Észak-Magyarország, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 1973. június 17., vasárnap Mai történetek Törénetek és esetek, olyan epizódok kerültek a jegyze(.Lapokra, amelyek tanulságosak ugyan, de — a közlést illetően — nincsenek időhöz kötve. 1. Helyes módszer — bár mindenütt követnék! —, hogy béremeléskor beszélgetnek azokkal, akik fize- tésjavüást kaptak, de azokkal is szót váltanak, akik nem. Az előbbiekkel azért, hogy elmondják: mi indokolta a fokozottabb megbecsülést anyagiakban is, az utóbbiakkal pedig azért, hogy megbeszéljék, miért maradtak ki adott esetben és helyzetben a .névsorból. Értnek az eljárásnak polgárjogot szerezni dicséretes dolog. Ilyen értelemben csak elismerés illeti azokat a vállalatokat, ahol már ezt teszik. Van viszont példa arra is, hogy ezt a mindenképpen csak helyeselhető eljárást különféle mellékzön- gék és vadhajtások is kísérik, mint annál a vállalatnál is, ahol az egyik dolgozóval a következőket közölték: — A munkájával nagyon meg vagyunk elégedve, jól dolgozik, de (s itt jön a szokatlan fordulat) kevesebbet beszéljen... Értendő ezalatt, hogy ha úgy adódik, hunyja be a szemét, ne kifogásoljon semmit, magyarul: még jobban meg lesznek vele elégedve, ha nem él a bírálat jogával és főbólintó Jánosként mindent szó nélkül tudomásul vesz. Mindeddig ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét tette. Ügy ismerték és ismerik a vállalatnál, hogy: ami a szívén, az a száján ... Nem kell különösebb kommentár ahhoz, hogy bárki eldöntse: mi a helyes magatartás és kinek van igaza. 2. V. faluban a termelőszövetkezet párttitkárához egy napon beállít a gazdaság fiatal agronómusa és fehá- borodva panaszolja el, mit mondott neki a felettese. — Fizetéscsökkentést kapsz, ha így dolgozol! — idézte a főnök kifogását ingerülten és érhetetleniil. — Nekem felsőfokú végzettségem van — folytatta a panaszt — ilyet ne mondjon nekem senki — repli- kázotti A párttitkár türelmesen, szó nélkül végighallgatta az indulatos kifakadást, megvárta míg vendége pontot tesz a mondandója végére, s aztán ő sem -titkolta el a véleményét. Azt mondta a fiatalembernek: — Igaz, hogy felsőfokú a végzettséged, de a fizetésed nem ezért kapod. A diploma csak arra jogosít, hogy azt a posztot, ahol most dolgozol betölthesd. A fizetés a végzett munkáért jár. S még valamit: a rang, a beosztás fokozottabb követelményeket is jelent, és felelősséget. Hogy tudsz te bármit is megkövetelni be- osztottaidtól, ha te magad elhanyagolod a munkaköröd, nem mutatsz példát a kötelesség teljesítésében. Ebben maradtak, s azóta nincs vita és kifogás a fiatalember munkáját és magatartását illetően. Ugyanebben a gazdaságban történt egy másik eset is. A növénytermesztéshez brigádvezetőt kerestek. Akit kiszemeltek erre a posztra, élénken tiltakozott a megbízatás ellen. — Nem vállalom! Én brigád vezető?! Mit képzeltek?... A vezetőség egyszerűen nem értette, mi lehet az oka ennek az erőteljes tiltakozásnak. Egyelőre nem is erőltették a dolgot, de azért nyitott szemmel és füllel jártak az emberek között. Majd hanyatt estek a meglepetéstől, amikor az információk összegezésekor végkövetkeztetésre jutottak. — Ezek szerint tehát a címzés nem tetszik a barátunknak — mondották. Ha csak ez a baj, segítünk rajta. Újra behívták a jelöltet, és akkor már „kötélnek állt”, mert a beosztás, a munkakör meghatározása így hangzott: segédagronó- mus. Hát nem furcsa ? ... a. Ötven évvel ezelőtt vándoroltak ki a tengerentúlra fiatalon és boldogtalanul. Fájó szívvel vettek búcsút a hazától, ahol születtek és ahonnan annyi kivándorló magyarral együtt ők is — 1923-ban, 17 éves fejjel — nyakukba vették a világot A fél évszázad alatt csak most tudtak hazajönni Magyarországra, a szülőföldre, a rokonokhoz, az ismerősökhöz és fiatalkori emlékeikhez. — Csodálni való, ami ebben az országban történt! — summázták véleményüket. Mi annak idején a munkanélküliség elől menekültünk ki a nagyvilágba. a bizonsitalanságba. Bármerre jártak is, mindenütt szívélyes fogadtatásban részesültek, és azzal búcsúztak: — Lesz miről beszélni, ha visszamegyünk Amerikába. T. F. Demjén István: Hajaddal játszani Dús lombját az este fölénk bontja, ráhajlik fénytelen ablakunkra. Csillan a sötét lombja: egy csillag a fészket hordja. Az éjszaka ágai szeretnének hajaddal játszani. Az utolsó völgy A premiermozikban most látható a James Clavell rendezte angol film, Az utolsó völgy, amely a harmincéves háború idején egy eldugott völgyien jászódik. A kis falu szeretné megőrizni békéjét, de a körülöttük dúló harc közülük is szedi az áldozatokat. — Képűnkön a film egyik kockája. _,, Tanuljunk oroszul! Intenzív nyári nyelvtanfolyam TÖBB MINT KILENC- SZÄZ hallgató iratkozott be a Központi Gorkij Ox'osz Nyelviskola Borsod megyei tagozatára az elmúlt tanévben. A tanév végével a különböző fokú nyelvtanfolyamok befejeződtek, a hallgatók közül többen már túljutottak az állami nyelvvizsga írásbeli részén. A tanulmányi versenyek győztes hallgatói szép jutalmat kaptak: a nyáron tíznapos turistaúton vesznek részt. Útvonaluk: Moszkva—Kijev—Lenin- grád. A tanév végi számvetés •azt mutatja, hogy eredményes volt az orosz nyelviskola munkája. A heti négyórás foglalkozások jó nyelvtani és beszédkészség! alapot adtak a hallgatóknak, a közép- és felsőfokon tanulóknak nagyban fejlődött tudásuk. Az órákon kívül klubesteket is tartottak, ahová szovjet vendégeket hívtak meg így a hallgatók megismerkedhet- , tek az élő orosz beszéddel í isörvendetes, hogy Miskolcon nagy a népszerűsége az orosz nyelvtanulásnak. A sok-sok egyéni jelentkező mellett a vállalatok, üzemek is szívvel-lélekkel segítik dolgozóikat az orosz nyelvtanulásban. j Ezt bizonyítja, hogy a 5 napokban indult intenzív } nyári tanfolyamra igen sok hallgató jelentkezett. Gyári munkások, felnőttek, diákok ültek az iskolapadba, hogy egy hónapon át komolyan, magas szinten foglalkozzanak az orosz nyelvvel. Intenzív orosz nyári nyelvtanfolyam egyébként eddig csak Budapesten volt, Miskolc az első vidéki város, ahol az idén nyáron ilyen tanfolyamot szerveztek. Jelentőségét, fontosságát az üzemek és vállalatok is felismerték, az üzemi párt- szervezetek, szakszervezetek és az MSZBT-lagcso- porlok sok dolgozójuknak biztosították, hogy a nyári nyelvtanfolyamon részt vegyenek. MISKOLCON KÉT nagy csoportban szervezték meg a nyári orosz tanfolyamok A Nehézipari Műszaki Egyetem és a Kilián György Gimnáziumban alap-, közép és felsőfokon tanulnak a hallgatók. A mintegy nyolcvan beiratkozott hallgató napi ötórás foglalkozásokon, modern oktatási módszerek segítségével sajátítja el az orosz nyelvet. A gyári dolgozók elsősorban a műszaki nyelvet ismerhetik meg: gépgyártási és vegyi szakanyag is szerepel a nyelvoktatásban. A tanárok, akiknek tananyaga továbbképzés jellegű, főként országismerettel foglalkozhatnak: a Szovjetunió városaival, ipari vidékeivel ismerkedhetnek meg. A nyelvtanfolyamokat egyetemi, középiskolai orosz nyelvtanárok vezetik. Moszkvából, a Lomonoszov Egyetem idegen nyelvi tanszékéről két tanárnő érkezett, hogy egy hónapon át tanítsa az orosz nyelvet a miskolci nyelvtanfolyamon. A tanfolyam befejezésével a hallgatók bizonyítványt, is kapnak. E minősítés sokat segít a felvéteti vizsgára, toimácsvizsgékra készülőknek is. A TANFOLYAM szervezésében összefogtak a városi. üzemi szervek. Az üzemi pártszervezeteken kívül közreműködött a szervezési munkában az SZMT, a Nehézipari Műszaki Egyetem és a Kilián György Gimnázium is. Így közös összefogással, jó tartalmi munkával biztosítva van az intenzív nyári nyelvtanfolyam eredményessége. M—• A BÁDOGOS Gyermekkoromban mindig megcsodáltam a magasban dolgozókat: a tetőfedőket, ahogy macskaügyességgel másztak a házak gerincén, a bádogosokat, akik alulról alig látható szerszámaikkal fényessé varázsolták a lyukas csatornákat, az ácsokat, akik ott faragták szekercé- jükkel a magasban az oszlopokat és a csapások hangját, mindig akkor hallottuk, ha már a fejük felelt volt újra a szerszám. Nem messze tőlünk, lakott egy bádogos. Darabos ember volt, a környékbeli gyermekek réme. Sohasem láttam, hogy valakit is bántott volna. de sokszor hallottam: a rossz gyerekeket felviszi a toronyba, és odakötözi a haranghoz, vagy jobb eselben szíjat hasít a hátukból. Ez a mester ráadásul sántított. Az asszonyok mesélték: amikor fiatal volt és még nem ivott, hatalmas, szép szál ember volt ez a bádogos. Fütyö- részve ment el a lányos házak előtt, ahol gyakran meglibbent a házak ablakán a csipkefüggöny. Aztán valami lány miatt, akit semmiképp sem adtak hozzá, amiatt a lány miatt kezdett el inni. * Azon a napon is a kocsmából indult a templomhoz. Gyuri, az inas vitte mögötte a szerszámokat, a kötéllét- rát, a nagy vörösréz pákát, literes üvegben a letvasz- szert, a forraszlóviaet és a kalapácsokat. Gyuri alamuszi siheder volt. Nagy csontú és lassú mozgású kamasz. Azon a reggelen ő is alaposan felhörpintett, hiszen első szerelme, a kocsmáros lánya külön adagról is gondoskodott a számára. Gyuri tehát igencsak rózsás színben látta a világot, és nem gondolt a mesterre, de másra sem. Arra sem figyelt, hogy kikerüljön egy pocsolyát. Nagy csobbanással bele is lépett, egyenesen a közepébe. Aztán, ahogy a túloldalra ért, lecövekelt. Az árkon átlendülő mester oldalbordáit pedig eltalálta a szerszámos- doboz éles sarka. A mester olyasíorma hangot hallatott, mint amikor a birka béget. Gyuri azonnal megértette: ez bajt jelent. Nagy bajt. Ledobta a szerszámostáskát, s aztán uccu neki. a virágágyásokon át a templomkertbe ... Csak azon igyekezett, hogy minél messzebb kerüljön a haragos mestertől. Kergette az ijedtség. Sajnos rosszul választotta meg az utal: mögötte hatalmas orgonabokor zárta el a kilátást. Itt fogta meg a mester. Akkor, azon a reggelen nagyon elpáholta az inasát. Mire visszatértek a szerszámokhoz, a főnök már szinte elfeledte a történteket. De nem úgy Gyuri. Benne égett a szégyen, s arra gondolt, valaki biztosan elárulja majd Arankának. Szépen felszedte a szerszámester kikapaszkodott a .nyíláson, felkötötte a csigához a létrát, majd Gyuri sorba kiadogatta a szerszámokat. Magas torony volt. Ahogy a fiú letekintett, ott látta maga alatt a tömött orgonabokrokat, hosszan elnyúló karéjban. Ott volt a vége is, az az átkozott elfelejtett kapu, amelyet rég benőtt ez a kipusztíthatatlán orgona. Azt nézte, azt a szelencebokrot és • egyszeriben fel- sajgott benne az iménti jelenet. Megtapogatta az arcát. A mester- ott volt, ferdén mókát, és akkor látta: a forrasztóvíz fele elfolyt, rá a kötélhágcsóra, amely már többször is kaphatott ebből a jóféle „nedűből”, mert néhány helyen apró kis foszlá- soktól gyengült a kötél. De azért nem volt bolond, hogy szóljon. Ott egye meg a fene! Hiszen a mester csak pofozni tud, és nincs hozzá egy jó szava sem. Ilyen hangulatban kapaszkodtak fel a toronyba. A fölötte, hallotta a szuszogá- sát. Csapna belé a menydörgős istennyila!? ... S lám, alig kívánta, amikor olyasforma hangot hallott, mint amikor élreccsen a vászon. Közvetlenül útónná olyan neszt, mint amikotr ijedt macska kapaszkodik fel a bádogtetőn. A nyílásnál, közvetlenül előtte, ellibbent a mester kabátszárnya. Csend lett. Van isteni De ez csak az első gondolata volt, a második már az ijedtségé. Kitekintett, fölfelé a lysukon. A mester .sehol. Most mi lesz? Fújtatott le a lépcsőn. Talán az lesz a legjobb, ha először a papért megy, arra lesz a főnöknek a legnagyobb szüksége. Igen, aztán elmegy az orvoshoz is és a községi tűzoltóparancsnokért. Hogy érte minek? Ez nem jutott eszébe, de egyszeribe minden meg • oldódott. A három keresett férfi ott kártyázott a papnál. Nehézkesen tápászkod- tak fel és hitetlenkedve csóválták a fejüket. A templomkertbe érve Gyuri hátramaradt. Mit lehet azt tudni! Meg egyébként sem szerette a halottakat. A három kártyás elől ment, de megtorpantak a széttaposott orgonabokornál. Tétován tekintettek körbe. Nem láttak senkit. Erre Gyuri is nekibátorodott. Csakugyan senki sem volt az alaposan megtépázott bokrok között. — Mennyit ittál, fiam — kérdezte jóindulatúan a pap. — Józan vagyok én — felelte a fiú önérzetesen. A pap az égre tekintett és úgy is maradt megdermedve. Majd keresztet vetett, de ez sem változtatott a helyzeten. Nem bírta elvonni arról az egyetlen pontról a tekintetét. A többiek is felnéztek. Ott lógott a mester, félig aláereszkedve a kötéllétrán, s a torony alsó részén igazgatta a bádoglemezt. A paptól már csak egy pofont kapott Gyuri. És ezen a napon már semmin nem lepődött meg. Lassan bandukolt felfelé a lépcsőn, anv- nyina, amennyire a négy fröccs és a két pohár sör engedte. Nem értette az egészet * Csak délig dolgoztak. A mester panaszkodott, hogy fáj a lába. Nem tudja miért, de teljesen megdagadt, pedig még tegnap semmi baja sem volt. Ezután néhány jó nap virradt Gyurira. A mester lábát begipszelték és csak könnyebb munkát végeztek. A kocsmában suttogták, nem akármilyen csont a mesteré, egyébként is csak inni érdemes. hiszen a részeg emberre még a szentek is vigyáznak. A mester is lám, a toronyból egyenesen a „Szűzmária kötényébe esett”. * A bádogost néhány éve láttam utoljára, ősz' haja csapzott volt, hajlott vállain megfakult a kockás ing. Egyáltalán nem volt félelmetes, apró szemeivel hunyorgott a ráeső fényben. Ahogy felállt az ikszlábú asztal mellól, és tétova mozdulattal megkereste faragott botját, messze nézett. Ügy tűnt egészen mást lát a körülötte levő világból, mint a többi ember. Szerettem volna odamenni hozzá, hogy egy fröcss mellett elbeszélgessünk. De akkor valami visszatartott ettől. Ma már sajnálom, mert azt hiszem, sohasem találkozom vele többé. Hajdú Gábor
