Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

t973. aug, t9.„ vasárnap

A MŰVELŐDÉS ÉS LEHETŐS!

Magyar Édesipar Csokoládégyárának diósgyőri telepe, augusztus 23: Hámori József országgyűlési képviselő.

Pamutfonóipari V., augusztus 28: Gácsi Miklós ország- gyűlési képviselő.

December 4. Drótművek, augusztus 29: dr. Havasi Béla, a városi pb első titkára.

Volán 3. sz. Vállalat, szeptember 4: Bérezi Béla, a városi tanács elnöke.

MÁV Igazgatóság Vörösmarty Műv. Ház, szeptember 5: Deme László, a megyei pb titkára.

Diósgyőri Gépgyár, szeptember 6: Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára.

MÁV Járműjavító, szeptember 6: Dojcsák János, a megyei pb titkára.

Semmelweis Tüdőkórház, szeptember 6: dr. Déváid József országgyűlési képviselő.

LKM kovácsműhely, szeptember 6: Inczédy Miklósné, a megyei párt-vb tagja.

Városi tanács, szeptember 10: Árgyelán Sándor, az MSZMP KB munkatársa.

Szentpéteri kapui kórház, szeptember 13: Moldován Gyula, a városi pb titkára.

KAZINCBARCIKA

VÁROS

ÉRV, VGV, szeptember 7: Ollári István, a BVK pb-tit- kára.

Egressy Béni Művelődési Központ, szeptember 13: Varga Gáborné, a megyei tanács elnökhelyettese, az országgyűlés alelnöke.

BVK Radnóti Miklós Művelődési Központ, szeptember 13: Bírta István, az MSZMP KB munkatársa.

Borsodi Hőerőmű V., szeptember 14: Zimmermann Ferenc, a megyei pb munkatársa.

ÉMÁSZ, szeptember 14: Szénégető József, a városi pb munkatársa.

LENINVÁROS

Tiszai Hőerőmű Vállalat, augusztus 30: Tóth József, az SZMT vezető titkára.

TVK, nitrogén-műtrápvpuin-l 5iaOZ.Vi5Ull.ULC/

gyárrészleg, szeptember 12: Csépányi Sándor, az ÖKÜ vezérigazgatója.

SÁROSPATAK

VÁROS

Bodrogközi ÁG, Páterhomok, augusztus 27: File András, a városi pb titkára.

ÁFÉSZ kultúrterme, szeptember 3: Varga Ferenc, a városi pb munkatársa.

Faipari Vállalat, szeptember 5: Rózsahegyi János, a városi pb munkatársa.

Csepel Kerékpár- és Varrógépgyár, szeptember 5: dr. Juhász György, a megyei pb osztályvezetője.

Kossuth Tsz, központ, szeptember 7: Lábas József, a városi tanács elnökhelyettese.

ÉMÁSZ, tanácsterem, szeptember 8: Orosz József, a városi pb munkatársa.

Ruházati Szövetkezet, Művelődési Ház, szeptember 10: Bújdos János, a városi pb első titkára.

Tanítóképző, gimnázium, szeptember 14: Madarász György, a megyei pb osztályvezetője.

Dorkó, Aranykalász Tsz, szeptember 14: Torna Lajos, a városi pb munkatársa.

SÁTORALJAÚJHELY

VÁROS

Vasipari Szövetkezet, augusztus 27: Szilva Gyula, a városi KISZ-bizottság titkára.

ELZETT, szeptember 5: Vavrek István, a városi tanács elnöke.

Városi pb tanácsterme, szeptember 10: Budai Gyula, a Külügyminisztérium munkatársa.

Egészségügyi pártalapszer- vezet, kórház, kultúrterem, szeptember 12: dr. Bartha István, a városi pb első titkára.

Dohánygyár kultúrterme, szeptember 12: Kövér László, a városi pb titkára.

