Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

1973. július 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fí», Df», vísl likőr készül a kovesdi ivóvízhálózat? Az utóbbi időben gyakran csengett a telefon a Mezőkö­vesd városi Tanács elnöké­nek szobájában. A város la­kói közül többen szóvá tet­ték, hogy csőtörés, vagy egyéb okok miatt sokszor akadozik egyTegy lakóház, ut­carész ivóvízellátása. A leg­több panasz az új lakóne­gyedben levő 24 lakásos ta­nácsi bérlakás tulajdonosaitól •' krtett. Először Pataki Istvánt, a városi tanács elnökét keres­tük fel. Tőle kértünk infor­mációt. — Mezőkövesden 1971-ben kezdődött meg a város veze­tékes ivóvíz-hálózatának épí­tése — mondta a tanácsel­nök. — A feladat végrehaj­tására 1970-ben megalakult a Mezőkövesdi Vízmű Társulat, amely az egész beruházást lebonyolítja. A beruházás ki­vitelezésével a Borsod me­gyei Vízműveket bízták meg, s szerződésbe rögzítették, hogy Mezőkövesd teljes ivó­vízhálózatát — mintegy 84 kilométer hosszúságban — 1975. márciusáig elkészítik. — Hogyan halad az idő­arányos építési feladatok tel­jesítése? — kérdeztük. — A városi tanács végre­hajtó bizottsága éppen a na­pokban tárgyalta a vízmű­társulat munkáját, amelyről a társulat elnöke tájékoztatta a testület tagjait. Ebből ki­derül, hogy az ivóvízhálózat építésének üteme megközelí­tőleg azonos a szerződésben foglalt beruházási előirány­zattal. Július 10-ig már el­készült 29 kilométer hosszú szakasz, amely mintegy 5 ki­lométerrel kevesebb a terve­zettnél. De nem is ez a leg­nagyobb probléma, hanem az, hogy vontatottan halad a már összeszerelt vezeték próbája, illetve üzembe helyezése. A késedelmes üzembe he­lyezésnek több oka is van. Mint azt a vb-ülésen megfo­galmazták, a legdöntőbb az, hogy a „fő létesítmény”, azaz Nem jár „dicséret” a leltári többletért NEB-vizsgiíIal a szerencsi járásban A szerencsi járás négy nagyobb általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetében, összesen mintegy húsz bolti és vendéglátóipari egységben vizsgálta a vagyonvéde­lem helyzetét a járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Megálla­pítása szerint van ugyan némi javulás, de még mindig sok a tennivaló a vagyonvédelem megszilárdításában a keres­kedelemben. Főképp a gyakrabban foganatosítandó meg­előző intézkedésekkel lehetne nagyobb eredményt elérni. Az ellenőrzést — az előírásoknak megfelelően — minde­nütt belső ellenőr látja el, csupán Megyaszón találtak sza­bálytalanságot e tekintetben. Az ellenőr az igazgatósági el­nök irányításával végzi munkáját. Szükségesnek tartja azon­ban a NEB, hogy a vezetők szervezettebb, következetesebb ellenőrzési felügyeletet végezzenek, és kísérjék figyelemmel az előző vizsgálatok alkalmával tapasztalt hibák megszün­tetését is. Visszaesést észleltek a népi ellenőrök az utóvizs­gálatban, különösen Szerencsen és Bodrogkeresztúrban. A bolti egységekben túlnyomórészt az egyéni felelősség elvét alkalmazzák. Leltárhiány szempontjából a korábbi évekhez viszonyítva javulást állapítottak meg, csupán Me­gy aszó kapott súlyosabb elmarasztalást, mert itt több mint a kétszeresére emelkedett a leltárhiány miatti forintösszeg. Hiba azonban, hogy a leltárhiányok okait csak ritkán de­rítik fel a szövetkezeti vezetők — állapította meg a NEB- jelentés —, kivétel a Taktaharkányi Áfész, amely két eset­ben is bírósági eljárást indíttatott a vétkesek ellen. De nemcsak a hiány, hanem a leltári többlet miatt is vizs­gálatot kellene indítani a „rajtakapott” boltvezetők ellen, annál is inkább, mert a többletek száma emelkedést mutat. Ilyenre azonban egyetlen esetben sem került sor. Ezt azzal „magyarázzák” a népi ellenőrök, hogy mivel a többletek a szövetkezetek jövedelmében „kedvezően” éreztetik hatásu­kat, a többletek iránt „látszólag” közömbösséget mutatnak a áfész-ek vezetői, sőt. a kollektív szerződések is csak a lel­tárhiányok esetére tartalmaznak elmarasztaló intézkedése­ket. Tízezer forinton felüli leltártöbblet a szerencsi és a bod- rogkeresztúri szövetkezetben fordult elő, de a felelősségre vonás mindkét esteben elmaradt... (h. j.) Kommunista műszakok az ÉPFU-nál A Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjai az el­múlt évben fe! hívást intéztek a megye üzemeihez, vállala­taihoz, hogy társadalmi mun. kával, anyagiakkal segítsék a gyermekek korszerűbb neve­lését. A 3. sz. ÉPFU szocia­lista brigádjai egyhangúlag csatlakoztak a mozgalomhoz, és segíteni kívánják a moz­galom eredményességét. Az akcióban a házgyári ele. meket szállító Petőfi és a Rá­kóczi szocialista brigád járt az élen. Az egyik szabad szombaton a két kollektíva műszakra jelentkezett és az erre járó munkabért aján­lotta fel a mozgalom céljá­ra. A mozgalom népszerűsé­gére jellemző, hogy a külön­böző területeken levő munka­helyek egymás után jelentet­ték be a mozgalomban való részvételüket. A helyi adott­ságoknak megfelelően a mű­szakok ■ megszervezése folya­matosan történik és az ösz- szeg átutalására előrelátható­an szeptemberben kerül sor. Az alkalmazotti állomány- csoportban dolgozók szocia­lista brigádjai pénzt ajánlót, tak fel. Ebből az oktatási év kezdésekor egy rádiót aján­dékoznak a Pusztaradványi Általános Iskola gyermekei­nek. A 3. sz. ÉPFU szocialis­ta brigádjai korábban már egy televíziót is ajándékoz, tak az iskolának. Molnár Lajos a kácsi forrás, továbbá a Kács—Mezőkövesd közötti gerincvezeték és a Dél-bor­sodi Regionális Vízműben érdekelt községek vízveze­ték-hálózatának építése — a különböző jogi viták elhúzó­dása miatt (mint pl.: ki lesz az említett létesítmények üzemeltetője stb.) — nem volt teljesen összhangban. A napirendi pont felett ki­alakult vita összegezéseként a végrehajtó bizottság alap­jában eredményesnek ítélte a Mezőkövesdi Vízmű Társu­lat eddigi munkáját. Javasol­ta azonban, hogy a vezeték építése és üzembe helyezése során felmerülő problémák megoldása érdekében a tár­sulat törekedjen jobb együtt­működésre a beruházásban érdekelt vállalatokkal és ad­jon megfelelő tájékoztatást a lakóknak az ivóvízellátásról. A vb-ülést követő napon a városi tanács elnöke és a so­rok írója felkereste a Bor­sod megyei Vízművek mező­kövesdi 3-as sz. építésvezető­ségét. Kérésünkre Szabó Sán­dor építésvezető részletes tá­jékoztatást adott a munkák állásáról. A beszélgetés során meg­győződtünk róla, hogy a víz­műnek, mint kivitelezőnek és mint leendő üzemeltetőnek elsőrendű érdeke, hogy jó és pontos munkát végezzen. Per­sze, a legjobb igyekezet el­lenére is bekövetkezhetnek váratlan helyzetek (például csőtörés, vagy vízhiány stb.), amelyek gátolhatják a csőve­zetékekkel .végzett próbákat, vagy éppenséggel késleltetik egy-egy szakasz üzembe he­lyezését. Ilyesmi már eddig is előfordult. Az építésvezető elmondta, hogy elegendő munkaerő áll rendelkezésükre; jelenleg több mint hetvenen dolgoz­nak az építésvezetőséghez tartozó munkaterületeken. Szerinte nincs különösebb probléma a beruházás üte­mével, hiszen pillanatnyilag is több kilométer hosszúságú kész ivóvízvezeték vár mű­szaki átadásra. Így például a Bacsó Béla, Dohány, Budai Nagy Antal, a Vörös .Hadse­reg utcában is rövidesen sor kerül az előírt műszaki pró­bákra. Az is igaz viszont, hogy mindez még nem oldja meg a cikk elején említett vízel­látási gondokat. L. L. Stockholm, Oslo, Hamburg r Stockholmi városrészlet A KÜLÖNBÖZŐ országok­ba látogató hazánkfia aka­ratlanul is azt figyeli meg talán legelőször: hogyan él­nek az ottani emberek. Csehszlovákiában és az NDK-ban bizonyára ugyan­olyan megszokott a magyar turista, mint nálunk a cseh­szlovák kirándulókat szállító autóbusz, vagy a D jelű NDK-s kocsik karavánja. Nyelvi ne­hézségeink sehol nem voltak, sem a városnézéskor, sem a campingekben, sem az üzle­tekben. (Pedig német nyelv­tudásunk gyenge, a cseh és a szlovák pedig — semmi­lyen). Amikor egy-egy város­ban térképet tanulmányozva igyekeztünk tájékozódni, töb­ben odajöttek, érdeklődtek, hová akarunk eljutni, aztán kézzel-lábbal magyarázták az irányt. Sőt, Brnóban két Ked­ves * fiatalember kocsiba ült: intettek, hogy kövessük őket, s 15 kilométeren át vezettek a város forgatagán keresztül Gépesítették a haletetést A Tolna—Baranya m. Halgazdaság Attalai Tógazdaságában a halastavak partján felépített alumínium silótornyokból motor­csónakba eresztik a szemestakarmányt. Az önürítős csónak­ból egy karhúzással vízsugár sodorja a tóba a haletetőhelye­ken a takarmányt. A Trabant gépkocsimotorral felszerelt haleteíő csónakban egy tonna takarmányt szállíthatnak egy fordulóban. Nehéz fizikai munkától kímélve meg a halászo­kat. Az idén 50—60 darab ilyen önürítős motorcsónakot gyár­tanak egészen a vadregényes helyen lévő campingig. Az NDK-ban és Csehszlo­vákiában élő emberek élete, gondolkodásmódja nagyjából hasonló a . miénkhez. Szinte odahaza éreztük tehát ma­gunkat. Amikor Sassnitzből Svédor­szág, Trelleborg felé közele­dett velünk a hajó, szorongás vett rajtunk erőt. Eddig minden rendben volj, de hogy lesz ezután? Addig úgy érez­tük, nem voltunk egyedül, Sassnitz után pedig teljesen magunkra maradtunk. Hogy lesz a következő napokban, hetekben? Mi történik, ha gyógyszerre lesz szükségünk? S ha orvoshoz kell menni? (Hiszen nem voltam teljesen egészséges.) És ha a kocsinak adódik valami baja? ___ N yomasztó érzések fogtak el mindkettőnket. Tudtuk persze, hogy orvos is, autó­szerelő is, gyógyszertár is bőven van Svédországban, Norvégiában, Dániában ... Mégis... Más az, egészen más . .. (Néhány nap múlva Stockholmban, a Sátra Cam- pingban találkoztam egy ma­gyar autós turistával, akinek FIAT 850-éből csöpögött az olaj. A szervizben nagyon jóindulatúan azt mondták neki, hogy valahogyan még haza tud vele menni Buda­pestre, és inkább otthon csi­náltassa meg, mert Svédor­szágban nagyon sokba kerül.) Az árakat, a szolgáltatási és egyéb díjaltat akaratlanul is összeveti az ember, ha­bár ezek az összehasonlítá­sok mindig sántítanak vala­hol. A benzin volt az első. amelyet vásárolni kellett, az­után kenyeret, tejet, gyümöl­csöt. A benzin drágább, mint nálunk, a kenyérről, az élel­miszerről nem is beszélve. Az 1 kilogrammos szeletelt ke­nyér például 3,25 korona (át­számítva 19—20 forint). A tej 2,5—3 korona, tíz deka sza­lonna 6 korona. A sajtféleség is drága. A camping büféjé­ben estefelé, amikor már nem vezet kocsit aznap az ember, szívesen meginna egy pohár hideg sört. Majd hanyatt esik azonban, ami­kor megtudja az árút: e ko­rona. (Átszámítva 36 forint!) Végül mégis rászánja magát, mert nagyon szomjas, és le­guberálja a három deci ki­mért sörért a 6 koronát. Utána keserűen ballag vissza a sátorba, és feleségének em­lítést sem tesz a büféről, a kiadásról, azt mondja, hogy a lapokat dobta be a bejárat­nál levő postaládába ... Egyes iparcikkeket persze, olcsóbban kap meg az ember, mint idehaza, de pél­dául az autórádió Svédor­szágban is. Norvégiában ;s, Dániában is. sőt az NSZK- ban és Ausztriában is többe került volna, mint idehaza... Svédországról esett legtöbb szó egy érdekes találkozáson is. .. A dániai Aarhusban, a Camping-Hvtterben magyar hangok ütötték meg fülün­ket a fenyősövény mögül. — Gyere Mónika, me­gyünk. Annyira megörültem a ma­gyar beszédnek, hogy azon­nal odasiettem. Egy házaspár és kislánya beszélgettek a fürdőmedence szélén. Udva­riasan, de azért kimérten (igazi északi módra) fogad­tak. Mar a második mondat­nál kitűnt, hogy nem magya­rok, hanem pozsonyiak. 1969- ben mentek ki Svédországba, s azóta is ott élnek. A disszi- dens szót ők is kerülték, én is. Egy kissé az gondolkod­tatott el, hogy mindketten tudnak szlovákul is, németül is, svédül is, mégis magyarul beszélgettek és kislányukat is erre a nyelvre tanítják ... Alkalmi ismerőseim egyre jobban belemelegedtek a be­szélgetésbe és — egyre job­ban „felengedtek”. A sátruk­hoz, kocsijukhoz invitáltak, és pillanatok alatt konyakos üveg került elő. — De miért kellett ezt fel­bontani? ... — szabadkoztam, a férj azonban határozottan töltött. — Ügy örülök, hogy évek után magyarokkal találko­zom — mondotta. Figyeltem a szemét, kezét, szavait. Beszélt, babrált az asztalon, igyekezett feszte­lennek, gondtalannak látsza­ni. elmondta mire vitte, mu­tatta kocsiját, sátrát, dicsér­te állását, stockholmi laká­sának szépségét... Szemében azonban valami nyugtalanság vibrált, mintha valamivel nem, vagy nagyon nehezen akarna szembenézni. Talán a konyakos .üvegtől is segítsé­get várt, hogy még jobban bizonyíthassa igazát, s szem­benézhessen azzal a valami­vel ... És én akkor már tud. tam. hogy soha nem fogom előtte szóba hozni, miért hagyta ott hazáját... — Nvolc-kilenc évvel ez­előtt már jártam Svédor­szágban — mondtam, kerülve azt. ami őt foglalkoztatja —, s nagyon megváltozott. Oj utak, autópályák épültek. . Igen — szólt elgondolkoz­va —, főleg az utóbbi évek­ben. Nagy volt a munkanél­küliség. így az ilyen nagy beruházásokkal munkát is biztosítottak, meg az idegen- forgalmat, a közlekedést is segítették. — S az adó? — vetettem be a minden svéd számara kényes kérdést. — Hát igen ... Nálam 40 százalékos. Egy betonáru- gyárban téemkas vagyok, ahogy magyarul mondják. A csaknem 3000 koronás fizeté­semből 1600-at kapok kézhez. Ebből 600 a lakbér (forintban körülbelül 3600). A tényleges fizetésemnek csaknem a fe­le... Drága .. SZINTE csalódott arcot vá­gott, amikor nem sokkal ké­sőbb felálltam, és búcsúzkod - ni kezdtem. Elmaradt, az üt­közet. a jófajta konyakkal is hiába erősítette magát... Szemében ottmaradt a nyug­talan vibrálás .. és lelké­ben az őrlődés .. Emlékezetes nap volt szá­munkra ..., s talán az övék­re is... Beczc Károly (Folytatjuk) Hét ország,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents