Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
1973. július 22., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 H Tartsuk számon S zülőfalumban nemrég találkoztam egy idős paraszt- emberrel, aki több évtizedes kínlódás után szanla rá magát, hogy végre sebészkés alá fekszik, és megszabadul súlyos sérvétől. Miért nem tette előbb? Azért, mert a műtét régebben sok pénzbe került volna, s mert nem hagyhatta ott hetekre az ötholdas gazdaság gondjait, tennivalóit. Más szavakkal: az ingyenes orvosi ellátás nem egyszerűen anyagi kérdés a korszakos változást megélt idős földművelő számára. A kézzelfogható előny kisugárzik tudatára, erkölcsi felfogására is. Akinek alig másfél évtizede még a föld volt az istene, most rádöbben, hogy tulajdonképpen ő, az ember itt a legfontosabb, érte történik, ami történik a mi változó világunkban. Ezért mondjuk — és teljes joggal mondjuk —, hogy a szocializmus nemcsak több és jobb ételt, lakást, hűtőszekrényt, esetleg autót és hétvégi telket jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat és új emberi kapcsolatokat: egyén és közösség mindinkább beteljesedő harmonikus kapcsolatát. A következő példámban éppen erre, az új emberi kapcsolatokra szeretnék utalni, egészen más összefüggések. a demokratikus közszellem lényeiből merítve. Néhol és némelykor egyes vezetők még ma is azt mondják, hogy ezt vagy azt azért kell megcsinálni, mert a párt így írja elő. Bárdolatlanabb kifejezéssel is élnek egyesek, mondván, hogy a párt így követeli. Mélységesen hibás hangnem, mélységesen hibás módszer az ilyenfajta beállítása a dolgoknak. Az emberek hozzáállását a munkához, lelkesedését egyes feladatok végrehajtásához nem lehet előírni, elrendelni, követelni. Mind a korszerűbb szemléletet, mind a lelkesebb munkatempót csak akkor lehet elérni, ha türelmesen megmagyarázzák az embereknek, hogy a feladat megoldása mire jó és kinek jó. Ha ezt megértik, szívesen dolgoznak. Ezernyi esetet, történetet idézhetnék rá, hogy társadalmi életünkben egyáltalán nem az előírások, a parancsolgatás és az utasítás, hanem a meggyőző, az érvelő szó játssza a fő szerepei. A szóba hozott két társadalmi vívmány látszólag távol esik egymástól. De egyazon folyamatnak a jelző- rendszerei. Hogy miért szólok róla? Azért, mert sokaknak még mindig nem eléggé világos: miért mondjuk, hogy forradalmi tettek részesei vagyunk. Azt. hogy „üsd az ellenséget” — évtizedekkel ezelőtt rendszerünk minden híve értette. De ha ma azt mondjuk: nemcsak annyi történt falun, hogy a mezsgyék eltűntek, s ebből az alapvető forradalmi változásból megannyi pozitív kísérőjelenség sarjad és táplálkozik — például az ingyenes gyógyítás — ebben nem mindenki véli felfedezni a forradalmiságot. Negyedszázada a gyárak államosítását minden becsületes munkásember forradalmi tettnek tartotta. U a ma azt mondjuk, hogy ennyivel kell növelni a termelékenységet, annyival csökkenteni az önköltséget — ebben valahogyan kevesebb fantáziát látnak ugyanazok az emberek, akik élharcosai voltak az államosításoknak. Pedig nálunk ma éppen ez — az ingyenes gyógykezelés, a gazdaságosabb termelés szolgálatában működő -demokratikus közszellem, és más, ma még kibontakozóban levő tervünk és elkéozelé- sünk — a forradalmi. Vegyük észre, tartsuk számon, ápoljuk ezeket a vívmányokat ugyanolyan lelkesedéssel, mint a hajdani forradalmi tetteket. K. F. Lcnkey Zoltán rézkarca Könyvtárai kérnek r • az ii| szállóban Termelési kötelezettsegük teljesítése után ma már egyre kedvezőbben használják fel szabad idejüket a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Közöttük is figyelemre méltó a vidékről bejárók érdeklődése a könyvek iránt. A vállalati könyvtár több mint 20 ezer kötetnyi állománya állandó ..mozgásban” van. A selyemréti szállóban levő központi könyvtárnak a megye, valamint Miskolc több építési területén levő letéti könyvtárnak — most a második félév elején — 969 állandó, beiratkozott olvasója van. Az olvasók száma a nyári idényben sem csökken, mivel a nehéz napi munka utón ma már szívesen mélyülnek el az építők a különböző könyvekben. Növekvő igényüket állandóan igyekszik teljesíteni a vállalat szakszervezeti bizottsága. 