Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-10 / 159. szám
1973. július 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Csak tárgyilagosan! Az emberségről Li&m'íé — azt jelenti szss&adság cr PARIZSTO A KÖZVÉLEMÉNY szigorú ítélőbíró. Azonnal reagál mindenre, véleményt alkot, mérlegel s ennek hangot is ad. Esetenként felnagyít, helytelen mércéhez nyúl, tév- utakra téved és a tárgyilagosságtól is messzire távolodik. Pedig ez utóbbi nélkül helyes álláspontra jutni nagyon nehéz. Az elfogultság, a szubjektív — és csak ez az alapos — rossz tanácsadó még akkor is, ha az indító ok a jó szándék. Az élet változó folyamat, olyan amilyenné alakítjuk. Ennek a sokszínű, anyagi, emberi, magatartásbeli jellemzői között van egy kategória, amelynek lényege, tartalma belefér ebbe az egyetlen szóba: emberség... Gyakran leírjuk, kimondjuk s gyakran konkrét esetekben is megfogalmazzuk: emberséges ember... Ebben elismerés, tisztelet és egyetértés van. Ugyanakkor arra is — sajnos — eléggé sok a példa, amikor így módosul a vélekedés: embertelen ember ... S máris egymás mellé sorakoznak a történetek, esetek, ügyek, amelyek tanúsítják: adott helyzetben másként nem is lehet, nem is lehetne — a legjobb akarattal sem — vélekedni. Mert amikor arról olvastunk az újságban, vagy halljuk a hírekben a rádióban, esetleg szóba kerül cgymúsközti beszélgetéskor, hogy egy anya élettársa úgy megverte a csaknem csecsemőkorban leEzcr Ionná planlprofáin Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár egyik nagydíjas termékéből — a magyar találmányi! plantprotámból csütörtökön reggelre legyártották és kiszállították az ezredik tonnát a Borsodi Vegyikombinát dolgozói. Az új terméknek elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében van nagy jelentősége. A plantprotám alkalmazásával ugyanis növelhető a különböző takarmányok, köztük a lucerna, a silókukorica és más fűféleségek fehérjetartalma. vő gyermeket, hogy ez a brutalitás a kicsi életét követelte, akkor ökölbe szorul a kéz és elhangzik a mondat: a legsúlyosabb büntetés is kevés lenne e tettért. Csak a döbbenet hangján lehet szólni arról is, amikor az alig világrajött csecsemő szülők nélkül marad, mert az anya otthagyja az újszülöttet a kórházban s feléje se néz többé. A vasgyári kórházban is gondoskodnak egy olyan kislányról, akinek az anyukája „angolosan” távozott, embertelenül magára hagyva gyermekét., akivel ugyan szeretettel törődnek, de mégis csak: árva, elhagyott... Nem lehet eléggé elítélően beszélni azokról sem. akik elfeledkezve a szülők iránti tiszteletről és szeretetről — embertelenek. Mint az az edelényi házaspár is, akik rosszul bánlak az öreg szülővel, merthogy — mint a tények tanúsítják — már terhűkre volt. Vagy azokról is essék szó, akik szívesebben látják édesanyjukat, édesapjukat szociális otthonban, mert akadályt jelent számukra a róluk való gondoskodás. Az ilyen emberek számára ugyanis fontosabb az autó, a víkendliáz, egy külföldi út, a fényűzés, a nagyzolás, az úrhatnámság, az anyagi javak egyenes, vagy görbe úton való- hajszolása, mint az anya, vagy az apa. akik annak idején az utolsó falatot is megvonták maguktól, hogy gyermeküket becsülettel felneveljék. Hány bírósági ügy, mennyi per tanúsítja: a legkisebb anyagi támogatástól is húzódoznak a „hálás” gyér- . mekek. A bírósági aktákban keserves, nehéz sorsú szülőkről olvashatunk, olyanokról, ] mint az a hetvenéves asz- j szony, aki, mint keresetében írja: ...... súlyos szív és tüdőa szmában szenvedek, öt éve vagyok özvegy, öt gyermeket hoztam a világra, négy közülük ma is jó körülmények között él Miskolcon. Nincs biztosítva a megélhetésem. A négy gyermekem közül csak egytől kapok rendszeres anyagi támogatást...” Ehhez, az ilyen történetekhez nem kell különösebb kommentár. Mint ahogy ahhoz sem kell, amikor az emberség más vonatkozásban hi- j áhyzik nemcsak egyének és személyek, de a közvetlenül j intézkedésre jogosult üzemek, intézmények magatartásából. PÉLDÁK, PÉLDÁK és újra azok. Egyenként és együttesen tanulságosak és elgondolkodtatóak. S mind a közvélemény elé kívánkozik, hiszen életünknek ezeket a vadhajtásait elsősorban társadalmi összefogással, a közvélemény, a társadalom segítségével nap mint nap nyesegetni, megelőzni, megszüntetni elsőrendű