Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1973. aug. 12., vasárnap Ezeréves város Esztergom Egy esztendővel Székesfehérvár millenniuma után Esztergom falai között harsannak fel az ezredik születésnap ünnepi hangjai. A város csendes méltósággal és lakóinak forró lelkesedésével készülődik a nagy napokra. Esztergom egyszerre történelmi város, a művészetek gazdag kincstára és korszerű ipari város is. komponált részek, bájos fő, szereplő jellemzik, de valami túlzott ünnepélyesség is uralja. Kedves, kellemes, hangulatos a Visszavárunk, fiú című üzbég film, Rabil Batirov rendezése. Mai témájú történet, amelynek ifjú hőse levetkőzi ugyan sok rossz tulajdonságát, de nem lesz belőle mintaember, nem lesz kiváló dolgozó, a ne. gatív hős is az idősebb korosztálybői kerül ki, s a fiú életében adódó sok-sok gon-- dot a katonai bevonulás oldja meg. Modern hangvételű munka, az új Taskent életigenlő utcaképei, a korszerű fogalmazások jellemzőek rá. A grúzok Tengiz Abuladze rendező Kedvesem nyaklánca című filmjét hozták. Sok derűs motívummal, népmeséi epizóddal átszőtt történet egy kétbalkezes legény kalandjairól, aki végül is sok-sok hányattatás után elnyeri egy szép lány kezét. Néhány nagyon szellemes epizódja sokáig emlékezetes marad, egészében kellemes film. Borisz Kinyagarov rendezte a tadzsik filmet. A címe: Rusztám és Szukráb. Nagy tömegeket mozgató történelmi dráma, óriási csatajelenetek, páros viadalok, árulás, ármány, sok-sok öldöklés. Valamikor, századokkal előbb játszódik a szamarkandi emírek uralma idején. A látványosság ellenére kicsit unalmas, érdektelen film. A kazahsztániak Szultán Hod- zsikov kétrészes munkájával, a Selyem lány című filmmel szerepeltek. Régmúlt, ötszáz év előtti időket felelevenítő, látványos film a nomádéletről, törzsi ellentétekről, háborúkról. Sok párviadal, szép tájképek, de íeíe a film szokványokkal, elavult színészvezetéssel. Gerkus Mantas a címe a litvánok ugyancsak kétrészes filmjének, amelyet M. Gedris renraar elfelejtjük, meff?""TÁ gyeimet érdemel, mert ha nem is tökéletes megközelítésben, de egy égető, mai problémát dolgoz fel: a hónapokig távollevő tengeré, szék feleségeinek élete minden hajósnépnél gond. Nagyon kellemesen lepett meg egy türkmén film. A rendezője Kajakula Narliev. A címét úgy lehetne lefordítani, hogy Törvény szerinti lányom, vagy: Menyem. Távoli türkmén sivatag a színhely, a jurtában fiatal hadiözvegy lakik az apósával. Nyomorúságos, eseménytelen életükben az is esemény, ha egy bárány születik. Rokonok költöznek a közeibe, azoknál kisbaba születik, s a fiatal özvegy a gyerek mellett új életre talál. Jó fényképezés jellemzi, szó szinte alig hallatszik benne (a japán Kopár szigetet juttatja eszünkbe), bár közép-európai embernek szokatlan a téma, de a szovjet élet egy sajátos színfoltját mutatja fel. Rendkívül szellemes, friss mai történet Edmond Keosajan örmény rendező Férfiak című munkája. Négy ragyogó komikus színésszel egy gyáva taxisofőr udvarlását mutatja be. Remek humor, kitűnő vágások, folyamatos derű. Ay »líráirafiit Nikolai tWj UHldfJOh Masenko Politikai biztosok című filmjét hozták. 