Észak-Magyarország, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
1973. szept. 2., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A HANG estik később szakította szét a délutánt. Az udvaron pingpongoztak. Páros mérkőzést vívtak, amelyhez ugyancsak gyors reflexek kellenek és jó összeszokottság. Arrább, ketten tollaslabdát ütöget- tek. A pingpongozókát is, a tollasozókat is legalább harminc ember nézte, biztatta. A nyárvég nyugalma borította az udvart, és a délután fényei világították meg. A fákon sötétzöldre érett levelek, köztük az egyik fán alma, a másikon szilva. A magasra nőtt nyárfák levelei is beértek. Beértek és nem mozdulnak. A pingpongozók egy-egy jól sikerült leütés után nagyokat nevettek, örültek. Még az is, aki a messzire elpattanó labda után ment, még az is nevetett, elismerően szólt játszótársához. A közönség is derült, biztatta őket. A fák alatt ült a közönség, érett lombú fák árnyékában. Az udvar az LKM mezőkövesdi üdülőjének udvara. A közeli medencékben emberek százai zsiva- jogtak, mások az éttermek, büfék előtt sorakoztak, babgulyásra, sörre, lángosra várva. A víz fölött színes labdák röpködtek, a padokon, a gyepeh lebarnult emberek heverésztek. A strand közelében autók sokasága parkírozott, arrább pedig üdülők, víkendházak sorjáztak. Azokon túl pedig nyugodt, nagy kiterjedésű táblák, már beszántott tarlóval, vagy magasra nőtt kukoricával. Az üdülő udvarán játszók többsége férfiakból tevődött össze. Az árnyas fák alatt ülők között két nő is biztatta a játszókat. Szokatlan színes és mintás ruhákban ültek. Valameny- nyien fekete hajúak voltak és kreol bőrűek. De a bőrük színét nem a nap adta. A székeket úgy helyezték el, hogy a pingpongozókat is, a tollasozókat is láthassák, hol ide, hol oda kiálthassanak nagy nevetéssel egy-egy biztatást. A tollaslabda is jól repült már. Ütögetőik arra törekedtek, hogy minél magasabbra szálljon. AKI A TOLLASLABDA fölívelését követte, kék eget látott. Tiszta, nyárvégi kék eget, — amelyen már nem gyűlnek össze' viharfelhők, a zivatarok ideje is elmúlt, villámlások sehol nem készülődnek. Nem telítődött a levegő dörgésre, villámlásra képes elektromossággal, csak jókedvvel, nevetéssel telítődött az udvaron, és a jókedv, a nevetés a fekete hajú. kreol bőrű emberekből fakadt. Bár nem mindegyiknek volt koromfekete a haja. Némelyiké őszes volt. És némelyik arcán nevetés közben is látszott a fáradtság, sőt, az öregedés ip, pedig az ilyen jeliegű arcokon a kor nemigen vehető észre. De ezeken az arcokon lehetett látni ai fáradtságot, némelyiken a kort is, pedig szinte egyforma soványak voltak, egyforma fehér ingben, sötét nadrágban. A fehér labda ott pattogott az asztalon, már hosszú ideje tartott ez a menet, mindenki figyelt, csak egy-egy rövid kiáltás hangzott innen vagy onnan, amikor még ezt is, még ezt is sikerült visszaadni. A tollasozókat nem is nézték, pedig éppen most ívelt a legmagasabbra a labda. És szétszakadt a csend. Sugárhajtóművek félelmetes hangja szakította széjjel, vészes süvöltéssel, valahonnan a kék égből zuhanva le, szinte a fák leveleit is megremegtetve. A pingponglabda messzire pattant, senki nem mozdult érte, az egyik férfi úgy rántotta az ütőt oldalához, mintha sorozatlövő fegyvert szorítana, a másik önkéntelenül hátra lépett a fák fedezékébe, a széken ülők hirtelen megmeredtek, csak kezük rándult görcsösen valami után, hogy felemeljék, megfogják, néhányan beidegzett mozdulattal pattantak fel, hogy elfoglalják állásaikat, néhányan mereven nézték az égből lehulló tollaslabdát. A HANG MEGSZŰNT. A fekete hajú, kreol bőrű emberek lassan levették tekintetüket a magasról. A széken ülők újra kényelmesen elhelyezkedtek. Az egyik férfi leengedte az oldalához szorított pingpongütőt, és elindult a labdáért. Lassan Vette föl, kissé remegő kézzel. Csend volt, nagy csend. Kis ideig nevetés sem hallatszott, szó sem. Ültek a széken, vagy álltak az asztalok előtt. Valamennyien dél-vietnamiak. Nemrég még valamennyien harcoló katonák. P. T. BERENCSY SÁNDOR.• Épülő Déva-váram Naponta mérgezem magam fertőzött vízzel szennyezett levegővel arcomon kéreg évgyűrűim gyarapodnak Épülő Déva-váram fala a földbe süllyed Vörös lombot bont bennem a magány egyedüllétem összeszorított foggal viselem Hatsoros Reggel felébredtem s észrevettem elszáradt szárnyam pedig tegnap már repülni tudtam szobámban. Rokka A«s István raji» a/ történetek ! Vásárolni mindig örömte- | li dolog. És fárasztó. Azon- : kívül gyakran rengeteg bosszúsággal is jár. Mert a vevő nem mindig találja * meg azt, amit keres. { A minap is, az egyik fiatalasszony, nyakába vette a várost, üzletről üzletre gyalogolt. A Centrumban emeletről le és fél, még a gyermekboltokba is benézett, hátha... ... hátha talál olyan nadrágot, ' amely a minőséget, a fazont és a méretet tekintve is megfelelő. A Tulipán divatházban volt ugyan, amit kért, nem is volt drága, de nem egy középma-* gas hölgy számára méretezte a szabó az árut, hanem góliátnak szánta. Szomorúan hagyta a pulton a tetszetős ruhadarabot, visszavisszanézett rá, aztán to- vábbállt. A Centrumban először a gyermekosztályt kereste fel. bizakodva, hogy szerencséje lesz. Fortuna istenasszony azonban magára hagyta. Innen is dolgavégezetlenül került tovább a női osztályra, ahol szintén akadt kedvére való színű, méretű és minőségű darab, csupán az volt bökkenő, hogy derékban legalább két centivel szőkébbre sikerült a nadrág. A Tündében kötött ki ezután. Választék volt, csali éppen rá való egy fia se! ... Az ácsorgásba, a szemlé. lődésbe, a sikertelen próbálkozások és keresések gyötrelmeibe” belefáradva egy cipőboltban állt a polcok elé. Itt felcsillant a szeme. Ízlésesen mutatós félcipőre bukkant leemelte, s már próbálta is. A jobb lábára passzolt a lábbeli, de a másik!... szóval a másikból kijárt a lába. Ekkor gondolt egy nagyot. Megkérdezte az eladótól : — Csizma nem érkezett még? — Dehogynem! — volt a válasz. Méghozzá gyönyörű harisnyacsizma. — Kérek egy párat Az első próba örömmel végződött. Mintha a lábára öntötték volna. Csak akkor lepődött meg egy kicsit, amikor az árát is megtudta: 577 forint. Aztán így nyilatkozott: — Megérd! S már írták is a blokkot ő pedig boldogan vitte haza szerzeményét, amiért annyit gyalogolt, fáradt, keresett, kutatott. Hogy a nadrág helyett csizma lett, mit bánta ő. Úgyis tél következik, kell a jó meleg holmi... @ E történetet nem az újságíró, hanem 12 társa nevében is egy úttörőpajtás, Pocsai József, IV. osztályos tanuló fogalmazta meg. íme, a néhány soros levél: — A Szentpéteri kapui I. számú lakásszövetkezet lakásaiban lakunk. Játszótereinket, épületeink környékét nem takarítja senki. A szemét felgyülemlett. Már úgy néztünk ki, mint a Sa- jó-parti szeméttelep. A 22. számú Általános Iskola úttörői és kisdobosai — 12-en — társadalmi munkában összetakarítottuk a házak környékét s a játszótereken is rendet csináltunk. Ez a levél első része. A tanulság egy szó kommentár nélkül is kézenfekvő. S csak megszívlelendő az is, amit a gyerekek a továbbiakban kérnek. Azt írják az Észak-Magyarország szerkesztőjének címére küldött levélben, hogy „Tessék szíves lenni megkérni a fiatalokat, a néniket és a bácsikat, hogy a szemetet mindig a kukéba dobják. Ha az épületek már csúnyák is (Való igaz, van ebben valami. A szerk.), legalább a környezetünk legyen tiszta és rendes. A területet felosztottuk magunk között. Mi vigyázni fogunk annak tisztaságára, de ha megkezdődik az iskola, nem lesz időnk mindennap a szemétgyűjtésre...” A pajtásoknak ezért csak a legnagyobb dicséret és el. ismerés jár. A felnőtteknek pedig a — tanulság. T. F. A címben tett megállapítás sokszor hangzott el a nyáron megyénk vállalatainál és az üzemekben. Karjukat bocsánatkérően széttárva gyakran kellett így védekezniük az üdülési felelősöknek, szakszervezeti bizottságoknak, ha nem tudnak elegendő családos beutalójegyet biztosítani. Mint mindenütt az országban, Borsodban is ez a legkeresettebb. az üdülőjegyek alacsony száma miatt azonban még a jogos igényeknek is csak a töredékét lehet kielégíteni. Még inkább érvényes a megállapítás az üdülési főszezonra — júniustól, szeptemberig — amikor egy-egy családos beutalóra többen is pályáznak. Soknak tűnik, do kevés Sokan nem kapnak SZOT-beutalót a nyári hónapokban. Nem véletlen, hogy éppen ilyentájt újul ki az az évek óta visszatérő panasz, hogy a kedvezményes üdüHeéósben sokszor nem az arra legérdemesebbeket részesítik, s ilyenkor hangzik el újból a javaslat: minden család az egy személyre jutó kereset arányában fizessen térítést a beutalóért. Így tálán elérhető — hallani gyakran — hogy a nagyobb keresetűek közül kevesebben kérnék és kapnak majd kedvezményes jegyet. A SZOT-ban „Borsodor- szág”-ként emlegetik megyénket, utalva rá, hogy Borsod egymaga több beutalójegyet kap, mint néhány megye együttvéve. Idén például 18 ezren üdülhetnek SZOT-kedvezménv- nyel a borsodi üzemekből. Első pillanatban soknak tűnik ez, ám, ha figyelembe vesszük, hogy a szervezett dolgozók száma is — 264 ezer — itt a legmagasabb, a 18 ezer korántsem tekinthető soknak- Azt jelenti, hogy a szervezett munkásoknak évente csak 7 százaléka veheti igénybe az olcsó üdültetést. Mindenképpen kevés ez. Ráadásul, a beutalók zöme, 11 ezer 600. egyszerű kedvezményes „felnőttjegy”. Ezeket csak egyedülállók és házaspárok kaphatják. A családosok közül — a gyermekeket is beleértve — mindössze 2900-an pihenhetnek a SZOT üdülőiben. A jegyek többsége 1—2 gyerekre szól, holott a 2—3 gyerekes beutalóra lenne nagyobb szükség, utóbbira szinte korlátlan számban lenne jogos igénylő. A nagyobb létszámú, 3—4 gyerekes családok között turnusonként 3—4 jegyet tudnak szétosz. tani a megyében. - Igaz, az ilyen, 6 személyre szóló beutalót nem is igen keresik, mert — bár a 2 hetes üdülés térítési díja csak 1288 forint — az utazási és egyéb kiadások több ezer forintra növelik az összeget, ami egy 6 tagú családnál mar nagy megterhelést jelent. Megszegelt előírások Borsod megye az egyéb SZOT-beutalók elosztásánál is előnyöket élvez, a gyógy- beutalók 32 százalékát például a megyénkben működő bányák, kohászati, vegyi- és más üzemek dolgozói kapják. Évente 700 gyomor-, szív- és mozgás- szervi betegségben szenvedő munkás kereshet gyó. gyulást Hajdúszoboszló, Gyula, Debrecen és Hévíz szanatóriumaiban. Az említetteken kívül 760-an (házaspárok és egyedülállók) üdülhetnek egy, illetve két hétig külföldi hajóúton, részt vehetnek csere- és turista üdülésben. Ezenkívül az 1 hetes ifjúsági üdültetés is (mindössze 120 forintba kerül) igen népszerű. Jó dolog, örvendetes jelenség. hogy évről évre emelkedik azok száma, akik megérdemelt pihenőjüket ilyen üdültetési formákban, kedvezményesen töltik el. Csakhogy ez a kedvezmény ma még elsősorban az egyedülállókat, házaspárokat és a kis létszámú családokat érinti. Az örvendetes fejlődés ellenére — három év alatt 17 800-zal emelkedett a családos üdültetésben részt vevők száma — ma még mindig kevés a több gyermekkel pihenő család. Seámos ok játszik ebben közre. SZOT. üdülőink — egy-két kivételtől eltekintve — kicsik, nagyobb létszámú családok fogadására nem alkalmasak. Egyedül a Balaton- széplakon felépült Ezüst- part üdülő elégít ki maradéktalanul minden igényt. Szobáiban mégis többnyire csak 1—2 gyermekes családok pihennek. A magyarázat kézenfekvő: az üdülő jegy eket szétosztó munkahelyi szakszervezeti szervek arra törekszenek, hogy minél több család igényét elégítsék ki. (Három, 3 gyermekes család beutalójával öt egygyermekest tudnának üdültetni. (Ehhez kapcsolódik az a sokszor fölvetett panasz is, hogy a beutalók odaítélésénél nem mindig ragaszkodnak a szakszervezeti bizottságok a SZOT előírásaihoz. Más szóval, olyanok is saép számmal üdülnék kedvezményesen, akik sem munkájukkal, sem szociális körülményeikkel nem szolgál, tak rá, így a beutaló elvesztette ösztönző hatását. Ez a jelenség — sajnos — megyénkben is tapasztalható, sok vállalatnál és üzemben figyelmen kívül hagyják, hogy a kérelmek elbírálásánál előnyben kell részesíteni a fizikai dolgozókat és a szociális helyzet, valamint a végzett tár. sadalmi munka alapján kell dönteni. Kívánatos, hogy az üdülőjegyek legalább 50 százalékát fizikai dolgozók kapják. A családosok előnyére... Tagadhatatlan, kevés család üdül kedvezményes beutalóval. Kevés, nemcsak Borsodban, hanem országosan is. Hosszú távon javulást: elsősorban az új SZOT. üdülők, a kifejezetten családos üdülők építése hozhat. Ez azonban nem megy máról holnapra. Éppen ezért érdemes lenne megfontolni és a gyakorlatban is megvalósítani, hogy a házaspárt és az úgynevezett szólójegyek rovására a 2—3 gyermekes családoknak adható férőhelyek számát növeljék. S ami még ennél is gyorsabb javulást eredményezhet: a szakszervezeti és m üh el y b i zot tságoknak, mindazoknak akik a kérelmeket elbírálják, nagyobb felelősségtudattal, valamennyi körülményt mérlegelve kell dönteniük egy- egy beutaló sorsáról. N. 1. Kérés a családos beutaló Nagyobb felelősséget a ölelésben