ENCS JÁRÁS

Szikszó, tanácsháza, augusztus 22: Hegyi Imre ÜNF —___

____________________

Ü

NNEP

Most kétszáz éves

/' - ' /. ■ í,!

kiaiakaiása

Ijonkcy Z. rajza

a villamoson

A fiú ott állt a lány háta mögött. Illő távolságban, hallgatagon. Félszegen-félénken, nehogy megzavarja a lányt.

— Holnap találkozunk? — kérdezte az egyik megállóban. Mert menet közben nem beszéllek.

— Jó — mondta a lány, és mereven előre nézett. Az embernek az volt az érzése, hogy még nem nézlek egymásra, amióta beszélgetnek.

— Hiányoztál ám tegnap — szólt a fiú. A villamos elindult, így a lány csak egy halvány mosollyal bólintott. Szeme fürkészön nézett előre, s a következő megállóig hallgatott.

— Holnap hatkor várlak, a téren. De most mennem kell, szervusz — búcsúzott a fiú, s leszállt.

A lány bólintott — aztán vidáman csengetett, s elindította a villamost.

(mm)

A miskolci Búza tér területe a város 1759. évi Hazael-féle térképén még mezőgazdasági művelés alatt álló földeket mutatott. Ennek a dűlőnek akkor az Üszórajára volt a neve, jeléül annak, hogy néhány emberöltővel előbb még a Sajó kanyargó vizei járták keresztül-kasul ezt a földet. Ezt a füzes- és tölgyerdővel elborított, városon kívüli réti és legelővilágot a diósgyőri királyi uradalom kiírtatta, és a legelő használatát saját uradalmi hasznai közé vette.

ROttenstein prefektus intézkedése nagy harcot indított a nép körében. „A hátaló szegénynép a fát és a vesszőt” innen hordta naponkint, és ettől elzárták. De sértette ez a gazdag görög kalmárok és a mester, emberek érdekeit is. A város tanácsa, Szalay András főbtrésága alatt, perbe is szállt az uradalommal, és 1773. aug. 19-én saját hatáskörében kijelentette, hogy „a szegénynépnek joga van a város kerítésén kívül az árkok mellett húzódó földek birtokára.”

És miután 3 (szokásos szerdai hetipiacok már úgyis elfoglalták végig a főutcát, a Czikó, a Boldog- asszony, az Alsó Papszer, a Tetemvár, a Szeles eleje és a Gordon utcáit — piactérül kijelölte a város árkán túli területet. A hites emberekkel pedig „kiporci- óztatta a. téren és a város közönséges árkán túl, a meggondolatlan emberek által elannyira demoliált helyeket.”

A város tehát 1773-bán égy lépést tétt a továbbterjeszkedés útján. A ki- porciózás után elégették a Város töviskerítésének maradványait végig azon az árokvonalon, amelyet ma az Ady Endre utca és a

piactér nyugati háztelkei mulatnak. A városárkok gödröseb részeit betemették.

A tanács döntő lépése nagy mozgást hozott magával. A vármegye urai látták a földosztozkodásban a nagy lehetőségeket, s akcióba léptek. A vármegye urai, a mágnások, nemesek perbe fogták a várost. Így kerültek aztán a búzapiactéri, keleti részi földek az Aspremont grófi, a báró Eötvös- és a Török grófi családok, valmint az akkor kialakult Szeles Szepessv- sor, a Szeles Boldizsár-sor. a Szeles Eklézsiasor és a Dominális sor dűlőrészei a városi nemesek és az egyház kezére.

Most alakult ki a Zsoí- cai kapu néven ismert út. Ez az út akkor 16 hídon át kötötte össze a piacteret és a varast a Sajón túli részekkel. Az útmenti földekre báró Eötvös Ignác főispán és tárnokmester tette rá a kezét. A dominium nedig felépítette fa mai ren d őrkapi tán y sá g h el yé n) a Regium. Sál is Officium — a királyi sóház — négy épületét.