192.1-ben játszódik, a politikai biztosok életét. küzdelmeit, önvívódásait mutatja be a kezdet éveiben. Hősei valóságos személyek voltak, egy még él is közülük. Túl sok a filmben a dialógus, a politikai biztosi hivatás párbeszédekben történő megfogalmazása. A lettek Szergej Tarasov Peters című filmjét hozták. 1917 nyarát idézi a film, a bolsevik biztonsági szervek harcát az ellenforradalmi erőkkel. Dzserdzsinszkij mellett nagy szerepet játszott ebben az VIRTUS e, ií S g te h, tű mx v n n t s 1 1 r 1 í 1 c A 6 Í7T" CS£ jó " elk sza sze tóv a SOS ver. ve fib érc alt dó re lit ar ki ír n c d c k <1 b a p r, ü I A gondosan * 9a*'" körülárkol- va, a zsinórok meghúzva. Mellette egy kisebb sátor, ugyancsak gonddal fölállítva, bár ebben nem lakik senki: amolyan raktárféle a különböző botoknak, orsóknak, csaliknak, zsinóroknak, bográcsnak, gumicsizmának, kisbaltá- nak és egyéb, szükséges felszerelésnek, táborozási kelléknek. A sátrak helyét pedig akként jelölte ki gazdájuk, hogy a kelő nap rájuk süssön, de a déli-délutáni erősebb napsütés idején a közeli fa árnyéka boruljon rájuk. Bizony látszik: nem kezdő ' horgász vert tanyát itt, a Hemád partján, ezt még az is megállapíthatná, aki most látja először ezt a több évtizede horgászó embert. De, hát ráadásul ismerős is. — Most pedig ezt a botot nézd meg! Benyúl a raktárba, és kiemel egy, körülbelül 60— 70 centiméter hosszúságú, eléggé vastag botot. Az egyik vége sajátos alakú, bőrvédőben. Ezt a bőrvédőt leemeli, leteszi. Szó nem hallik, csendben, némán történik mindez. Most két kézzel megfogja a botot, hirtelen mozdulattal előre löki, és íme, a rövidke bot átváltozott hosz- szú-hosszű bottá. — Öt és fél méter! Teleszkópos. Angol gyártmány. És alig fél kiló az egész. — Ez igen! Ez már valami! És mire jó? ’ — Mindenre. Egyébként versenybot, de mindenre jó, ami csak létezik. Csukára, pontyra, harcsára, , domolykóra, keszegre, angolnára, amurra, busára, kecsegére satöbbi, szóval mindenre. • — Hm. Szép. — Nézd meg most ezt! Knnnvű kisbotot IIIIII11.' < hogtat. Ügy hajlik, mint a ... nem mint a nád, hanem annál sokkal jobban. A vége olyan köny- nyedén, olyan gyorsan mozog, hogy szinte alig látni. — Műaanyag. Holland. Legyező bot. — Ez mire jó? — Pisztrángra. Fogd meg. No, milyen? Ez is nagyon szép. És nincs súlya. Semmi. — Nincs. Ennek sincs súlya semmi. Ezt ismered? Benyúlás a raktárba, majd kis csengő kerül elő. Inkább olyan pergő, mint amilyent valamikor a szánhúzó lovak nyakába szoktak akasztani, de egészen kicsi. Krokodilcsipesz van a végén, feltehetően azért, hogy valahová oda lehessen csíphetni. — Csengő. Minek ez? — A bot végére csípte- tem, és nyugodtan el is szunyókálhatok. A legkisebb kapást is jelzi, azonnal csenget. Például erre a botra. Ez megint újabb bot, bár ennék nincs semmi különlegessége, csak bot. Természetesen felszerelve orsóval, zsinórral, horoggal. És többféle más bot is látható itt. Meg a csalik sokasága, változatossága. Nem létezik olyan finnyás hal, amelyik itt ne találna kedvére valót! — Tényleg hol vannak a halak? — Mik? Micsodák? — A halak! Amelyeket kifogtál! — Ja! A halak ... Sehol. Nincs hal. Nem fogtam. — Egyet sem? — Eddig egyet sem. Még csak kapás sincs. Ez a Hernád, tudod már évek óta nem a régi Hernád. Erős a szennyezés. Valamikor sokat fogtam itt, de ma már inkább csalt megszokásból jövök. — És a drága felszerelés? — A felszerelés legyen jó! Ezzel a felszereléssel bármilyen