Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
1973. június 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 *8 FS ^vegjelent irá— dSctraap sunkbanarTÓ1 a pereskedésről szóltunk, amely a I^enin Kohászati Művek és a gyár egyik dolgozója között folyik. A lényeg: Tóth Sándor évek óta zaj áríal.m as munkahelyen dolgozik, emiatt nagyfokú halláskárosodást szenvedett. Kártérítési igényét az LKM először elutasította, majd a VMDB tárgyaláson teljes egészében elismerte és jogosnak tartotta. Ennek ellenére a tárgyalás után neim sokkal felülvizsgálati kérelmet adott be a Miskolci Járásbírósághoz. — A VMDB határozatával nem értünk egyet, azt megalapozatlannak tartjuk — olvasható a felülvizsgálati kérelemben. Egyet nem értését a vállalat azzal magyarázta, hogy a dolgozó nem halláscsökkenése miatt került áthelyezésre. Erről a betegségéről említést sem tett, így vezetői nem is tudtak róla. Szerintük Tóth Sándor derék- és idegtoántalmak miatt kérte áthelyezését, mire a vállalat gyalus munkakörbe osztotta be. Meglehetősen furcsa indoklás! A dolgozó ugyanis egyáltalán nem kérte az áthelyezést. hanem azt egészségi állapota tette szükségessé. Kérése nélkül is meg kellett tenni. Nem kevésbé furcsa az a magyarázat, mely szerint vezetői nem tudtak Tóth Sándor halláskárosodásáról. Hiszen erről a vállalat több .alkalommal is orvosi szakvéleményt. írásos értesítést kapott. Még inkább elgondolkodtató mindez, ha figyelembe vesszük, hogy a VMDB tárgyaláson a gyár képviselője a kártérítési igény jogosságát már elismerte. Nyilván az LKM-nél is belátták, mennyire tarthatatlan, korábbi állásfoglalásaik után egyszerűen érthetetlen ez az indoklás. Ezért a tárgyalás során már nem is az előbbi indokok alapján, hanem elévülésre hivatkozással kérték a dolgozó igényének elutasítását. „ ... a munkaviszonyból folyó igény 3 év alatt elévül. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé válik” — így szól a paragrafus. amely alapján a járásbíróság — megváltoztatva a VMDB döntését Tóth Sándor igényét elutasította. Az ügy külső szemlélői és az olvasók számára bizonyára érthetetlen, miért küzd az LKM foggal-körömmel pár ezer forint megtartásáért. Mit jelent, jelenthet-e egyáltalán nehézséget egy ilyen mam- mutvállalatnak a Tóth Sándorral szemben kimutatott 8 ezer forint elmaradt tartozás és a havonkénti 1100 forint kifizetése. Természetesen nem, de nem is csupán Tóth Sándor kártalanításáról van szó. Sokkal inkább arról, amit a felülvizsgálati kérelmet kezdeményező gyáregységi főnök csak úgy, baráti alapon, „belső használatra” mondott: — Minden Kovács nagyot hall, ilyen alapon mind mehetne kártérítést kérni. 'Valóban* s ha eddis vaiwimit. nem mentek> bizonyára azért nem, mert mindeddig nem is -tudtak, hogy joguk van hozzá, s talán azért is, mert Tóth Sándor még a közvetlen munkatársai előtt is titokban tartotta. milyen ügybe keveredett. A járásbíróság döntése után sokat töprengett, míg elhatározta: fellebbez. Most már nem csak a maga. hanem a többi kovács érdekében is, még egyszer megpróbálja kiharcolni igazát, s vele a többlét. Több helyütt utaltunk már rá, hogy bár az LKM-nél 1965 óta tudtak — s azt követően még további írásos értesítéseket is kaptak — Tóth Sándor zajártalmi halláscsökkenésé- ről, mégis mindannyiszor elmulasztották (mulasztás? szándékosság?) felhívni a figyelmet; arra, hogy kártérítéssel élhet. Pedig erre munka törvénykönyvi előírás kötelezi a vállalatokat. Ennek elmulasztásával aligha lehet a vállalatnak olyan kedvezményre joga. hogy mentesül a dolgozó jogos igényének teljesítése, kárának megtérítése alól. Az LKM, ahelyett, hogy önként kiértesítette volna dolgozóját, minden lehetséges eszközt felhasználva igyekszik kibújni a mostani, és az ennek az ügynek a nyomában várható további felelősségvállalás alól. A megyei bíróság a fellebbezés után szakértők bevonásával új vizsgálatot rendelt el. Az LKM-nek egyebek között nyilatkoznia kellett arról, milyen intézkedéseket tettek az elmúlt években a kovácsoló üzem zaj- szintjének csökkentésére, az itt dolgozó munkások egész- | ségének megóvására. A vá- , lasz szerint kísérleteztek fül- védők alkalmazásával, ez azonban a gyakorlatban nem vált be. Idén — mint írták — NDK gyártmányú zajcsökkentő műanyag-vattát szereztek be, s ugyancsak kísérleti használatra adták ki. Hogy hol. kiknél vannak ilyen védőeszközök, nem lehetett kideríteni. A kovácsok nem is látták a fülvédőket, a zajcsökkentő vattákról pedig még maguk a vezetők sem tudták megmondani, melyik üzemrészben kísérleteznek vele. A kovácsolóban csak a nyilatkozat valódiságát ellenőrző helyszíni szemle után alig pár nappal ezelőtt osztották ki a zajcsökkentő vattát. S végül idézzük a nyilatkozat néhány sorát: „A kovácsoló üzem zajártalmának megoldhatósága a technika előtt egyelőre még nyitott kérdés. Ebből következik, hogy a zajártalom mint foglalkozási megbetegedés, vállalatunk működési körén belül elháríthatatlan.” Ügy hisszük, ehhez nem kell különösebb kommentár. A r/ I KM és Tóth Sándor ügye korántsem ért véget, arra még talán egy-két hónapig is várni kell. Nem tudni, kinek a javára dől el a pereskedés. Tóth Sándor lehet, hogy a pert megnyeri, s ha így lesz, erkölcsi győzelmet is arat. Ez valamelyest kárpótolja majd azért a sok idegességért, her- ce-hurcáért, álmatlan éjszakáért, amiben része volt. Évekkel ezelőtt úgy tervezte, hogy békésen, megbecsült dolgozóként válik meg a gyártó], s majd nyugdíjasként is örömmel gondol visz- sza az itteni esztendőkre. Csalódnia kellett.. s Nagy- István (V égé) A vidám brigád Harsány hahota hallatszott ki a teremből, amikor a Borsodi Vegyikombinát billa- tárói üdülőtelepéhez érkeztem. Hirtelen azt hittem, hogy eltévedtem. Én ugyanis brigádkiértékelő találkozóra készültem. Nem tévedtem. Valóban a Borsodi Vegyikombinát Kandó Kálmán szocialista brigádjának tagjai ülték körül a hosszú, összetolt, fehér terítővei leterített asztalokat. Mindenki előtt egy- egv sörösüveg, többnyire még érintetlenül. Alig értek még a hivatalos értékelés végére. Most már kötetlenül, egymással élcelődve évőd- tek, beszélgettek. Ezért volt a vidámság. Értékes újítások — Mi ilyen vidámak vagyunk a munkában is — magyarázza Seres Balázs szocialista brigádvezető, amint meglepett arcomra tekint. — Azt valljuk valamennyien — folytatja —, hogy jókedvvel, derűvel könnyebben, gyorsabban megy a munka. S az együtt eltöltött szabad idő is sokkal hangulatosabb így. De a munka előtt, után, sőt, munka közben is kifogyhatatlanok vagyunk a tréfából. Ez természetesen nem megy a munka rovására ... Bár ... igaz ... egyszer, úgy hat éve négy tag rosszul sikerült vicce miatt egy évre visszaminősítették a brigádot. Na, de ebből alaposan okultunk. Azóta ismerjük a tréfa határát ! S az eredmények sem maradnak el. Sőt. De azt mar a BVK igazgatójától. Kört- vél.ves Istvántól kell megtudnom, hogy a Kandó Kálmán szocialista brigád évek óta a legkiválóbb Kazincbarcikán. Pedig 220 vállalati brigád vetélkedik ezért a címért. A műtrágyagyártó üzem kollektívájaként már 1960-ban — a BVK-ban elsőként — elnyerték a szocialista brigád cimet. Sorozatosan „szállítják” azóta is a nagy eredményeket. Szinte minden évben van valami olyan jelentős újításuk, amellyel százezreket, milliókat takarítanak meg a vegyikombinátnak. — Pedig „csak” igyekvő, jó érzésű, munkájukat szerető, becsületes emberek — mondja az igazgató. Tavaly például nagy fontosságú- kísérletsorozat indult a BVK-ban a tapadásmentes műtrágya előállításá- ra. A Kandó Kálmán szocialista brigád — ez csak természetes — tevékenyen részt vett a munkában, ök készítették el a kísérleti berendezéseket is. 1971-ben pedig a dinit.rogén-oxid, vagyis közismertebb nevén az altatógáz tisztításának kísérletsorozatában vettek részt. E munkájukat újításként fogadták el. S bevezetésével tavaly 1 millió 243 ezer forint költségcsökkentést tudott elérni a kombinát. Ésszerű módosításaikkal pedig 1972-ben csak az anyagmegtakarítás összege meghaladta az ötszázezer forintot. Nem számolják... Volt egy rossz időszak is 1965-ig. A munka sem ment úgy, no, meg a brigádtagok között sem volt mindig teljes az összhang. Akkor Ol- lári István üzemvezető (aki ma már a Borsodi Vegyikombinát üzemi pártbizottságának titkára és ország- gyűlési képviselő) a segítségükre sietett. Szakmai tanácsokkal, baráti szóVal, de — ha kellett — főnöki szigorral is. Ekkor került a brigád élére Seres Balázs, aki 1952 óta dolgozik Kazincbarcikán, s még ma is az egyetlen munkahelye. És Seres lelkesedése, szervezőkészsége átragadt a többiekre is. Azóta évről évre ontják az ötleteket a termelési eredmények javítására és környezetük fejlesztésére, segítésére is. Tavaly például 1279 óra társadalmi munkát végeztek. Szocialista szerződést kötöttek a kazincbarcikai Eg- ressy Béni Művelődési Központtal. Ennek értelmében minden létező javítást, felújítást, karbantartást magukra vállaltak. A brigád viszont meghívást kapott valamennyi kulturális rendezvény megtekintésére. Hallották egyszer, hogv rosszak a városi parkok hintái. Hát megjavították. Apró ésszerűsítésekre van szükség az üzem valamelyik munkafolyamatában ? Szólnak a brigádnak. Tudják jól: ők bizonyosan megoldják. Találnak valamilyen hulladékanyagot? Felhasználják egy újabb segédeszköz ösz- szeállítására. Veszélyesen sok zsák műtrágya gyűlt össze a kombinát udvarán? Százötven óra alatt négyszáz mázsát a vagonokba raktak. Hogyan jut minderre idejük? — kérdeztem a brigád- vezetőt. — Ügy, hogy valamennyi brigádtag segít az én munkámban is — mondja. — Igazi közösséggé kovácsolód- tunk. öreg. fiatal egyforma lelkesedéssel dolgozik — munkaidőn túl is. Nem számoljuk azt a pluszmunkát, amit a közösségért dolgozunk. Csak csináljuk — mert szívesen tesszük. — Sokszor volt már olyan probléma az üzemben, hogyha azonnal el nem hárítjuk, komoly százezreket, esetleg milliókat jelentő kiesés lehetett volna a termelésben. Ilyenkor éjjel-naopal dolgoztunk. Nem számoltuk a túlórákat — toldja meg a brigád történetét Koszip András főművezető. Hiányzunk egymásnak Valóban, idős és fiatal — bármikor egyforma lelkesedéssel dolgozik. Nálunk nincs generációs probléma. Pedig az 53 éves Matisz Józsi bácsin kívül a húszfőnyi brigádban még kilencen alapító tagok, 15 éves törzsgár- datagok. De a fiatalok, Pásztor Zoltán. Oláh Ferenc. Vámosi Ervin, Bácskái János is ott vannak az élen: részt vesznek a kiváló Ifjú szakmunkás mozgalomban. A szabad időben is tele vannak ötletekkel ahhoz: hogyan lehet hasznosan, vidáman, szórakoztatóan megszervezni közös találkozóikat. így került sor a billa- tárói értékelésre is. S mindent vidáman, jókedvvel csinálnak. Pedig a húsz közül csak heten laknak Barcikán. A többiek vagy bejárók, vagy a munkásszálláson laknak. Mégis jut idő mindenre. Hogyan? Ötlettel, lelkesedéssel, munkaszeretettel. S hogy mi ennek a kiapadhatatlan erőforrása? Erre a szocialista brigádvezető tömören igv válaszolt: A KÖZÖSSÉG EREJE. Pongrácz György Gondok a gépműhelyben Gördülő műszaki szolgálat A Tokai-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát műszaki főosztályának munkatársai hatékony újítással gyorsították meg a lánctalpas traktorok karbantartási, javítási munkálatait. A gazdaság nagy kiterjedésű szőlőültetvényeiről körülményes a viszonylag lássál járású, speciális lánctalpas traktoroknak a központi szervizállomásra bejutniuk. Mindeddig sok idő is kárbaveszett j az ilyen üresjáratokkal, épp a legsürgősebb szezonmunkák végzésekor. Az idén sikerült ezeket a gondokat megszüntetni. Egy terepjáró, négykerékmeghaj- tású teherautóra szerelték fel a szakemberek mindazokat a műszereket, technikai eszközöket, amelyekkel a helyszínen elvégezhető a lánctalpas traktorok teljes műszaki karbantartása, javítása. Robbanómotorral működtetett kompresszor szolgáltatja a szerviz berendezés üzemeltetéséhez szükséges energiát. A. szervizkocsival speciális szerelő is sorra látogatja az ültetvényeken dolgozó traktorokat, s a sziilcséges motorbe állításokat, kényesebb javításokat is a helyszínen végzi el. A figyelemre méltó újítás lehetővé teszi, hogy a nagy értékű erőgépek teljesítőképességét jobban kihasználhassa a gazdaság. EGYES MEGYÉKBŐL már vészes mezőgazdasági gép- és alkatrészhiányról érkeznek hírek. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei megkezdték szokásos évi országjárásukat egy-eg.v fűkasza, vagy féktárcsa beszerzéséért. Mert úgy látszik, ez a gond még sokáig gond marad, véletlenül sem válik nyugodttá a nagy munkákra való előkészület. A baljóslatú hírek egyelőre még messziről érkeznek; onnan, ahol már szőkülnek a gabonatáblák, hamarosan kezdődik az aratás. De a gépszemlék ideje itt van. némely gazdaságban már túl is vannak rajta. A mucso- nyi Űj Élet Termelőszövetkezetben történetesen ezen a héten rendezik. Ennek a termelőszövetkezetnek a gépparkja 4 millió forint értékű. Ennyi gép üzemeltetése, karbantartása a legideálisabb körülmények között sem gyerekjáték. Ráadásul szakemberhiánnyal is küzdenek. Nyolc szerelő dolgozik a gépműhelyben, noha 12—15 kellene. Tavaly is tízen csinálták végig a télitavaszi előkészületet. Valahogy nincs szerencséjük a fiatalokkal, pedig egy jó szakmunkás megkeresheti itt az évi 35—40 ezer forintot is. De a környező ipari üzemeket — a szabad szombatokkal — vonzóbbnak tartják azok is, akik a tsz-műhelyben szerezték meg gyakorlati ismereteiket. De most nem a szakemberhiányról, hanem a gépműhely egyéb gondjairól van szó. Mert az egyéb gondokból is van egy csokorra való. Kezdjük talán a fűkaszáló gépekkel. A tsz két éve vásárolt két darab, holland típusú kaszát, de már tavaly nyáron elkoptak bennük az alsó támasztó tányérok. Azóta egyfolytában keresik — hiába — ezeket az alkatrészeket. Az idei első kaszáláskor a kettőből csináltak egyet, de ez nem volt elég, hát vásárolniuk kellett egy űj, más típusú kaszát. Kiadás — alkatrészhiány miatt! De a következő kaszálásig mindenképp meg akarják javítani a holland kaszákat, hát keresniük kellett egy üzemet, amely — szívességből — , legyártja a nyolc darab tányért, darabonként 2400 forintért. Egyedi munka, meg kell fizetni az ilyet. VAN A TSZ-NEK egy nagyon bevált, gazdaságos takarmánybetakarító gépe, ez egy ember irányításával naponta 300 mázsa takarmányt tud betakarítani. többet, mint a több gépes hagyományos módszerrel öt munkás. A szövetkezet régóta szeretne még egy ilyen gépet venni. Egy új kombájn is kellene, mert a meglevő háromhoz nem mindig lehet kapni motoralkatrészt. A gondos mérlegelés után egy NDK gyártmányú melleit döntöttek, az felel meg legjobban az adottságaiknak, igényeiknek is. Sajnos nem tudták beszerezni, másmilyet vettek helyette. Három éve megkezdődött az úgynevezett tipizálási folyamat: azonos típusú gépeket vásárolnak a javítás leegyszerűsítése érdekében. Nos, két MTZ—50-es traktort vettek a közelmúltban, de az egyik egy hiányzó féktárcsa miatt 10 napja áll. A ZIL tehergépkocsihoz 10 darab csavar kellene immár fél éve ... A GONDOK nagyobb részén lehetne segíteni, ha saját kis „.alkatrészgyárat” rendezne be a termelőszövetkezet. Mindössze egy esztergagép és egy marógép kellene hozzá. Az esztergagépre már elő is teremtettél«: a pénzt. Az MVE—340/2000 típusú esztergagép lenne a legalkalmasabb, mert ezen nagyobb munkadarabokat is el tudnának készíteni. De az ilyen méretű esztergagéppel nem tud szolgálni az Agro- tröszt! Csak a kisebb munkákra alkalmas, de az Űj Élet Termelőszövetkezet gér>- műhelve számára alkalmatlan MVE—340/1500-as kapható. Lévay Györgyi Június 13-tól amío a készlet tart női cipővásár vállalatunk miskolci és megyei boltjaiban. Számos női lábbeli NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL! Többek között: Régi ár: Üj ár: „kán-kán”, nyári csizma női cipők és szandálok „Pums"-cipók 320—379 Ft-ig 148 Ft 60—180 Ft-ig már 20 Ft-tól Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Ea per, hadd tegyen per?!... (ti) Meddig tart még a huzavona?