Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-23 / 145. szám
ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4 1973. június 23., szombat Számvetés az évad végén fi.) Tizennégy darab a miskolci színpadon Visszatekintve éva®! ra, első szavunk a kegyele- tes emlékezésé. Őszinte fájdalommal emlékezünk meg a fiatalon, alkotó ereje teljében, tragikus baleset következtében elhunyt Virdgh Ilona és az egy gazdag, tartalmas élet után csendesen eltávozott Bánhidy József színművészekről. Emléküket tisztelettel és kegyelettel őrizzük. Miskolc város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a közelmúlt napokban vizsgálta meg a színház tevékenységét, vonta meg annak mérlegét, figyelembe véve a kényszerű miskolci—egri kettősségből adódó nehézségeket is. A végrehajtó bizottság a művészi munka, a látogatottság és a gazdasági eredmények együttesét vizsgálva fogadta el a tevékenységről szóló jelentést, s mint azt az évadzáró társulati ülésen a művelődésügyi osztály vezetője tolmácsolta, köszönetét fejezte ki munkájáért a színháznak. A színházlátogató közönség azonban csak a színpadot látja, s mást nem is kell néznie, értékítéletét csak a látott produkciókra alapozhatja, függetlenül a színház gazdasági, vagy egri kötelezettségből fakadó, esetleg egyéb — belső, fegyelmi, váratlan helyettesítési stb. — gondjaitól. Az évadot mi is csak a látott produkciók alapján ítélhetjük meg. Más kérdés, hogy a mi számvetésünkben külön helyet kell, hogy kapjanak mindazok a gondok és körülmények, amelyek a művészi munkát befolyásolják. A korszerű népszínházi koncepciónak megfelelően a színház igazgatósága az elmúlt évad programját a kispolgári mentalitás, gondolkodásmód kipellengérezése, a közösségi élettől való elkülönülés, a közöny elleni küzdelem jegyében hirdette meg. E törekvés realizálásának jegyeivel több produkcióban is találkoztunk, hol markánsabb, hol halványabb jelentkezésben. Bérletben tizenegy, bérleten kívül egy nagyszínházi produkció, egy mesedarab és a Játékszínben egy stúdiódarab szerepelt az évad programjában. Összesen tizennégy darabot láthattunk: négy drámát, egy tragédiát, egy tragikomédiát, egy komédiát, két vígjátékot, két i ’ Befejezte százötvenedik évadját a Miskolci Nemzeti i Színház, az ország első állandó köszínháza. A június J 16-i társulati ülésen az igazgató már visszatekintett az i 1972—73-as évre. Ideje, hogy a színház munkáját 1 együttérző figyelemmel nyomon követő, minden tevé- ' kenységéről hírt adó, sikeres és kevésbé sikeres pro- i dukcióit egyaránt méltató újság is rövid számvetést J végezzen annak az évadnak a végén, amely a szín- i ház életében másfél évszázadot, a modem népszínházi [ koncepció meghirdetése óta pedig öt esztendőt zárt le. nagyoperettet, két zenés játékot, egy mesejátékot. Ezek között új magyar darab ősbemutatója volt kettő, — Dániel és a krokodilok, Berci bácsi — külföldi darab magyarországi ősbemutatója ugyancsak kettő — Lopj kevesebbet!, Festett pillangók —, egy tervezett ősbemutató elmaradt. Kezdjük talán a legsikerültebb, legértékesebb produkcióknál. (Értékelésünk több ponton megegyezik, más esetekben viszont eltér — olykor igen messze is — az igazgató által az évadzáró társulati ülésen kifejtett állásfoglalástól.) A rp legértékesebb iptíau produkcióinak kétségtelenül Csehov Cseresznyéskert című komédiájának és Gosztonyi János Dániel és a krokodilok című — előbbi statisztikánkban a drámák közé sorolt — darabját tartjuk. És mindjárt e sorban említhetjük Aldo Nicolaj Festett pillangók című stúdiódarabjának előadását, külön hangsúlyozva az előadás színvonalát és nem a darabét (mint ezt a bemutatáskor kritikánkban is kifejtettük), valamint Rahmanov Viharos alkonyat című drámájának bemutatását. E négy előadás mellé feltétlenül oda sorolandó Dario Fo Lopj kevesebbet! című szatírája. (Ez öt darab között egy magyar ősbemutató és két külföldi játék hazai ősbemutatója szerepelt.) Jellemzője ez öt előadásnak a kitűnő színészvezetés, az együttes munka magas szintje, a darabok jó értelmezése, a rendező és a színészgárda tökéletes gondolati azonosulása és az ebből fakadó magas színvonalú játék. A Dániel és a krokodilok, valamint a Cseresznyéskert esetében a rendezőknek sikerült olyan együttest kikovácsolniuk, amelynek minden szereplője tehetsége maximumát nyújtotta, sőt arra is volt példa, hogy a színész önmaga eddigi magas mércéjét messze felülmúlva ajándékozta meg a nézőt és társait olyan alakítással, ami művészi rangját messze megemeli. A Lopj kevesebbet! előadása a jó együttes munkán kívül arról is meggyőzött, hogy a rendező és a színész egyaránt érzi és tudja azt a fajta szatírát, amely nemcsak modern, és helyenként meghökkentő formában tárja elénk a társadalmi igazságot, hanem olyan fajta játékot is követel a színésztől, amelyben a szalirizáló készség, a komédiái hajlam, a vaskos humor, az énekben, mozgásban, szövegmondásban egyenértékű magas színvonal egyaránt jelen van. A Festett pillangók a rendező és az egyetlen főszereplő kitűnő összhangjának igen jó példája. Neuralgikus azp™*£ nak a Hamlet bemutatása. Az évad legnagyobb művészi feladata volt, a színpadra állításban sok jó törekvés jelentkezett rendező és színész részéről egyaránt, az elvárt siker mégsem jött el, bár tagadhatatlanul becsületes munlza volt. Az igazgatónak abban igaza van, hogy „egy ilyen nehéz klasszikus dráma időnként szükséges is azért, hogy a társulat felmérje művészi képességének erejét.” Az egyéb, nem zenés darabok között található még egy magyar ősbemutató, Berkesi András Berci bácsi című tragikomédiája, a kalandos, izgalmas regények népszerű írójának kilencedik színpadi műve. Bemutatásával a színház az új magyar művek jelentkezését istápoló kötelezettségének tett eleget, messze magasabb művészi szinten, mint amilyen a darab volt. Gárdonyi Géza Lámpásának ismételt bemutatását a színház egri kötelezettsége. az író halálának 50. évfordulója indokolhatta. (Miskolcon elsősorban az ifjúságnak mutatták be, egyébként csak berieten kívül, kevés néző láthatta.) Sem a darab, sem az előadás nem jeleskedik sok értékkel. Végül őszinte sajnálattal kell regisztrálnunk Moliére Tar- tuffe című vígjátéka előadásának kisiklását. A váratlan betegség folytán bekövetkezett rendkívüli főszereplőcsere ugyan alapvető, de csak egyik oka a produkció milyenségének, — az igazgatói beszámoló szerint: „viszonylag színvonalas törekvést tükröz” —, s nem lehet kielégítő vigasz a kasszalapok néhány jó adata. A VAn£c darabok között /AUfltS a két nagy0pe_ rett, Strauss Cigánybárója és Jacobi Sybillje meghozta a várható közönségsikert. Molnár Ferenc Doktor úr című darabjának zenés változata csalódással járt. Hiába tette a rendező mintegy „idézőjelbe”, két panoptikumi tabló között játszatva ezt a századfordulói pesti világot, a játék egyenetlenségei, a szereplők sokféle stílust követő játéka, a színpadra állítás következetlenségei, csak művészi sikertelenséget hozhattak. (Ez az előadás lehet az ellenpélda az együttes-teremtésre.) Tudjuk, hogy a színház kényszerhelyzetben — nem ütötte meg az előadha- tóság színvonalát egy meghirdetett új magyar zenés játék — tűzte műsorára Dévai A potyautas című zenés játékát, mégsem értünk egyet sem bemutatásával, sem előadásának módjával. Lapunkban ezt a bemutatáskor a kritikát író kollegánk bőségesen kifejtette, s álláspontunkon nem változtat az igazgatói beszámoló, amely szerint a „gyakorlat azt igazolja, hogy jól választott a színház”, örülünk, hogy az elmúlt évadban a színház sori: tudott keríteni gyermekdarab előadására is. A Mese a tűzpiros virágról című zenés mesejáték harminchárom teltházas előadása igazolja az igényt, s mi szívesen igazoljuk hozzá az értékes munkával kiérdemelt sikert. Ennyit a produkciókról. Legközelebb a színházi évad egyéb jellemző vonásairól szólunk. Benedek Miklós (Folytatjuk) Dürer emlékére Sziráki Endre litográfiája Az ifjúsági ház nyári tervei Az iskolaév befejeződött, az általános iskolásoknak és középiskolásoknak megkezdődött a nyári vakáció. A miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház jól felkészült a nyárra: gazdag, változatos programmal várja a diákokat a szünidei hónapok alatt. Csakúgy, mint az elmúlt években, az idén nyáron is megszervezik a nyári gyermekfoglalkozásokat. Az úttörőház oktatási-nevelési intézmény: az itthon maradó gyerekek a foglalkozásokon szórakoznak, játszanak és ugyanakkor ismereteik is bővülnek. A két hónap alatt több mint száz gyermeknek biztosít helyet a ház: nagyban segít ezzel a dolgozó szülők problémáján. Szellemi vetélkedők, sport- vetélkedők szerepelnek a programban. A városnézési sétákon Miskolccal ismerkednek a gyerekek, és természetesen strandolásra is jut idő. A filmvetítések és mesedélelőttök mellett „alkotó napokat’'" is tartanak a házban: fából, fémből és kerámiából készítenek különböző tárgyakat a gyerekek. Júliusban és augusztusban Borsod ipára címmel kiállítást rendez az ifjúsági ház. Bemutatja a miskolci közönségnek megyénk kevésbé ismert üzemeinek vállalatainak különböző termékeit. Szerepelnek többek között a mezőkövesdi gyermekbútorgyár termékei és a bodrog- keresztúri kerámiák is. Július közepén lengyel i népművészeti kiállítást nyit- j nak a Molnár Béla Ifjúsági,'! Házban. A kiállítást vásárlással kötik egybe. képző- és iparművészeti tárgyak megismertetik a miskolci közönséget a lengyel nép mű- 1 vészeiével. Július 22-én, a lengyel nemzeti ünnep tiszteletére lengyel napot rendeznek Miskolcon. A pereces! szabadtéri napokon júliusban az ifjúsági ház gyermek-együttesei is részt vesznek. A bábcsoport és a kisdobos irodalmi színpad kedves gyermekműsorokat mutat be. Az úttörőházban jól dolgozó gyerekek a nyáron kedvezményes külföldi üdülésen vehetnek részt. Augusztusban Csehszlovákiába és Lengyelországba utazik húszhúsz úttörő, ahol több városba is ellátogatnál^. A VADASZ ÉLETE Czinke Ferenc fametszete A magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködés továbbfej lesztésé- ben jelentékeny szerep vár majd arra a 74 gépelt oldal terjedelmű okmányra, amelyet dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke és I. N. Zemsz- kov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese írt alá pén- telcen délben a szovjet külügyminisztérium Tolsztoj utcai villájában. Jelen volt az aláírásnál Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete is. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti kulturális és tudományos együttműködést az elkövetkező négy évre megszabó munkaterv első része a tudomány, a felsőoktatás, a közoktatás, a szakmunkásképzés, az egészségügy és a társadalombiztosítás terén való együttműködést szabályozza. Többek között kitűnik belőle, hagy 1973—1976-ban évente 250 magyar fiatal kezdi meg egyetemi tanulmányait a Szovjetunióban és további négyszáz orosz szakos egyetemi és főiskolai hallgatónk utazhat öthónapos gyakorlatra Moszkvába és más szovjet egyetemi városokba. A magyar—szovjet egészségügyi és orvostudományi együttműködés területén a következő időszakban megkülönböztetett figyelmet fordítanak az orvostudomány aktuális problémáinak közös kutatására, különösen a szív- és véredény-megbetegedések és a rákos daganatok gyógyításában.. Rendkívül gazdag a munkaterv kulturális része. A következő négyéves időszak egyik legkiemelkedőbb kulturális eseményeként a sokoldalú program előirányozza, hogy 1975. folyamán a Szovjetunióban magyar, hazánkban pedig szovjet kulturális napokat tartanak. Az idei vendégjátékok közül kiemelkedik a moszkvai Vahtangov Színház októberi vendégszereplése Budapesten. A Szovjetunióban vendégszerepei majd a Madách Színház és a Vígszínház, a Pécsi balett, az Állami Népi Együttes és sok más kiváló együttesünk. Az ifjúsági Jóllehet, még két esztendeje sincs, hogy az országgyűlés megalkotta az ifjúsági törvényt, a gyakorlatban már érezhetően kamatoznak a magas szintű paragrafusok — tájékoztatta az újságírókat pénteken a Magyar Sajtó Házában Nádor György, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára. Elmondotta, hogy a törvényt követően kormányhatározat, majd 18 miniszteri rendelet, utasítás látott napvilágot. A miniszteri rendeleteket, tárcaszintű jogszabályokat követve elkészültek a vállalati, üzemi intézkedési tervek. Felsorolni is hosszú lenne mindazokat a kedvezményeket, amelyeket az ifjúsági törvény „szült”, azokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyeket a fiatalok élvezhetnek. Három éve még a fiatal házasok a tanácsi lakásoknak alig 20 százalékát kapták, ma már az új otthonok felébe ők költözhetnek. ötvenmillió forintos árualappal ifjúsági bútorakció indult: hat gyár nyolcféle összeállításban 10— 14 000 forintos áron készít ifjúsági bútorokat. Nádor György arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy tanévkezdettől, szeptember 1-től 14—15 000 középiskolás tanuló — fizikai dolgozók tehetséges gyermekei — részesülhet ösztöndíjban, kaphat évi 2—4000 forintot. Az összeg nagyságát tanulmányi eredménye, valamint a diák szociális bizottság javaslata.' véleménye dönti el. A teendők között említette: rendezni kell jogilag a munka melletti to-* vábbtanulás fbrmáft. lehetőségeit s ki kell bővíteni a társadalombiztosítás bizonyos juttatásait az egyetemi, főiskolai hallgatókra is. Szovjet—magyar kulturális együttműködés