halat megfoghatnék. Ha lenne bármilyen hal. — De miért jössz mégis pont ide? — Miért, miért, mit tudom én! talán azért, mert itt sokkal nagyobb kunszt kifogni egy halat, mint a tavakból. Ahol sok a hal, ott bárki foghat! De fogjon valaki itt! Márpedig én fogok. Majd meglátod. Mert van itt azért egy néhány mégis, és én azokból kiveszek egyet-ketőtt. Már- csak virtusból is. — Mivel? i.ii j — Ezzel! A hnLrn« részhez DOHI OS megyünk. A nyiladékban jól kiépített horgászállás, elfektetve, a víz fölé nyúlva ott a bot. Arrább még egy. Mindkettő eléggé ütött-kopott, öreg bot. Semmi különös nincs rajtuk, mégis — vagy ezért? — nagyon jól mutatnak ott, a víz fölött. Priska Tibor Aranyat erő papagáj Az elmúlt hónapban egy melbourne-i papagáj gazdája halála után 20 000 dollárt örökölt és így kétségkívül a világ leggazdagabb papagájává vált. Úrnőjének. Margaret Weeknek végakarata szerint a 22 éves, Joe névre hallgató papagájt a niel- bourne-i állatkert egyik új kalitkájában helyezik el, ellátják minden kényelemmel és speciális étrendet állítanak össze számára, A szomszédok azonban, akik azóta gondozzák a papagájt, hogy úrnőjét kórházba szállították, egészen máskép akarják rendezni Joe jövőjét. Nem hajlandók beleegyezni abba, hogy élete utolsó napjait kalitkában töltse, még ha az a kalitka aranyból készült is. Joe ugyanis kiváló házőrző. Po- * koli zajt csap, ha idegen érkezik, ö a környék kedvence. Ha Joe őrködik, mindenki nyugodtan fülére húzhatja a paplant. Most a jogászokon a sor, hogy érvényt szerezzenek a végrendeletnek. Nem lesz könnyű a. harc, mert egy egész utca lakói „álltak sorompóba.” Forrás az Avas alján Gyógyvíz, vaagy csak egyszerű karsztíakadas? Nem lehet tudni. Ember- emlékezet óta neon vizsgálták meg az összetételét orvosok, évek óta nem isszák kristálytiszta vizét a környékbeliek. Hajdan legendák keringtek róla, ennek köszönheti, hogy gyógyító erővel is felruházták. Talán fordítva is igaz, lehet, hogy használt valami gyomorbetegségre, más nyavalyára, s így \Tált híressé. Miért is ne gyógyítana a jó ízű, tiszta víz? A forrást éppen ügy, mint ötven, vagy száz évvel ezelőtt, ma is Jézus kútja néven ismerik Miskolcon, a Toronyaija utca és a környék lakói. A legenda szerint, egyszer egy súlyos beteg férfi gyógyításához ajánlották az orvosok. Azt mondták, 13 pohárral kell meginnia, s akkor felépül. Amikor a feleség korsóval megjelent a kútnál, csodálkozva látta, hogy a víz egyszeriben pirossá változik, s valami „furcsa” illatot áraszt. Olyan lett, mint a vér... A vallásosságáról közismert asszony az égieknek tulajdonította a jelenséget, s amikor a férje aznap estére jobban érezte magát, futótűzként elterjedt a hír: a Jézus vére meggyógyította. A „csoda” egy napig tartott, utána a forrásból ismét a régi, kristály- tiszta víz csordogált. A viz elszíneződésének, persze, sokkal prózaibb a magyarázata. A forrás a Toronyalja utca 79. számú borház hajdani gazdájának jóvoltából változott át „Jézus vérévé”. A hordókból kifolyt bortól — állítólag a magas boradó miatt engedte ki — lett „furcsa” illata és íze. Cso- da-e, hogy 13 pohár után jobb kedvre derült tőle a beteg...? A történethez tartozik, s ma már nevetve mesélik, hogy a környékbeli férfiak az eset után még sokáig reménykedtek egy újabb „csodában”, de hiába látogatták gyakran a forrást... Toronyalja utca 79. Ügy mondták, itt keressem, s bár pontos a cím, magamtól aligha találtam volna meg. A kis kápolnaszerű épületet benőtte a bodza, a gaz, a sűrű bokrok elrejtik a tekintetek elől. A kápolna málladozó falára kiült a só, az ajtó alatt előbújó víz, beomlott föld, szemét és piszok között csordogál az. útszéli aknába. A bejárat fölött törött márványtábla, rajta a felirat: .. ,us kútja. Eny- nyi maradt meg belőle. Mint a mesék kincset rejtő bejárata, nyikorogva, nehezen tárul a vastag daszkaajtó. Utoljára két évvel ezelőtt nyitották ki. Nyirkos levegő, a pincék hűvöse fogad, lábunk előtt a földön pénzdarab — egyforintos — csillog. Talán adományként dobta be valaki a forrás rendbehozásához ... A boltíves helyiség közepén ott áll Miskolc egykor városszerte híres kútja. Vize valóban kristálytiszta, mélységét méternyinek látni. Mégis, amikor a pálcát leengedem, hárommétemél sem éri el az alját. A víz valahol mélyen kiszabadult a kút- gyűrű öleléséből, utat keresett magának a felszínre, s így „szökik” el az ajtó alatt. Folyik szüntelenül, évtizedeit óta, száraz nyáron és csapadékos ősszel mindig egyformán, mintha érzékeny műszerrel szabályozták volna be állandóra. ■ S ott áll a kút körül a gerendákból ácsolt merítőszerkezet: a lánchajtó henger, a kiöntő favályú. A sok használattól megkopva, repedezetten, nedvességtől korhadóan. Két esztendővel ezelőtt még úgy, ahogy rendben tartották. A szomszédban lakó Aguszti Gyula bácsi volt a kútgazda — a tanács bízta meg vele. Naponta eljárt ide. Takarit- gatott. felhányta a leomlott földet, irtotta a gazt, elhordta a szemetet, s ha valaki kíváncsi volt rá, készséggel megmutatta a kutat. elmondta furcsa történetét, hosszú históriákkal bizonygatta gyógyító erejét. Amióta meghalt, senki sem törődik vele. — Nagy kár érte, higgye el, nem lenne szabad hagyni, hogy teljesen tönkre menjen — mondták a Toronyalja utcaiak. — Alig kerülne valamibe a rendbehozása, s a város gazdagabb lehetne egy látnivalóval. helybelieket és turistákat egyaránt vonzó érdekességgel. Valamikor szép lehetett a kis kápolna, s a benne működő kút, amely évtizedeken keresztül az Avast-járók, kirándulók kedvelt pihenőhelye, egyúttal a város kútja volt. Gyógyvíz, vagy csak jó ízű forrás? — tulajdonképpen mindegy, így is, úgy is kincset ér. Szeretjük és gondozzuk az Avast, büszkék vagyunk rá, s ahol csak lehet, dicsekszünk is vele. Ugyanezt érdemelné a „hegy” forrása is. Ahogyan az Avasi templom óráját megjavította egy brigád, biztosan erre is akadna patrónus. Vagy akár több is: kőművesek, akik helyrehoznák a falat, a betonozást, ácsok, akik pótolnák a kút hiányzó alkatrészeit, megjavítanák a tetőt, s talán még arra is futná az összefogásból, hogy a forrás előtti óriás gesztenyefák alá néhány pad kerüljön. Az Avas derekára kapaszkodó Toronyalja utca és környéke egy darabka régi Miskolc. Az új lakótelepek bántó egyformasága. a belváros lüktető, zajos világa után felüdülést jelent egy itteni séta. Délutánokon és esténként sokan keresik fel a csöndet, nyugalmat adó helyet; jólesik kószálni a kőből vert szűk utcákon, régi házak, ódon pincék és árnyas fák között. Séta közben jól esnék olykor inni egvet a forrás tiszta, hideg vizéből ... Nagy István BORSODI TÁJ