kötelesség. Feladat és kötelesség, hogy minél kevesebb legyen közöttünk, társadalmunkban az embertelen ember ... T. F. Gondoskodás az öregekről A mezőkövesdi járásban évek óta meskülönbözteteM figyelmet fordítanak az idős emberekkel való törődésre. A róluk való fokozottabb gondoskodás természetesen a szocialista társadalom lényegéből fakad, másrészt ösz- szefügg azzal a körülménnyel, hogy az átlagos életkor ugrásszerűen emelkedett, s ma már 65—70 körül van ebben a járásban is. A beteges és magányos öregek joggal elvárják, hogy törődjenek velük. Ezért hozták létre Szentistvánon, Mezőkeresztesen, Tibolddarócon és Négyes községben az öregek napközi otthonát. A négy Intézményben több mint száz idős embert gondoznak. Meleg otthont és napi háromszori étkezést biztosítanak szántukra. Ugyanakkor megteremtették a kulturált szórakozás feltételeit is: könyvek, újságok, rádió és televízió áll rendelkezésükre. Palackozzák a Traubisodáí A sályi Büklcalja Termelő- szövetkezetben naponta 60 ezer üveg Traubisodát. palackoznak. Az elmúlt hónapokban mégsem jutott elegendő ebből a gyorsan népszerűvé vált üdítő italból a borsodi üzletekbe: a készlét zömét Budapestre „kellett.” szállítani. Szerencsére, még a nagy meleg beállta előtt sikerült elérni, hogy a sályi palackozásé ital fele mindennap a megyében maradjon. Az intézkedésnek a sályi termelőszövetkezetben örülnek legjobban: a közkedvelt üdítő hiányát nehezen tudták volna megmagyarázni a (Laczó felvétele) borsodiaknak. ÉSZAKRA (II.) A poigérmeeter vallomása Párizsból nem lehet továbbutazni anélkül — mégha oly sürgős is az út —, hogy meg ne csodálnánk az Eiffel-tornyot, ezt a jelképpé lett, 7 millió kilós vas- zsiráfot, amint valósággal ránehezedik a Marsmezőre. Megcsodáljuk, ki tudja, hányadszor, hogy azután magunk mögött hagyva, a fényekben és árnyakban oly egyedülálló, benzinszaga városi, olajtól csillogó macskaköves útjait, sokmedrű autófolyamait, éjjeli mulatóit — elinduljunk Észak felé a sztrádán. Két irányba hömpölyög az autóáradat, amelyet csak a pénztár- kabinok sorompói törnek meg néhány másodpercre, hogy aztán folytatódjék a vad rohanás. Vagy 200 kilóméterre lehetünk a Champs-Élysées fényárban úszó vidékétől, amikor letérünk a sztrádáról. Ez már másfajta táj — más emberekkel. Az élet is .„lrétköz- napiasabb". A fénylő neonreklámok helyett elárvult bányák, most nyíló üzemek kérges tenyerű, szigorú nézésű munkásokkal. Lille és környéke évtizedek óta a francia munkásság, az FKP egyik fellegvára, a Liberté ! című újság pedig —, melynek meghívására érkeztem | oda — a kommunista párt lapja. — Ezen a vidéken nem ritka a magyar beszéd, hiszen itt, Guesnain környékén is lakik néhány magyar csatad — mondja mosolyogva Monsieur Dervcaux Alexandre, ez az alig több mint 5 ezer lelket számláló város polgár- mestere, szinte minden bevezető nélkül. Látásból már ismertem, hiszen számos választási plakátról mosolyog a nézőre, Age Georges parlamenti képviselő társaságában. Mind- kelten az FKP jelöltjei — és mindketten győztek a legutóbbi választásokon is. Így azután a Douai járásnak kommunista képviselője van a francia parlamentben, és Guesr.ainban is kommunista polgármester ül a városháza irodájában. Itt beszélgetünk arról a nem könnyű munkáról, amelyet a kisebbségben levő kommunista vezetőknek kell elvégezniük a hatalmon levő gaulleisták nem mindig „sportszerű” támadásai közepette. A település lakói, persze, nem csak a választások alkalmával teszik le voksu- kat jelöltjük mellett, hanem a mindennapi munkában is sokat segítenek. Mert itt kevés az „állami” támogatás. Itt csak az van, amit kiharcolnak. b Bányászok az autóiparban Minden hivatalos formaság nélkül beszélgetünk a városházán a polgármester egyszerű, de nagyon ízlésesen berendezett irodájában. — Ezen a vidéken korábban a bányászat dominált. 1945-ben, amikor államosították a bányákat, valamit javult a helyzet, de aztán ismét sok volt a gond. Fokozatosan becsukták a bányákat, hiszen a szén nem hozott elég hasznot, és egyre jobban tért hódított a villany, a gáz és a petróleum, mert olcsóbb volt még akkor is, ha külföldről érkezett — így a polgármester. — A bányász nem szívesen vállal más munkát, még ha nehéz is a föld alatt — vetem közbe. — Itt sem ment máról holnapra, hiszen a bányász már 50 éves korában nyugdíjba mehet, ingyen lakásban lakott. nem kellett fizetnie a szénért, ingyenes volt a társadalom-biztosítása. ha szili- kózisos lett. 15 évi munka után is nvugdíjba mehetett. Nos. mindez megszűnt az autóiparban. És a kereset is csökkent. Ezért nem volt »■ BERVEAUX ALEXANDRE Guesnain polgármestere vonzó a más iparág a bányászoknak. Amikor másnap kissé körülnéztem Guesnainban, láttam azokat a lakásokat, amelyekben nyugdíjas bányászok élnek. Nem valami vonzóak. Egy részük a valériatelepi kolóniákra emlékeztet. Nem ritkák a fabarakkok sem — ütött külsővel, szegényes berendezéssel. Elég sok lengyel bányász lakik itt. A két világháború kozott vándoroltak ki, s ma már családi és egyéb kapcsolatok kötik őket Franciaországhoz. Egyre több ipari üzem épült a vidéken, nem ritkán külföldi érdekeltséggel. Azok a lakótelepek, amelyek a kohászoknak és textilmunkások nak készültek, már külsőségeikben is mások. De lényegesen magasabb a bérük. ■ Fejlesztés — önerőből — Az imént említette, hogy kevés az állami segítség — mondom Mosieur Derveaux- nak. • — Szinte semmi. Mindent magunknak kell előteremteni. Ezzel szemben o*t. ahol kormánypártiak állnak a város élén, mindig van pénz arra, amire kémek. Nekünk igen meg kell gondolni, mire költjük pénzünket. Nekünk csak akkor van plusz, ha emeljük az adókat. Viszont ez olyan lépés, amelyre csak a legvégső esetben szánjuk rá magunkat. Az adóemelés és általában min- lenfajta pénzelvonás idegen a mi politikánktól, mert ez általában az életszínvonal rovására megy. A kommunista párt pedig a munkások életszínvonalának emeléséért is küzd többek között. Most például az is a programunkban szerepel, hogy ne legyenek 1000—1100 frank alatti munkásfizetések. Ez egyáltalán nem sok pénz, hiszen az árak megdöbbentően emelkednek. Különösen a lakások bére, a gyermekruha és az élelmiszer-árak növekedése szembetűnő. — Az üzleti vállalkozások terhét is a kispénzűek érzik — folytatja a polgármester. — Elmondok egy példát, A szomszéd városban, Douai kapitalisták építettek egy szép autóbusz-pályaudvar , sűrítettek a járatok. Amikor már sokkal többen utaztak autóbuszon, mint korábban, felemeltek a jegyek árét. Ez csak egy eset azok közül, amelyek bizonyítják: a tőkés semmit sem csinál ingyen. Ha valamit ad. azt előbb vagy utóbb nagyon meg kell fizetni. Most mindenütt gépkocsi-parkolókat építenek — automatákkal ellátva. 1 órára 1 frank a parkolási díj. Láthatják, mennyi kocsi van és milyen szűkös a parkolási lehetőség, így aztán hamar megtérül a beruházás, ■ A választók bizalma — A Lilie-l kerületben 1945 óta minden választáson a kommunisták győztek — mondom a polgármesternek. — Ezen a vidéken az ellenállás is erős volt. A baloldalnak mély gyökerei vannak. És szép eredményei. Becsüljük és megőrizzük a választók bizalmát. Csak azt ígérjük meg, amit teljesíteni tudunk. Mi is számon tartjuk, mit mondunk és mit teljesítünk, meg a választók is. És az ellenzék is. Ha valamivel adósak maradnánk, jó lehetőséget biztosítanánk az ellenpropagandához — mondja mosolyogva, azután így folytatja: — Itt mindenért mi felelünk, mindenről tudnunk kell. Itt volt a pünkösdi labdarúgó torna. Ezt is mi szerveztük. Ez nem csak sport volt, hanem politikai demonstráció is. Nem véletlenül hívtunk szovjet, lengyel és magyar csapatot. S az sem véletlen, hogy ugyanebben az időpontban a gaulleisták innen 20 kilométerre egy ellentornát rendeztek óriási pénzzel, spanyol, brazil és holland csapatok részvételével. A mi tornánkat a Liberté patronálta — élén Ives Boucher főszerkesztőhelyettessel. az övéket az egész burzsoá sajtó. Fiát így kapcsolódik nálunk a sport a politikához, és most már, gondolom, az is érthető, hogy Guesnainban miért lett a kommunista polgármester a sportkör elnöke. „Ami itt történik, arról nekem számot kell adni” — csengtek fülembe sokáig Monsieur Derveaux szavai. Egy hét nem nagy idő, de ahhoz elég volt. hogy lássam, nincs könnyű dolga egy polgármesternek Franciaországban — ha kommunista. Miközben elnéztem, mi mindent kell intéznie akár egyetlen napon is, arra gondoltam, ez már nem csak a munkakör szeretete. hanem politikai állásfoglalás is Sosem láttam rajta, hogy elfáradt volna ... Paulovlts Ágoston Következik: (Horváth bácsi tenyere)
