Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1973. szép!. 9., vasárnap Vigyük az erdőket a városokba! MODERN. CÉLSZERŰ, mutatós városnegyedek nő­nek ki a földből, az apró földszintes, kertes házak helyén négy-nyoleemeletes lakóközpontok magasodnak. Hazánknak 83 városa van jelenleg, t> közöttük egysem akad, ahol ne lenne lakás-, lakónegyed-építkezés. És ehhez számítsuk még a köz­ségek százait, ahol szinte városias főutak, centru­mok épülnek. Ez a természetes urbani­zációs folyamat, új város­negyedek épülése, a falvak városiasodása, az ipari te­rületek növekedése sajnos, nagy veszélyt is rejt magá­ban. Az új környezet mind­jobban elszakítja az embe­reket a természettől, a ter­mészeti környezettől. Nő a levegőszennyeződés, a zsú­foltság. S ezzel párhuzamo­san fogy a tiszta, egészséges levegő. Nagyvárosainkban sajnos, már akkora mérték­ben. hogy az egészségre és kosítási tervét készítik a MÉM erdőrendezőségek műszaki irodájának szak­embered. Sok közöttük az alföldi, tiszántúli város, er­dőkben, ligetekben szegé­nyes vidék, ahol most az összefüggő városkörnyéki és városi területek tervszerű fásításának alapjait rakják le. Az iparvidékek — Özd, Komló, Salgótarján — olyan erdőket, ligeteket, parkokat kapnak, amelyek tisztítják az üzemektől, utaktól, vas- utaktól szennyezett levegőt, élénkebb légmozgást, jobb szellőzést biztosítanak a völgyekbe települt 'városok­nak. Akik ezeket a nagysza­bású terveket kidolgozzák, összehangolják elképzelései­ket a városok általános ren­dezési és távlati fejlesztési, építészeti terveivel; tudato­san tervezik a városok és a természeti környezet egy­másba fonódását, összhang­ját. A Gemenci erdőkből szállított fiatal platánfákkal pó­tolták a vihar pusztította öreg fákat a balatonfüredi Tagore sétányon a közérzetre is káros. A vi­lág iegnagyoob varosaiban a úszta levegő hiánya már- már katasztrofális mérete­ket ölt. Tokióban félórán­ként kell a közlekedést irá­nyító rendőröket váltani, s a pihenőre térőket oxigén­belélegzésben részesíteni, mert hosszabb idő már mér­gezést okoz a nagyvárosi utcán. Nálunk ez szerencsé­re még kisebb mértékben jelentkezik, de azért a vá­rosok levegőinek szennye­zettsége már számottevő és ártalmas. Ennek az árta­lomnak az egyik leghatá­sosabb és legolcsóbb ellen­szere a várost övező a várost átszelő zöldövezet. Tudományos vizsgálatok bi­zonyítják a növényzet por­megkötő szerepét. Egy hek­tár fenyőerdő például éven­te 68 tonna port képes meg­kötni. A parkokban általá­ban 70—250 porszemet ta­lálnak egy liter levegőben. A gyárkörnyékeken és a for­galmas utakon 1000 porsze­met mérnek egy liter leve­gőben, s ez már feltétlenül egészségrontó. Számottevő a zöldfelület zajszűrő képes­sége is. Már a 30—40 méter széles erdősáv is elviselhe­tővé szelídíti a zajos üze­mek, a főútvonalak szaka­datlan lármáját. NEGYVENÖT városunk zöldövezeti, fásítási és par­ELSÖSORBAN ILYEN és hasonló kiindulási pontok azok, amelyek a városok készülő zöldövezeti tervéta korábbi tervektől megkü­lönbözteti. A zöldterületek telepítésénél és kiképzésé­nél korábban az esztétikai funkció volt az elsődleges. Bár ez most sem elhanya­golható, mégis fontosabb a zöldterületek egészségügyi, jóléti funkciója. A tervek mindenekelőtt az emberek pihenésének, felüdülésének, igényeit, a mozgásigény „zöld terének” szükségleteit veszik figyelembe. A ter­vezők már a telepítésnél olyan „szabad idő-közpon­tok” kialakítására töreked­nek, ahol áz erdős, füves, ligetes sétányok között ké­sőbb uszodákat, sportpályá­kat, játszótereket, olvasó­parkokat építhetnek a vá­rosok; szabadtéren és rész­ben fedett helyen sokoldalú pihentető, szórakoztató el­foglaltságot kínálhatnak la­kóiknak. Túlzásnak tűnhet a kí­vánság: vigyük be az erdő­ket a városokba, a házak közé. Pedig egészségi, esz­tétikai meggondolások ha­tározottan követelik ennek megvalósulását. E. Gy. HÁZAK Mezey István rajza A legrosszabbak között Tárolási gondok megyénkben Szerte a megyében meg­kezdődtek az őszi munkák. Vágják a silókukoricát, de hamarosan sor kerül a ku­korica betakarítására is. Az elmúlt években sokat áll­tak a gépek alkatrészhiány miatt. Ugyanis a silókom­bájnok nagy részét impor­táljuk, így a hiányzó al­katrészek beszerzése meg­lehetősen körülményes. Az idén javult a helyzet? — Az NDK és jugoszláv gyártmányú silókombájnok késeit már itt készítjük — válaszolta kérdésünkre Szűcs István, a felsőzsolcai MEGÉV gyáregységének igazgatója. A gyorsan kopó s hamar eltörő alkatrészből így nem lesz hiány. A mos­tani mezőgazdasági munká­kat, mintegy 160 fajta al­katrésszel vártuk, kom­bájn fődaraboktól egészen a laprugókig. Már a kalászosok aratá­sánál is súlyos helyzetet jelentett a tárolótér hiá­nya. Sajnos, megyénk tá­roló kapacitása országosan is a legrosszabbak között van, és ez nem a legbiz­tatóbb a kukorica-betaka­rítás előtt. A szakemberek a termelő üzemek állal épí­tett tárolók révén keresik a megoldást. Az encsi ME. GÉV-telepem korszerű si­lókat készítenek. Mi ezek jellemzője? — Elemenként 50 vago- nosak, és alumíniumból ké­szülnek. Több tárolótorony és toronytelep típust gyár­tunk. Ezek szárítóval, tisz­títókkal rendelkeznek, te­hát messze kielégítik a kö­vetelményeket. A Böhönyei Állami Gazdaságban épí­tettünk fel egy 300 vagonos telepet, az idén a vattai tsz rendelt több egységet. A silók nagy előnye, hogy csak a toronyalapok építé­sénél igényelnek építőipari kapacitást. Szeptember 21-től 27-ig mcHiau 73 Korrózióvédelemmel Ma­gyarországon 80—90 ezer ember foglalkozik. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság korróziós állandó bizottsága fogja össze, szer­vezi a hazai korrózióvédel­met, lehetővé teszi új eljá­rások bevezetését, lieencek, információk cseréjét. Fél éve dolgozták ki és fogad­ták el a korrózióvédelem hazai programját. E prog­ram — egyebek között — a műszaki szakemberek ta­pasztalatcseréjének, érdek­lődésének, figyelmének fel­keltésére kiállítások szer­vezését is feladatául tűzte ki. Eszerint három évenként a BNV területén nemzet­közi korrózióvédelmi kiállí­tást rendeznek. A legköze­lebbit 1973. szeptember 21-e és 27-e között Hungarokorr ’73 címmel. Húszezer látogató . Az első ilyen kiállítást 1970-ben rendezte az OMFB és a Hungexpo — szép si­kerrel. Akkor 3000 négyzet- méteren 71 kiállító jelent meg. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy több mint 20 ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Dr. Szepesváry Iván, az OMFB korróziós állandó bizottságának elnöke a kö­vetkezőket mondja az idei kiállítás előkészületeiről, tematikájáról: — Őszi kiállításunk be­mutatja a korrózióvédelem valamennyi szakterületét: szerkezeti anyagokat, bevo­natokat, a felületelőkészí­tést, az átmeneti védő anya­gokat, inhibitorokat a kató- dos védelmet és egy sor vizsgálóberendezést, mérő­műszert. Hangsúlyozzuk a szerkezeti anyagok kivá­lasztásának jelentőségét. Felvonultatunk olyan szer­kezeti anyagokat, amelyek ’ nem igényelnek védelmet (például a könnyűszerkeze­tes építkezés anyagait). Bemutatunk bevonatrend­szereket — festékeket, mű­anyagokat, műgyanta bevo­natokat. Átmeneti védő­anyaggal (lakkok) védik például a kohászati üzemek a később továbbfeldolgo- zásra kerülő lemezeiket. Az inhibitorok olyan szerves anyagok, amelyek megaka­dályozzák a korróziót. A katódos védelem elektromos úton gátolja a föld alatti távvezetékek, csövek korro- dálását. Száz vállalat és cég Eddig 100 hazai vállalat és külföldi cég jelentette be részvételét a kiállításon. A külföldi kiállítók között ott lesznek a nagy világcé­gek. Nyolc angol vállalat hozza el korrózióvédelmi berendezéseit, módszereit (Magyarország és Anglia között évek óta szoros kap­csolat áll fenn e szakterü­leten). A tavalyi pozsonyi: korróziós kiállításon való magyar részvételt viszonoz­zák a csehszlovák vállala­tok. A hazai vállalatok, gyá­rak egyre nagyobb jelentő­séget tulajdonítanak a korrózióvédelemnek, hiszen áruik eladhatóságát, minő­ségét, esztétikus megjelené­sét is meghatározza. A külföldi piacon való megje­lenés szempontjait figye­lembe véve néhány külke­reskedelmi vállalat is csat­lakozott a kiállításhoz — így a CHEMOKOMPLEX, a NIKEX, a CHEMO- LIMPEX, a METALIMPEX, a FERUNION, a TECHNO- IMPEX. Korrózióvédelem a lakásokban — A kiállításból nemcsak a szakemberek profitálhat­nak. Külön „szakmai napo­kat” rendeznek a nagykö­zönség számára, ahol a lakásokban, háztartási esz­közökben, gépkocsiban, nyaralóban ajánlatos korró­zióvédelemre hívják fel a figyelmüket. Tanácsot, se­gítségét adnak. Az érdeklő­dők kérdéseire számítógép adja meg a választ. Még arról is tájékoztatnak, hol, mennyiért kaphatók a védő­anyagok és hogyan kell használni. Az OMFB a kiállítással egyidőben pályázatot bírál el — korrózió védő anyagok eljárások, módszerek beve­zetéséről. II verés nem leltet nevelőeszköz Benépesedtek az megkezdődött az új tanév. Előfordul, hogy az iskolából figyelmeztetőt, elégtelent visz haza a gyermek, s apa, vagy anya nem sokat kérdezős­ködik, hanem „jól” elveri. Sokmindent tesz az ember meggondolatlanul, első ha­ragjában — ide tartozik a gyermekek verése is. Meg kell azonban mondanunk, hogy a szülők egy része nem is vállalja, hogy csak hirte­len haragjában, önuralma vesztén verte el gyermekét. Kitart amellett, hogy verés nélkül nem lehet gyermeket nevelni, gyakran hozzá is te­szi, „még ma is áldom azt a kezet, amelyik nadrágszíjat emelt rám”. Ügy vélik, hogy a verés hozzátartozik a ne­veléshez. Vajon ezek a szülők bele­nézték-e már elvert gyerme­kük szemébe? A gyermek­szem, amelyből úgy tud su­gározni a bizalom, a szeretet, az érzés melege, ilyenkor teljesen megváltozik. Néha a páni félelem vonaglásái. látjuk benne, néha konoksá- got. néha izzó gyűlöletet. Ismerjük őket, itt élnek közöttünk. Az iskolában meg akarjuk simogatni egy szo­morkás. leszegett tekintetű gyermek fejét, mire az fél­reértve a mozdulatot, elkap­ja fejét, vagy védőn emeli kezét arca elé. A veréssel nevelt gyermek réme az óvodának, az iskolának. Rúgja, harapja társait, elve­szi holmijukat, nevet, ha sír­va fakadnak. Az otthon ta­pasztalt durvaságot társainak adja tovább, így könnyít a benne felgyülemlett indula­tokon. A gyermek gyakori verésének súlyos következ­ménye: a gyermekelidegene­dése. Sok gyermeket elvá­laszt a verés szüleitől. Van olyan szülő, aki az évek mú­lásával kétségbeesetten pró­bál közeledni gyermekéhez, de úgy érzi, áthatolhatatlan falba ütközik. Lehet, hogy a falat maga építette fel ütle- geiveL Egy dolgot feltétlenül le kell szögeznünk. A verés soha, semmilyen körülmé­nyek között nem segít. Igaz, tanácsot sem mindig könnyű adni. A szülők gyakran pa­naszolják, hogy nincs eszkö­zük a neveléshez. A régi, félelem és tekintélyen ala­puló nevelés kora lejárt, ezt ők is érzik, de mihez nyúl­janak helyette? A nevelés folyamat. Csak a következetesség — a leg­kisebb kortól a serdülésig és azon túl való — rendszeres törődés, a mély érzelmi kap­csolat, szeretetteljes irányí­tás vezethet eredményre. Gyermekeink részére kezdet­től fogva alakítsunk ki jó szokásokat, pontos napiren­det. Ne parancsoljunk és tilt­sunk nyakra-főre, mert pil­lanatnyi hangulatunk úgy diktálja. Szükség esetén egy-egy újfajta feladatnál, vagy új tantárgynál tanul­junk együtt gyermekeinkkel. Így együtt követve a logikai menetet, segíthetünk a lé­nyeg kiemelésében, a vázlat elkészítésében is. Ez termé­szetesen csak egyszer-egyszer történjék, mert ha rendsze­ressé válik, felesleges man­kóra szokik a gyermek. Na­gyon fontos, hogy a gyer­mek jól beilleszkedjen a család életébe, hogy lelkiis­meretesen elvégezze leckéjét, hogy készségesen segítsen nekünk, hogy emberséges gondolkodásra, udvarias ma­gatartásra tegyen szert. 1 Miért mondtuk min£ ezt? A gyermek verését nagy bajnak, gyermekeink egész­séges személyiség-fejlődését veszélyeztető ártalomnak tartjuk. Figyeljünk fel a síró gyermek hangjára, küzdjünk a gyermekek verése ellen. Legíőbb nevelési eszközünk a gyermek ragaszkodása le­gyen. Az elismeréssel nem szabad fukarkodnunk, hogy a gyermek érezze: figyeljük magatartását, észrevesszük fejlődését. Dr. Földy Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents