Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-27 / 226. szám
1973. srept. 27., csütörtök ÉSZAK-MAGY ARORSZÁG 3 belső szobából hozza ki. Megtermett, erős ember Nagy István. Hófehér haja ellenére sem látszik nyugdíjasnak. A díszes öngyújtót úgy helyezi az asztalra, mintha hí- mestojés lenne. — A dohányzást persze csökkentenem kellene már. Néha érzem, hogy fojt. De nem igen tudom csökkenteni, különösen, ha meccset nézek, mert ez a kedvenc szórakozásom, bár mostanában semmi örömöm nem telik benne. Meg a víkendhá- zamhoz is ki-kijárok, az itt van nem messze, egy szép völgyben. CIGARETTÁT veszünk elő. Nagy István hirtelen kattint- ja fel régi benzines öngyújtóját. Az új, az érintetlen palackkal együtt visszakerül a helyére. Nem lesz azon soha egy karcolás sem, az apró palackból sem igen fogy ki a gáz! A munkatársak tiszteletének jele ott lesz a megbecsült emlékek, a kitüntetések, oklevelek között. Priska Tibor Fotó: Szabados György A napokban termelőszövetkezeti, állami gazdasági szakemberek részvételével burgonyatermesztési tanácskozást tartottak Gyömrö- pusztán. Az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete. a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a Dél-borsodi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a Nagymiskolci Állami Gazdaság együttes rendezésében megtartott és gépi betakarítási bemutatóval is egybekötött tanácskozáson sok szó esett arról, hogy megyénket éghajlati és talaj adottságai miatt a kiváló burgonyatermő körzetek közé lehet sorolni, mégis: az elmúlt évok tapasztalatai arra mutatnak, hogy a termelőszövetkezetek és elsősorban az állami gaz~ daságok a burgonyatermő területeiket erőteljesen le" csökkentettek. Az ok elsősorban a nagyüzemi gépesítés feltételeinek hiányában keresendő. Néhány év alatt e fontos élelmezési cikkünk vetésterületének jelentős része az egyéni és hásfcáji gazdaságok kezelésébe került. Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese a tanácskozáson elmondotta, hogy a termelőszövetkezetek által készített középtávú fejlesztési tervekben, melyeik a negyedik ötéves terv időszakára készültek, szintén negatív hatásként jelentkezett a vetésterület csökkenése és a termésátlagok nem kielégítő alakulása. A burgonya- termő területek csökkenése a termelő gaedaságok számának csökkenését is jelenti. Megyénkben a középtávú terv szerint 1975~ig óéven " cby gazdaság törölte távlati tervéből a burgonya ter~ mcsztését. A mezőcsáti járás termelőszövetkezetei közül például egy sem tervezte be a burgonyát, a miskolci-és a szerencsi járásokban is csak minimális területet mányoztak elő, de a nagytermelő, a burgonyatermesztésben nagy múltú ózdi, edelénvi és sátoraljaújhelyi járásokban is visszaesés mutatkozik. Mivel az új fajták, a zárt rendszerű nagyüzemi termesztés-technológiái feltételek megteremtése rpegnyi- totta az utat a burgonya- termesztés nagyüzemi térhódítása előtt, az állami gazdaságok közül a nagymiskolci az idén már figyelemre méltó lépéseket tett a termőterület növelésére, elsősorban a gépi betakarítás^ megszervezésére. A terme-' lésfejlesztési lehetőségeket vizsgálva azonban elmondhatjuk, hogy megyénk mezőgazdaságában a jelenlegi" töl sokkal jelentősebb helyet foglalhatna el. s kell is el" foglalnia a burgonyatermesz~ tésnek. Ma még azonban. — mint beszélgetésünk során Fejes László elmondotta — a termőterület csökkenése mellett a legnagyobb problémák egyike az úgynevezett fajtakérdés. Jelenleg ugyanis a termesztésben levő fajtákon belül a Kisvárdai rózsa és a Gülbaba termesztésének aránya túlzott és részben ez az oka a nagy termésingadozásoknak, mivel a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa közismerten fogékonyak a vírusbetegségekre. S bár a minisztérium már 1971-ben elrendelte e két burgonyafajta betakarítási és rügv- dugvány vizsgálatát, s már az elmúlt évben is — éppen e vizsgálatok alapján — a vetőgumó termő területek egy részét a további termesztésből kizárták, burgo- nyanemesítőinknek ez ideig még nem sikerült olyan bőtermő. a nagyüzemi igényeket kielégítő, a leromlásnak ellenálló, jó étkezési rózsafajtákat előállítani, a/melvék lehetővé termék a betegségekre fogékony Gülbaba és Kisvárdai rózsa lecserélését. A vefőborgonva szaporítása és előállítása pénzigényes. . SoJilm kerül a vegyszer: a 'r'etögitmó előállítása sok munkaerőt igényel: a gépek beszerzése nagy összegeket köt le. Hasonló problémáink vannak az áruburgonva-ter- melésben is. Megyénkben tehát a burgonyatermesztéssel, s a termesztés technológiájával gondjaink vannak és az ellátás javítására sokoldalú intézkedésekre van szükség. Egyik ilyen intézkedés volt — emlékeztetett rá Fejes László, hogy megkezdték a társulások szervezését. Az első társulás már meg is alakult, amelyhez 10 termelőszövetkezet csatlakozott, több mint ezer hektáros területtel. E társulásnak a tsz-eken kívül tagja a vetőmagtermeltetö vállalat és az AGROKONZUM is, s célul tűzték, hogy a legfejlettebb agrotechnika és a korszerű technológia alkalmazásával hektáronként 250 mázsás termést érnek el. A gépesítési alap megteremtéséhez az AGROKONZUM mázsánként minden átadott étkezési burgonya mázsája után 20 forintot, a visszahagyott vetőgumó mázsája után pedig a vetőmagtermeltető újabb 4 forintot fizet a gesztor gazdaságnak. Ugyanakkor a társuló gazdaságok kötelezték magukat, hogy mind a vetőmagtermeltetö vállalattal, mind az AGRO- KONZUMMAL ötéves szerződést kötnek az étkezési, illetve vetőburgonva eladó - sára. Megyénk éfkeaétá burgonyáig énye 2000—2200 vadon. Az AGROKONZUM eet a mennyiséget, a társulásoktól fel tudja vásárolni. A vetőr magigény 450—500, ragon, s ezt a társulások szintén biztosítani tudnák. Ezért a megyei tanács az illetékes szervekkel együttműködve to" rabbi társulások szervezésén munkálkodik — mondott« végül a megyei tanács elnökhelyettese. — Egy ilyen társulás a Bodrogközben lenne, a másik a Hemáci völgyében, a harmadig pedig a Nagymiskolci Állami Gazdaság kezdeményezésével a böcsi, felsőzsolcai és a sajóhídvégi tsr.-ek bevonásával jönne létre. a m. Elszállításra kcsz süllyesztőkben kovácsolt munkadarabok a DIGEP-bon Fotó: K. Pál János S okféle érdek metsző- pontja a vállalati tevékenység. Az érdekek bonyolult kölcsönhatásban áUitak egymással, egyezhet-, nek és szembekerülhetnek. Vajon mi az az erő, mely a kuszaságban rendet teremt? Mondhatnék. természetesen az össztársadalmi érdek. Ez elvben igaz. A gyakorlati fölismerés s még inkább az érvényesítés már nehezebb, hiszen nem laboratóriumi modellről, hanem egy szüntelen nül mozgó, azaz változó szervezetről van szó. S nem is kevésről, mert az iparban tavaly 1040 állami vállalat működött. Jól, rosszul, kisebb vagy nagyobb nyereséggel, következetes termelésfejlesztéssel, a holnapi célokra is figyelmet szentelve, vagy csak a mai érdekekre ügyelve. Ahány vállalat, any- nyiféle jellemző? Nem egészen. Napjainkban az irányítási rendszer, s annak kifejezői, a gazdasági szabályozók, a normális feltételekkel működő, jól vezetett vállalatokhoz igazodnak. Ez a hosszútávú társadalmi érdekek következménye. Érzékelik-© ezt a vállalatok? Bizonyos dolgokban igen. Miért, hogy sűrűn magatartásuk mégis mást, ezzel ellentétest mutat? A társadalmi érdekek és a vállalatiak -1— áimenetilcg — szembekerülhetnek. Társadalmi érdek például az építőipar gyorsabb műszaki fejlesztése, ugyanakkor a termelésnövekedés túlnyomó része 1971-ben és tavaly is a foglalkoztatottak számának emelkedéséből származott. Azért, mert a vállalati érdek a „drága" gép, berendezés ellenében az „olcsó” munkaerő mellett szavazott. Ez a mai érdek azonban konfliktust teremt, mert holnap — a munkerö-utánpót- lás elapadása miatt — mégiscsak rá kell térni az intenzív útra, a gyors technikai korszerűsödésre. A holnapi vállalati célok — műszaki fejlesztés, minőségnövelés, hatékonyság — távolabbra kerülése összege - zödve már kihat a társadalmi érdekekre is... a láncot egyetlen gyengébb szemnél elszakíthatjuk! Azaz. a munka társadalmi termelékenységét úgy kell növelni, hogy az minél inkább összhangéban álljon az általános és a vállalati érdekekkel, a mai célokkal, s a holnapi tennivalókkal. Hiba elfeledkezni a mai érdekek, holnapi célok konf. liktusának, lélektani, beidegződésben okairól is. A gyárakban sokat emlegetett „verkli”, nem pusztán kiszólás. Összegczöje egy meghatározott szemléletnek és gyakorlatnak. a nagyon is kétes értékű elvnek, miszerint járt utat járatlanért el ne hagyj! 11a ez így lenne, ha igaz lenne, a» ipar nem volna inar, mert valamikor a „mai" érdekek túlzott érvényesítése okán megragad a kézi részeiénél. a gőzgépnél, az őskohóknál. Tolják félre ezek szerint a mai érdekeket, s csakis a holnapra figyeljenek? A végletesség jót soha nem szült. A jobb utáni kutatás annál inkább. S ez esetben ez a jobb annak keresése, ami a mai érdekeket és a holnapi célokat összefogja, ami ma is elegendőt nyújt, s holnapra még többel ígér. M. O. (Tudósítónktól) Több ors'4pgos és megyei lapban olvashattunk már az Ongai Állami Gazdaságban folyó érdekes szarvasmárha- tenyésztésről. Az egyre inkább szakosodó tenyésztői munka egyik, kezdeményezőjeként már három éve foglalkoznak a hústípusú hereford szarvasmarha tartásával. Most a'másik irány, a tejtermelés növelése vált időszerűvé. Az egééz országban tenyésztett magyartarka évente háromezer, háromezerötszáz, liter között mozgó tejtermelésével eléggé elmarad néhány világviszonylatban tenyésztett fajtától. A világ legnagyobb, tejtermelő államaiban a lapály fajtákat tenyésztik. Ezek közé tartozik a holstein-friz is. Az Ongai Állami Gazdaság vásárolt 350 darab holstein- lTiz üszőt az Amerikai Egyesült Államokban. Az. első két csoport már megérkezett. Ferihegyen landolt a szép küllemű, fekete-fehér tarka állatokkal a hatalmas repülőgép. Ezeket a marhákat egy üszőnevelésre átalakított istállóban helyezték el, ahol az egy-két napos fáradság után. már jól érzik magukat. Október elején megérkezik a harmadik repülőgép is. és akkor egészül ki a létszám 350 darabra. Jelen pillanatban móg csak a külföldi eredményekre tehet támaszkodni. Hazánkban csak