Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-12 / 135. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. június 12., kedd (Folytatás az 1. oldalról) öltött testet. A magyar munkásosztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg: legfőbb ereje szervezettségében és egységében rejlik. I£em a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, amelyet kommunisták és baloldali szociáldemokraták közös erőfeszítéssel teremtettek meg. 1948-ban a magyar munkás- mozgalom sok évtizedes harcának gyümölcse érett be a két munkáspárt egyesülésében, a hatalom meghódításában. Rátérhettünk a szocialista társadalom építésének útjára. A két párt egyesülése ezért nyitott új korszakot népünk és a magyar munkásmozgalom történetében. — Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között — mondotta. — Ellentétek, néha türelmetlenség nehezítette az együttműködést, kölcsönösen követtünk el hibákat is. de ma már történelmi távlatból állapíthatjuk meg: Magyarországon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a bankok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a népi és a szocialista erők pozíciójának megerősödését a koalícióban, a közigazgatásban, a társadalmi, gazdasági életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre. — Hadd emlékeztessek az egyesülést megelőző időszak egyik fontos eseményére — mondotta —, arra, hogy 1948 februárjában itt, a csepeli sportcsarnokban a felszabadulást követően első ízben ültek össze közös aktívaértekezletre a két munkáspárt tagjai. A csepeli kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos fellépése volt ez az egység mellett. Együtt követelték a jobboldali szociáldemokraták eltávolítását és hitet tettek a két munkáspárt testvéri együttműködése mellett. Nagy örömünkre szolgál, hogy mai gyűlésünkön itt üdvözölhetjük annak az aktívaülésnek sok résztvevőjét, előadóit: Kádár János és Marosán György elvtársakat. — Az egységes marxista— leninista párt létrejötte nemcsak a munkásosztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Olyan fordulat történt, amely a továbbiakban döntő szerepet játszott abban, hogy a magyar nép — a viszonylag békés úton létrejött proletárdiktatúra feltételei között — sikeresen építhette szocialista államát, a Magyar Népköztársaságot. Kiemelkedő sikereket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, népünk életkörülményeinek javításában. Fejlődött a szocialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nemzeti függetlensége: a Szovjetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagjaként nőtt tekintélye a világban. A két munkáspárt egyesülése, a megvalósuló néphatalom, az építő erők szorosabb összefogásának. népünk és országunk emelkedésének nagyszerű távlatait nyitotta meg. A szónok a továbbiakban kitért arra, hogyan zavarta meg a fejlődést a személyi kultusz, amely az egyesülés utáni eseményekre történelmileg egyáltalán nem szükségszerű módon nyomta rá a bélyegét, maid rámutatott: — Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt, az ellenforradalom elleni harc jegyében. 1956 novemberé- isen zászlót bontott, az újrakezdő forradalmárok pártjában együtt harcoltak és dolgoztak volt kommunisták és szociáldemokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szervezkedő jobboldali szociáldemokraták ellen. Nem azt kérdezték egymástól, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös feladatokból. — Az MSZMP leküzdötte a dogmatikus hibákat. Szem- befordult a revizionista egységbontással, megszüntette a volt két párt tagjai közti különbségtevést, jóvátette a személyi kultusz áldozataival szemben elkövetett bűnöket, száműzte a pártból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező párttagok megítélésének mércéjévé a szocializmusért végzett munkát tette. A két munkáspárt tagjai minden korábbi ösz- szefogásnál teljesebben egymásra találtak. — A két munkáspárt egyesülése, tagjainak egység- beforrása végérvényesen lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cselekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt és a munkásosztály egysége, a párt és a munkásosztály szoros kapcsolata győzelmeink fontos forrása volt és marad. A társadalmi fejlődés során felmerülő új feladatok sikeres megoldása megköveteli az egység állandó megújulását a pártban, mert így tudjuk maradéktalanul megoldani ezeket a feladatokat együtt a munkásosztállyal, egész dolgozó népünkkel. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a munkások aktív részvételét a feladatok meghatározásában, megoldásában és ellenőrzésében, hogy a munkásoknak több szava, szavuknak nagyobb súlya legyen társadalmunk valamennyi fórumán. A munkásosztály nagy nemzeti céljaink letéteményese. Vezető szerepe, testvéri szövetsége a parasztsággal, az értelmiséggel, a dolgozó nép nemzeti összefogását erősítő szövetségi politika ugyanannak a dolognak a két oldala. — Az elmúlt negyedszázad számvetése árról tanúskodik, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével maradandót alkotott. A két párt egyesülése a munkáshatalom megteremtésének, a szocializmus útján történő elindulásának jegyében következett be. Ha történtek is kitérők ezen az úton, ha előrehaladásunk I nem is volt végig zavartalan, mégis amit akkor vállaltunk, amit az egyesült párt programnyilatkozatában megfogalmaztunk, ma már életünk valósága. — Fejlődésünk immár több mint másfél évtizede töretlen. A Magyar Szocialista Munkáspárt megőrizve az előző évek minden nagy vívmányát, visszaállította jogaiba a marxizmus—le- ninizmust, a lenini úton járva kétfrontos harcban megvédte és megszilárdította a párt egységét, a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepét. A népet szolgáló kommunista politika alapján nyertük vissza a tömegek bizalmát és támogatását, amely sikereink záloga volt és az marad a jövőben is. Ez a politika a biztosítéka, hogy következetesen tovább haladunk a szocialista demokratizmus fejlesztésének útján, hogy bátran szembenézünk hibáinkkal, tévedéseinkkel, a fejlődés során fellépő feszültségekkel és ellentmondásokkal. Az előadó a továbbiakban naoiaink tennivalóiról beszélt. A haza gyarapodása, népünk jólétének fokozása — mondotta — még szervezettebb munkát, az ország anyagi és szellemi erőivel való tervszerűbb, jobb gazdálkodást követel; felelős magatartást; teljesebb azonosulást szocialista eszményeinkkel, céljainkkal; tudatos harcot az ellenséges an- timarxista nézetek, a visszahúzó maradi gondolkodás és főképp a csak magára néző, individualista, önző magatartás ellen. Az élet minden területén igyekeznünk kell uralkodóvá tennünk a szocialista közgondolkodást. Mozgósítanunk kell azt a milliószemű ellenőrt, amit úgy hívunk: szocialista közvélemény. Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette: — Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy akkor képviseljük jól népünk nemzeti érdekeit, ha egyúttal szem előtt tartjuk a nemzetközi haladás egyetemes érdekeit is. Politikánk kifejezi és védi nemzeti érdekeinket, ugyanakkor szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a szocialista világ, a béke C ‘/ét. Pártunk arra törekszik, hogy a marxizmus—le- ninizmus elvi alapjait erősítse, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét. Azokkal tart, akik a nemzetközi munkásmozgalomban a közös marxista—• leninista vonalat képviselik, védelmezik azt minden jobb- és álbaloldali támadással szemben. Erős és eltéphetetlen kötelékek fűznek bennünket a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista világ, a haladás élen járó országához, a 'Szovjetunióhoz, a szovjet néphez és Lenin kommunista pártjához. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: —• A jelen és a jövő feladatai felé fordulva soha nem feledkezünk meg a múltról, a megtett útról. A Magyar Szocialista Munkáspárt magáénak vallja a munkásosztály évszázados küzdelmének minden nemes hagyományát. Kommunista kötelességünk úgy dolgozni, hogy a munkástradíciók, a szervezett munkásság erényei a gyorsan változó körülmények között is tovább éljenek a soron következő nemzedékekben — mondotta, majd végezetül elismeréssel szólt mindazokról, akik megvalósították a kor parancsát, a munkáspártok egyesítésének nagy ügyét. A győri munkásgyűlést Biitmann Ernő, a munkás- mozgalom régi harcosa nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Pintér István, a győri Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatója és Gede Ferenc, a Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat épületgépszerelője. Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta : — Marx és Engels több mint egy évszázaddal ezelőtt azt a szükségszerű követelményt fogalmazták meg: a munkásosztálynak ahhoz, hogy megvédhesse érdekeit, meg tudja . valósítani célját, a tőkés társadalom megdöntését és a szocializmus, a kommunizmus felépítését —, önálló és egységes forradalmi pártra van szüksége, amely a tőke elleni forradalmi harcra, osztályöntudatra ne\»ali és szervezi a munkásságot, és fellép a burzsoáziával megalkuvó kispolgári nézetek ellen. Apró Antal áttekintette az önálló és egységes forradalmi párt megteremtéséért folytatott harc magyarországi állomásait, majd ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az 1930- as években, a munkósegy- ségért, a két munkáspárt együttműködéséért folytatott harcban jelentős változás következett be. Hitler hatalomra jutása után' egész Európában kiéleződött a nemzetközi helyzet, előretört a német é? az olasz fasizmus, meggyorsult a fegyverkezési verseny. Darányi itt, Győrött hirdette meg a háborús előkészületeket, és az egymilliárd pengős katonai programot. Mindez kihatott a magyar dolgozók hangulatára is. A magyar dolgozó tömegek keresték a politikai kiutat, tartótink az ország további fasizálódása- tól, Hitler térj es zkedésé tő 1, attól, hogy alig másfél évtizeddel az első világháború után újabb háború fenyeget. A kommunista párt nagy érdeme, hogy bár üldözött, illegalitásban levő párt volt, a szociáldemokrata, a szakszervezeti és az ifjúmunkás mozgalomban, a társadalom minden területén mindig az egységfront megteremtésére törekedett a horthysta rendszer, a fenyegető háborús veszély elleni közös harcban. — Ha ma, 25 évvel a két párt egyesülése után végigtekintünk pártunk harcain, a felmerült válságok leküzdésén, megállapíthatjuk, hogy a két párt egyesülése, a szociáldemokraták és a kommunisták egységbe kovácso- lódása a marxizmus—leniniz- mis elvei alapján a Magyar Szocialista Munkáspártban fejeződött be. A Magyar Szocialista Munkáspárt sokirányú tevékenységében mindig a legfontosabbnak tartotta a párt munkásjellegének megőrzését, a munkásosztály vezető szerepének erősítését, a dolgozók munka- és életkörülményeinek megjavítását. Nekünk, a mi generációnknak jutott az a megtisztelő feladat, hogy megvalósítsuk hazánkban a szocialista társadalom felépítését, megvalósítsuk sok munkásnemzedék álmát, a szocialista Magyar- országot. Egységes munkás- osztályunk, egységes pártunk teljesíti nagyszerű történelmi küldetését. — Szeretnék néhány szót szólni ezen ünnepi alkalomból KISZ-fiataljainkhoz, dolgozó ifjúságunkhoz —, mondotta. — Az ö aktív részvételük nélkül nem tudnánk megoldani feladatainkat. De ahhoz, hogy a mai ifjúság megértse a szocializmus építésének céljait, meg kell ismernie az előző évtizedek forradalmár nemzedékének harcait, küzdelmeit a kizsákmányolás ellen, a felszabadításért. — Fiataljaink tanuljanak népünk nehéz küzdelmeiből, amelyeket évszázad skon át az ország függetlenségéért, nemzeti létünkért folytatott. Tanuljanak az egymást követő munkásgenerációk harcaiból, a : dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaság tapasztalataiból, munkásosztályunknak, pártunknak a Horthy- fasizmus elleni negyedszázados küzdelmeiből, és tanuljanak annak a generációnak munkájából, amely 1945 óta sok áldozatot hozott azért, hogy a magyar ifjúság ma már nem kizsákmányolt, nem elnyomott, hanem a felnőtt nemzedékkel együtt építi saját jövőjét, a szocializmust, a felnőtt nemzedékkel együtt harcol a társadalmi haladásért. Ifjúságunk számára a szocializmus sikeres építése során évről évre kedvezőbb feltételek jönnek létre a munkához, a tanuláshoz, a művelődéshez. a pihenéshez. Ezért fontos kötelessége ifjúságunknak. hogy ismerje és vállalja a párt eszméit, céljait, legyen szocialista hazánk hű polgára, szorgalmasan tanuljon, becsületesen dolgozzon és védelmezze társadalmi rendünket. — A mai, ünnepi évforduló alkalmából nemcsak a történelmi múltból kell tanulnunk, nemcsak az idősebb generáció eredményes harcáról kell megemlékezni, hanem előre is kell nézni. Pártunk, munkásosztályunk, fiataljaink előtt most az a legfőbb feladat, hogy új sikereket érjünk el a gazdasági építőmunkában, a kulturális életben a közélet további demokratizálásában; hogy a szocialista életforma minél gyorsabban, minél jobban kiteljesedjen, hogy egész dolgozó népünk munka- és élet- körülményei tovább javuljanak. A szónok ezután kitért arra, hogy ezekben a napokban, amikor országunk közvéleménye megemlékezik a két munkáspárt egyesülésének 25. évfordulójáról, Bécs- ben a magyar jobboldali szociáldemokraták úgynevezett kongresszust tartottak. Olyan személyek gyülekeztek össze — mondotta —, akik a magyar munkásosztály érdekeit nem először árulták el, akik a két munkáspárt egyesülését annak idején az utolsó pillanatig ellenezték. Bár ma is szemben állnak rendszerünkkel, még ők sem tudják letagadni a negyedszázad alatt végbement szocialista fejlődés vívmányait, eredményeit, a Magyar Népköztársaság növekvő nemzetközi tekintélyét. De azért — szerintük — Ma. gyarországon mégis csak bajok vannak. — Jó lenne, ha a Bécsben tanácskozók is tudomásul vennék — mondta a szónok —, hogy az élet, szocialista fejlődésünk tőlük függetlenül, előremegy. Beszéde befejező részében Apró Antal, a Központi Bizottság nevében köszöntötte Győr megye párttagságát, sok sikert kívánt munkájukhoz, a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének szolgálatában. Az orsózó-üzemben A Miskolci Pamutfonó or- sózó-üzemében fejeződik be a pamut fonallá alakítása. Innét szállítják tovább a hazai feldolgozó textilüzemekbe. A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában a rekonstrukció során az elmúlt hetekben fejezték be, a nagy teljesítményű lengyel gyártmányú CZ típusú kartológépek felszerelését. A felszerelést a Zalka Máté szocialista brigád vállalta el és jóval határidő előtt eleget tett felajánlásának. A brigád ezért és korábbi jó munkájáért elnyerte a Pamutfonóipari Vállalat kiváló brigádja címet. és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulóján