Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
1973. június 10., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ma per, hadd legyem per?!.. (L) Igazát keresi egy munkás Több mini “Í™í tötl el Tóth Sándor az LKM nemesacél-kovácsoló gyáregységében. Tizenhat évig kovács-előmunkás volt, nyol- , cadik esztendeje gyalus. Kitűnő szakember, szorgalmas, lelkiismeretes munkásnak ismeri az egész gyáregység, közvetlen iónokéi is. Többszörös kiváló dolgozó, ezüstjelvényes törzsgárdalag. Most 59 éves, kor szerint jövőre menne nyugdíjba. Nemrégiben közölték vele: mivel hosszú ideig melegüzemben dolgozott, egy év korkedvezményt kap. — Nyugdíjba kell mennie — mondták — sürgősen intézze a leszámolással kapcsolatos teendőket. Az indokot tudomásul vette, a gyakori behívogatáso- kat, zaklatásnak számító sürgetéseket azonban sehogy sem érti. Kérdésére, hogy ennyi év után miért akarnak ilyen szokatlanul gyorsan megválni tőle, miért ez a ripsz-ropsz ügyintézés —, csak konok hallgatás a válasz. A vállalatnál elzárkóznak a bővebb magyarázattól. Érthető okból. Mégiscsak furcsa lenne az effajta indoklás: azért kell mennie, mert az LKM és közte hónapok óta bírósági per folyik. Ha Tóth Sándor tovább marad, s netán megnyeri a pert, akkor még több hasonló ügy szakadna a Lenin Kohászati Művek nyakába. A pereskedés múlt év márciusában kezdődött. Tóth Sándor kötelező üzemorvosi, majd időszakos hallószervi vizsgálaton vett részt, ahol megállapították: az évekkel korábban kimutatott halláscsökkenése továbbra is fennáll, sőt súlyosbodott. Csupán véletlen volt. hogy az orvos megkérdezte tőle: kap-e a vállalattól zajártalmi halláskárosodása miatt kártérítést. — Azt sem tudtam, hogy kérhetek — hangzott az orvos számára meglepő válasz. — Senki sem mondta, hogy ehhez jogom van. Az orvos kioktatta, kihez menjen, hová forduljon, s ezzel megkezdődött az immár hónapok óta tarló pereskedés. Tóth Sándor pársoros beadványt írt az LKM- hez, amiben a korábbi és a jelenlegi órabére közötti különbség megtérítését kérte, mivel éppen betegsége miatt került az alacsonyabb fizetésű beosztásba, gyalus munkakörbe. A munkakörváltozásnak külön története van —, ha csak vázlatosan is —. de érdemes áttekinteni. Tóth Sándor 1950 és I960 között volt kovács-előmunkás, s mint ilyen, a gyár egyik legnehezebb munkaposztján dolgozott. Aki csak tehette, mesz- szire elkerülte a „dübörgő pokolként” számon tartott helyet. A kovácsolóban megállás nélkül zúgnak, csattognak az óriáskalapások, s olyan a hőség, hogy ahhoz mérten a legnagyobb nyári kánikula is csupán langyme- legnek számít. A zaj tépi, cibálja a dobhártyát, szaggatja az idegeket, a hőség könyörtelenül szívja a test nedvét. Tóth Sándor az 1250 kilós kalapács mellett dolgozott. Kevesen bírták ki egyhuzamban annyi évig mint ő. Ahogy uiúlkik ^óveki; egészsége is egyre kevésbé állta a nagy megterhelést. Jó munkaerő volt, ezért főnökei hallani sem akartak arról, hogy könnyebb munkára tegyék. 19(iG-ban végül mégis engedni kellett, ezt azonban szomorú esemény előzte meg. Tóth Sándor a zajártalomra visszavezethető megromlott idegállapota miatt a kórházba került. Az orvosi bizottság 50 százalékos halláskárosodást állapított meg és az egy évig tartó kezelés és pihentetés után, az LKM üzemorvosán keresztül zajártalomtól mentes munkakörben való foglalkoztatást javasolt. A vállalat tehát már 1965 júniusában tudott a dolgozó ilyen jellegű megbetegedéséről. Ennek ellenére egy szóval sem hívták fel a figyelmét arra, hogy emiatt valamiféle kártérítést kaphat. Sőt, az orvosi javaslatot figyelmen kívül hagyva, visz- szatérése után is eredeti munkahelyén foglalkoztatták. Tóth Sándor munkába állt, a zajt azonban továbbra sem bírta. Két alkalommal is ösz- • szeesett a gép mellett, mentővel vitték orvoshoz.-Ekkor, 1966 februárjában — nem volt más választás — új munkahelyre tették, s az órabérét az új munkakörnek megfelelően 1 forint 50 fillérrel csökkentették. A vállalat részéről ezzel befejezettnek, megoldottnak tekintették dolgozójuk problémáját. Olyannnyira, hogy Tóth Sándor múlt év márciusában benyújtott kártérítési igényét is elutasították. Tóth Sándor a tavalyi orvosi vizsgálatot megelőző években is több alkalommal vett részt felülvizsgálaton. Az 1966 májusában kiadott orvosi vélemény „zajvédelmet” javasolt, az 1971. januárban elvégzett kontroll audiológiai vizsgálat eredményeként kapott orvosi szak- vélemény pedig egyértelműen kimondja: „Meglevő halláscsökkenése zajártalom következménye.” Mindezekről az LKM is tudott. A kártérítést elutasító határozatban mégis így indokolták a döntést: ,,... zajártalmi foglalkozási megbetegedése nem IJfliii d k o sp ont Marsodban A. szabad idő növekedése szükségessé tette a belföldi turizmusnak az eddigieknél szervezettebb, program- szerűbb fejlesztését. Az utóbbi két évben több mint ezer személyt befogadó üdülőházakat adtak át az országban. A tervek szerint 1975 végéig további 2500—3000 oldó szálláshely épül. A belföldi turizmus fejlesztési programjában a leggyorsabb ütemben épül a velencei tavi ifjúsági kirándulócentrum. A helyi tanácsok saját erőből eddig — egyebek között — a Mezőkövesd melletti Zsórifürdőn is létesítettek üdülőparkot. Még az idén megkezdik a Baranya megyei Orfű közelében is az üdülőparknak kiszemelt terület csatornázását, s egy vízmű építését. Jövőre már kulturált körülmények között tölthetik itt szabad idejüket Pécs és Komló bányászai, a megye gyárainak dolgozói. Borsod megyében is lesz hasonló íidüiőközpont, amelynek rendezési tervei, beruházási programjai készülnek. Üdülésre jó lehetőséget nyújt a kiskörei vízlépcsőnél tóvá terebélyesedő Tisza. A Belkereskedelmi Minisztérium és a KISZ KB nemrégiben elvi megállapodást kötött arra. hogy a vízlépcsőnél az V. ötéves tervben ifjúsági kirándulóbázist alakítanak ki. állapítható meg, ugyanis ön 1950-től, 1965-ig végezte munkáját zajártalmas munkahelyen, az 1250 kilós kalapács mellett. 1965-től, bár ugyanezen gyáregységen belül, de zajtalan munkahelyen, illetve gyalugépen dolgozik.” (Az ide vonatkozó rendelet szerint a zaj okozta halláskárosodás akkor tekinthető foglalkozási megbetegedésnek, ha a dolgozó a megengedettnél nagyobb zajszintű helyen, és 1966. július 1-ét követően legalább öt évet töltött el.) Az LKM által „zajtalannak” minősített munkahelyet nem árt kicsit közelebbről is szemügyre venni. A gyalus munkakör valóban könnyebb beosztás volt Tóth Sándor számára. Igen ám, csakhogy a zaj, amitől pedig éppen óvni kellett volna, cseppet sem csökkent. Továbbra is ugyanabban a munkacsarnokban, egy „spanyolfallal” leválasztott, a kovácsolóval azonos légterű helyiségben dolgozott. A helyiség ajtaját kényszerűségből állandóan nyitva kellett tartani, ráadásul közvetlenül az ajtó mellett egy 500 kilós kalapács működött. Tóth Sándor tehát nemcsak kovács-előmunkás munkakörében volt kitéve nagyfokú zajártalomnak, hanem folyamatosan azt követően is, hiszen a zajszint új munkahelyén is lényegesen magasabb volt a megengedettnél. Állapota ezen idő alatt tovább súlyosbodott. Ezekre az okokra hivatkozva fellebbezett a vállalat munkaügyi döntőbizottságához. Panaszát a bizottság megalapozottnak ítélte s a vállalatot kártérítés megfizetésére kötelezte. Az indoklás szerint az orvosi szakvélemények, a műszeres mérési adatok, valamint az 1. fokú Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizottság jelentése alapján kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Tóth Sándor nagyfokú halláscsökkenése zaj okozta foglalkozási betegség, a kártérítés jogosan illeti meg. Ezt egyébként a tárgyalás alkalmával a vállalat képviselője is elismerte. Azt gondolhatnék, hogy az ügy ezzel le is zárult: az LKM belenyugszik az úgyszólván említésre sem érdemes összegű kártérítés kifizetésébe. Tóth Sándor pedig végre valamelyes kárpótlást kap — ha meg lehet egyáltalán fizetni az egészséget — elvesztett hallásáért. Szó sincs erről! Az LKM ugyanis nem sokkal a VMDB döntése után felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Miskolci Járásbírósághoz.., Nagy István (Folytatjuk) \ DIGßP „C” gyáregységében dolgozik Varga Ferenc esztergályos, az üzem szakszer^ vezeti titkára. (Képünk jobb oldalán.) A felvételen egy vasúti kocsi tengelyének az csz- tcrgályozása történik, ami igen nagy figyelmet cs pontosságot követel Fotó: Fojtán László Szép tervek Borsod megyében elsősorban az encsi, az ózdi és az edelényi járásban, továbbá a Csereháton több mint száz olyan rossz termőhelyi adottságú közös gazdaság működik, amely termelvényeinek jelentős részét ráfizetéssel tudja csak előállítani. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya széles körű felmérés alapján tizenöt éves távlati fejlesztési tervet készített gazdálkodásuk átalakítására. A tervezet szerint mintegy harminchatezer holdat kivonnak a szántóföldi művelésből. Ebből tizenhat- ezer holdat erdősítéssel, a többit pedig rét-legelő gazdálkodással hasznosítanak. A megmaradó szántóföldi területen is elsősorban takarmányt termesztenek majd, s így lehetőség lesz az állattenyésztés, elsősorban is a hús-marha, valamint juhtenyésztés gazdaságosnak ígérkező fejlesztésére. Az átalakításhoz a megyei tanács anyagi segítséget is nyújt. Fekete liflpk Jászladány határában az ! első kaszálás után levő réten érdekes megfigyelést tét- t tek a Madártani Intézet külső munkatársai; két rendellenes színezetű fogolyra búk- 1 kantak. A két mezei szárnyas normális „terepszínű” tollazatából csak a vörösbarnás faroktollaik őrizték meg a környezethez jól alkazmaz- kodó színeket, testük többi részét bogárfekete tollazat borította. E ritka — egyébként öröklődő — jelenség melanismus néven ismert a tudományban. Ha a különle- ; ges, látványos szárnyasvadak nem pusztulnak el, s jó fészkelőhelyre talál naiv, szaporulatukból eredően további fekete egyedek előfordulása is várható a környéken. i Ibit új szánt ói tapasztalatok Hogyan kell felkészülni a nagy nyári munkákra ? Alig egy hónap, megyénkben helyenként már csak három hét választ el a nagy nyári munka, az aratás kezdetétől. Mezőgazdasági üzemeink legtöbbjében jó a határ ígérete, szépek a kalászosok, s most már elsősorban az aratási munkák szervezettségén múlik, hogy a megtermelt kalászosokból mennyit és milyen minőségben sikerül majd betakarítani, a magtárakba juttatni. A hosszú, meleg napok után a néhány napos csőre nagy szüksége volt mezőgazdaságunknak. Most már zöldségfélékből, gyümölcsökből és más tavaszi mezőgazdasági termékekből gazdagon várják a vásárlókat a piaci árusok. Képünk még a kiszállítás előtt készült: a Nagy-miskolci Állami Gazdaságban dolgozó lányok és asszonyok kötegelik, csomózzák az összegyűjtött újhagymát, amely néhány óra múlva már a piaci standokra kerül. Megyénk egyik mezőgazdasági üzemében, az Abaúj- szántói Állami Gazdaságban, ahol már évek óta zökkenő- mentesen, szem veszteség nélkül sikerült learatni, az idei felkészülés felől érdeklődtünk. A nagy nyári munka sikeres lebonyolításához nem lehet pontos „receptet” adni, de az abaújszántóiak több éves, jó tapasztalatai, az előző esztendőknél is gondosabb idei felkészülésük bizonyára más gazdaságok számára is például szolgálhat. Az állami gazdaság saját területén 650 hold tavaszárpa, 350 hold őszi búza és 50 hold borsó aratására készült fel. Ezen felül elvállalták, hogy gépparkjukkal segítségére lesznek a társgazdaságoknak. A Nagy-miskolci Állami Gazdaságban, ahol mintegy 7—10 nappal korábban érnek be a kalászosok, az abaújszántóiak komplex brigádja végzi el — egészen a magtárba szállításig — az aratást. Két SZK—4-es kombájnjuk a Léhi Állami Gazdaságban segíti majd a nagy nyári munkát. A nyári gépszemlére június 19-én kerül sor Abaúj- szántón, s az aratást szolgáló teljes géppark javításán már csak az utolsó simításokat végzik. — A zökkenőmentes aratás legfontosabb előfeltétele — hangsúlyozzák a gazdaság szakemberei — a gépek gondos. tökéletes előkészítése, kijavítása. Ha ütőképes a nagy nyári munka, „nehéztüzérsége”, akkor az időjárás sem okozhat különösebb gondokat az aratásnál. Az idén nagy előnye a gazdaságnak, hogy a hat darab SZK—4-es kombájnon felül a CPS kukoricaprogram két nagy teljesítményű Claas Dominátor 80-as kombájnja is rendelkezésükre áll. 1 Ami az aratás szervezési koncepcióját illeti, nagyon fontosnak tartják a gazdaságban, hogy a nagy nyári munka minden egyes moz- I zanatát komplex egészként kezeljék, minden részfeladatra egyforma gondossággal készüljenek fel. A kombájnok, a szállítógépek, a szalmale- húzók. bálázók, az ezeket követő tarlómunkákat végző gépek, sőt a magtári feldolgozás, a tisztítás, szárítás és a műtrágyaszórás gépei és szervezete is óramű pontossággal kell, hogy dolgozzon. Annál is inkább fontos ez a gazdaságban, mert az aratás után a gépekre és kezelőikre egy másik nagy feladat, 1200 holdnyi kukorica termésének komplex betakarítása vár. Az aratási felkészülés döntő mozzanata a „nehéztüzérség” a gépek kezelőinek, kiszolgálóinak „előkészítése”. Az aratásban részt vevő kbmbájnosok, traktorosok, gépkezelők, gépkocsivezetők és más munkások zöme, mintegy 90 százaléka a törzsgárda tagja. Ezek a dolgozók együtt éreznek a gazdaság minden problémájával, évek óta részt vesznek a nagy nyári csatában. Ennek a kipróbált, tapasztalt gárdának a továbbképzésére továbbra is nagy gondot fordít a gazdaság. Minden évben rendeznek 3—4 hetes, „házilagos” továbbképző-tanfolyamokat és sokan vesznek részt speciális tanfolyamokon. Felkészült a gazdaság egy esetleges csapadékos nyárra, esős aratásra is. Gondolni kell ugyanis minden eshetőségre. Néhány előző év tapasztalatából megtanulták, hogy minél esősebb az időjárás, annál ütőképesebb kell, hogy legyen az aratás apparátusa. Fontos tapasztalat, s az idén is az lesz a gyakorlat, hogy az aratás dolgozóit valóban a teljesítmények alapján bérezzék. A jól szervezett. rendszeresen értékelt és igazságosan, mindig a teljesítmények alapján jutalmazott aratási munkaversenv is minden évben segítette eddig a gazdaságban a nagy nyári munkát. <P. S-)
