Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

1973. oug. 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Abaújkéri számvetés Kezdődik a második erőpróba Eddig minden jót sikerűit Az eddig végzett, munkák, az eddig felmutatható ered­mények kapcsán az időjárás­ról, a fejlődő agrotechniká­ról, a gépekről és legtöbbet talán az emberekről. a2 aba­újkéri ötéves Terv Tsz szor­galmas tagságáról beszélget­tünk Czikó Lajos tsz-elnök- kel. — Sok minden kell a jó termés eléréséhez, a gazda­ságos termeléshez, de úgy vélem, hogy a tagság jó hoz­záállása. szorgalma a legszá­mottevőbb tényező — mond­ta Czikó Lajos, aki mögött 21 év elnöki tapasztalatai állnak. És aztán sorolta, hogy mi­lyen jól dolgoztak a kombáj­nospk, a szállítási, a magiá­ri munkások, az asszonyok és a lányok a szárító és á magtisztító brigádban és mind-mind a többiek, akik­nek egyaránt részük van ab­ban, hogy ebben a kis gaz­daságban 32 vagonnal több gabona került a magtárakba á tervezettnél. Az ő érdemük elsősorban, hogy 3 nap Nalatt aratták le az 518 holdnyi búzát, s hol­danként 21,6 mázsás lett a termésátlag.. Olyan jól ment az aratás, hogy több mint 300 hold le- kombájnolásával a szomszé­dos tsz-eken is segíteni tud­tak. — Persze, nagyon sokat je­Próbavétel 9 azOKÜ acélművében m ' '5Ä&;-'V: Fotó: Mizerák István Javuló eredmények, új iizletház a Bodrogkeresztúri áfész-ben Mintegy ötezer ember el- atásáról gondoskodik börzé­ében a Borogkeresztúri Al- alános Fogyasztási és Ér­ékesítő Szövetkezet. A tag­ág, a tulajdonosok a leg- ,többi részközgyűléseken azt alapították meg, hogy menv- tyiségében és minőségében s javul az ellátás, s általá- >an fejlődés jellemzi a szö­vetkezet munkáját.. Fehér László az áfész el- íöke arról tájékoztatott, ogy gazdaságosság szem- icntjából is jól sikerült az dei első fél év, amit 136 zúzalékos eredménnyel zár­ak. A kiskereskedelmi ága­zatban,, a vendéglátásban és i felvásárlásban is javultak íz erédmények. A tervezett 736 ezer forint helyett egy­millió forinton felüli nyere­séget értek el. és mindezt úgy, hogy jobban elégítették ki a tagság igényeit. Nagy örömmel fogadták például az áfész körzetében a 730 ezer forintos költség­gel létesített. benzinkutat, amefynek építéséhez 470 ezer forintot biztosított maga a szövetkezet. 260 ezret pétiig támogatásként kaptak. A'kút nemcsak a gépjárművek ben­zin, szuperbenzin és gázolaj- igényeit, de a háztartás fű­tőolaj-igényeit is kielégítik, amiért eddig 10—^20 kilomé­tereket kellett utazni. Korszerűsödik az áfész üz­lethálózata is. Bodrogkeresz- túrbun hamarosan sor kerül egy új üzlelház átadására is. len tett az is, — teszi hozzá az elnök, — hogy a nagyon rossznak, aszályosnak indult időjárás még idejeben jóra fordult, jó volt a géppark, s nem akozott az idén gondot a terménytárolás sem, mert 150 vagon befogadására lé­tesítettünk tárolóhelyet. És nemcsak a búza fize­tett jól Abaújkéren. Nyolc holdon termeltek répamagot. 15 mázsás a holdankénti át­lagtermés. ami azt jelenti, hogy egy-egy hold 36 ezer forintot fizet. — j^z idén eddig minden jól sikerült — mondja az el­nök — és hasonlót várunk a második erőpróbától is. Az őszi munkákat nevezte így, amiben az első sikert máris elkönyvelhetik. 