Észak-Magyarország, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. július 19., csütörtök Félévi sikerek az LKM-ben A Lenin Kohászati Művek­ben tegnap délelőtt 10 óra­kor tartottak — ez évben immár nyolcadszor — mű­szaki konferenciát. Gácsi Fe­renc szb-titkár megnyitója után Zambó Pál, vezérigaz­gató-helyettes tájékoztatta a konferencia részvevőit a ter­melési és műszaki tevékeny­ségről. Az eredményeket ele­mezve többek között megál­lapította, hogy az 1973. évi gazdasági évben az első fél­évre tervezett kiszállítási ter­vet több mint 3 ezer tonná­val túlteljesítették. Ez azt is jelenti, hogy az LKM 54 ezer tonnával termelt és szállított több árut, mint az elmúlt év azonos időszakában. A termelési sikerekben el­sősorban nagy része volt a nagyolvasztó műnek, a hen­germű I. és hengermű II. gyáregységeknek és egy sor kisebb üzemnek is. A gyár export tevékenységéről szól­va elmondotta, hogy a prog­ramszerű termelésen kívüli, 2,2 százalékos túlteljesítés je­lentősen kihat a vállalat gaz­dasági életére. Dr. Szeppelfeld Sándor gazdasági igazgató elmondot­ta, hogy a vállalat az első félévi értéktervét — a kol­lektíva kiemelkedő munkája, a javuló exportfeltételek, s világpiaci árak, a jobb minő­ségű acélok részarányának növekedése nyomán — túl­teljesítette, a nyereségtömeg eléri a 255 millió forintot, amely meghaladja a terveC zett mennyiséget. Káli Lajos munkaügyi és szociális igazgató megállapí­totta, hogy csökkent a fluk­tuáció. Az acélműben példá­ul jelenleg nincs létszámhi­ány. Pozitív eredményeket hoztak az ipari tanulók ösz­tönzése érdekében végzett in­tézkedések. Javult a munka- fegyelem, erőteljesen csök­kent az igazolatlan kimara- dozók száma. Libiai akció Mint a MENA hírügynök­ség jelenti, Anvar Szadat egyiptomi elnök üzenetben fordult Kadhafihoz, a líbiai Forradalmi Parancsnokság Tanácsának elnökéhez, és a tanács más tagjaihoz, hogy akadályozzák meg a líbiaiak úgynevezett menetét Egyip­tomba. „Tudomást szereztem arról a menetről, amelynek részt­vevői az egyiptom—líbiai ha­tárhoz akarnak vonulni, át akarják lépni a határt, hogy Kairóba jöjjenek és itt „forradalmi ülősztrájkot” rendezzenek — írja üzeneté­ben egyebek között Anvar Szadat, majd így folytatja: „Meggyőződésem, hogy ön teljes tudatában van annak a veszélynek, amelyet a me­net megrendezése idézhet elő és annak a történelmi felelősségnek, amely vala­mennyiünkre hárul.” Új köztársaság Ázsiában sn s Z' o v a e t ü h » o . 'v ***>*.., x i. * V . **.**-j? fttS • Yí, Afganisztán térképe Az .indiai rádió kedd dél­előtti híradása szerint Afga­nisztánban kikiáltották a , köztársaságot, s ezzel a csak­nem 230 éves délnyugat-ázsi­ai ország gyakran változó történelmének újabb állomá­sához érkezett. Az első afgán állam 1747- ben jött létre. 1880-ban Af­ganisztán félgyarmati vi­szonyba került Nagy-Britan- niával szemben. Le kellett mondania az önálló külpoli­tika folytatásáról. Függetlenségét. újra csak az első világháború után, 1919-ben tudta kivívni, s a további befolyási kísérletek­kel szemben úgy biztosította, hogy 1926-ban semlegességi és megnemtámadási szerző­dést kötött a Szovjetunióval. Ezt a második világháború után gazdasági és műszaki együttműködésről szóló meg­állapodásokkal egészítették ki. A semlegességi és meg­nemtámadási szerződést 1965- ben 1975-ig meghosszabbítot­ták. Az ország kiterjedése 650 ezer négyzetkilométert tesz ki. Afganisztán