A földfoglalásban nem késlekedtek a város gazdag ügyvédjei és kereskedői. Pompery János, Molnár Sámuel (Aspremont gróf jószágigazgatója. MS monogramos házkapuja még látható a Bírósággal szemben levő lakóházon) es főleg az a Lengyel Sámuel, aki ügyvédként és befolyásos tanácstagként sok háztelket szedett össze Miskolcon. Egykori lakóháza volt a Béke-étterem nemrég felrobbantott és elbontott épülete.

így kezdődött a búzapiactér élete és innen indult meg eddig kétszáz esztendőt megért útján.

Komáromy József

„Este, ha kialszik a fény”

Az utolsó tél a tanyán

MEZÖNAGYMIHÁLYTÖL

hét kilométerre, a poros, gabonával összeszórt, végtelen hosszúnak látszó földút mellett alig százméterre, egy takaros kis házikó kéményéből magasra száll a füst. Közeledve 'a házhoz, a távolból kirajzolódik a gé- meskút, a köcsögtartófa, a hordó, s a már rozoga kerítés ajtaja, amely tulajdonképpen nem is igazi ajtó már, hiszen alig tartja össze néhány rozsdás szög a diile- dez.ö kerítéssel, amelyen az oda akasztott juhászbot jelzi. itthon van a ház ura. A valaha biztonságot nyújtó retesznek már csak a helye van meg. Némán tátong a megszuvasodott kiskapu fájában. A ház ajtaját nagy fehér vászon függöny pótolta. Ez óv a nagy melegtől és a tornácon, az állatok körül hemzsegő legyektől. A tanyai házikó tulajdonosa Nagy István juhász, a Mező-' nagymihólyi Állami Gazdaság dolgozója. Barátságosan, és kíváncsian fogad, majd az asztaltársaságra tekint.

— Éppen a nászurammal tanácskoztunk — mutat a mellette ülő idősebb, bajszos, kalapos, csizmás férfira. Kissé még szokatlan, a szemnek a vakító napsütés után a hűvös levegőt árasztó konyha sötétje. — ö pedig a vejsm — folytatja Pista bácsi a

bemutatkozást — ő meg a feleségem és a legkisebbik fiam. Laci. A nyári szünidejét tölti itthon., Már csak néhány napja van, aztán megy vissza Selypre, tanulni. Autó-motorszerelőnek készül — mondja atyai büszkeséggel. Beszélgetésünket a tornácon folytatjuk.

— Ez a puszta az én szülőhazám — mutat vastag, a nehéz munkától megkeményedett kezével a messzi távolba. — Szüleim is itt laktak, Salamon-tanyán. Bár mi inkább Liba-tanyának hívjuk, így maradt meg bennünk. Valaha ugyanis annyi volt. itt a liba, hogy akár élő fehér takarója is lehetett volna a pusztának. Ma már kevésbé illik rá ez a név.

— Elég baj van még ezzel a kevéssel is — mondja Margit néni, miközben körülnéz az udvaron, kutatva az apró jószágokat. — Igaz, akkoriban, amikor még kicsik voltak a gyerekek, nehezebb volt. Az uram kora hajnalban járt dolgozni, én meg itthon maradtam a három fiúval. Istvánnal. Józsival, meg Lacival és a lányunkkal, Marikával, aki már a faluban lakik, Nagy- mihálvon.

— Hol van a két legidősebb fiú?

— Dolgozni mentek a gazdaságba.' ök is a juhász

mesterséget, választották. Csak Laci „válik ki a családból” — mondja nevetve Pista bácsi. — Velem együtt kel a másik kettő hajnali háromkor. Hatig fejünk, aztán kihajtjuk a juhokat a pusztára, legelni. Tíztől kettőig pihenhetnénk, de itthon is vár a munka. Délután kettőtől megint fejéssel folytatjuk a napot, este tízig.

Amíg a három férfi a Me- zőnagymihálvi Állami Gazdaságban dolgozik, Margit néni ellátja a jószágokat; a sertést, a sok-sok csirkét, libát, a tehenet, meg a borjút, s utána főzni kezd a családnak .Gyorsan szaladnak az órák.

— A nyáron Lacika sokat segített. Ö járt be a faluba motorral vásárolni, így nekem több időm maradt mosásra. vasalásra, meg főzésre. Szokatlan lesz, ha visszamegy. de hát ezt az egy évet

'e

Lenkey Zollán rajza

már kibírjuk valahogy. Jövőre ugyanis mi is beköltözünk a faluba. Ez lesz az utolsó telünk itt, a pusztán. Van egy kétszobás, nagy házunk Mezőnagymihályon. Most a lányom lakik ott. Elég volt már a tanyai életből. Az uram 1931 óta, én meg 1046 óta — akkor kerültünk össze — lakom itt. Nemesbikken születtem, később szüleim idejöttek a tanyára, gazdálkodónak. Itt ismerkedtem meg Pistával. Olyan, mintha tegnap történt volna. De fájós kezeim, meg lábaim, bizony. igazolják a nehéz esztendőket. Nem tegnap történt, hanem már lassan 30 éve.

— Szép volt az élet itt a tanyán, de már fáradtak va. gyünk — mondja Pista bácsi. — Nyáron átjártunk a szomszédokhoz, a holdv/ilág fényénél borozgattunk, beszélgettünk. Hallgattuk a madarakat, néha meg a puszta csendjét. Mert azt is téliét, óm hallgatni. Ha igazán csend van, az ember úgy érzi, meghasad a füle. De ezt csak a tanyai ember ismeri igazán.

— Hogy mit vinnék innen magammal? — kérdez visz- sza. — Hát a nyugalmat, meg az emlékeimet. Nincs annál szebb, mint együtt ébredni a pusztával. Még sötét van. amikor kibújok az ágyból, sötétben indulok el otthonról, s útközben a puszta hajnali, harmatos homályával együtt tisztul ki a fejem az éjjeli nyomasztó álomból.

S hogyan vélekedik Lacika a tanyáról?

— Nekem csak a romantikája fog hiányozni. Emlékszem, kicsi korunkban sátoros szekér szedett össze bennünket tanyasi gyerekeket, s úgy vitt be, az iskolába. Alig voltunk néhányan a kisecsérj osztály padjaiban. Most meg már lassan mindenki beköltözik a faluba. Én is inkább oda vágyom. Itt, a pusztán ismerkedtem meg a motorral traktorokon, gabonabetakarító gépeken keresztül. Érdeklődésem egyre fokozódott, s ma már el sem tudnám képzelni magam juhászként, mint apám és két bátyám. Jövő ilyenkor már nem a tanyára, hanem a faluba .lövök haza. De azért egyszer- kétszer ide is ellátogatok, hiszen én is a puszta gyermeke vagyok.

MEGRECCSEN a kerítés Pista bácsi erős karja alatt. A köcsögfán is csak egy ütött-kopott. talán mór lyukas kancsó lóg. A búbos kemencében sem süt már Margit, néni több „házi kenyeret”. A ház lakóinak nyugalmát védő kutyák most még vidáman csaholnak, szabadon ugrándozhatnak a nagy pusztaságban. Este. ha kialszik a petróleumlámpa fénye, már számolják a napokat, miközben elszoruló szívvel búcsút vesznek a hosszú időn át védelmet, otthont adó roskatag falaktól, a távoli rónaságtól. amelyhez fiatalságuk, boldogságuk, nehéz óráik, s sok-sok emlékük fűződik, . s mindentől,, ami egy pusztában élő tanyai ház lakóinak az életét jelenti, s a felszálló füst mellett Margit néni és Pista bácsi már az új házra gondol.

Monos Márta