Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
1973. június 3., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 mmaauKaL ■ ‘.y ■ Miskolci gondolj le a túlzóit választékkal! orvoslásra ‘ váró panaszok A TfitaA REFER ENSE a városi tanács múlt évi gazdálkodásáról készült írásos anyagot egészítette ki. Szép eredményekét, hiányosságokat, gondokat és sok-sok tennivalót vázolt. Egyszerű, mindenki számára érthető szavakkal, szépítés és magyarázkodás nélkül, pontosan címzett bírálatokkal. Szavait többnyire helyeslő moraj, néhány helyen nemtetsző fej- csóválás kísérte. Jogos igényeket sorolt, vagy elmarasztalt — a vélemények aszerint oszlottak meg. Jó indítás volt, hozzászólásra, vitára serkentő kezdés, az egész tanácsülés alaphangját megadta. S hasonlóképpen jó volt a folytatás. A rövid kiegészítés még jóformán véget sem ért, máris tucatnyi kéz röppent a magasba. Régi és új tanácstagok mondták el véleményüket a testület munkájáról, sűrítették néhány percbe választóik ezernyi kérését. Dicsértek, bíráltak, gondokat, soroltak és, javaslatokat tettek. Az •ülésekhez szokott régi tanácstagok higgadtan, jól megrágott mondatokkal, a fiatalok tele tűzzel, neki- hevülve, olykor talán a kelleténél is nagyobb szenvedéllyel. Igaz, a hozzászólások némelyike nem kapcsolódott szorosan a napirendhez, hiszen a különböző kérések, panaszok, sérelmek inkább az interpellációknál kerülhettek volna sorra. De hát ki gondol olyankor arra, amikor a mondanivaló kényszere alatt a kéz a magasba lendül. Feszít a választók sok-sok gondja, megoldásra váró kérésé, el keli, ott és akkor kell elmondani, amikor a legjobban ki kívánkozik. A jegy- ..zőjcönyvben majd a helyére teszik az elhangzottakat. Az újjáválasztott tanács első munkaülése bővelkedett az ilyen „szabálytalan” hozzászólásokban. Emiatt azonban nem érheti elmarasztalás sem a korai in- terpellálókat, sem az ülés elnökét. Helyes volt, hogy nem korlátozta a szűkebb értelemben vett napirendi témára a hozzászólásokat, nem „fagyasztotta” be a véleményeket, hiszen végül is közvetve, avagy közvetlenül, de minden felszólalás a tanács munkáját, annak egyes részterületeit érintette. Az általános vélemény után érdemes néhány észrevételt konkrétan is említeni. Annál is inkább, mert valamennyi sürgető gondot, jogos igényt, némelyik nagyobb anyagi ráfordítást .sem igénylő kérést tett szóvá. Mert mi pénz kell például ahhoz, hogy a Hoffmann Ottó utcai új lakóházak környékéről eltávolítsák az ottfelejteti magasfeszültségű villanyvezetéket? Jogosan aggódik a környék tanácstagja, hogy a szabadon hagyott vezeték tragédiát okozhat, s jogosan kér az itteniek érdekében sürgős intézkedést. Az építőipari vállalatok munkája a hozzászólások egyik legtöbbet emlegetett témája volt. Ezt tette szóvá a martintelepi választók képviselője is, amikor elmondta: a közel 10 millió forintos költséggel felépült óvoda az első naptól kezdve úgyszólván használhatatlan. Az átadás után röviddel lerobbant a kazán, s azóta sincs, aki megcsinálja, a kéréseknek, sürgetéseknek mindeddig nem volt foganatja. Ugyanígy nem született megnyugtató megoldás abban az ügyben sem, amit a miskolci új tejüzem környékén lakók nevében panaszolt el a tanácstag. — Amióta a tejüzem működik, lehetetlen állapotok uralkodnak itt — mondta. — A nagy forgalom, a zajos rakodás, az üzem okozta környezeti szennyeződés, nem utolsósorban pedig a gyár területéről áradó bűz miatt naponta érkeznek hozzám a panaszok. S hogy mi lenne a megoldás? Csupán nagyobb gonddal kellene a rakodásokat végezni, s ügyelni arra, hogy a tej ne folyjon kannaszámra az üzem udvarán, ne rontsa a környék levegőjét. Más jellegű panasz, a selyemrétiek sérelme. Tanácstagjuk mondta el: nemrégiben megjelentek a lakásokban , a gázművek szakembere),- ellenőrizték a gázvezetőkét és a hozzá tartozó felszereléseket, majd a kétperces munkáért nem kis összeget, (>2 forintot „bevasaltak”. Ugyanakkor felszólították a lakókat, hogy a kéményseprőket is ki kell hívniuk annak kiderítésére, vajon a kémény megfeleló-e a gáztüzeléshez. Az újabb- szemle 40 egynéhány forintba kerül, amit különösen a kisebb keresetűek és nyugdíjasok számára bizony egyáltalán nem csekély összeg. Indokolatlannak és értelmetlennek tartják az ellenőrzést, hiszen a kémény eddig is-, megfelelő volt. Érthetően nem kis aggodalommal várják, melyik vállalatnak' jut még eszébe ehhez .hasonló látogatás. S ha. már a látogatást említettük, ide kívánkozik a tapolcai tanácstag észrevétele. Másfajta látogatásról szólt ugyan, de amit elmondott, nagyon megszívlelendő. Tapolca az idegenforgalmi szezon előtt áll, haaaVjj.tájakról és kül- fölijt^ltaisönyára sokan ke- resilcfb'jnkjd fel. Egyetlen miskolci' lakos számára sem lejlét közömbös, hogy érzik magukat, k milyen emlékekkel távoznak tőlünk a vendégek. A korai látogatók — mint mondta •— nem sok és kellemes élményt; .visznek magukkal Tapolcáról. Nincs egy megfelelő út, járda, ahol biztonságosan, balesetveszély nélkül közlekedhetnének, siralmas állapotban van a Júnó-szálló környéke, s ami talán mindennél gyorsabb intézkedést igényelne, az utcák szennyezettségének megszüntetése. KÖZLEKEDÉSI GONDOK, parkrongálási panaszolt, közművesítési kéré sek. S ki tudná mind felsorolni azt a sok-sok észrevételt, amelyek megoldásra várnak. Egy-egy lakóterület problémái, tanácstagi -interpellációk, ki- vizsgájássra,' megválaszolásra • yárSírpiridegyik. És természetesen '-intézkedésre. n. i. Mindennek áz idegen módi x oka! Hazánk fiai rákaptak a külföldi holmikra. Asszonyaink, leányaink francúz kenceficével cicomázzák magukat, a férfiember — ha ez a szenvedélye — a német meg a cseh barkács instrumentumokra esküszik, de még az oktalan gyermek is angol, meg japánus magnetofonért rimánkodik. Egy Kossuth kéne ide, az ó védegyleti mozgalma, hogy korbáccsal kergetné ki a magyarság szent templomából az idegen kuíárok holmiját. Ki hallott már ilyet? A gazdasági illetékesek, ahelyett, hogy védővámmal sújtanák, tilalomfával korlátoznák, sorompóval útját állnak a külföldi csecsebecséknek, becsalogatják ide, és eljárásuknak még olyan hangzatos neveket is adnak, mint választékbővítés, a hazai ipar serkentése, versenyszellem satöbbi. Győzzük meg a honi vásárlót, hogy a mi portékánk jobb? Strapálja magát: az ördög! Ha az üzletekből eltűnik a külföldi holmi, meglátják, tüstént a miénk lesz a legszebb, a legkiválóbb! Ott van aztán a külkereskedelem. Mi dolog az, hogy kimegy az a sok fránya üzletkötő, összevásárol vadidegen országokban mindenféle automatikus gépet, programozott vezérléseket, aztán eladja itthon a mi manufaktúránknak? Eb ura fakó! A magyar lélek konzervatív, idegen tőle az agyafúrt gépi masina, a magyar azt szereti, amit a saját kezeügyé- vel megcsinálhat. Hogy egyes gépeink még nem a legtökéletesebbek a világon? Hát ha nem, akkor is legyünk hozzájuk elnézőbbek. Elvégre ezek mégiscsak a mi lelkűnkből lelkedzett piros-fe- hér-zöld gyártmányaink, itt termettek ebben a szép. hegyes-völgy es, délibábos, akáclombos magyar népgazdaságban. Ihajla! Meg aztán a fogyasztókat is meg kéne már egy kicsinység rsndszabálvozni! Az a baj, kérem szépen, hogy' túl sokat tetszenek külföldre mászkálni! Mikor beadja az ebadta a pászportkérvényit, mind azt -írja bele, hogy a tájban akar gyönyörködni. De nyavalyát a tájban gyönyörködik; azt kajtatja, melyik portéka szebb, meg jobb, mint minálunk. Szerintem az árpolitika sem tükröz hazafias szellemet. Mart most úgy van, hogy' a külország! portékát drágábban árulják, mint a hazait. Ha azonban fordítva volna, ha a szittya áru kerülne több pénzbe, akkor a vásárló úgy' okoskodna: oho, ez bizonyosan azért drágább, mert ez a jobbik. És álékor szívesebben vásárolná a miénket, mint az importot, Azt kérjük: tessék pártolni a magyar ipart! Erre jő a válasz: tessék jobbat gyár- tani! De hiszen a jobbat pártolni nem nagy kunszt, tartja az ősmagyar közmondás, akkor is lessék megtámogatni berniünket, ha rosz- szabbat produkáltunk! Egy szó, mint száz: magyar árut a magyar fogyasztóknak, a magyar üzletekbe, eszi, nem eszi, ne kapjon mást azt a fűzfánfütyülő rézangyalát a firmamentumos piaci kapcsolatoknak! Az Első Magyai- Bóvlikész- letezö Vállalat vevőszolgálata nevében: Olvashatatlan aláírás: — igazgató. —novo— T évé-szurkoló ENTRUM §*b|ÉTFŐ AJANLATA — Hatvanezer ■*i-' „iriée fi -1 .1. ... ii M Bármerre J£iséaszel; párttitkár, mindenütt falba ütközött, amelyre mintha ez lett volna felírva: Nem és nem!. . . , E tagadást indulatosan, vagy csendesen, de konok elhatározással kifejezésre is juttatták a termelőszövetkezet tagjai. Ügy ismételték önmagukat, mintha egy láthatatlan karmester intésére lennék. Útközben és pihenőidőben, egymás közti beszélgetések, vagy szabad órák idején nem volt más beszédtéma, mint a tehenészet. Sa refrén: a tagadás. — Nem kell! Minek vágjuk ekkora fába a fejszénket? Tönkre akarják tenni a tsz-t! Csak eladőspdunk! — hallatszott innen is, onnan is a vélemény. Amikor a közgyűlés elé került. az ügy, késhegyre menő vita kerekedett. Volt aki kiabált, mások érvelni próbáltak, hogy kevés a legelő, mi lesz, ha enni kell adni a jószágnak és nincs mit. Aztán n nagy terhek. A bankhitel, az építkezés és a törzsállomány beszerzése. Ki meri vállalni a felelősséget? Először a közgyűlés sem ngerte. Azazhogy ebben a párász viharban a vezetőség tagjainak a többsége a sarkára állt: — Mi vállaljuk!.... Merthogy a vezetőségben is megoszlott egy ideig a vélemény. "A tagság hangulata, ellenkezése itt is hullámokat vert. Olyannyira, hogy éjszakába nyúló vezetőségi üléseken vitatkoztak, verték a? asztalt, ha képletesen szólva is, majdnem hajba kaptak. Volt időszak, amikor nem ií szóltak, még csak nem is köszöntek egymásnak, ha a tsz portáján, vagy az utcán találkoztak. Ezt mint magánemberek megtették. De a hivatalos ügyek elől nem térhettek ki. Ilyenkor megvitatták, amit kellett, aztán .. Mindig újra és újra szóbakerült a tehenészet. A legnagyobb gondjuk az volt. hogyan értsenek szót a tagsággal. Csak arról beszélni. hogy ez hasznos a tsz- nek, egyénileg is megtalálja mindenki a számítását, a tehenészet olyan bázis, ami biztonságot nyújt a termelésben, mindezt csak így elmondani — annak ellenére, hogy szó szerint igaz — nem lehet. Ide bizonyíték, tények kellenek. Amit vagy meg tud cáfolni valaki, vagy fejet, hajt és azt. mondja: — Igazatok van, meg kell csinálni. S a tények ott voltak, helysaját magunknak Is ezt akarjuk. Gondolja, hogy én önmagámnak és családomnak ellensége vagyok? ... Erre az egyszerű logikai összefüggésre meghökkent az öreg, de csak mondta a magáét. — Kevés n legelő. Meg silány is. Honnan veszünk ben, a faluban. Ezeket gyűjtötték össze, s szinte egyénenként magyarázták el mindenkinek: csak javukra válik,- ha abba a bizonyos hagy,; fába nem félnek belevágni a fejszét, — Rosszat akartok ti nekünk! — mondta a tsz egyik nagy tekintélyű, ma már nyugdíjas tagja. Nem szé- gyellitek magatokat? — kérdezte meg egy alkalommal a falu, Vizsoly (merthogy erről a községről van szó) fő- a Párttitkártól. ^P^zze, Pista bácsi! — Aiafttsgpií, a szövetkezet poli- ühpl,J’>S?zetője. — Ha maguknál^!, rosszat akarunk, akkor annyi jószágnak takarmányt? — Inkább arról van szó, ugye Pista bácsi — fordított egy éleset a szón a párttitkár —, hogy a háztáji állattartáshoz nem lesz a jószágnak eledel?... Ettől fél ugye? — Ettől is! — vágta ki őszintén, de egy kicsit már csendesebben. • — Ismerte ugye Zsíros Kertész Pistát? — kérdezte nyomban a titkán — Már hogyne ismertem volna! A felszabadulás előtt tartott vagy 30 tehenet. — S neki megérte? — ? — Látja, Pista bácsi. Akkor nekünk hogyne érné meg. Mert nézze csak. Adunk a legelőnek egy kis műtrágyát, lesz takarmány is. A tej is hoz valamit a konyhára. A borjúneveléssel sem lesz baj. S egy-egy jószág, ha megfelelően gondozzuk, nagy pénzt jelent. Hogy kezdetben nehéz lesz? Nem tagadja senki. De hogy hasznot hoz, az biztos. Ezzel váltak el. Az esetnek híre ment a faluban, újabb téma, újabb vitaalap, de már tényekkel megrakot- tan. S ha lassan is, fordult a tagság véleményének a vitorlája. S az útjára indított terv, mind erőteljesebb ütemben haladt a megvalósulás felé. Igencsak megszaporodott a vezetőség munkája. Megkezdődött az építkezés. Közben a törzsállomány beszerzésére is megtették a szükséges intézkedéseket, S mire „álltait a falak”, megérkezett ezer darab szarvas- marha is. De ide gondozókra is szükség van. Kiket osszanak be? Csak olyanok jöhettek számításba, akik értenek a gazdálkodáshoz, szeretik a jószágot, ha úgy adódik, a nappalhoz odateszik az éjszakát is. Hatvan ember „verbuválásáról” volt szó. S ha valaki megkérdezi őket, most mi a véleményük, kertelés nélkül felednek: — Megérte!... Mi van e mögött? Mindenekelőtt. az. hogy a jóslatok, az eladósodás, a takarmány- hiány és a korábbi sok-sok kifogás közül egy sem „vált be”. Sőt! Azon sajnálkoznak, hogy kicsi az istálló, mert hogy még több jós-,Ágról is tudnának gondoskodni. S nem is inakat feszítő munka árán. Korszerű körülmények között dolgoznak, a keresetek is jók, s mindemellett most már a minőségre törekednek. S még valami, amit mindenki jogos büszkeséggel hangoztat, valahogy így: — Nézze! Ha nem esik az eső, kiszákkadnak a földek, csökken a terméshozam is. S emiatt a mi jövedelmünk is. m Itt segít ki bennünket a tehenészet, amely biztos jövedelemforrás ... A tagoknak a teljesítmények nyolcvan százalékáig készpénzzel fizetnek. S ez olyan biztos minden hónapban, mint ahogy biztos az a jövendő is. amit szorgos, dolgos kezük munkája nyomán alakítanak, építőnek a vizsólvi tsz tagjai. Az öregek , idézik azokat az időket, amikor szóval és indulattal ellenkeztek a tehenészet ellen. Közülük sokan, éppen erről a munkahelyről mentek nyugdíjba, élvezni a pihenés megérdemelt éveit s mindezt, anyagi megalapozottsággal. A nyugdíj mértéire sem kevesebb ezer forintnál, amellett a közös gazdaságtól sokféle kedvezményben rés zesü lnek azok, akik jóban, rosszban, nézeteltérésben és egyetértésben, fájdalmakban és örömökben, de kitartottak a termelőszövetkezet mellett. A szövetkezet mellett, amely Vizsolyban is új életformát. magasabb életszínvonalat. nyújt a tagságnak. Tóth Ferenc i A bizonyíték