1973 első felében 620 kötet új könyvet vásároltak, de az egész évre tervezett új és régi irodalomra vonatkozó — utánpótlás eléri a 60 ezer forintot. 1970-ben még csak 44 ezer forintot tudtak e fontos művelődési célra fordítani. A vállalat ezekben a napokban számolta fel a mintegy húszéves múltra visszatekintő Kistábornok úti szálló-települést Diósgyőrben. Ezt megelőzően egy űj, korszerű szállót épített a Bessenyei utcai anyag- es üzemi telephely mellett. Az ide költözött régi és új dolgozók már is kérik a letéti könyvtár mielőbbi megnyitását* Sz. M. IS K O L A K G ondként említette ongai tanácselnök, de valamifajta elégedettséggel is. Az iskoláról van szó, pontosabban az iskolának ama bizonyos mellékhelyiségéről, melyről általában illő szemérmességgel hallgatunk, dehát most néhány mondat erejéig mégis essék szó róla. Az ok pedig az, hogy az iskolát felújították, korszerűsítették, vízvezetékkel látták el, most pedig, a nyár folyamán szeretnék a WC-t is a már felújítóit iskolaépületben elhelyezni. Hogy a gyerekeknek télen rossz időben ne kelljen messzire, az udvar végébe szaladgálni, közben a folyosón mindig cipőt váltani, mivel á gyerekek a tantermekbe már itt sem az utcai cipőben lépnek be. A padló megkimélése végett. Korszerűbb, jobb mindenképpen. ha a folyosó végén építik meg a szükséges helyiséget, ügy, mint ahogyan a városokban is teszik. Egyébként meg is építik. De maradjunk az iskoláknál. Hírül adtuk — egyebek között —, hogy az ócsanálosi, csaknem félévszázados öreg iskolát is most hozzák rendbe, felújítják. kicsinosítják. Az ongaújfalusit is. És a megyében még néhány, más iskolát! A községi tanácsok sokszor évekig rakosgatják össze a pénzt, hogy egy- egy régi iskolát rendbehozzanak, bővítsenek. Éppen napjainkban csi- nosodik, szépül a legtöbb helyen minden iskola. Azokban a községekben is, amelyekben nem korszerűsítik, nem bővítik ezeket az épületeket. De mindenütt kifestik, takarítják, rendbehozzák az ablakokat, ajtókat, tetőszerkezeteket, kályhákat. A szülői munka- közösségek és sok helyütt a szocialista brigádok segítenek, dolgoznak. Mert az iskola épületeknek szépek- kolaépületeknek szépeknek, korszerűeknek kell lenniük. Sok községben pedig olyan tennivalók előtt állnak, mint amiyenről az ongai tanácson is beszéltek. <pt) az A huták művészete U vegkiállílás a sárospataki vármúzeumban A használati tárgyak készítőiket és használóikat egyaránt hitelesen jellemzik, ezért forrásértékű adalékok egy-egy kor gazdaságtörténetéhez, s — járulékosan — becses híradóssal szolgálnak a közízlés változásairól, fejlődéséről is. Példásan tanúsítja ezt a sárospataki Rákóczi múzeum új kiállítása, amelyet a vár Erdélyi János termében tekinthetnek meg a nyári főszezon látogatói. Megyénk legnagyobb múzeuma ez alkalommal egy eddig csak kevesek állal ismert gyűjteményét, a hajdani zempléni üveghuták termékeinek gazdag anyagát tárja a széles körű nyilvánosság elé. A különféle üvegedények java részét Takács Béla muzeológus — ma a debreceni Kollégium múzeumának igazgatója — kutatta fel, s gyűjtötte ösz- sze a zempléni falvakban, még pataki múzeumi munkássága idején, ö rendszerezte is a gyűjteményt, s a megnyitón szakszerű tárlatvezetéssel működött közre. A zempléni üveghuták történetének kezdete a gazdálkodásban is koruk előtt járó Rákócziakhoz kötődik. A Rákóczi-család sárospataki és regéci uradalmaiban a már akkor világhírű bortermelés kiegészítéséül a 17. század végétől ipari létesítményeket is működtettek. Az első üveghutát még a kuruc szabadságharc megindítása előtt, az akkor főleg a gazdálkodásban újat próbáló II. Rákóczi Ferenc alapította 1698-ban. a regéci he* gyek között, a ma Öhulá- nak ismert területen. A huta a környék erdeiből kivágott fát hasznosította helyben. Az üvegolvasztásra alkalmas fa fogytán a hutát továbbköltöztették: a 18. század derekán előbb Üjhutóra, majd a középhutai erdők közelébe. Itt működött 1916-ig, amikor végképp gazdaságtalanná vált az üvegmanufaktúra, a modern üveggyárak térhódításával. Tehát tulajdonképpen két évszázadnál tovább nyomon követhető ugyanannak a regéci üveghutának ,a változó útja. A manufaktúrában kezdetben lengyel, majd magyar és szlovák hutás mesterek dolgoztak, több évezredes múltra visszavezethető, lényegében változatlan ősi technikával: fúvóssal, kézi formálással. Joggal tekinthetők a zempléni huták üvegedényei sajátos népi iparművészeti alkotásoknak. Stílusuk, di- szitésmódjuk őskori eredetre utal, a legrégibb, archaikus leletekkel rokonítható. Kezdetben főleg Üvegtányérokat készítettek a regéci hutában. Ezenkívül a középkori formát megőrizve, kezdetleges ablaküvegeket. kétféle minőségben: úgynevezett kris- tál.vkarikákat (a tehetősebbek számára), és parasztkarikát. Az egyaránt kis átmérőjű ablaküvegfélék közül a kristálykarikákat ón vagy ólomkerettel, a parasztkarikákat egyszerű fakerettel fogták össze. Szemléletesen bemutatja a kiállítás a felhasználási módokat is. A borkereskedelem gazdasági jelentőségének fokozódásával egyre több borospalackra lett szüksége Tokaj-Hegyalja uradalmainak. Akkor alakult ki a két jellegzetes, tokajinak elismert palacktípus, sötétzöld, s ál látszó fehér szín- változatokban. A 19. században megjelent a palackok egy részén az üvegbe pecsételt Tokaj felirat is. Egész eddig az időszakig a szekéren szállított úlipogy- gyászhoz tartozott a fából készült lapos ..pincetok” is. az ebbe illeszthető lapos üvegekkel. A - pincetokba zárt üvegedényben biztonságosan szállíthatták a bort a legrázósabb utakon is. A 18—19. század borméréseinek nélkülözhetetlen tartozékai voltak a különféle űrtartalmú porciós és fütyülős üvegek, amelyek e tájon szintén a regéci hutában készültek. Már ezek a „tömegcikkek” is egyéni- tettek. jól felismerhető a zempléni jellegük. Tudatos művészi szándék nyilvánul meg az igényesebb használatra szánt üvegtárgyakban. A legjellegzetesebb regéci termék a gömbölyű testű, hosszú karcsú nyakú üvegedény Sajátos mintával, úgynevezett „habos” díszítménnyel látták el ezeket a hutás- mesterek. E diszitésmód technikája is ősi eredetű:, a még csak kissé felfújt tárgyra vékony, nyúlós tej üvegfonalat csavartak, koncentrikus körökben, 'agy csigavonalban, s a teljes felhívással aztán elnyújtott, ívelt formák képződtek az edényeken. Fémes festékek hozzákeverésével az üveget színezték is: készültek a zempléni hutákban piros, bordó, kék. lila, barna és tarka-mintás díszpalackok, butellák. boros, vizes kancsók, poharak. A fonalas díszítésen kívül alkalmazták a hutás mesterek a buborékos és a rücskös díszítést is. Az üvegedény testét még képlékeny állapotban szöggel megszurkálták, a bejutott levegő az üveg kihűltével hólyag formájában bezárult. A rücskös díszítésű edényeket formába fújták. Tipikus hutai edénytípus a fonalas, szalagos, vagy lánc-díszítésű üvegkorsó. A vaskosságukban is arányos poharak a kemény munkától edzett kezek erős markolását is jól bírták. Kedvellek voltak még a múlt században is a zempléni hutákban készült színes gyertyatartók, üvegmécsesek. Nem számítottak különlegességnek a gyógyszertáraknak gyártott, szépmívű tégelyek, orvosságos szelencék sem. Az egyedi megrendelésre készített dísztárgyak pedig azt tanúsítják, hogy az archaikus peremdíszítményeknek. a csavart, sodrott üvegformáknak is értő mesterei voltak a zempléni hutások, akik sajátos értékű válfaját alakították ki a hazai üvegmüvességnek. Rereez József
