Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-02 / 127. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP.!A XXIX. évfolyam, 127. szám Ara: 80 fillér Szombat, 1973. június 2. Mai számuÉbói itiiHimmmiiiEiiiiimiiini jBlpZZ í ; s. £ * i (3. oldal) Mines lizpEei (4. oldal) i mészégető és a szeiítí (5. oldal) .Nyitnak’ a sátrak (8. oldal) Görögország©! ág:pá nyilvánították IConstanfisi királyt nsegfssztottafc Iróniáiéi Az önkéntes száműzetésben élő Konstantin görög királyt megfosztották trónjától, és Görögországot köztársasággá nyilvánították — jelentette be Papadopulosz miniszterelnök péntek délelőtti rádióbeszé­dében. A köztársasági elnöki tisztséget ideiglenesen, maga Papadopulosz, a katonai jun­ta vezetője fogja betölteni. Péntek reggel a görög kor­mány minisztertanácsot tar­tott. az újságírókat pedig tá­jékoztatták arról, hogy ha­marosan fontos bejelentés várható. Készültséget rendel­tek el a fegyveres erőknél és a rendőrségnél. Az athéni rádióban, amely reggel óta katonai indulókat közvetített, Papadopulosz bejelentése pontosan délben hangzott el. A legutóbbi .leleplezett ál­lamcsíny-kísérlet és a hadi- tengerészet egyik hajójának szökése óta a görög sajtó már többször célzott rá, hogy a kormány a monarchia el­törlésére készül — hivatalos körökben Konstantint is meg­vádolták azzal, hogy részese volt a puccskísérletnek, vágj' legalábbis tudott a készülő államcsínyről. Papadopulosz korábban még arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a királyság kérdéséről népsza­vazáson döntenek majd. Jogi szakértők szerint a pénteken ismertetett rendeletet a ké­sőbbiekben mindenkeppen népszavazásra kell bocsátani. Nixon—Pompidou eszmecsere El laláElozinafi nincs győztese üjsnnczi Pál beszéde • « Ünnepség az iskolák államosításának 25. évfordulóján Pénteken délelőtt harmad­szor is négyszemközti meg­beszélést tartott Reylijavik- ban Nixon amerikai elnök és Pompidou francia állam­fő. A másfél órás tanácsko­zás után a két államfő és kísérete plenáris ülésen , vonta meg a kétnapos ameri­kai—francia csúcstalálkozó mérlegét. Az ülés után Kis­singer, Nixon elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója ki­jelentette: ,,a találkozónak nincs győztese és nincs vesz­tese”. Pompidou francia elnök az ülésről távozóban újságírók­kal közölte, hogy a találko­zóról közös közleményt nem adnak ki. Mindent megvitat­tunk — mondta később, saj­tóértekezletén —, de nem hoztunk határozatot. Meg kellett állapítanunk, hogy a nagy problémák egy részé­ben egyetértünk, masokban nem, végeredményben azon­ban több kérdésben vagyunk azonos állásponton. mint ahányban nem” .. . Reményét fejezte ki, hogy á megbeszé­lés itatása a jövőben mutat­kozni fog, s megerősítette, hogy őszre Párizsba várják az amerikai elnököt. Bár megfigyelők vélemé­nye szerint a csúcstalálkozón az amerikai fél nem érte el legfőbb célját: nem sikerült elfogadtatnia a őszi amerikai —nyugat-európai csúcstalál­kozóra vonatkozó tervét, amerikai részről mégis ,,igen konstruktívnak” minősítik az eszmecseréiket. Euler! fsruálisfe, fiiiiás tizét szilfák 7 Y>lán sohasem voltak annyira a figyelem közép­pontjában a pedagógusok, mint mostanában, amikor oktatáspolitikánk egésze is a társadalmi figyelés fókuszába került. Munkájuk, gondjaik és ered­ményen;, hivatástudatuk és pedagógiai hitük a társa­dalom nagy nyilvánossága előtt méretett — s ők. adják, ok adták a legtöbbet, ahhoz, hogy a méretes után oktatáspolitikánk egésze egészségesebb úton indulhas­son tovább. A legtöbbet adják', hiszen vállukon ~nyug­szik a legnagyobb teher, a tudás átadása, a nevelés szép feladata — a jövendő felnőttek emberré for­málása. Ehhez kapnak és kérnek segítséget a szülőktől, a társadalomtól, de az erjesztők, a tüzet sziták, a lángo­kat élesztők — az emberformálók mégiscsak ők, akik az óvodától az egyetemek padjaiig bontják ki a nyíló értelmet. Tanyán és városban, ott, ahol gyermekek élnek, tudásra szomjazok, szép szóra várók. ,4 mérettetés megtörtént — oktatáspolitikánk fő fel­adatai. a tennivalók már megfogalmazódtak. Rájuk is­mét nagy munka vár — nekik újabb feladatokat hoz maid az új tanév. Az új ösvényeken előre indulás fel-,. adatát, közös céljaink, vágyaink, álmaink es terveink megvalósítását. A mindennapok aprólékos tervezését, kemény felkészüléseket, mindig-mindig új tanítványo­kat, akiket megismerni, akiket megtanítani az ö szép kötelességük. mgost őket köszöntjük. Virággal, kedves szóval, tisz- telettél és szeretettel. A pedagógusokat köszönt­jük, az értelem-nyitókat, a tudás tüzének szítóit. Okét, akik az értelmes emberré nevelés, a szocialista emberré formálás nemes munkáját végzik. Őket, akikre már újabb szép, nagy feladatok várnak. Mert mi lehet szebb feladat, mint a nyíló értelemből világra hozni magát az értelmet. Cs. A. Mimi azomiűhozik a határ Ä földekről jelentjük Csökkenteni kell a szárazság okozta kieséseket Az iskolák államosításának 25. évfordulója, valamint a közelgő pedagógusnap alkal­mából pénteken ünnepséget tartottak a Parlament kupo­lacsarnokában. Az elnökség­ben foglalt helyet: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö- ‘ke, Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Losonczi Pál köszöntötte a kitüntetett nevelőket, okta­tásügyünk érdemben gazdag szorgalmas munkásait, peda­gógus társadalmunk kiemel­kedő képviselőit. Tiszteit elvtársnők és elv­társak ! Kedves vendégeink! Egy hősi korszak nagy je­lentőségű politikai mozzana­tának negyedszázados évfor­dulójára emlékezünk ma — mondotta Losonczi Pál. — A szocialista forradalom ma­gyarországi győzelmének be­tetőzéseként huszonöt _ évvel ezelőtt bontakozott lei és dia­dalmaskodott az iskolák ál­lamosításáért vívott küzde­lem. Az iskolák államosításáért folyó politikai, mégpedig ne­héz politikai küzdelemben kiemelkedő és eredményes munkát végeztek a közvetle­nül érdekellek: a tanárok és méginkább a tanítók, ök voltak a népoktatás fejlesz­tésének élharcosai. Az ő szervezet t í negm ózd u lásuk nyomán határozta el a Mi­nisztertanács. hogy a parla­ment elé terjeszti az iskolák államosításáról szóló tör­vénytervezetet. Ha ma visszatekintünk a huszonöt év alatt megjárt útra, jóleső érzéssel és meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy beértek az akkori küz­delem eredményei. Állami oktatásunk, közmű1vetődésünk olyan magaslatokat ért el, amire méltán lehetünk büsz­kék. Pártunk, kormányunk vall­ja és érvényesíti egyre in­kább a gyakorlatban azt a vitathatatlanul helyes elvet, hogy a pedagógusok munká­jával legyen összhangban társadalmi erkölcsi és anya­gi megbecsülésük. Ennek a fokozott erkölcsi megbecsü­lésnek a kifejezése az is, hogy az Elnöki Tanács kitün­tetésben részesíti a pedagó­gusnapon — az iskolák álla­mosításának huszonötödik évfordulóján — az egykori küzdelem legjobbjait, élhar­cosait. Továbbá, hogy itt és most kapják mag a ,.Kiváló tanár” „Kiváló tanító”, ^..Ki­váló óvónő” megtisztelő cí­met tanúsító oklevelet, vala­mint az „Apáczai Csere Já- nos-díjat” és az iskola álla- • mosdása évfordulójára léte­sített emlékplakettet. Tisztelt kitüntetett elvtár­sak! Engedjék meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizoftsáen, az El­nöki Tanács és a Miniszter­tanács nevében őszinte jókí­vánságaimat fejezzem ki mindnyájuknak! Ezt követően az Elnöki Ta­nács elnöke kitüntetéseket, illetve emlékérmeket nyúj­tott át. Az országúiról nézve még szépet mutat, még ígéretes a határ. Szépen fejlettek, erőteljesnek látszanak a ka­lászos táblák, csak a figyel­mesebb. a dúlöutakat is já­ró, hozzáértő szemlélő, a gazda szeme látja, hogy mennyire szomjúhozik már a határ. — Igen, az őszi kalászo­sok még gyönyörűek, a ter­vezettnél jóval többet ígér­nek — mondja egy kis büsz­keséggel Novak Bertalan, az aszalói Szabadság Tsz elnö­ke. — Most látszik meg, hogy mennyire érdemes volt olyan nagy gondot fordítani az őszi talajmunkák, a ve­tés minőségére, a talajerő- utánpótlásra. A tavaszi veté­sek azonban már alig-alig tudnak megbirkózni a szá­razsággal. Városi időszámítás szerint még kora reggel van. de az aszalói elnök és Turnyánszki Ferenc főagroriómus már megjárták a határt. • — Ha csak lehel, most minden napot egy-egy ki­sebb határszemlével kez­dünk, és lessük a felhők já­rását, figyeljük az időjárás- jelentést. Sajnos, semmi biz­tató — mondják szomorúan —, pedig a kukoricák már alig bírják a szárazságot, a gyakori . szelet, és a szívós» napraforgó is csak sínylődik. örülnek, de kissé irigy­kednek is, amikor azt hall­ják, hogy itt-ott, a megye más vidékein volt már 20— 25 milliméteres, vagy ennél is kiadósabb csapadék. Számításaik szerint az ő vidékükön már a 150 milli­métert is jóval meghaladja a csapadékhiány. Áprilisban alig 0—7 milliméternyi, má­jusban pedig összesen 19 milliméter eső hullott. A szárító szél pedig szinte ál­landóan fúj. Még szerencse, hogy a szá lastakarmányok első kaszá­lása aránylag jól sikerült. A hordás befejezéshez közele­dik, s mintegy 25—30 vagon jó minőségű szálast sikerült biztosítani az állatállomány­nak. e Az elnök, s a főagronó- mus most abban látják a legfontosabb teendőt, hogy a gazdaság felkészüljön az esetleges aszálykárok csök­kentésére, a kiesések pótlá­sára. — Mindent meg kell pró­bálnunk, mindent el kell kö­vetnünk — mondják. — A leggyengébb kukoricatáblá­kat például felülvetjük rö- videbb tenyészidejű fajták­kal. És már most gondosko­dunk vetőmagról az aratás utáni másodvetések részére. Mert eiőbb-utóbb csak meg­jön a csapadék. A Hernád völgyének pe­remvidékén, az Abaújszán- tót környező határrészekben talán még jobban szomjú- hoznak a földek. Néhol még csak alig sorol a kukorica, s akad tábla, ahol ki sem kelt. Az Abaújszántói Álla­mi Gazdaságban gyönyö­rűen művelt szőlőt is lat­iunk, amely már sínyleni kezdi a szárazságot. Az abaújkéri ötéves Terv Tsz-ben, a tavaszi csapadék­adatok felöl érdeklődve azt a szomorú választ kapjuk, hogy szinte nem volt mit mérni. A kincset érő májusi esők elmaradtak. Itt is el­mondják: a nagyon gondos őszi munkáknak, az idejé­ben elvégzett talajlezárások­nak, s a tagság szorgalmá­nak, a lelkiismeretes nö­vényápolásnak köszönhető, hogy egyáltalán van még miben reménykedni. A Hernád völgyének túl­só oldalán, a hagyományo­san is csapadékszegény cse­reháti dombok között, a ne­vében is a természettel való küzdelmet őrző Szárazvölgy­ben sem mutatnak biztatóbb képet a június eleji határ- szemlék. Megnyugtató és biztató azonban az, hogy a gazdasá­gok vezetői itt is mindenütt felkészültek rá, hogy csök­kentsék, pótolják a szárazság okozta kieséseket. A Száraz­völgybe is felnyúló, a rá- sonysápberencsi, a kázsmár- ki és részben a léhi határt is felölelő halmaji Arany­kalász Tsz-ben például a következő, már a megvaló­sítás útján járó intézkedé­sekről adhat számot Badi István tsz-elnök. — A növénytermesztés várható kieséseit igyekszünk a fejlett állattenyésztés ter­melésének fokozásával pó­tolni. Ügy készülünk fel az aratásra, hogy azt, ami meg­terem. valóban szemvészte- ség nélkül takaríthassuk be. öntözhető területeinket, a négy hordozható öntözőbe­rendezést igyekszünk száz­százalékosan kihasználni. Az öntözéses takarmánytermesz­téssé!. a silókukoricákkal pótoljuk a rétek, a pillan­gósok kieséseit. U>. s.)

Next

/
Thumbnails
Contents