Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. július 5., csütörtök ! Filmjegyzet | Az Androméda-t Egy orvos a titokzatos fö!d alatti laboratóriumban Fogadják őket bizalommal! A beilleszkedés mindenütt nehéz Az amerikai film utolsó kockáin egy szenátusi vizsgáló bizottság előtt ül egy amerikai tudós és jelentést tesz az emberiséget fenyegető, a baktériumháború kísérletei közben született és Androméda-törzsnek bejegyzett mikroorganizmus leküzdéséről. Jelentése végén felteszi a kérdést: „Mit kell tenni a világméretű fertőzés ellen?” A kérdésre azonban a filmben már nem hangzik el válasz, hanem szétbom- lott sejtek színes képei töltik be a vásznat. A válasz kézenfekvő lenne, s a film egész története sürgeti annak kimondását: ne kísérletezzenek olyan hadieszközökkel, amelyek tömeges veszélyt jelenthetnek az emberiségre, benne arra a népre is, melynek tudósai és katonai vezetői „védelmi célokkal” termelik ezeket a fegyvereket. Michael Crichton regénye — azonos címmel — nálunk is megjelent. A történet valóságos magra épül, egy 1971-es, USA-beli kísérlet okozta fertőzésre, de eszközeiben, meseszövésében a tudományos-fantasztikus művek útját követi. A film rendezője Robert Wise. Aki szereti a sci-fit, aki kedveli a fantázia teremtette jövő izgalmait, jól szórakozhat e film nézése közben. De izgalommal nézi az is, aki nem híve a scí-finek, mert a történet valóságos magva és a sok csillogó díszNapóleon kora kimeríthetetlen kincsestára a művészeteknek. A Werner W. Wallroth rendezte NDK- íilm is ebben a korban játszódik Poroszországban, 1813-ban, amikor Liitzow őrnagy szabadcsapata szembeszáll a franciákkal, de a porosz király árulása a csapat teljes pusztulását okozza. Kalandfilm szinte kaland nélkül, — így határozhatjuk meg a film műfaját. Az utolsó kockákon látható és a szabadcsapat teljes megsemmisülését hozó gyilkos csata az egyetlen mozgalmas lettől, fantázia szülte gépi berendezéstől, egyebektől elvonatkozatható mai veszélyességet tükröző mondandója megragad mindenkit, akit az emeberiség sorsa érdekel. A filmbeli Piedmont városka, amelynek egy öregember, meg egy csecsemő kivételével minden lakója elpusztul, aligha létező település, de a baktériumháborúra spekuláló katonák és j őket kiszolgáló tudósok pe- ' remtményei nem állnak meg egyetlen településnél. A műanyagokkal folytatott kísérletek során létrejövő mikroorganizmusok a filmben sem a kozmoszból kerültek a földre, mint sokan hitték, vagy hinni szerették volna, hanem — mint a bumeráng — visszatértek oda, ahonnan útnak engedték táptalajukat. A történet nagyobb hányada egy rejtelmes föld alatti laboratóriumban játszódik. Talán kicsit sok is a kísérleti állatok kimúlásából, s velük párhuzamosan a két életben maradt emberért folytatott harc egy- másmelletiségéből, sok a hó- kusz-pókusz, az önmegsemmisítő atomrobbantá3 veszélye, s ha ezeken, a nagyközönség előtt a fantasztikum világába sorolható momentumokon talán bosszankodik is a sci-fit nem kedvelő néző, a film egészén, a fan- tasztikusnaJz tűnő játékból is kiérezhető mondandón el kell, hogy gondolkodjék. képsor, azt megelőzőleg unalmas dialógusok csörgedeznek hazaszeretetről, árulásról, a nép szeretetéről és lebecsüléséről, nem egyszer olyan módon, mintha nemcsak a film készült volna napjainkban az NDK-ban, hanem a szereplők is ma élnének ott. A cím abból adódik, hogy egy áruló német tanácsos és kereskedő lánya szembefordul apjával és annak eszméivel és beáll Lützow szabadcsapatába. A műfajon belül sem tartozik a jobb filmek közé. (bencdek) P edagógiái egyetemeinken, főiskoláinkon, a tanítóképzőkben és az óvónőképző intézetekben csaknem 3500-an végeznek az idén. Egy részük már a megpályázott állás birtokában van. más részük mostanában kapja meg a választ pályázatára, de így is rövidesen eldől: hol, melyik községben vagy városban, melyik iskolában kezdik meg pedagógiai pályafutásukat. A 3500 új pedagógus többsége — mintegy fele általános iskolába kerül, s még többre tehető azok száma, akik községekben, kisebb településeken végzik majd azt a munkát, amelyre a felsőfokú intézményben felkészítették őket. A közelmúltban a rádió egyik műsorában megszólaltattak néhányat új tanítónőink közül. A megszólaltatot- tak között olyanok is voltak, akik a Sárospataki Tanítóképző Intézetben szerezték meg képesítésüket. Öröm volt hallgatni, hogy ezek a fiatalok milyen nagy elszántsággal, tenniakarással készülnek az iskolákban, s reméljük, nem pusztán a rádiós szereplésnek szólt az egyik fiatal lány vallomása: „igazi falusi tanító szeretnék lenni.” Mert ha ma már változott is a falusi tanító szerepköre, nem csak az ő vállára hárul egy község nevelésének, kulturális felemelésének nehéz terhe, abban ma is egyeznek Gárdonyi lámpás-tanítójával, hogy igenis sok múlik rajtuk. A hivatásos pedagógus, aki nem pusztán pénzkereső foglalkozásnak tartja a pedagógiát, motorja, mozgató- és hajtóereje lehet nemcsak a kisebb településeknek, de a nagyobb községek életének is. Hiszen a gyerekeken keresztül a társadalom — a szülők — formálásába, nevelésébe, orientálásába is módja van „beleszólni”. Társadalmunk ezért Is fordít oly nagy gondot a pedagógusokra, s munkájukra. S mert szerepük igen nagy, ezért nézzük aggódva, ha iskoláinkban képesítés nélküli fiatalok birkóznak az oktatás és nevelés szép, de nehéz munkájával, ezért vagyunk egy kicsit idegesek, ha betöltetlen, üres álláshelyekről hallunk. Hiszen az oktatás — amint azt az egyre erősbödő társadalmi odafigyelés is jelzi — nemcsak oktatásügyi, hanem politikai kérdés is. A szó legszorosabb és áttételes értelmezésében is. Társadalmunknak kiművelt emberfőkre van szüksége, olyan fiatalokra, akik képesek lesznek tovább vinni és tovább fejleszteni a már elkezdett munkát, s olyanokra, akik szívvel-lélekkel e társadalom, a szocialista társadalom ügyéért tudnak és akarnak dolgozni. Ügy, ahogy legifjabb pedagógusaink is teszik majd, helyére állva a nyugdíjba menőknek, betöltve az üresen álló állásokat. De mint minden kezdet, a pedagóguspálya első lépései is nehezek. Hiszen a fiataloknak nemcsak új feladatokkal kell megbirkózniuk, hanem új körülmények nehézségeivel is. Kevés azoknak a száma, akik Ismerős környezetbe kerülnek vissza, többségük egy számára ismeretlen közösség tagja lesz. Más feladatokkal mérik ösz- sze erejüket, mint eddigi életükben, s ilyenkor — de hiszen ezt mindenki ismeri saját kezdő korából — köny- nyebben adódnak kudarcok, letörések, kedvvesztések. Olyan apró kudarcok, amelyek esetleg nemcsak egy rövid kis időre törik le a fiatalokat, hanem esetleg hosszabb távra is ... Különösen gyakran előfordulhat ez a kis településeken, ahol a korábbi életkörülményeinél rosszabbakkal kell nap mint nap birkózniuk. Abban, hogy a beilleszkedés zökkenőmentesebb legyen, sokat segíthet az új közösség'. Nem úton-útfélen való kedveskedésről van itt szó, hanem arról, hogy barátként fogadják őket, s néha kérdezzék meg: hogy érzik magukat, kell-e segíteni valamiben. A legegyszerűbb A Borsod megyei Levéltár-e hó 16-a és 21-e között bentlakásos tanfolyamot rendez Mezőkövesden a vállalatok iratkezelői, irattárosai számára. A levéltár idejében megküldte a jelentkezési felhívást a vállalatok részére, közölve a részvétel feltételeit, a szükséges teendőket. Közelmúlt történelmünknek, de szűkebb pátriánk korábbi évtizedeinek kutatásakor is a leghitelesebb forrás a levéltári anyag. Napjainkban viszont, amikor a hivatalok mellett több mint negyedszázada létrejöttek már az állami kezelésben működő ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalkozások, ezeknek az irattári anyaga is fontos adalékokkal szolgál korunk törtéríelmének megírásához. Ezért szükséges, hogy a vállalatok, intézmények iratkezelői teljesen tisztában emberi kapcsolatokról van szó, arról, hogy a pedagógustársak és a község vezetői is figyeljenek egy kicsit rájuk, gondjaikra és problémáikra és eredményeikre is. Mert a szó, a szép szó olyankor mindennél többet ér. Nemcsak a gyárakban, ahol — a statisztika ezt bizonyítja — sokan azért változtatnál! munkahelyet, mert emberileg nem találják meg a közösségüket. Az iskolákban is így van ez, bár ezt nem mérte fel statisztika. Mégis, szinte biztosra vesszük, hogy az iskolákból más iskolákba pályázók között vannak olyanok, akik eme emberi megértés hiánya miatt kívánkoznak el. Nem csak ezért, de ezért is. M inden új pedagógus új ígéret. Ígéret arra, hogy a régebbi, már gyakorlott pályatársakkal együtt eredményesen oldják meg azt a nehéz feladatot, mely iskoláinkra hárul. Fogadják őket bizalommal, s segítsék „ütemre igazítani” lépéseiket. Mert ez az emberi „befektetés” bőségesen kamatozik: az iskolának és a településnek egyaránt. legyenek a vonatkozó rendelkezésekkel, a történelmi forrásul szolgáló iratok kezelésének módozataival. S, hogy ismereteik rendeződjenek, arra való a Mezőkövesden tartandó hatnapos tanfolyam. A tanfolyam keretében egy sor szakmai előadás hangzik el; ismertetik például a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló törvényerejű rendeletet, az annak végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendeletet, a különböző iratkezelési irányelveket. Megismerkednek a tanfolyam hallgatói a magyar levéltári szervezettel, a levéltárak területi munkájával, egy csomó gyakorlati tudnivalóval. A hatodik napon konzultáció és a részvételről szóló igazolások kiadása zárja a tanfolyamot. A MISKOLCI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET 1973 II. félévre felaj’ánija még meglevő ÉPÍTŐMESTERI és ÉPlTÖ-SZAKIPARI szabad kapacitását. Érdeklődni szövetkezetünk központjában, Miskolc, Szeles u. 8. sz, alatt lehet. Telefon: 16-602. NAPIMÁDÓK Lcnkcy Zoltán rézkarca Fényképezőgépek, vakuk, filmfelvevő gépek, vetítők garanciális és garanciaidőn túli JAVÍTÁSA SZAVATOSSÁGGAL. KISIPARI SZÖVETKEZET Miskolc, Zsolcai kapu 8. Telefon: 35-716. Miskolc, Széchenyi u. 29., II. em. 1. Telefon: 15-620. Felvételre keresünk villanyszerelőket, szerelők mellé segédmunkásokat, épületlakatosokat. ív-, lánghegesztő-vizsgával rendelkező dolgozókat. Jelentkezés: Hejőcsabai Cementgyár új építkezés. Villanyszerelőipari Vállalat kirendeltségén, L a s k ó Miklós vezetőszerelőnél. Lány a szabadcsapatban Csutorás Annamária Segítség a levéltárnak Tanfolyam irattárosoknak