Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
1973. aug. 30., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Béremelés, jutalom, jobb munkafeltételek A nők érdekében — Rudabányán . Apróság, mondhatni szóra sem érdemes, ha egy munkahelyen az eddig használatos bakancs helyett méretre hozott cipőt kapnak „védőruhaként” a női dolgozók. Apróság —• mondjuk — mert megszoktuk, hogy ilyen és hasonló, a nők munkahelyi kímélését jelentő intézkedésekkel ma már nap mint nap találkozunk. Talán nincs is olyan gyár vagy üzem, ahol a nőpolitikái határozatok megjelenése óta ne tellek voliia valamit a nők helyzetének javítására. Ez a valami a kívülálló ember számára sokszor lényegtelennek tűnő dolog, a helyi igényeket és lehetőségeket tekintve azonban legtöbbször nagyon is jelentős eredménynek számit. Bakancs helyett cipő. Vagy másként fogalmazva: nehéz, kényelmetlen lábbeliben álszenvedett műszakok helyett, kényelmes, könn.^ű cipőben, nagyobb örömmel végzett, kevésbé fárasztó munka. Mindenekelőtt azért kívánkozik a nagyobb nyilvánosság elé, mert ahol a női munkások műszakjának ilyenfajta könnyítésére is kiterjed a vezetők figyelme, ott más vonatkozásban sem lehet nagyobb baj a megbecsüléssel. Ahol ilyen „apróságra” is gondolnak, ptt bizonyára a fontosabb intézkedések. a nagyobb anyagi áldozattal járó könnyítések sem váratnak sokáig magukra. Rudabányán, az Érc- és Ásványbánya Vállalat üzemében az idei célkitűzések között szerepel, hogy a női dolgozókat rájuk szabott munkaruhával és a bakancs helyett cipővel látják el. Csupán egy, s nem is a legfontosabb intézkedés ez azok közül, amelyek a párthatározat nyomán a nők helyzetének általános javítására születtek. Mégis fontos, hiszen több mint kétszáz munkás üzemi tevékenységét, közérzetét befolyásolja. S talán az sem túlzás: kihat a gyárkapun kívüli, otthoni, második műszakra is. Az ércmű pártbizottsága, gazdasági vezetősége és szak- szervezete évente részletes programot dolgoz ki, milyen intézkedésekkel javíthatják a nők helyzetét. Az igények többnyire ugyanazok, mint bármely más üzemben: javítani kell az óvodai ellátottságot, a munkakörülményeket, a férfiakéval azonos szintre hozni a női munkáVitatkozik a bizalmi Ú gy tartják — gyakran nem is alaptalanul —, hogy a szakszervezeti bizalmi ha mást nem is csinál, a tagdíjat minden esetben beszedi. S ha valaki -— aki efféle kajánkodás után — netán maga is megpróbálkozik a bizalmi tisztséget — nemcsak betölteni! — választói kívánsága szerint ellátni, gyorsan rájön, hogy mint mindig, ezúttal is könnyebb kritizálni. Ne kerteljünk: a bizalmi jogköre egyelőre csak a papíron fest olyan biztatónak és megnyugtatónak, a valóság többnyire egészen más. S rendszerint nemcsak a bizalmiak hibájából. Sokan közülük — különösen, akik viszonylag rövid ideje töltik be .ezt a tisztséget — azt sem tudják pontosan, milyen jogaik, lehetőségeik lennének. Vannak akik szóvá teszik: a műhelybizottságok minden ülésük után bizalmiértekezletet tartanak; ami ionlos fóruma a kétoldalú tájékozódásnak. De — mondják nem titkolt szemrehányással — a bizalmiak, ritka kivételtől eltekintve viszolyognak attól, hogy ugyanilyen rendszerességgel csoport- értekezleteket tartsanak, ahol beszámolnának a műhely, vagy az osztály dolgozóinak a szükebb munkahely ügyesbajos dolgairól. Alighanem az értekezletektől viszolygó bizalminak van . igaza, aki tapasztalatból tudja, hogy az emberi problémák a legritkább esetben oldódnak csak meg hangzatos pontokkal agyonzsúfolt értekezleteken. Baj van azon a munkahelyen, ahol a bizalmi értékmérője csupán az, hogy a „tárgyi időszakban” hány értekezleten j.elent meg. cs hányat tartott. Tartok tőle. hogy az efféle gondolkozásmód neveli ki ; a passzív, a cselekvéstől viszolygó. csak adminisztrálgató es bélyegeket osztó bizalmi-gárdát, amelynek tagjai nem, vagy ritkán szólnak a munkahely dolgaiba, nem húzzák keresztül a vezetők hibás elképzeléseit, nem okvetetlenkednek a mégoly nyilvánvalóan helytelen döntések, intézkedések körül, cg', sz jvai — ahogy mondani szoktak — nem sok vizel zavarnak. Vannak ■más. ellenkező előjelű példák rs, s ezek mintha örvendetesen szaporodnának a legutóbbi választások óta. Sok fiatal került a bizalmi testületbe, akik máris észrevehető új Stilist hozlak az eddigi munkába. Vitatkoznak, ha kell. és adott esetben nem tartják tiszteletben a hosszú évek óla kialakult, megcsontosodofl szokásjogot, miszerint a bizalmi tisztség merő formalitás, amit nem kell túlságosan komolyan venni. A másik jól észrevehető motívum: sok helyen azok vállal- i ták el a bizalmi tisztséget, akik egyébként is — jó értelem- i ben vett — hangadói, szociológiai szóhasználattal élve véle- j ményvezérei (munkahelyüknek. Képzett, tapasztalt, gyakor- j lőtt szakemberek, akiknek tekintélyük van, s akiket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Számolni kell velük, ad- j ni kei! a véleményükre, szakmai és emberi kérdésekben egyaránt. . indez nem jelenti, hogy a korábbiakhoz képest gyökeres fordulat történt, De. cgyré gyakoribb az olyan szakszervezeti bizalmi, aki komolyan veszi megbízatását. aki nemcsak formálisan, hanem a szó valódi értelmében bizalmi embere akar lenni munkatársainak, akik. érdekeik képviseletére, véleményük tolmácsolására öt megválasztották. sok bérét, a lehetőségek szerint mentesíteni őket a több műszakba járás fáradalmai alól. S természetesen mindezeken kívül egész sor apró kérdés, gond is a megoldandók listájára került. . • Egyik-másik „kell”-nól ma már helyesebb múlt időben beszélnünk, hiszen a kérdésekből, feladatokból nagyon sok megvalósult. Alig egy esztendeje, hogy a 60 férőhelyes óvodát 90 gyermek ellátására bővítették. A munkából az üzem úgyszólván valamennyi dolgozója kivette részét: a szocialista brigádok társadalmi munkával, az üzem pénzzel és más eszközökkel segítette az óvodaépítést. De segíti a nőket más módon is. A tanszersegély és más pénzbeni támogatás. a karácsonyi ajándék es jutalom rendszeressé vált. A márciusi bérrendezés alkalmával megkülönböztetett figyelmet fordítottak a nők munkájának elismerésére. Átlagosan 12 százalékos bér- fejlesztést valósítottak meg a fizikai állományú nők körében. Elérték, amit sok más, esetleg kedvezőbb adottságokkal rendelkező üzemben máig sem tudtak megvalósítani: az azonos munkakörben dolgozó férfi- és női munkás azonos keresettel rendelkezik. Nagy segítséget jelenlett ennek elérésében az a vállalati rendelkezés, amely előírja! 1200 tori nlon aluli fizetés nem lehet a gyárban. Talán mondani sem kell, hogy a központi bérendezés, nem utolsósorban pedig a vállalati rendelkezés kedvező visszhangra lelt a női dolgozok között, a fokozott törődés és anyagi megbecsülés a teljesítményekben is megmutatkozott. Az üzem — jellegéből adódóan — kevés nőt tud foglalkoztatni, a munkahelyek zöme ugyanis nagy fizikai megterheléssel jár. Ezért van az. hogy bar sokan kérik felvételüket, az ércmű 1500- as létszámából mindössze 320 a nő. S akik itt dolgodnak. azok sem irigylésre i méltó körülmények között végzik munkájukat. Többnyire a dúsítorészlegben dolgoznak. ez pedig folyamatos ' működésű, így a műszak- j mentesítést egyelőre lehetet- ' len megoldani. Gondot, okoz a dúsító magas páratartalma, egészséget károsító hatása is. annak ellenére, hogy ebben az utóbbi időben va- : lamelyes javulást sikerült el- ' érni. Mint ismert, az ércmű állandóan fejlődik, tevékeny- ■ ségi körét újakkal bővíti, i Talán ezek a fejlesztések, s természetesen különböző szervezési intézkedések ezen a téren is hoznak majd előrelépést. segítik a rudabá- ny.ai lányok, asszonyok elhelyezkedési gondjának meg- I oldását, az ércműben dolgozó nők helyzetének javítását. Bakancs helyett cipő. Aprócska változás? Máshol taj- lán igen — itt nagy eredménynek számit. Ugyanakkor azt is jól érzékelteti: lehel, kell és érdemes a munkahelyek vezetőinek az ilyen „apró” könnyítésekkel is foglalkozniuk. Bizonyára ma gyárban és üzemben is ép' oly örömmel fogadják ma az ehhez hasonló intézkedő seket mind ftt. Rudabánvá Jól kiegészíti ez a valóba nagyobb anyagi áldozaté igénylő és emiatt sokszoi csak később megvalósítható a nők helyzetén könnyítő i intézkedéseket. N, I. i A KUTYAKAPOR IS VIRÁGZIK (Egy fögépész monológja) „Lchóczki Sándor a ncveir" „A kutyakapor cszk dudva .. „A gépeket gondozom” — Lehóczki Sándor a nevem. Fögépész vagyok az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál. Már tizenöt esztendeje ennél a cégnél szolgálok. Tiszadadán lakom, telephelyünk Miskolcon van, a munkatér pedig mindig vándorol. Most például itt vagyunk Balsa közelében, új gátat építünk a Tiszának. Van egy szolgálati motorom, ez visz hét végén haza, hét elején a telephelyre,- onnan meg a munkatérre. Mem valami jó dolog ez a andorélet, meg minden, ami 'zzel jár. de én már nem ordítok az életemen. Megdobtam a jövés-menést, a ikókocsiban való hálás-pi- íenést, a szalonnaragást, a konzervnyitást, vagy esténként a lebbencsfözést. Ez az én életem, ötvenegy esztendős vagyok, négy gyereket neveltem, otthon házat építettem, itt meg a gépeket gondozom. Az az én munkám, hogy a hibás gép ne álljon sokáig. Gyorsan meg kell javítani, hogy visszakerüljön a termelésbe, hogy az embert szolgálja. És tudja, ez a legérdekesebb. A földet már gép mozgatja, nem úgy. mint régen, amikor emberi erő, ásó. meg talicska kellett a munkához. De az életünk valahogy mégis olyan, mint a régi kubikosoké. Mert- hat éppúgy vándorolunk a munka nyomában, mint ők, éppúgy otthontalan alszunk, magunk főzünk és nem mást. mint ők, lebbencslevest, krumplit, magunk mosunk és magunk mosogatunk. — Gondolkoztam már azon. hogy más munkát, más életet választok, jobbat is, meg közelebbit is a családomhoz. De úgy határoztam, hogy már nem változtatok. Ismerem a munkát, a gépeket, az embereket, sajnálnám az itt eltöltött 15 esztendőt. Ez marad nekem, Mert kenyeret kell enni mindenkinek. Ha elmennék valahová. oU új ember lennék, kezdhetném élőről. És én azt soha nem fogom elfelejteni, milyen nehéz újrakezdeni. Nehéz volt 16 éves koromban Csepelen segédmunkásként kezdeni. Nehéz volt később. a háború után. a Ti- szalöki Erőműnél, a Kilián- vontatón újrakezdeni. És később is. amikor megkaptam a hajógépészi bizonyítványt, és a vonalhajózás után egy szívó-kotró hajón lettem váltógépész. És nehéz volt. amikor az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz kerültem gépkezelőnek. És én itt mar ‘ törzsgárdatag vagyok. megkaptam a Kiváló Dolgozó kitüntetést is. És hogy valóban befogadott ez a nagy család, azt akkor éreztem igazán, amikor munkatársaim kezességet vállaltak értem, aiánlóim lettek a pártba. Mindenféleképpen ide tartozom már. Még akkor is, ha kinn, a prérin töltjük el életünk nagy részét, ha mostoha körülmények között dolgozunk is. Még akkor is, ha a mi virágunk a kutvakapor, ami tulajdonképpen csak dudva. De a kutyakapor is virágzik, még akkor is. ha tudja, hogy soha nem kerül vázába. A kutyakapor is virágzik, mert ez a feladata, mert ezért van. — Nem panaszkodásképpen mondom, de ha az ember elmúlt ötvenesztendós, akkor már minden év egyre nehezebb. Fogaimat elvitte a motor, s az adagoló —a szívem — is gyengül. Ne tévessze meg az. hogy nyolcvanhárom kilós vagyok, s hogy ilyen nagyok a kezeim. Nem, nem tudom, mert még soha sem mértem külön a kezemet, milyen súlyúak. No felejtse el. hogy szinte gyerekkoron kezdtem a munkát, s azóta is dolgozom. S ha az ember gyerekkorában, amikor még fejlődik a teste, szervezete, mondom, ha az ember gyerekkorában kezdi a munkát, a keze gyorsabban erősödik, mint’ a test többi része. Ha a cigarettát csavarni kellene, mint régen, én ezekkel a kezekkel, ezekkel az ujjaimmal már nem ereznem a cigarettapapírt. No, de hát nem is ez a fontos. mert az ember keze nem más. mint egy szerszám. A fej irányítja minden mozdulatát. — Szóval, megvagyok, jól vagyok. És higgye el, hogy ennek a vándoréletnek is megvan a maga öröme. Ha egy hosszú munkahét után hazatérek, az mindig ünnep. Ünnep nekem, ünnep a családnak. Nem. ne gondolja, hogy ilyenkor mindig hús kerül az asztalra. Az én kedvencem a habart főzelék, mert mi ilyet itt. kinn a pre- rin, nem tudunk csinálni. Erre vagyok kiéhezve, ha hazamegyek. És ha hazamegyek. mindig viszek valami csekély ajándékot is. Minden heten. És hazaviszek mindig magammal egy szál fehéren virágzó kutyakaporl is. Mert ez az én útitársam. Szöveg: Oravec Janó« Kép: Laezo József