520 holdon már befejezték a bú­za alá történő vetŐszántáso- kat, A legjobb magágy vár­ja a saját gazdaságukban megtermelt, kitűnő vetőma­got. — Csak a műtrágya-ellá­tás, azaz a szállítás lehetne valamivel folyamatosabb, pontosabb — mondja Czikó Lajos, — azzal is nyugod- tabbak lehetnénk. Az ősziek betakarításával nem lesz kü­lönösebb gond. A 20 hold cukorrépát még hagyomá­nyos módon ássuk, de a 250 holdnyi kukoricát már gé­pek, takarít ják be. s rendel­kezésre áll két hideglevegős szárító is. Kukoricából különben leg­alább olyan jó termést vár­nak, mint a búzából. Alig néhány esztendeje még örül­tek, ha egy-egy holdról si­került 15 mázsányi (májusi morzsoltban számolva) ku­koricát betakarítani. Most; a becslések 27—28 mázsás át­lagtermést ígérnek. És a tsz újdonsága, a 20 hold vetőmagnak termelt bo­korbab is rekordnak számí­tó termést ígér. Búcsú a bányától Aligha -vannak, akik job­ban ismerik es szeretik a bá­nyát Lajos bácsinál. Élete apró gyerekkorától szorosan kapcsolódik a fekete gyé­mánthoz, a szénhez. Részese volt a magyar szénbányászat fejlesztésének, az ötvenes evek nagy széncsatáinak, majd nem is olyan régen bányaiparunk visszafejlesz­tésének. Bányászatunk fél évszázados történelmének nemcsak szemlélője, hanem aktív formálója. Édesapja is vájár volt. A Királdi Bánya adta a kenyeret a népes, 10 tagú Lőcsei családnak. A munkásgyerekek akkoriban nem igen hallottak a pálya- ,választásról, de íratlan tör­vény vezette a gyerekeket azon az ösvényen, ahol el­indultak az életnek, melyet édesapjuk taposott. Vala­hogy így kerülhetett Lajos bácsi is, a bányához 1927- ben, 12 éves korában. Ketten ülünk egymással szemben az Ózdi Szénbányák Vállalat irodájában. Csend telepedett közénk. Mit lehet mondani, kiragadni ötven, munkában 'eltöltött esztendő izgalmas eseményei közül? Nem egyszerűen emlékek ezek, már történelem. — Mit mondjak? — néz rám, egyszerű ember voltam mindig. A nagy szavakat so­hasem kedveltem. A hat ele­mi elvégzése után munkára jelentkeztem. Nyolcán vol­tunk testvérek, kellett a ke-, nyér a családnak. Kifutónak vettek fel, majd külszíni munkás lettem. Tizenhat éves koromban már föld alatt, dolgoztam. Nagy ese­mény volt, vájár lettem. Ak­kor persze még más volt a bánya, mint most, veszedel­mesebb is, gépesítésről ezért úgyszólván nem is beszélhe­tünk. Fárasztó volt a mun­ka, sokszor embertelen kö­rülmények között fejtettük a szenet. De nem lehetett vá­logatni. Aki élni akart, an­nak dolgozni kellett, örül­tünk, amikor dolgozhattunk. A gazdasági válság idején nem volt keletje a szénnek. Hetente egyszer, jobb eset­ben kétszer kaptunk mun­kát. Nehéz lenne a mai fia­talokkal megértetni, hogyan, miből éltünk az említett években. És mégis ragasz­kodtunk a bányához. Sze­rettük aikkor is, az adta a kenyerünket. Miből táplál­kozik ez a szeretet? Nem tudom. Talán apám révén már kis gyerekkoromban be­lém nevelték. Vagy egysze­rűen a munkasikerekből. A felszabadulás gyökeres változást hozott bányásza­tunk és ugyanakkor Lőcsei Lajos életében is. Ekkor ak­nászként; dolgozott. Elsők kö­zött jelentkezett a pártba. Nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. Egy év­vel később, 1946-ban párt- ti tikárrá választották, majd 1951-ben a Szuhavölgyi Szén­bányák igazgatójává nevez­ték ki. 1952-ben. a trösztösi- téskor az Ózdvidéki Szénbá­nyák igazgatója lett. Egész. iparágunk sem fejlődött olyan gyorsan, olyan nagyot, mint a bányászat. Az országnak szénre volt szüksége. Bonta- kozásnak indultak az Ózdvi­déki Szénbányák is. Lőcsei Lajos irányítása alatt a vál­lalat háromszor nyerte el a Minisztertanács vándorzasz- laját. Az igazgató eredmé­nyes. jó munkáját 1956-ban a Munka Vöröszászló Ér­demrenddel ismertek el. Két­szer kapott; Munka Érdem­rendet és egyebek között 13 kormánykitüntetés birtokosa. — Nagyon jó érzés volt a banya gyors fejlődését látni, átélni. Annál fájóbb volt szamomra a visszafejlesztés. Megvallom, „sok álmatlan éj­szakát. okozott. Az ország ér­deke. a fejlődés kívánta így, cinálni kellett. Ózd vidékén a leépítés szinte kétezer em­bert érintett. Mindenkinek tisztességes állást kellett biz­tosítani. Budapesti vállala­tokkal kooperációs üzemeket létesítettünk. A gépipari munka jelenleg 700 ember­nek. köztük 400 nőnek bizto­sít munkát, Bányáink egyko- ri épületei, a munkásszállá­sok átalakultak, Somsályon. Borsodnádasdon, Csermely­ben . Egercsehiben. A nők számára munkalehetőséget biztosító üzemekké váltak. Lőcsei Lajost huszonkét éve nevezték ki az Ozdvide- ki Szénbányák igazgatójá­nak, és mindvégig egyszerű munkásérzésű ember maradt. Szorongás nélkül kopogtat- tag be hozzá a munkatársai, a vájárok és igen gyakran keresték fel tanácsért, segít­ségért a KISZ-fiatalok is. Hatvankét éves korában elbúcsúzik, nyugdíjba vonul. — Csak a bányától búcsú­zom, a közéleti munkától és az emberektől nem. Többek között tagja vagyok a párt járási végrehajtó bizottságá­nak. és azt vallom, hogy aki akar. talál magának munkát, elfoglaltságot. És mégis fé­lek, hiányozni fog a bánya. Nehéz lesz megszoknom, hogy reggel nem csörög az óra, mint 50 éven át, meg­szakítás nélkül. Egyetlen szenvedélyem, vagy ha úgy tetszik, hobbym a bányán kí­vül, a vadászat. Jut rá idő ezután __ * T egnap, csütörtökön dél­után nyugdíjba vonulása al­kalmából családias hangu­latú ünnepségen, búcsúztat­tak el Lőcsei Lajost, az Óz­di Szénbányák igazgatója-, Az Ózdvidéki Szénbányák Vállalat kultúrtermében megrendezett ünnepségen részt vett dr. Bodnar Ferenc. az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, Menyhárt J^aszló. a nehézipari miniszter helyet­tese, Simon Antal, a bá­nyászszakszervezet főtitkára, Monos János, a Borsodi Szénbányák igazgatója, és ott voltak a bányászat, a járási párt- és tömegszerve- zetek vezetői, valamint a munkatársak és kollégák. Menyhárt László minisz­terhelyettes méltatta Lőcsei Lajos 5 évtizedes tevékeny­ségét. s az utóbbi 22 évben végzett eredményes igazga­tói munkáját. Nyugdíjba vo­nulása alkalmából tolmá­csolta dr. Szekér Gyula mi­niszter jókívánságait, majd átadta a Mim kenérdemr rvd arany fokozata kitüntetés* Dr. Bodnár Ferenc, a Köz­ponti Bizottság és a megyei pártbizottság köszönetét tol mácsolta és külön is meg­köszönte az áldozatos mun­kát. az emberséget, ahogv •Lőcsei elvtárs a vállalatéi vezette. A munkatársak ajándékokkal kedveskedtek nyugállományba vonuló igaz­gatójuknak. Tóth István „E szörnyeteg neve: vízáradás— " (f.) II legnagyobb árvíz Miskolcon MA 95 ÉVE, 1878. augusz­tus 31-ének hajnali egy és két órája között Miskolcon 2185 család küzdött az élet­tel és halállal. Egy éjfél kö­rül, vastag fekete íellegek- ből kitört bükki felhőszaka­dás, pillanatonkint. felgyul­ladó villámokkal rázúdúlt a Szinva völgyében a város népére. A víz már a Szinva lilla­füredi szakaszán is percen- kint 10—20 centimétereket növekedve, felszaggatva a bükki kocsiutat, szennyes iszappal és gallyak, ágak. fák es kerítések szemétkeveréké- vel nagy erővel rohanta meg, sodorta el és döntötte le a házakat, elsőnek a Nagyvát- hy utca, majd a Petőfi utca mentén. A kerítésromok, gerendák szövevényébe ekkor már a Felső- és Alsó Királymalom roncsai is belekeveredtek. A vész elsősorban arra a vá­rosrészre zúdult, ahol most az „összekötő városrész” tíz­emeletes bérházai nőnek ki a földből egymás után. Mire kétméteres magas­ságra dagadt áradat teljes erejével rászakadt a Szabó Lajos utca—Bacsó Béla utca közötti városrész házaira, m^r betöltötte a vaksötét éj­szakát a menekülők segély­kiáltása. a fuldoklók hörge- se, az áradástól vert épüle­tek recsegése, a falak zuha­nása, az állatok fíokoli Or­dítása. Tíz percen belül — végig a főutcán, az Arany Janos és Vörösmarty utcákon — az emberek menekülni aka­rása már egyértelmű volt a biztos halállal. Egy rettene­tes és kiszámíthatatlan el­lenség támadt az emberekre a fekete sötétségben. Aki az utca felől várta a sodró víz­áradat betörését., mielőtt ész­revehette volna, az udvar fe­lől törte az be az ajtókat, betódult a szobákba, egyet kavarodott a négy fal kö­zöl, ledöntötte és rakásra hányta a bútorokat. Ha azok kifértek a kidöntött ajtókon, rohant a sodró ár tovább, ha nem, akkor kidöntötte a falakat. Az anyák karjáról gyerekeket szakított le, i akik a bútorok tetejére me­nekültek, azokat megfojtot­ta a szennyes, iszapos ára­dat. A város megkímélt, víz­mentes részein a felriadt la­kosok csak a félelmetes zú­gást, recsegést és a rohanó tengert láttáik, hallották. Mit tehettek mást, várták a ne­hezen megvirradó napot. Egy varos katasztrófája volt ez az árvíz. A pusztulást színesen írja az egykorú szemtanú. „Az aradat pusztító1 derékhada cl vonult. Medrébe szorult a víz. De még mindig dőlnek a megtámadott házak, a ke­ményekbe menekült szeren­csétlenekkel. A fuldoklók hörgésc többé már nem hal- lattszik. Ott fekszenek a víz partján, zúzódások, sebek tá- tonganak testeiken. Nem tud­ni. hol volt egy ház, egy ut­ca. Félmeztelen, átázott, di­dergő emberek cipelik isza­pos rongyaikat száraz he­lyekre. összetört bútorok szilánkjait húzgálják, hány­jak ide. s tora... Egy nio- soteknöbcn négy quermok í hullája fekszik. Amott, egy ablakon betekintve, irt hulla mered ránk ... A gazdag az iszapban keresi aranyat, ezüstjét, bársonyát, a sze­gény is ott keresi ócska rongyait...” Mi történt a főutcán? Itt akadály nélkül zúdult végig az ár a városházától kezdve, le a Selyemretig. Az új akác- ültetvényeket derékba törte és meztelen karóvá változ­tatta az áradat. A kockakö­veket felszaggatta, másik he­lyen torlaszokat épített be­lőle. az emeletes házak előtt öt-hat méternyi szélességű árkokat mosott. Az ezreket erő kelmeket. ruhákat, éle: miszereket, árukat az iszap­ban hagyta vissza az áradat. Egy pokoli zsibvásár képe volt mindez ... Az aradat voltakepen a Forgó-hídnál képezte ki az árvíz tömegének legerösebo torlaszát. A többi hidat ma; elsodorta. Ez a torlasz az emeletes házak magasságá­ban nőtt félelmetessé : a szet- tépett kerítések, elsodort ház­tetők roncsai, gerendák, bú­torok. bölcsők, ketrecek, sze­kerek. iparcikkek roncsai, szilárdan összeszőve az em­berek és állatok hullájával. a szinván Állott két Királymalom, a Papmalom, a Vágó-malom, a Fáy- és a Bükk-malom csak alapjai­ban maradt meg. A leomlott és megrongált h;!:ak száma 2185 lett. 263 felismert és 73 felismerhetetlenségig össze­roncsolt halott. A Sajóig gör­getett holtakat pedig nem lehetett összeszámolni. Komaromy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents