Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

1973. július 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ha füstöl a kémény... A diósgyőri kohászat nagy tanácstermében e pillanat­ban a már külön becipelt székek is foglaltak. Takarí­tónők és darusok, hengeré­szek és olvasztárok, ková­csok és karbantartók, mun­kások, s a gyár vezetői, több mini százan, szokatlan igaz­gatói tanácsülésre jöttek ösz- sze. Egy nyugdíjas korú, közép­magas férfi tétován áll az ajtóban. A gyár egyik igaz­gatója szinte felpattan az el­nökségi asztal mellől, s ő hoz széket a késve érkező­nek. Ez most éppen olyan természetes, mint, ahogy a vezérigazgató sorra kezet fog az emberekkel, órát, vagy pénzjutalmat nyújt át. — Gratulálok! — mondja dr. Énekes Sándor Hegedűs András darusnak, aki a ne­gyedik x-et dolgozza agyár­ban. — Köszönöm! Ez dr. Mosonyi Elemérnek szól, aki a gyárban eltöltött ötödik x-el jubilál, s mint főépítés-vezetőnek jelentős része volt. a középhengermű, az elektoracélmű sikeres épí­tésében. —■ Köszönöm! Okváth Anna 31, Tricz Ferencné 22 éven át dolgo­zott a gépi karbantartásnál. Most már a megérdemelt pihenés jön. — Gratulálok! Urbancsik Ferencné moso­gató. Erdélyi Erzsébet és Simkó Ilona takarítónő, Vá- radi Ferencné darus a gyári munkálkodásban a negyed- százados határkőhöz ért. — Köszönöm! Jó erőt, egészséget! Negyvenhárom nyugdíjba menőnek szól ez. Olyanok­nak. okik a nagyapák, apák mesterségét folytatták, s ne­velték az új nemzedéket. Rácz István olvasztárnak az apja, testvére is itt dolgo­zott. Apjának része volt a II. világháborúban a nagy­olvasztó megmentésében, az újjáépítésben. Králik Ferenc itt tanulta mesterségét, s a nagykovácsműhelyben elő- munkásként* fejezte be élet­pályáját. Garami Elemér jó négy évtizede, szinte gyer­mekként került a gyárba, s a durvahengerműben szor­galma nyomán lett, s dolgo­zott műszaki üzemvezető­ként. Rácz Sándor közép- hengersori művezető keze alatt több olyan ember is dolgozott, aki ma, vezető­ként az elnökségben ült. — Köszönöm ... Az LKM-ben sokszor kö­szöntöttek már nyugdíjba menőt. Nem most adnak elő­ször jutalmat a 40., a 25. évi munkásság után. Mi az ami szokatlanul jólesöen érint ? E nappal, 1973. július 9-el (kezdődően a sok évi mun­kásság. a jubiláló dolgozó köszönése, köszöntése az igazgatói tanácsülés napi­rendje, s tiszte lett. — A gyár vezetői, vezető szervei — mondotta Koszti Lajos, a nagyüzemi párt- bizottság titkára — nagy elismeréssel köszönik meg a több évtizedes munkát. A karóra, a jutalom csak jel­kép. Jelképezi az elismerést, amit megérdemelnek. 25 év alatt a gyár sokat fejlődött, naggyá lett. Ebben benne van a nyugdíjasok, a jubilá­lok munkája is. Abban is, hogy e teremben őrizhetjük a IX. pártkongresszus zász­laját, s hogy sok egyéb mel­lett tizennégyszer kapta meg gyárunk az MT—SZOT zász­laját is... Sok ember a termelőmun­ka mellett párt- és társadal­mi munkával segítette és se­gíti a gyár fejlődését. Úgy, ahogy Szomorú Kálmán tet­te, aki 46 évet húzott le a gyárban, s húsz éven át párttitkár is volt a karban­tartó részlegben. — Gratulálok... köszö­nöm ... köszönjük. A „köszönöm” önmagában egy szó csupán. De rangja, súlya van. ha mély társadal­mi tartalommal töltjük meg, ha a teljesítmény, az embe­ri cselekedetek fokmérője lesz. Ügy, ahogy ez tegnap az LKM-ben volt. Csorba Barnabás Fejlődő állattenyésztés Sedreabalnee IIAROMSZAZHÜSZ szar­vasmarhája volt a bodrog- halmi Szabad Föld Termelő­szövetkezetnek 1965-ben, egy évvel később 390. Ez az év, az 1966-os volt az, amikor a termelőszövetkezet a szarvasmarha-tenyésztés mellett döntött. Évenként építettek egy-egy istállót, amelyet saját tenyésztésű ál­latokkal népesítettek be. 1972 elején már korszerű szarvasmarha-telepnek örül­hettek. A szarvasmarha-állomány jelentős: 300 tehenet, 260 nö­vendéküszőt, 160 hízóbikát, 200 borjút; tartanak. Az ál­latok száma természetesen hétről hétre változik a sza­porulattal és az értékesítés­sel. A szarvasmarha-tenyész­tést támogató kormányprog­ram hatására a saját állo­mány mellett a termelőszö­vetkezet jelentős számban vásárolja a háztáji szaporu­latot is: 1972-ben és az idén együttesen 50 tenyészüszöt és 100 borjút. A szarvasmarha-telep ma már „várost” alkot modern vonalú épületeivel a község határában. Van három 108 férőhelyes tehénistálló, ugyancsak három 50 férőhe- Ives növendékistálló, egy 144 és egy 50 férőhelyes borjú­nevelő, egy ellető istálló. Mindezekhez egy 64 vagonos magtár, két 25 vagonos ku­koricaszárító, két hidegleve- gös szénaszárító, valamint la- karmányelőkészítő. fedeztető csatlakozik. A 3000 literes t.ejház is a legkorszerűbb igények szerint épült. Az át­lagos tejhozam az elmúlt évben 1700 liter volt tehe­nenként, az idén — megfe­lelőbb takarmányozással — mon—2000 literesre szeretnék növelni a tejhozamot. Má­jusban 47 ezer. júniusban már 50 ezer liter tejet érté­kesített a gazdaság. MINT EMLÍTETTÜK, je­lenleg 180 hízóbikát is tar­tanak a bodroghalmi terme­lőszövetkezetben. Ebből 110 szabad tarlású. Elhelyezési nehézségekkel küszködtek, amikor az állattenyésztő egy nagyszerű javaslattal élltelő: építsenek istállót fából, nád­ból, szalmából. Az ötlet be­vált, a „nyári lak” három hét alatt elkészült. Pénzt csupán az összeszereléshez szükséges vasért, drótért kel­lett kiadni, az építési költ­ség 30 ezer forint. A biká­kat 550 kilogramm felett ér­tékesítik augusztusban, illet­ve szeptemberben. A várható árbevétel csaknem két és fél millió forint. A megyei tanács a szarvas­marha-tenyésztési program sikeres végrehajtása érdeké­ben támogatja a kedvezőt­len adottságú termelőszövet­kezeteket. A Szabad Föld Tsz 560 ezer forintot kapott az összegből. így lehetővé válik egy 195 férőhelyes hí­zómarha-istálló felépítése. Átadása még az idén várha­tó. A szarvasmarha-tenyésztés mellett sertéshizlalással és juhászattal is foglalkozik a termelőszövetkezet. Évente 1500 hízott sertést adnak el, juhállományuk 400 darab. Az állattenyésztés — főleg a szarvasmarha-tenyésztés — fejlesztésével egyidejűleg át kellett alakítani a növény- termesztést. A takarmánynö­vények között a pillangósok kerülnek előtérbe. A szántó­földi vetésterület 18 százalé­kán pillangósnövényt ter­mesztenek, zömmel lucernát. A következő években tovább növelik a pillangósok ará­nyát. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET 400 dolgozó tagja közül 73 fő az állattenyésztésben dolgozik. Az elmúlt évben 3 felsőfokú képzettségű állat- tenyésztő került a gazdaság­ba, s ugyancsak tavaly 22 betanított munkást képeztek ki. Viszont több szakmun­kásra volna szükség a kor­szerű, kellemes munkakörül­ményeket, jó kereseti lehe­tőséget biztosító telepen. A következő években az eddi­gieknél jobban szorgalmaz­zák a szakmunkásképzést, hiszen az állatállomány, az értékes telep megteremtése után a tenyésztési munka ja­vítását, a termelékenység fo­kozását tűzi ki célul a bod­roghalmi Szabad Föld Ter­melőszövetkezet. l. ky. A kohász kesztyűs kezével int: magasba emelkedhet a szik­rázó acélteher. — Ha füstöl a kémény — magyarázta pár nappal nyug­díjazása előtt a fiatal mun­kásnak a Vili. szárnü mar­tinkemence olvasztóra — ne csak a füstöt lásd. Nézd meg jól a füst színét, mérd meg tekinteteddel a súlyát. Így láthatsz bele a kemencébe. A földön állva, de a százméte­res kéményen át. Úgy mondják ilyenkor Óz- don: zsinórban megy az acél- termelés. Mind a nyolc ke­mence üzemel, füstöt ont a nyolc kémény. Egy-egy mar­tinkemence óránként 16—17 tonna acélt gyárt, a nyolc együtt:, egy hónap alatt több mint nyolcvanezer tonnát. Az öreg olvasztár szerette a szakmát, ismerte a kemen­cét. Dicsérték, szidták is érte a két évtized alatt. Dicsér­ték. amikor több mint hat­száz adagot gyártottak a nyolcassal a samottfalazat átrakása nélkül, szidták, amikor — hatszázat megha­ladó ulán — 485 adag után beomlott a falazat. A veze­tői is, a munkatársak is. A munkatársakat, persze, az öreg is gyakran megdorgálta. — Ha a martinász érti a szakmát, hát veszi a fáradt­ságot és felnéz a kémény te­tejére. A füst sok mindent elárul. Ha gomolvgó, éjfeke­te színű, akkor nem ég el egészen a fűtőolaj, kárba vész egy része. A kazán és a kémény nyílását kell sza­bályozni, megváltoztatni, hogy annyi levegő kerüljön az égés terébe, amennyi ele­gendő az olaj elégetéséhez. Mondta a többieknek: ők tették tönkre időnap előtt a kemence falazatát. Hibás volt az oxigénezés. Mondom: haragudtak rá, de becsülték is. Mint sz olyan embert, aki nem tesz lakatot a szájára, szapulja egyre-másra a kollégákat, de érezni mindig: nem magá­ért •— mindannyiukért teszi. És 6 maga úgy dolgozik, ahogyan másoktól megköve­teli. Július van, kezdődik a ko­hászok, martinászok nehéz évszaka. A kohók, kemencék poklának hőmérsékletét szinte elviselhetetlenné növe­li a nap melege. A munká­sok percenként nyitják a szikvizes ballon szelepét, 8 ■—10 liter sózott vizet isz­nak műszakonként. Ruhájuk­ra vastagon kristályosodik rá a só, a nadrág szára úgy megkeményedik, hogy a föld­re állítva megáll, nem esik össze. Szeretik mégis. A vörösen izzó. megolvadt acélt, a ha­talmas bendójű kemencét, a hengerek közt formálódó bu­gát, a munkát, a gyárat. A kohóból üstökbe csapolják a nyersvasat. Speciális vasviti szerelvényen szállítják az acélműbe, ahol a daru beönti a martinkemencébe. Lassan kiég a nyersvasból a szén. egyre keményebb lesz, egyre acélosabb. A martinász — ha megkapja a minőségi elem­zés eredményét — kesztyűs karjával int: Kezdődhet a csapolás. Most már az acél csorog szemet vakítóan, sziporkáz- va-szikrázva az öntőüstbe. Mire megtelik, emelödaru ér­kezik, s magasba lendíti ter­hét. viszi az előkészített ko- killák fölé. A kémény nem füstöl. Vár. amíg előkészítik a következő adagot, aztán hirtelen kezdi ontani a füstöt. Rötbarnat. vöröset előbb, majd egyre szürkébbet, egyre kékülöt. Az öreg olvasztár felnéz a ke­mény tetejere — „Ne csak a füstöt lásd, ha füstöl a ké­mény!” — és megnyugodva int. Pauza. A kemence most már, hatvan percig önállóan dolgozik. Az acélgyártók, mi­előtt beülnek a műszerház hűvösébe, körülállták a szikvizes ballont. Ruhájuk­ra. izzadtságtól csillogó mel­lükre csorog, hűsítőn a hideg víz. Védősisakjaikat ledob­ják. kabátujjaikkal végigtö­rölnek izzadt homlokukon. Kifújják magukat, szót válta­nak erről, amarról. A ke­mény, szívós ember a mű­szerfal kapcsolója segítségé­vel öt-hat percenként rés- nyíre nyitja a kemence ajta­ját nézi a vakító fényt, az acél olvadását. Bólint mind­egyik ajtónyitás után: szabad szemmel is látja, nincs sem­mi baj, az ember irányította monstrum félelmetesen, de szelíden, engedelmesen ter­mel. dolgozik. Csépányi Sándor, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigaz­gatója a legutóbbi műszaki- gazdasági konferencián beje­lentette: az egymillió tonnás termelési tervet 30 ezer ton­nával túlteljesíti a vállalat. Ennyivel járulnak hozzá az ózdi kohászok, martinászok és hengerészek a folyamato­san növekvő kereslet kielé­gítéséhez, az export növelé­séhez. Magyar Tibor Kcp: Strohmayer László Ipari tanulók az üzemben Ilejőcsabán a Cementipari Gépjavító Vállalat tanműhelyé­ben jól képzett szakoktatók segítik az ipari tanulókat. Képünkön az üzem egyik esztergályos tanulója látható mun­ka közben. Fotó: Szabados Változások Az északi határszélen elte­rülő Hidasnémetiben az el­múlt esztendőkben nagyon sok probléma volt a Március 21. Termelőszövetkezetben. A gazdaság hiánnyal zárta az esztendőket és ez tavaly szanáláshoz vezetett. Ügy látszik, hogy ez a hullám­völgy kezd elmúlni. A tsz vezetői felmérték a lehető­ségeket és a termelőszövet­kezet rétjein, legelőin áttér­tek a belterjes művelési módra. Felismerték a kemi- zálás, a talajerő-utánpótlás, az öntözés rendkívüli jelen­tőségét. Szépen zöldell a megműtrágyázott 34 kh, le­gelő. A következő években az összes legelőterületet bel­terjes művelés alá vonják. De nemcsak a legelők mű­trágyázása a fontos. A most másodszor öntözött cukorré­pa-tábláról átlagosan 300 mázsa termést várnak. A többi cukorrépa öntözése céljából a falu határában le­vő elhagyott kavicsbányát kitisztították és a Bélusvöl- gyi Vízhasznosítási Társulás­sal összefogva öntözővíz-tá­rolót hoztak léire. Erre azért is szükség volt, mivel a Szarta-patak vize nagyon szennyezett és nem lehet a szántóföldi kultúrákat öntöz­ni belőle. Az ÉRV szakemberei Hi­dasnémetibe is kijárnak és az öntözési problémák meg­oldásán kívül egyéb, a gaz­dálkodással összefüggő fel­adatok megoldásában is kész­séggel segítenek. Az Ongai Állami Gazdaság agrokémiai szolgáltatásairól is így érte­sültek, aminek eredménye­képpen már tervbe vették a folyékony ammónia injektá­lását is. Ha sikerül meg­egyezni az Ongai Állami Gazdaság agrokémiai cent­rumával. akkor jövöre 120 kát. h. legelőt és 180 kát. h. kukoricát injektálnak be fo­lyékony ammóniával, vala­mint szeretnék a repülőgé­pes növényvédőimet és gyom­irtást is alkalmazni. A legelőfelújitásokkal és a széles körű öntözéssel szer­vesen összefügg a közel­múltban elkészült szarvas­marhatelep takarmányellátá­sa. A belterjes rét- és lege­lőgazdálkodás eredményessé­ge nagymértékben csökken­ti majd a takarmányköltsé­geket, ami része lesz a ter­melőszövetkezet feljavulásá- nak. fa. k. fiWißnfegGS igazgatói tanácsiffés Nyugdíjasok, jubilálok köszöntése az LKM-ben

Next

/
Thumbnails
Contents