 1 nem készült Wehrmacht előtt; megkezdődhetett az előretörés a német hadse- 1 reg erejét növelő, nyersanyagokban, hadianyaggyártására alkalmas gyárakban gazdag területek felé. Gyorsabban készülhetett fel tehát a német nagytőke világ- uralmi törekvéseinek megvalósítására, az első világhábo- ; rúból győztesen kikerült nagyhatalmak egyeduralmának megdöntésére, a gyarmatok, a piac, a világ terű- 1 letelnek újrafelosztására. Hogy látszólag közös érdé- 1 keiket csak egy kis nemzet feláldozása árán valósíthatták meg, nem érdekelte sem a Tengelyt, sem Angliát, sem Franciaországot. Ez utóbbiakat pedig szavatossági és segítségnyújtási szerződés is kötötte Csehszlovákiához. A nagyhatalmak marakodásában azonban politikusaik annyira mellékes körülményként kezelték a kis nemzetek érdekeit, hogy Csehszlovákia képviselőjét még csak be sem engedték azokra a tárgyalásokra, amelyeken eldőlt hazája léte,"vagy nemléte. A csehszlovák kormány hivatalos képviselőjének szerepe abban merült ki, hogy a tárgyalóterem előszobájában, egy karosszékben várhatta a döntést. A Csehszlovákiára is érvényesnek mondott szerződést még csak alá sem írhatta, csak — szinte diplomáciai futárként — kézbesíthette a cseh államelnöknek. Benesnek. így vall erről Eduard Daladier miniszterelnök, nemzetvédelmi és hadügyminiszter — a Sárga Könyvben 13. sz. alatt közölt — levele, amelyet Münchenből 1938. szeptember 30-án 3 óra 30 perckor továbbítottak Georges Bonnet francia külügyminiszternek : „Kérem, hogy a lehető legsürgősebben közölje Prágával: A ma éjszaka Münchenben kötött négyhatalmi SzerKétmilliárd forint ► A családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az anyasági segély emelése, továbbá a gyermek- ápolási táppénzre jogosultság kiterjesztése évente több mint kétmilliárd forinttal növeli a gyermekneveléshez nyújtott pénzbeni állami juttatásokat. P'v’závetőíeae- sen több mint 600 000 családot érintenek e pénzbeni kedvezmények, mégpedig többszörösen, mert ugyanaz a család adott esetben, akár valamennyi kedvezményt igénybe veheti. A több mint kétmilliárd- forintos emelés az eddigi igen jelentős pénzbeni juttatásokhoz képest is számottevő, Az idén például — még az emelés néjkül — különféle címeken kereken 7 és fél milliárd forintot folyósít az állam a gyermekes családoknak, a jövőre életbe lépő emelés tehát teljes évre számítva — a sokféle címen nyújtott juttatások egészét alapul véve is — megközelíti a 30 százalékot. A most elhatározott, emelés az utóbbi húsz évben a legnagyobb, jóllehet például a családi pótlékot 1953 óta hatszor növelték. 1953 előtt gyermekenként 30 forint volt a családi pótlék. 1974. június 1-től a kétgyermekesek az eddigi 400 forint helyett 600 forintot kapnak havonta. A 20 év alatti hatszori csa- ládipótlék-emelés nyomán az 1953. évi 718 millió forintról tavaly három és fé] milliárd forintra nőtt a családi pótlék címén folyósított összeg. Az új rendelkezések az évi családi pótlékot további 1,1 milliárd forinttal növelik, csupán ez az emelés 480 000 családot érint. Mint ismeretes, 1974. január 1-től a bérből, és fizetésből élő anyák az első gyerek után 800, a második után 000. a harmadik gyereir után 1000 forint, a tsz-tagok 700, 800, illetve 900 forint gyermekgondozási segélyt kapnak. Ez az emelés évente körülbelül 600 millió forint többletet jelent, vagyis az 1972-ben folyósított 1,4 milliárd forint gyermekgondozási segély körülbelül kétmilliárd forintra nő. Több száz millió forint többletjuttatással jár a gyermekápolási táppénzre jogosultság kiterjesztése, s az anyasági segély igen jelentős felemelése is. ződés szövegét a brit miniszterelnök és Daladier úr átadta Mastny úrnak. Nevezett ma reggel 6 órakor repülőgépen Prágába utazik .., Arra kérem, járjon el a lehető legsürgősebben Benes úrnál, hogy megbizonyosodjék beleegyezése felöl. Kérem, fejezze ki mély megi-i- dult.ságomat. Nem rajtam múlt, hogy az értekezleten Csehszlovákia képviselője nem jelenhetett meg. Nem kételkedem abban, hogy bármilyen kínosak is a helyzet követelményei. Benes úr éppúgy meg fogja érteni, mint én, hogy a csehszlovák nemzetet meg kellett kímélni a háború megpróbáltatásaitól ...” íme, egy nemzet kétszínű megalázója: egyik kezével egy nemzet halálát jelentő okmányt írt elá, másikkal „mély megindultsággal” fejezi ki részvétét az általa is halálraítélt nemzet elnökének. Nemcsak megszegi segítségnyújtási kötelezettségét, hanem a béke védelmének hamis jelszavával kötelezi Csehszlovákiát, hogy mondjon le a jogos önvédelemről, és ezzel, „megkímélve a háború megpróbáltatásaitól”, odadobja martalékul a könyvégető, Reichstag-gyúj- togató, pogrom-rendező barnainges gyilkosoknak, sokkal nagyobb megpróbáltatásnak kitéve, mint egy esetleges háborúban. Barbarits Miklós (Folytatjuk) \
