Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

1973. aug. 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 fi Miskolci Közlekedési Vállalat válasza a villamospálya javításával kapcsolatos kérdéseinkre Július 20-án, a diósgyőri villamospálya-javitásról szó­ló cikkünkben három kér­dést tettünk fel a Miskolci Közlekedési Vállalatnak. Kérdéseinkre az igazgató, va­lamint a járműfenntartási osztályvezető aláírásával vá­laszt kaptunk, amelyeket ezennel közlünk. Első kérdésünkben azt ki- fogásultuk, hogy az elmúlt, több mint tíz esztendőben miért nem folytattak rend­szeres javítási munkákat az említett pályaszakaszon. A válasz szerint „A tíz éve viegépült diósgyőri, kétvá- gányos pályaszakasz első öt évében nem volt szükség ál­talános javításra, A második öt évben jelentkeztek prob­lémák, amikor létszámhiány­nyal küzdött a 'vállalat a pályafenntartási szolgálatnál is. A felhalmozódott mun­kák végrehajtására 1972. év­ben készített a vállalat rész­letes előkészítő-felmérő vizs­gálatot. Ennek során a MÁV miskolci Igazgatóságának se­gítségét kérte — gépek köl­csönzésére —, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elvé­gezhessék a javítást. A MÁV Igazgatóság segítsége nélkül kézi erővel 1 hónap helyett fél évig tartott volna sza­kaszosan a karbantartás. Nem szólva róla, hogy az eh­hez szükséges munkaerő sem állott rendelkezésére és más pályaszakaszok karbantartá­sát sem lehet hosszú ideig elhanyagolni.” Második kérdésünkben azt kifogásoltuk, miért nem éj­szaka csinálják a pályasza­kasz javítását. A Miskolci Közlekedési Vállalat vezetői szerint „az aláverőgép olyan magas zajszinttel dolgozik, hogy éjjel a gép környékén zavarná a lakosság nyugal­mát, ami igen sok panaszt idézett volna elő.” Vélemé­nyünk szerint „a jelenlegi módon, csúcsidőszakon kí­vülre megszervezett nappali munka nem zavarja a nagy tömegű hivatásforgalmat, azonkívül a szükséges pótlás­ról a vállalat gondoskodott,” Második kérdésünkben meg­említettük, hogy például a fővárosban a nagyobb közle­kedés-építési, javítási, felújí­tási munkát az éjszakai órák­ban oldják meg. Ezzel kap­csolatban a válasz: „Ilyen természetű munkákat a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat sem végez éjjel. A szükséges műszeres mérés az alkalmaz­ható világítás mellett nem megfelelő." Harmadik kérdésünk így szólt: Ha pedig már nappal csinálják, miért nem gondos­kodik a vállalat több villa­mospótló autóbuszról — a csuklós villamosok helyett hagyományos kis autóbuszok járnak — a zsúfoltság elke­rülésére. E kérdésünkre a Miskolci Közlekedési Válla­lat vezetőinek levelében a következő válasz szerepel: „A pályajavítási munkák megkezdése előtt a vállalat utasszámlálást tartott annak megállapítására, hogy az utazási igények kielégítésére hány villamospótló autóbusz beállítása szükséges. A válla­lát biztosítja azt is, hogy a villamospótló autóbuszok az itt közlekedő villamosjáratok­kal azonos sűrűséggel közle­kedjenek. A felmérés megál­lapította, hogy az utazási igény kielégítésére 4 darab Ikarus 620-as autóbusz beál­lítására van szükség, amely esetben a villamospótló autó­buszok 6 percenként követik egymást, mint a villamossze­relvények. Nagyobb utasfor­galmú napokon a vállalat a négy darab autóbuszon felül rásegítő járatokat is beállít a zsúfoltság elkerülésére. Természetes, hogy a 250— 300 férőhelyes villamossze­relvényeken utazó 40—50 fő kényelmesen, kulturáltabban utazik, amely férőhelyet a vállalatnak elsősorban a bel­városban jelentkező nagyobb utasforgalom miatt kell biz­tosítani. Ugyanez a 40—50 utas egy szóló autóbuszon nagyobb telítettséget eredmé­nyez. Nem indokolt azonban emiatt üres férőhelyek köz­lekedtetése." A vállalat vezetői cikkünk­re, kérdéseinkre adott vála­szukban végezetül ígéretet tettek rá, hogy a még hátra­levő idő alatt figyelemmel kísérik az utasáramlás ala­kulását és a műszaki, gép­kocsivezetői létszám-adottsá­goktól függően mindent el­követnek az utazási igények elfogadható kielégítésére. A Miskolci Közlekedési Válla­lat a még hátralevő időre ezúton is kéri az érdekelt utazóközönség megértő tü­relmét Mit mond a paragrafus? Jogássunk válaszol Leltárfelelősség nyitott raktáraknál Többek kérdésére kapunk választ a Belkereskedelmi Minisztérium közleményéből, amely egyértelműen kimond­ja, hogy a raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló jog­szabály alapján leltárfelelős­séget „nyitott raktár” eseté­ben akkor sem lehet megál­lapítani, ha azt a kollektív szerződés lehetővé teszi. Köztudott az illetékesek előtt, hogy leltárhiány a ke­zeléssel járó veszteség (együt­tesen: normalizúlt hiány) mértékét meghaladó, átvett anyagokban (raktári készle­tekben) ismeretlen okból ke­letkezett, a természetes meny- nyiségi hiány. A jogszabály szerint lel­tárhiányért anyagi felelőssé­get csak akkor lehet érvé­nyesíteni, ha az anyagokat (raktári készleteket) kezelés­re szabályszerűen átadták, i illetőleg átvették, továbbá, ha a dolgozó a két leltáro­zás közötti időszaknak leg­alább a felében és a leltár- időszak végén is a raktárban volt beosztásban. Ha a raktári dolgozó „nyi­tott raktárt” kezel, tehát a raktárban elhelyezett dolgok­hoz a raktárvezető tudta nélkül, más illetéktelen sze­mély is hozzáférhet, az eset­leges leltárhiány esetén nem kerülhet sor a leltárfelelős­ség megállapítására, mert á leltárfelelősség csak abban az esetben állapítható meg — egyéb feltételeken kívül —, ha a munkáltató (válla­lat, szövetkezet) a rendelke­zések szerinti, elhatárolt, zárt területet biztosít raktár cél­jára. Az a körülmény, hogy a vállalat kollektív szerződése ilyen esetben is lehetővé te­szi a leltárfelelősség alkal­mazását, a leltárfelelősség megállapítására nem vezet­het. A vonatkozó kormányren­delet értelmében ugyanis még kollektív szerződés sem határozhatja meg a dolgozó három havi átlagkereseténél magasabb mértékben a fele­lősség felső határát, nem zár­ható területen elhelyezett anyagok esetében pedig a rendelet értelmében egyálta­lán nem tehető felelőssé a dolgozó leltárhiány címén. Abban az esetben tehát, ha a vállalat kollektív szerző­désének rendelkezései jogsza­bályi tilatlomba ütköznek, a kormányrendelet értelmében érvénytelenek, a munkavi­szonyban álló feleket nem kötik, a közöttük fennálló jogvita, eldöntésénél pedig nem vehetők figyelembe. A tanácsi dolgozók személy gepk öcsi használatáról A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke a közel­múltban adta ki az 5/1973. sz. utasítását, amely szabá­lyozza a tanácsi dolgozók sa­ját személygépkocsijának hi­vatalos célra történő haszná­latát és- a térítési díjat. (Ta­nácsi dolgozók ebben a te­kintetben a tanácsok vb hi­vatali szervezetei, valamint a tanácsi intézmények és vál­lalatok dolgozói is.) Az utasítás — többek kö­zött — felsorolja azokat a munkaköröket, amelyekben a tanácsi dolgozó térítés, vagy átalánydíj ellenében rendsze­resen használhatja saját sze­mélygépkocsiját. Ilyen munkakörök például a gyámügyi főelőadó, lakos­ságadóztatási-, • tsz-, pénz­ügyi, költségvetési, kereske­delmi csoportvezető, szövet­kezeti, magánkisipari és ár­hatósági, élelmezési, vendég­látóipari főelőadó, a megyei vezető yédőnő, az általános tanulmányi és népművelési felügyelő, a közös községi ta­nács elnöke és vb-titkára. Felhatalmazást kapott a megyei tanács elnöke, hogy saját jogkörében kiegészítse a munkaköröket. A tanácsi vállalatoknál kollektív szer­ződésben kell szabályozni, melyek azok a munkakörök, amelyekben a dolgozók sa­ját személygépkocsijukat áta­lány ellenében, rendszeresen használhatják. A tanácsi dolgozónak a me- gve egész területére kiterje­dő közlekedési kötelezettsé­ge esetében havonta 1600 Ft- nál, a járás, vagy több köz­ség területére korlátozandó közlekedési kötelezettség ese­tében 1000 Ft-nál magasabb összegű térítést, vagy átalányt nem lehet megállapítani. A tanácsi vállalatok tekinteté­ben a saját személygéojármű használatáért járó átalány mértékét a kollektív szerző­désben kell meghatározni. Dr. —síi— 3./Ir „Alex” vf&räzse „Esküszünk, hogy az egész világon megteremtjük a külön­böző fajú, szinü, nemzetiségű és felekezetű fiatalok egy­ségét, eltüntetjük a földről a fasizmus minden maradványát, megteremtjük a világ népeinek őszinte és nemzetközi barát­ságát, fenntartjuk az igazságos és tartós békét, felszámoljuk a nyomort és az Ínséget... Eljöttünk, hogy hitet tegyünk az egész ifjúság egysége mellett; hogy megemlékezzünk a harcban elesett társainkról és megesküdjünk, hogy az ifjú­ság dolgos keze, alkotó elméje és lelkesedése soha sem esik többé áldozatul egy háborúnak." Az Alexander Platz az el­múlt 10—12 nap alatt nem­csak Berlinnek, hanem a VIT-nek is a központja volt. Ez a megtölthetetlen óriás betontérség — körben a cso­dálatos új épületekkel és sok látványossággal — mindig tele volt, mégis mindig el­fértek rajta az újabb vendé­gek. A tv-torony étterméből igazi perzsavásárnak tűnt a mélyben levő nagy nyüzsgés. Ezen a téren nem volt zár­óra — a nonstop műsor 10 napig tartott egyfolytában. Igaz, a szervezett programok általában éjfél előtt véget értek. Akkor következett az öntevékenység — melynek sokszor színpad sem kellett... Autogram­vadászok a téren Emlékszem, Szófiában az volt a „menő fej”, akinek legalább annyi jelvénye volt, hogy a kabátja elejét telje­sen eltakarta. A Dimitrov Mauzóleum környékén volt a börze — mely alkonyaikor zárt. Itt Berlinben is voltak jel­vénygyűjtők. A magyarok két-három nap alatt alaposan „megszokták” az Alexet. így azután nem volt meglepő, amikor etióp VIT-delegátu- son aranykoszorús DIGí'.P törzsgárdajelvényt láttam. Burmái lányok pedig egysé­gesen BVK-jelvényt viseltek — némelyikük kettőt is. Az afrikai fiatalok azonban „leginkább” az aranykoszo­rús szocialista brigád jelvé­nyekre specializálták magu­kat — de elfogadták az ISZM-jelvények különböző fokozatát is. Egyszóval ezek a dolgok olyan „klasszikus” VIT- sztoriknak számítottak. Az autogramgyűjtés méretei és módszerei viszont sok újat tartalmaztak. Eleinte mosolyogva írogattuk nevün­ket a kis pajtások VIT-es sáljára és azt, hogy Ungarn, de amikor másfél órába telt, amíg az Alexen átmentünk, igyekeztünk kikerülni az au­togramgyűjtők néha na­gyon is rámenős táborát, Be kell vallanom, nem mindig sikerült. Volt Berlinben vagy 30 ezer külföldi — és legalább 200 ezer auto­gramvadász. Az arány te­hát világos... Nos. visszatérve a „mód­szerekre”. A tipikus az volt, amikor a VIT-kendőt tartot­ták toliunk alá. De akadtak extra igények is. Találkoz­tam diáklánnyal, aki zseb­kendőre gyűjtögette a név­jegyeket, egy 10 év körüli kisfiú a sapkáját ékesítette tengeren inneni és -túli „adressekkel”. Láttam far­mernadrágot, amelyen te­nyérnyi üres hely sem volt — még oda is írtak, ahova nem illik névjegyet elhe­lyezni. S volt egy igazi különc. 20—22 éves lehetett, olaszul lehelte a szavakat. Barna és csinos volt. a gyengébb nemhez tartozván. Kreol vállait és hátát ajánlotta tel — autogramok számára. Címgyűjteménye sokszínű és választékos volt. Általában a filctollas feljegyzések do­mináltak rajta. Férfineveket gyűjtött, egyetlen éjszakára — reggel lemosta a teljes kollekciót, és újból kezdte. Esténként azonban minden hely elkelt, sőt akinek nem fért el a neve és címe az olasz szépség hátán, kissé lejjebb húzódott. Öltözéke ugyanis elég rugalmasnak bizonyult... Nappalok és éjszakák Egyszóval az Alex\ teljes pompájában virágzott 10 napig. Kora reggel már több száz tagú zenekarok ütemes dobogása ébresztette azokat, akik nem érték el az utol­só járatot, és így meg kellett elégedniük egy párás paddal. vagy a védelmet nyújtó, de kényelmesnek nem mond­ható telefonfülkével. Tizennyolc éves, Pest me­gyei leány mesélte az ebed­nél, kissé álmosan, hogy 24 órát töltött egyhuzamban az Alexon. Csak étkezni jár a Haus Berlinbe. Délután ..bu­liztak” a szökőkutak körül, este megnézték a szabadtéri színpad mindig igényesen összeállított műsorát, és éj­fél körül kezdődött a „sóde­rozás” — ami ezúttal nem építőanyag-ipari terméket je­lentett, hanem sok énekkel, tánccal és uram bocsa’, min­den menet végén cuppanós pu­szival lezárt „egyveleget". Olyan divatos szórakozás volt ez Berlinben, mint Budapesten a zakatolás vagy Bukarest­ben a prcnyica. Egyszóval minden hajnalban ezrek só- deroztak kisebb és nagyobb köröket alkotva a téren, az­tán egy-két óra törődött al­vás a földalatti állomásain, vagy a padokon — s ami­kor a nap rásütött a placc­ra. néhány perces „reggeli torna” és szökőkuli fürdőzés után ismét friss és kipihent volt az Alex törzsgárdája. Aztán kezdődött minden elölről — csak a szereplők egy része változott. Viiák és hírek Érdekes és néha nagyon tanulságos színfoltja volt a X. VIT-nek az a sok vita, amely a tereken és az ut­cákon volt. Többségükben NSZK-beli és nyugat-berli­ni fiatalok kezdeményezték a házigazdákkal. Egy-egy vi­tatkozó párnak esetenként 40—50 hallgatója. „néma drukkolója” is akadt. S meg kell vallani, hogy ezek a szócsaták többségükben sportszerűek voltak. Érvek és ellenérvek, tények és igé­nyek hangzottak el pro és kontra. Szó esett itt tanulás­ról, társadalmi és politikai kérdésekről, békéről, szoli • daritásról. a berlini falról. Honeckerről csakúgy, mim Willy Brandtról — és a hol­napról. Németország, Euró­pa és az egész világ holnap­járól, reális és bizarr alter natívákban. Itt hallhattuk a „legfris­sebb” híreket, melyek néha kissé porosak voltak es a sok „áttétel” nemcsak koz­metikázott rajtuk, hanem értelmi változtatásokat is eszközölt. Meghallgattuk — aztán értékeltük őket. Napokon át jártuk és sokszor megmosolyogtuk az Alex rendhagyó világát. Néztük, amint növekszik a kék szín — mígnem uralko­dóvá viliik a téren. De ekkor már nemcsak a német fiata­lok viseltek FDJ-inget — ha­nem sok külföldi is — 11 márkáért a Centrumból, vagy egy szép jelvényért a bör­zéről. Az ifjúság, a vidámság, a béke. a barátság és a szo i- daritás tere volt ez a hatal­mas betonplatz, 10 napig. Akik ismerik azt mondják. a V1T előtt is az volt. Akik holnapunkat ígérik. azt mondják — a VIT után is az marad. Ide érkeztek a különjára­tok — s mi indultunk haza. Valamennyien ... Paulovits Ágoston — Vége — Délutáni csúcsforgalom az Alexon (A szerző felvételét Kék színű

Next

/
Thumbnails
Contents