Pécsett található nagyobb holstein-friz állomány, de ez is a közelmúltban érkezett — ott sem tudnak sokat mondani az eredményekről. Marad tehát a nemegészen kockázatmentes honosító' munka. Annyit tudunk erről a fajtáról, hogy évente egy-egy marha tejtermelése hatezer liter körül mozog, ami a duplája a magyartarka termelésének. A Chicagóból most megérkezett állományt jövőre valószínű újabb 250 darab követi. A gazdaság tervbe vet- -Je egy modern fejőházzal ellátott tehenészeti telep felépítését, aminek az első éltesekig kell elkészülnie. Szendrci Lőrinc A KÖBANYA MINDIG súlyos, irgalom nélküli veszélyekkel volt teli. Robbanásokkal, mázsás-tonnás kőtömbök zuhanásával, ^tehéz, erőt apasztó munkával. Kegyetlen jelképként is felfogható, ahogyan az egyik embert, ennek az írásnak a főszereplőjét a banya magához parancsolta. . 1922. május 4-én reggel 8 órakor robbantáshoz készülődtek a tapolcai kőbányában. Az előkészületek során az egyik munkás egy hatalmas kőtömbbel együtt 22 meter magasból lezuhant és életét vesztette. A baleset után a bánya üzemvezetője felkereste a munkás családját és közölte: vagy beáll valaki a meghalt ember helyére, vagy kiköltözteti a családot a kolóniáról. A fiú, az akkor 15 éves Nagy István beállt az apja helyére. És pár napja, a kőbányában eltöltött felévszázadnyi munka után, mint főművezető nyugdíjba ment. — Mlyen volt- a kőbánya? Igazán csak a régiek tudják, akik akkor is dolgoztak, amikor nem volt egyáltalán gépesítés. Nehéz volt. Nagyon nehéz es veszélyes. Most is veszélyes, a legkisebb fegyelemsértés is nagy bajokat szülhet. De most már a munkások inkább csak a gépeket ellenőrzik, irányítják. Nagyszerű gépeink vannak! És a jövőben még jobbak, még erősebbek is lesznek! Képzeljék el, hogy hamarosan szalagrendszeren megy majd a kő a cement-1 gyárhoz. Végig szalagon, pedig ez vagy hat kilométer hosszú táv. . Nehéz visszatalálnunk a régi időkbe. Nagy István most jött el a bányától, még t annak mindennapjaiban él. Ha kimegyünk a ház elé, látható a Nagykőmázsa félbevágott csúcsa. És zajai is hallhatók. Nemcsak a robbantásoké, hanem a surran- tóé, a törőké is. Itt hallható is a Nagykőmázsa. És Nagy István azt is látja, amit mi innen nem láthatunk. Például a korszerű, új öltözőt. — Régen? Mit törődtek akkor azzal, hogy hol öltözünk, tisztálkodunk! Az igazgatót például mindössze egyetlen egyszer láttam. Egyszer kijött a bányához, de nem volt szabad a közelébe mennünk. Szót sem válthattunk vele. Okleveleket, kitüntetéseket nézegetünk. Hős szú időbe telik, míg valamennyit megnézzük. Felidézzük a közelmúlt egyik eseményét, a nyugdíjaztatás napját, amikor az igazgató irodájában tartották meg a búcsúztató ünnepséget. Utána meg a kőbányában. Szép volt, persze szép volt ez a kis ünnepség, de inkább szomorú, mert a munka végét jelezte. — Pedig micsoda berendezéseink lesznek hamarosan! Például, most a tizenkettes törőbe öt-hat mázsás kövek mehetnek, a majdani újba pedig bármilyen hatalmasak ! Az egész berendezés más tesz. pedig mondom, a mostaniak is jók, erősek. Nagy Istváp 1945 óta párttag. Mindig hallgattak rá, mindig „volt szava”. Munkatársai megbecsülték, mert közéjük tartozik. A búcsúztatásnál a munkatársak is megajándékozták. Az egyik ajándékot, a díszes kivitelű gázöngyújtót, ugyancsak díszes ’ dobozban, a hozzá tartozó apró palackkal együtt a Chicagótól (Ingáig