lakosságának számára vonatkozó adatok 10—16 millió között ingadoz­nak, általában azonban az utóbbit találják valóságos­nak. A lakosság állattenyész­tésből és földművelésből (na­gyobbrészt öntözéses föld­művelésből), valamint kéz­műiparból és kereskedelem­ből él és nagy része nomád. Sokan csak időnként élnek az ország határain belül. Afganisztán többnemzetisé­gű ország. Két hivatalos nyelve van: a pastu és a perzsa. Mindkettő az iráni nyelvcsaládhoz tartozik. Az új köztársaság agráx- ország, gyengén fejlett ipar­ral rendelkezik. Ásványi kincsekben viszont igen gaz­dag, területén megtalálható a vas, szén, kőolaj, azbeszt, króm, kén, arany, ezüst és csillámpala is, de bányásza­tuk csak kis mértékben, vagy el sem kezdődött. A gyáripar fontosabb ágazatai: a textil-, cement-, gyufa-, szappan-, kerámia- és élelmiszeripar. Az utóbbi években Afga­nisztán kísérletet tett ipara megteremtésének gyorsításá­ra. A Hindukustól északra, Katagánban központosított iparvidék körvonalai bonta­koztak ki. Jalabadtól Sa- robin, Kabulon — az ország fővárosán — át észak felé, az Amu-Darjáig ipari öve­zet született. Mohammed Zahir, a meg­buktatott afgán király Ischia szigetéről Nápolyba érkezett (képünk). Innen nyomban Rómába utazott. Szóvivője szerint a király nem kom­mentálta az államcsínyt Vietnami vendégeink iáloialásai Elbúcsúztalták Ilka Pált A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács július 17-én fogadást adott Pham Van Dong, a VDP PB tagja, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke és kísérete tiszteletére az Országházban. Képünkön: Fock Jenő pohárköszöntőt mond Családtagjai, barátai, egy­kori harcostársai, az oktatás­ügy, a kulturális élet mun­kásainak sokasága rótta le kegyeletét szerdán a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában az el­hunyt Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter koporsójánál. A fekete drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatal­nál párt- és állami vezetők, az Elnöki Tanács, a táborno­ki kar tagjai, állami, kultu­rális, művészeti, társadalmi életünk ismert személyiségei álltak díszőrséget. Képvisel­tették magukat a művészeti szövetségek, a Magyar Tudo­mányos Akadémia és Buda­pest főváros Tanácsa, s részt vett a gyászszertartáson a diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében dr. Aj tax Miklós, a Minisztertanács el­nökhelyettese búcsúzott Ilku Páltól, a Központi Bizottság tagjától, a kormány művelő­désügyi miniszterétől. Munkatársainak, a Műve­lődésügyi Minisztérium dol­gozóinak gyászát Gosztonyi János miniszterhelyettes tol­mácsolta. A gyászszertartás az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Ilku Pál elvtárs elhunyté­val kapcsolatban számos or­szág kormánya, politikai és kulturális vezető személyisé­ge küldött részvéttáviratot a magyar kormánynak. Kife­jezték részvétüket a buda­pesti diplomáciai testület tagjai is. Pham Van Dong, a Viet­nami Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, a VDK Minisztertanácsának el­nöke szerdán délután látoga­tást tett a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának székházá­ban. Társaságában volt Le Than Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, minisz­terelnök-helyettes, Hoang Cuong, a VDK budapesti nagykövete. A miniszterel­nök látogatása alkalmával szívélyes eszmecserére került sor, amelyen részt vett Erdei Lászlóné. a MNOT elnöke, Duschek Lajosné, a MNOT alelnöke, Németi Irén, a Nők Lapja főszer­kesztője és Szegőné dr. Bo­kor Hanna, a jogtudományok kandidátusa, a MNOT el­nökségének tagjai. Vietnami vendégeink vidé­ki programja: szerda délután az Agárdi Állami Gazdaság­ban tett látogatással kezdő­dött. A VDK párt- és kor­mányküldöttsége Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke vezetésével öt óra előtt érkezett meg a gazda­ságba. A vendégeket útjuk­ra elkísérte Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, és Roska István külügyminisz­ter-helyettes. A meleg szeretettel várt kedves vendégeket a gazda­ság főépületénél dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter köszön­tötte a Fejér megyei veze­tőkkel és a gazdaság veze­tőivel együtt. A gazdaság munkáját, eredményeit be­mutató rövid tájékoztató után — amelyet Ozvald László igazgató tartott — a vietnami államférfiak a há­zigazdák kalauzolásával megtekintettek a gazdaság­ban egy sertéstenyésztő tele­pet, megismerkedtek a kuko­ricafeldolgozással, a takar­mánykészítéssel. Ezután röp- gyűlésen találkoztak a gaz­daság dolgozóival. SZMT eSrtlsé# lés A VDK párt- és kormányküldöttsége Pham Van Dong veze­tésével szerda délután az Agárdi Állami Gazdaságba látoga­tott. A delegációt elkísérte útjára Fehér Lajos miniszterel­nök-helyettes és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter (Folytatás az 1. oldalról) könyv áll rendelkezésre. So­kan, a szálláslakók 40 szá­zaléka rendszeres olvasó is. Ez különösen eredményes az építő-, a vasas- és a vegyész szakmák munkásszállásain. Igen sok, szállásonként éven­te 12—24 ismeretterjesztő előadást tartanak. Munkás- akadémia kihelyezett tagoza­tai működnek az ormosbá­nyai és a perecesi munkás­szállókon, szakszervezeti po­litikai iskola van a BÁÉV miskolci, selyemréti szálló­ján. Az ÉÁÉV Kiliánnál le­vő szállóján évi 50, a BÁÉV miskolci, selyemréti szálló­jában évi 108 alkalommal vetítenek játékfilmeket. Szin­te meglepő, de ma már ter­mészetes, hogy az utóbbi munkásszállóban a Miskolci Szimfonikus Zenekar évi 8 alkalommal ad hangver­senyt. Akadnak gondok is. A bá­nyászok, az építők, a va­sasok sérelmezik, hogy a gazdasági és a mozgalmi ve­zetők ritkán keresik fel őket. A TVK szállásain la­kó munkások a szálló kor- szei'űtlensége miatt emel­nek szóf. Sajnálatosan még mindig sok dolgozó nem rendelkezik az általános is­kola nyolc osztályával. A tennivalók között sze­repel: tovább kell javítani, s fejleszteni a munkásszál­lások körülményeit, még jobb életfeltételeket kell biz­tosítani. Még több lehetősé­get kell biztosítani a műve­lődés és a kulturális fejlő­dés érdekében. Az elnökség egyébként felhívással for­dult a szakszervezetek me­gyei bizottságaihoz, vállalati bizottságaihoz, hogy tűzzék napirendre a szakma, a vál­lalat munkásszállói helyze­tével való törődést, s fog­lalkozzanak még jobban a gondök megoldásával. Nfffelelősik tanácskozása Ozdon Napjainkban sokat emle­getett téma a nő és a mun­ka, az anyai hivatás és a munkavállalás összeegyezte­tése, illetve az ezzel kap­csolatos eredmények és fel­adatok szerepeltek napiren­den az ózdi nőfelelősök teg­nap, szerdán délelőtt a Párt­oktatók Házában megtartott értekezletén. Turgonyi Júlia, az MSZMP Központi Bizott­sága Társadalomtudományi Intézetének munkatársa tar­tott a témával kapcsolatban történelmi visszapillantást is nyújtó, s ugyanakkor napja­ink gondjait is felvető, gon­dolatébresztő előadást. Az értekezlet előadója töb­bek között szólt arról, hogy nem csak nálunk, hanem már a legtöbb kapitalista or­szágban is felismerték, hogy a társadalom többé nem nél­külözheti a nőket úgy sem, mint munkaerőket, s az egész társadalom érdeke fo­kozottan védeni a dolgozó nőket, anyákat. „A pénz is elvesztette bűverejét’ A legnagyobb tűzvész Miskolcon Most 130 éve történt. A ré­gi Miskolc tűzvészekben gaz­dag történetében ez volt a legnagyobb pusztulás — 1843. július 19-én. Hat óra leforgása alatt a tűz áldoza­ta lett közel kétezer lakóház, tetemvári pince, ‘istállókban állatok, raktárakban az áruk. Leégett a tanácsháza, a megyeház a tömlöcével, a húsz éve megépített színház (Déryné u. 3.), a Korona fo­gadó, a postaház (Batthyány utca), a Lottéria (Déryné ut­ca), az ev. templom és is­kola, a Kossuth utcai ref. papiak és templom, a kato­natiszti házak (a mai színház területén), a felső leányis­kola, az egri káptalan háza és iskolája (a városház mel­lett), a kisdedóvó intézet, a Czikó utcai gimnázium, a görögök iskolája, paplaka és kórháza, a minorita rendház és a templom, a zsidótemp­lom — hogy csak az ismer­teket említsük. Égett végig, e f etlen láng­tengerben a belső város Szinvától északra fekvő ré­sze, a főutcai üzletsor teljes szélességében, egészen a te­temvári temetőkig. Délelőtt 10-től délután 4 óráig. Színesen írta le ezt a po­koli tűztengert egy egykorú krónikás: „Tűzben állott a lég, villám­ként áthasítva szétcsapott lángok folyamától, melly a várost átkarolni látszott. Égő atomözön áradt el a légben, honnan tűzzápor hullott, ru- bínszínben borítva el a föl­det, fényt árasztva, vetélke­dőt a napéval, mellynék su­garai arannyal színezék a roppant füsttömeget... A lángfolyam zúgása, az égő anyag recsegése, födelek és tűzfalak zuhanása, jajveszé­kelés úgy hatott rám, hogy öntudatlan futottam a parázs járdán egyik utcából a má­sikba ... Minden jaj süket fülekre talált. Korunk taliz- mána — a pénz is elveszte bűverejét..Hozzátette a krónikás, hogy a merészeb­bek önszántukból próbálták vagyonuk egy részét menteni, de azután már csak a saját puszta életük volt a fon­tos ... Mi történt voltaképpen? Az időpont: július 19-ike, egy hosszan tartó szárazság és kánikula idejére esett. Tűz­oltóság nem volt. Szervezett tűzoltást a gimnázium diák­jai végeztek volna súlyos fütyköseikkel, a gerundiu­mokkal. De ezek vakáción voltak. Minden az észvesz­tett lakosságra volt bízva. Nem használt a kutak vize. A közkutak fölött, mint a Fekete Sas udvarán, a szín- -kílZGpüléí~elolt, a megyeház udvarán, a város • majorjá­ban (mai tűzoltósági épület), a Kis Hunyad, Szeles és Régi posta utcákban, a Három Ró­zsa előtt levő kutakra zápor­ként hullott a forró szikra. Minden a sorsára volt bíz­va . . Miskolc pusztulására meg­mozdult egész Európa, külön Bécs, Grác, Trieszt és Man­tua városok. Két és fél mil­lió forintra becsült kárra nagy adományok érkeztek a miskolci tanácshoz. Az épí­tő mesteremberek „özönnel lepték el a várost”, az ácsok bárójának csattogásától tele lett a város. Decemberre nagy részében újjáépültek, vagy ideiglenes tetőt kaptak a házak. Az Életképek azonban még 1846- ban is azt írta, hogy a nagy tűznek borzalmas nyomai még mindig látszottak Mis­kolcon. Tűzoltó szervezet még csak harminc év múlva jött létre a városban. Komáromy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents