Észak-Magyarország, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 7973. aug. 2., csütörtök Első és utolsó helyen Nagyvárosok, Négylábú tarisznya Helytörténeti gyűjtemény Borsotlnádasdoo könyvek és olvasók I \ár a körülmények, a történelmileg kialakult hagyomá- | nyok meglehetősen eltérőek egymástól, mégis jó szokás, hogy időnként — mintegy felmérve egy-egy területen önnön helyzetünket — saját eredményeinket összevetjük az ország többi nagyvárosainak eredményeivel. Mis- kolchoz — jelentőségéhez és súlyához mérten — általában Debrecen, Pécs, Szeged és Győr hasonló területét mérik, így tett a közelmúltban Győri Erzsébet, a miskolci városi könyvtár igazgatónője is, amikor egy tanácskozáson összehasonlította: az öt nagy városban évente hány új könyv jut egy olvasóra, hányán iratkoztak be a könyvtárakba, s hogyan alakul a kölcsönzött kötetek száma. S ez az összehasonlítás roppant érdekesen alakult — legalábbis számunkra, miskolciak számára. Mert például utolsó helyen állunk, ha azt nézzük, hány új kötet jut egy évben egy miskolci beiratkozott olvasóra. Ha ugyanis a megyei könyvtár új szerzeményeit is beszámítjuk, természetesen a helybeli olvasókkal együtt — akkor mindössze 0.6 kötet. Csak a városi könyvtár beszerzéséből valamivel kedvezőbb az eredmény — egy egész kötet — de még ezzel is a rangsor legvégén tanyázunk. Szegeden 1,05, Pécsett 1,19 kötet, Debrecenben viszont 1,5 kötet jut az olvasóra. S ugyancsak jó a győri adat is. A másik két viszonyítási területen viszont nagyon szépek az eredményeink. Közel 27 ezer olvasóval messze elől járunk a nagyvárosok előtt. A rangsorban Pécs következik, majd. Debrecen, Szeged, Győr. S ugyancsak az első helyen vagyunk a kölcsönzött kötetek számát illetően is: 853 ezer kötetet kölcsönöztek ki az elmúlt esztendőben. Utánunk Pécs következik, majd Szeged és Debrecen. S a sort itt is Győr zárja. Érdekes, elgondolkoztató ez a statisztika. Nemcsak azért, mert valóban nagyon kevés az az új könyv, ami egy olvasóra jut ebben a városban, hanem azért is, mert az olvasókat és a kölcsönzött kötetek számát illetően magunk mögé utasítottunk olyan „humán beállításúnak” ismert városokat, mint Debrecen, Szeged vagy akár Pécs. Az iparváros olvas — s ez még akkor is igaz, ha feltétlenül tovább kell szorgalmaznunk a fizikai dolgozók, a kétkezi munkások több olvasását, könyvtárba járását, mert úgy érezzük, hogy soraikból még mindig sokan hiányoznak a könyvtárakból. S minden bizonnyal még kedvezőbb, jobb eredményeket tudnánk felmutatni akkor, ha a városi hálózat egyenletesebben fogná át ezt a fejlődő, gyorsan épülő várost, ha a könyvtáraink némelyike nem olyan korszerűtlen körülmények között működne, mint pillanatnyilag. S minden bizonnyal még jobb lenne az eredmény, ha az új kötetek aránya kedvezőbben alakulna. Mert az régi igazság, hogy új kötetek nélkül előbb-utóbb „összezsugorodik” a könyvtár. Bár az igazságnak tartozunk azzal, hogy elmondjuk: az elmúlt három esztendőben évről évre növekedett a városi könyvtárhálózat könyvbeszerzési kerete. Amíg ugyanis 1971-ben mindössze 311 ezer forint volt a költségvetés, addig 1972-ben már 372 ezer forintot, idén pedig 550 ezret fordíthatnak beszerzésre. S ezekben az összegekben nincs benne a folyóiratokra, különböző hazai és külföldi lapokra fordított összeg. De hát — amint azt az összehasonlítás is mutatta — még ez az egyébként igen tekintélyes összeg is csak az utolsó helyhez elegendő. Épp az örvendetesen nagy számú olvasók miatt. No és azért is, mert az elmúlt években _ egy kicsit drágábbak is lettek a könyvek. Amíg 1971-ben átlag 30 forintért, addig 1972-ben már átlag 38 forintért vásárolhatott könyvet a könyvtár. S az idei adatok még nem ismeretesek. N em holmi lokálpatrióta presztízs mondatja velünk, hogy a városnak — lehetőségeihez mérten — továbbra is jó lenne emelnie a könyvbeszerzésre szánt ösz- szeget. Az a nagyon is reális kényszer diktálja ezt ugyanis, hogy az olvasókat — a már megszerzett olvasókat — meg kell tartani, s ehhez nemcsak régi, hanem új könyvek is kellenek. Új könyvek — mert napjainkban a mai irodalomnak, a természettudományos ismeretterjesztésnek és a szakmaibb, tudományosabb irodalomnak egyre növekszik a tábora _ életszükségletek a könyvtárban. S számunkra pedig a művelődő, tanuló, érdeklődő ember az életszükséglet. Csutorás Annamária téneti emlékekben gazdag. A gyűjteményben az 1700-as evektől megtaláljuk a hely- történeti tárgyakat, amelyek ma már muzeális értéket jelentenek. Pincében és padláson bukkantak rá a tipikus borsodnádasdi tárgyakra a múzeumbaráti kör tagjai és a fiatalok, akik szintén tudatosan gyűjtenek a községben. — Múzeumunk értékes darabjai a borsodnádasdi népi bútorok. Két évszázados a festett menyasszonyi láda. A késő-feudalizmus korát idézik a pásztorélet emlékei, a faragott pásztorbotok, pásztorbalták. A falu legidősebb pásztora is értékes emléket, egy faragott pásztorbotot ajándékozott a gyűjteménybe. A négylábú tarisznyában háromnapi élelmet vittek a borsodnádasdi emberek a szentkúti búcsúra — mutatott a hímzett vásznakra Nemesik Pál. Az aratókorsók és a háztartási eszközök szintén eredeti népi emlékek. A bon- dor, a borsodnádasdi kender- szövés egyik kelléke, szintén büszkesége a helytörténeti gyűjteménynek. A gyártörténeti anyag is értékes dokumentumokat mutat be a kis múzeum látogatóinak. Az 1864-es évben indult meg a platinagyártás, s ezzel a környéken is népszerűvé vált a molnárkalács- sütés. A borsodnádasdi iskolások csaknem ötven féle sütővas motívumot gyűjtöttek össze a faluban. J — Idővel bővíteni szeretnénk a helytörténeti gyűjteményt — mondta búcsúzóul Nemesik Pál. — A néprajzi emlékeket egy kis parasztházban helyezzük el. s a gyártörténeti emlékek külön helyiséget kapnak. Bizonyára a látogatók is örülnek majd ennek, hiszen időrendi sorrendben, rendszerezetten tudjuk bemutatni nekik közséökölbc szorított kéz. A fa- günk helytörténeti emlékeit, rágott pásztorbot, 1916-ból (mikes) való. Kép: Laczó József A füleskosár és a rátó: tipikus borsodnádasdi helytörténeti emlék. A századforduló táján ebben vitték az asszonyok az ebédet a gyárba. Két évvel ezelőtt, 1971. tavaszán hozták létre a borsodnádasdi emberek azt a helytörténeti gyűjteményt, amely ma már — joggal mondhatjuk —, a község büszkesége. Borsodnádasd helytörténeti szakkörének vezetésével összefogott a község apraja-nagyja, s több mint háromszáz, helyi emlékeket őrző tárgyát gyűjtöttek össze. A gyűjtemény vezetője, Nemesik Pál tanár mint a honismereti gyűjtőmunka jó ismerője kalauzolt végig a kis múzeumban. Borsodnádasd „kétlaki” falu. Mind népi. mind gyártörFelveszünk a Hejőcsabai Cementgyár szereléséhez lakatos, hegesztő, ács, szakmunkásokat és segédmunkásokat KIEMELT BÉREZÉSSEL! Minden héten szabad szombat, vidékieknek szállást biztosítunk, útiköltséget, különélés! díjat fizetünk. Jelentkezés: lép- és Felvonószerelő Vállalat ^rendeltségén, Miskolc Szabó Lajos u. 66. csütörtökön és pénteken Pályázati felhívás A B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. ipari osztálya (Miskolc, Tanácsház ter 1.) PÁLYÁZATOT HIRDET MÉRNÖKI ALLAS BETÖLTÉSÉRE Pályázhatnak okleveles gépészmérnökök. Gépipari gazdasági-mérnöki oklevéllel rendelkezők előnyben részesülnek, Fizetés a tanácsi alkalmazottak bérezéséről szóló 116 1960. (XII.) MüM. utasítás szerint. A pályázathoz részletes önéletrajz csatolandó! a 3i. sz. Állami építőipari vállalat 18. sz. .Főépítésvezetőség berentei vasbeton előregyártó telepe 10 TONNA ELEMENKÉNT1 SÚLYHATÁRIG ELÖREGYÁRTÁST VÁLLAL. GYORS SZÁLLÍTÁSI HATÁRIDŐVEL Cím: 31- sz. Állami Építőipari Vállalat 18. sz. Főépítésvczelősé'fe Be- rcntc. Filmjegyzet \ Akinek van egy unokatestvére Bronxban A meghökkentő foglalkozású dublini férfiú (Gene Wilder) szüleivel. Meglehetősen furcsa foglalkozást űz az a harminc esztendős férfiú, akinek a távoli Bronxbar^ a New Yorkhoz tartozó iparvárosban él egy unokafivére. Ez a férfi, aki amolyan utca bolondja is, és a Quackser csúfnévre hallgat, nem akar gyárban dolgozni, hanem a lótrágyát gyűjtögeti kis kocsijával a dublini utcákon, majd eladja azt kiskert-tulajdonosoknak, vagy akár az ablakban álló cserepek földjét is felfrissíti vele. Szokatlan mesterség. annyi szent. És nem is valami túl jövedelmező, jövője meg végképpen nincsen, mert a városi tanács kitiltja a lovakat az egész ír fővárosból. Ennek a Quacksernek nyugalmasan lusta. egyhangú életét nem zavarják a szülői zsörtölődések, munkára unszoló mindennapos intelmek, annál Inkább megzavarja egy ráérő, csinos, ame- rilcai diáklány, aki Dublin- ban tanul és szerelmével tiszteli meg, s még ennél is jobban zavarja a lovak kitiltása a városból, ami alapjaiban rendíti meg elfoglaltságát. Végül is minden rendbe jön, mert a sokat emlegetett amerikai rokon elhalálozik ugyan de tisztes örökséget hagy Quackserre, amiből ő városnéző autóbuszt vásárol, s hűtlen szerelmétől tanult városi ismereteit így kamatoztatja. Az angol produkcióban készült filmvígjáték Waris Hussein rendező munkája, Quackser szerepét Gene Wilder, a Zazel névre hallgató szeszélyes diáklányt pedig Margot Kidder játssza. A film sok derűs epizóddal büszkélkedhet, de cselekményének sodra egyenetlen, meg-megtörik, hosszan elnyúló részletek lassítják le, s sem a rendező, sem a főszereplők nem tudják hiteles_ sé tenni a csinos és fiatal, nem utolsósorban jómódú diáklánynak a szokatlan foglalkozású, idősödő, csaknem ötvenesnek kinéző, tanulatlan, külsejét tekintve is taszító lótrágya-gyűjtögető iránti vonzalmát, a szerelmes éjszaka utáni búcsú nélküli távozás meg már egyenesen a giccshatáron mozog. A film társadalmi mondanivalója nem tapintható ki, illetve. ami kikövetkeztethető — meg lehet élni tisztes munka nélkül is, mert majd csak lesz valami, maid csak adódik valami segítség — számunkra elfogadhatatlan. Könnyed szórakozásnak szárit, tipikusan nyári film, amit nem szabad komolyan venni. Ne csalj, kedves! Nem túlzottan igényes mű az NUK-Ool vasáron Ne csatj, kedves! sem. A filmvígjaték és a musical elemeit vegyítő munka egy német kisváros életének egy epizódját kínálja szórakoztató formában, sok zenével, tánccal, érdekes sportlátvánnyal. A városka futballrajongó polgár- mestere az egész helyi közélet tengelyébe a labdarúgást állítja, s ebből sok kalandos érdekesség adódik, különösen, hogy a város vezetője, hatalmával visszaélve, egy csapat lánytól elkobozza az autóbuszt a futballcsapat részére. A bonyodalmak persze sok ének, zene és tánc, meg persze szerelem közepette megoldódnak, női labdarúgást is láthatunk, megtudjuk. hogy mindent meg lehet oldani, kultúrát és sportot össze lehet egyeztetni, s a vígjátékok örök szabályai szerint a meglehetősen naiv mesécske a szokásos mederben csörgedezhet a befejezésig. Habkönnyű nyári szórakozás. Ion kapitány nyila A hét harmadik filmjét a románok készítették, s elsősorban a fiatalabb nézők fogadják majd örömmel. A XV. században játszódó kalandos történetben a törökök elleni harc párosul Ion kapitánynak a szerelméért, az áruló bojárral eljegyzett. Ili- náért való küzdelemmel, a hasonló filmek íratlan törvénye szerint a hős győzelmével, az ellenség megfuta- modásával és a szerelmesek boldogulásával. (beneilekj
