Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. június 12., kedd (Folytatás az 1. oldalról) öltött testet. A magyar mun­kásosztály a nehéz sorsfor­dulók közepette tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségé­ben és egységében rejlik. I£em a harc elől kitérők, ha­nem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kom­munisták és baloldali szo­ciáldemokraták közös erőfe­szítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar munkás- mozgalom sok évtizedes har­cának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésé­ben, a hatalom meghódítá­sában. Rátérhettünk a szo­cialista társadalom építésé­nek útjára. A két párt egye­sülése ezért nyitott új kor­szakot népünk és a magyar munkásmozgalom történeté­ben. — Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. — El­lentétek, néha türelmetlen­ség nehezítette az együttmű­ködést, kölcsönösen követ­tünk el hibákat is. de ma már történelmi távlatból ál­lapíthatjuk meg: Magyaror­szágon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bá­nyák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a népi és a szocialista erők pozíciójá­nak megerősödését a koalí­cióban, a közigazgatásban, a társadalmi, gazdasági élet­ben, ha a két párt az alap­vető kérdésekben nem jut közös nevezőre. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére — mondotta —, arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban a felsza­badulást követően első ízben ültek össze közös aktívaér­tekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunis­ták és baloldali szociálde­mokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobbol­dali szociáldemokraták eltá­volítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együtt­működése mellett. Nagy örö­münkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhet­jük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat. — Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nem­csak a munkásosztály győ­zelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szol­gálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszony­lag békés úton létrejött pro­letárdiktatúra feltételei kö­zött — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot. Kiemelke­dő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításá­ban. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszi­lárdult hazánk nemzeti füg­getlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialis­ta közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, a megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb össze­fogásának. népünk és orszá­gunk emelkedésének nagy­szerű távlatait nyitotta meg. A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történel­mileg egyáltalán nem szük­ségszerű módon nyomta rá a bélyegét, maid rámutatott: — Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, az el­lenforradalom elleni harc jegyében. 1956 novemberé- isen zászlót bontott, az újra­kezdő forradalmárok pártjá­ban együtt harcoltak és dol­goztak volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenfor­radalmi erők, köztük az új­ra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymás­tól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös fel­adatokból. — Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szem- befordult a revizionista egy­ségbontással, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizal­matlanságot. Az egyenlő jo­gokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok meg­ítélésének mércéjévé a szo­cializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi ösz- szefogásnál teljesebben egy­másra találtak. — A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egység- beforrása végérvényesen le­zárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cse­lekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a mun­kásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad. A társadal­mi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megol­dása megköveteli az egység állandó megújulását a párt­ban, mert így tudjuk mara­déktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a mun­kásosztállyal, egész dolgozó népünkkel. Mindez megkö­veteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvéte­lét a feladatok meghatáro­zásában, megoldásában és ellenőrzésében, hogy a mun­kásoknak több szava, sza­vuknak nagyobb súlya le­gyen társadalmunk vala­mennyi fórumán. A mun­kásosztály nagy nemzeti cél­jaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiség­gel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövet­ségi politika ugyanannak a dolognak a két oldala. — Az elmúlt negyedszázad számvetése árról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a mun­kásosztály és a párt veze­tésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkáshatalom megterem­tésének, a szocializmus út­ján történő elindulásának jegyében következett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk I nem is volt végig zavarta­lan, mégis amit akkor vál­laltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaállította jo­gaiba a marxizmus—le- ninizmust, a lenini úton jár­va kétfrontos harcban meg­védte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosz­tály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bi­zalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következetesen tovább hala­dunk a szocialista demokra­tizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő fe­szültségekkel és ellentmon­dásokkal. Az előadó a továbbiakban naoiaink tennivalóiról be­szélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szerve­zettebb munkát, az ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gaz­dálkodást követel; felelős magatartást; teljesebb azo­nosulást szocialista eszmé­nyeinkkel, céljainkkal; tuda­tos harcot az ellenséges an- timarxista nézetek, a vissza­húzó maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatar­tás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szo­cialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista köz­vélemény. Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette: — Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy akkor képviseljük jól népünk nem­zeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nem­zetközi haladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kife­jezi és védi nemzeti érde­keinket, ugyanakkor szolgál­ja a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom, a szocialista világ, a béke C ‘/ét. Pártunk arra törek­szik, hogy a marxizmus—le- ninizmus elvi alapjait erő­sítse, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységét. Azokkal tart, akik a nemzetközi munkásmoz­galomban a közös marxista—• leninista vonalat képviselik, védelmezik azt minden jobb- és álbaloldali támadással szemben. Erős és eltéphetetlen köte­lékek fűznek bennünket a nemzetközi munkásmozga­lom, a szocialista világ, a haladás élen járó országá­hoz, a 'Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjához. Beszéde befejező részé­ben hangsúlyozta: —• A jelen és a jövő fel­adatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkás­párt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság eré­nyei a gyorsan változó kö­rülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben — mondot­ta, majd végezetül elismerés­sel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor paran­csát, a munkáspártok egye­sítésének nagy ügyét. A győri munkásgyűlést Biitmann Ernő, a munkás- mozgalom régi harcosa nyi­totta meg. A gyűlésen felszó­lalt Pintér István, a győri Gárdonyi Géza Általános Is­kola igazgatója és Gede Fe­renc, a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgép­szerelője. Apró Antal, a Politikai Bi­zottság tagja, az országgyű­lés elnöke beszédében hang­súlyozta : — Marx és Engels több mint egy évszázaddal ezelőtt azt a szükségszerű követel­ményt fogalmazták meg: a munkásosztálynak ahhoz, hogy megvédhesse érdekeit, meg tudja . valósítani célját, a tőkés társadalom megdön­tését és a szocializmus, a kommunizmus felépítését —, önálló és egységes forradalmi pártra van szüksége, amely a tőke elleni forradalmi harc­ra, osztályöntudatra ne\»ali és szervezi a munkásságot, és fellép a burzsoáziával meg­alkuvó kispolgári nézetek el­len. Apró Antal áttekintette az önálló és egységes forradalmi párt megteremtéséért folyta­tott harc magyarországi állo­másait, majd ezzel kapcsolat­ban kiemelte, hogy az 1930- as években, a munkósegy- ségért, a két munkáspárt együttműködéséért folytatott harcban jelentős változás kö­vetkezett be. Hitler hatalom­ra jutása után' egész Európá­ban kiéleződött a nemzetközi helyzet, előretört a német é? az olasz fasizmus, meggyor­sult a fegyverkezési verseny. Darányi itt, Győrött hirdette meg a háborús előkészülete­ket, és az egymilliárd pengős katonai programot. Mindez kihatott a magyar dolgozók hangulatára is. A magyar dolgozó tömegek keresték a politikai kiutat, tartótink az ország további fasizálódása- tól, Hitler térj es zkedésé tő 1, attól, hogy alig másfél évti­zeddel az első világháború után újabb háború fenyeget. A kommunista párt nagy ér­deme, hogy bár üldözött, il­legalitásban levő párt volt, a szociáldemokrata, a szakszer­vezeti és az ifjúmunkás moz­galomban, a társadalom min­den területén mindig az egy­ségfront megteremtésére tö­rekedett a horthysta rend­szer, a fenyegető háborús ve­szély elleni közös harcban. — Ha ma, 25 évvel a két párt egyesülése után végig­tekintünk pártunk harcain, a felmerült válságok leküzdé­sén, megállapíthatjuk, hogy a két párt egyesülése, a szo­ciáldemokraták és a kom­munisták egységbe kovácso- lódása a marxizmus—leniniz- mis elvei alapján a Magyar Szocialista Munkáspártban fejeződött be. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt sokirá­nyú tevékenységében mindig a legfontosabbnak tartotta a párt munkásjellegének meg­őrzését, a munkásosztály ve­zető szerepének erősítését, a dolgozók munka- és életkö­rülményeinek megjavítását. Nekünk, a mi generációnk­nak jutott az a megtisztelő feladat, hogy megvalósítsuk hazánkban a szocialista tár­sadalom felépítését, megvaló­sítsuk sok munkásnemzedék álmát, a szocialista Magyar- országot. Egységes munkás- osztályunk, egységes pártunk teljesíti nagyszerű történelmi küldetését. — Szeretnék néhány szót szólni ezen ünnepi alkalom­ból KISZ-fiataljainkhoz, dol­gozó ifjúságunkhoz —, mon­dotta. — Az ö aktív részvé­telük nélkül nem tudnánk megoldani feladatainkat. De ahhoz, hogy a mai ifjúság megértse a szocializmus épí­tésének céljait, meg kell is­mernie az előző évtizedek forradalmár nemzedékének harcait, küzdelmeit a kizsák­mányolás ellen, a felszabadí­tásért. — Fiataljaink tanuljanak népünk nehéz küzdelmeiből, amelyeket évszázad skon át az ország függetlenségéért, nemzeti létünkért folytatott. Tanuljanak az egymást kö­vető munkásgenerációk har­caiból, a : dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaság tapaszta­lataiból, munkásosztályunk­nak, pártunknak a Horthy- fasizmus elleni negyedszáza­dos küzdelmeiből, és tanul­janak annak a generációnak munkájából, amely 1945 óta sok áldozatot hozott azért, hogy a magyar ifjúság ma már nem kizsákmányolt, nem elnyomott, hanem a felnőtt nemzedékkel együtt építi saját jövőjét, a szoci­alizmust, a felnőtt nemze­dékkel együtt harcol a tár­sadalmi haladásért. Ifjúsá­gunk számára a szocializ­mus sikeres építése során évről évre kedvezőbb felté­telek jönnek létre a munká­hoz, a tanuláshoz, a műve­lődéshez. a pihenéshez. Ez­ért fontos kötelessége ifjúsá­gunknak. hogy ismerje és vállalja a párt eszméit, cél­jait, legyen szocialista ha­zánk hű polgára, szorgal­masan tanuljon, becsületesen dolgozzon és védelmezze tár­sadalmi rendünket. — A mai, ünnepi évfor­duló alkalmából nemcsak a történelmi múltból kell ta­nulnunk, nemcsak az idő­sebb generáció eredményes harcáról kell megemlékezni, hanem előre is kell nézni. Pártunk, munkásosztályunk, fiataljaink előtt most az a legfőbb feladat, hogy új si­kereket érjünk el a gazdasá­gi építőmunkában, a kulturá­lis életben a közélet további demokratizálásában; hogy a szocialista életforma minél gyorsabban, minél jobban ki­teljesedjen, hogy egész dol­gozó népünk munka- és élet- körülményei tovább javulja­nak. A szónok ezután kitért ar­ra, hogy ezekben a napok­ban, amikor országunk köz­véleménye megemlékezik a két munkáspárt egyesülésé­nek 25. évfordulójáról, Bécs- ben a magyar jobboldali szo­ciáldemokraták úgynevezett kongresszust tartottak. Olyan személyek gyülekeztek össze — mondotta —, akik a ma­gyar munkásosztály érdekeit nem először árulták el, akik a két munkáspárt egyesülését annak idején az utolsó pil­lanatig ellenezték. Bár ma is szemben állnak rendszerünk­kel, még ők sem tudják le­tagadni a negyedszázad alatt végbement szocialista fejlő­dés vívmányait, eredményeit, a Magyar Népköztársaság nö­vekvő nemzetközi tekintélyét. De azért — szerintük — Ma. gyarországon mégis csak ba­jok vannak. — Jó lenne, ha a Bécsben tanácskozók is tu­domásul vennék — mondta a szónok —, hogy az élet, szocialista fejlődésünk tőlük függetlenül, előremegy. Beszéde befejező részében Apró Antal, a Központi Bi­zottság nevében köszöntötte Győr megye párttagságát, sok sikert kívánt munkájukhoz, a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének szolgálatában. Az orsózó-üzemben A Miskolci Pamutfonó or- sózó-üzemében fejeződik be a pamut fonallá alakítása. In­nét szállítják tovább a ha­zai feldolgozó textilüzemek­be. A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában a rekonst­rukció során az elmúlt he­tekben fejezték be, a nagy teljesítményű lengyel gyárt­mányú CZ típusú kartológé­pek felszerelését. A felszere­lést a Zalka Máté szocialista brigád vállalta el és jóval határidő előtt eleget tett felajánlásának. A brigád ez­ért és korábbi jó munkájáért elnyerte a Pamutfonóipari Vállalat kiváló brigádja cí­met. és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján

Next

/
Thumbnails
Contents