Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-14 / 87. szám
1973. április 14,, szombat ÉSZAK-MAG YARORSZAG 5 A meggyőző szó ereje (i) aranynál értékesebb Pari titkárok tanácskozása Lenin városban Amikor mezőgazdaságunk szocialista átalakulása végbement, Tokaj-Hegyalján a történelmi borvidék sajátosságait figyelembe véve, előretekintő megfontoltsággal a hagyományos hegyközségi szervezet keretei között maradt a szőlőterület nagyobb része. A korszerű nagyüzemi szőlészeti és borászati kultúra képviselője a már korábban megszervezett, s jól bevált állami gazdasági forma volt. A hegyközségek aztán a fokozatosság elvének következetes érvényesítésével fejlődtek a szocialista termelőszövetkezetek speciális ágaivá: szakszövetkezetekké. A hegyaljai zárt borvidéken most önálló gazdasági egységként tíz szakszövetkezet működik. Tevékenységük a korábbi, s a mai formában is 'lovászi primőrök Hazánk egyik legnagyobb kertészeiében Hegykőn, rövidesen megkezdik a tavaszi palánták kiültetését. Több százezer saláta-, karalábé-, paprika, paradiesony-, uborkapalánta kerül az üvcgházból a fóliasátrak alá Tervszerű továbbképzés BÁÉV-nél a A tokaj-hegyaljai szakszövetkezetek fejlődése együttvéve tizenkét éves múltra tekinthet vissza. A szakszövetkezeteknek a legutóbbi időszakban elért eredményeiről, s további fejlődésük meghatározó tényezőiről kértünk, s kaptunk tájékoztatást Leskó Istvántól, a Tokaj-hegyaljai Termelőszövetkezetek és Szakszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettesétől. írásunk a továbbiakban az általa közölt adatokon, s megállapításokon alapul. A szakszövetkezetek mező- gazdasági termelésének éves bruttó értéke 100—150 millió forint között alakul, a természeti, s a gazdasági tényezők változásaitól függően. A termelési érték 90 százalékát a szőlő adja. A termelési eredményekben évről évre növekszik a közös műi velésű ültetvényekből, a közös gazdálkodásból származó részaránya. A termésátlagok az üzemi kezelésben levő szőlőkben erőteljesen növekednek, míg a tagsági szőlőkben legfeljebb „szinten maradnak”. A legutóbbi két esztendő szüreti eredményeinek összehasonlítása meggyőzően tanúsítja a fejlődési tendenciát: 1971 őszén a közösen müveit, nagyüzemi szőlőültetvényeken hektáronként 57.4 mázsa volt a termés, a tagsági szőlők ugyanekkora területén 34.8 mázsa, míg a nagyszerű aszútermésű 1972-es évben a közös táblákon 85,9 mázsát, a tagsági szőlőkben 49.3 mázsát szüreteltek (az aszút a hivatalos ötszörös szorzatban számítva), hektáronkénti átlagban. A közös művelésű nagyüzemi ültetvényeken tehát majdnem kétszer annyi a termés, mint a hagyományos művelésű tagsági szőlőkben. A különbség okait vizsgálva szembetűnő, hogy míg a közös ültetvények mind növekvő termöerejű. fiatal telepítések, a tagsági szőlők gazdáikkal együtt elöregszenek. leromlanak. Kevés helyütt tapasztalható felújítási, új telepítési törekvés — annál inkább a szőlők elhagyása. A műveletlenül hagyott tagsági szőlők területe évről évre több. A szakszövetkezetek a kö- V zös ültetvények telepítésének fokozásával igyekeznek ellensúlyozni ezt az aggasztó tendenciát. A legutóbbi négy évben 275 hektárnyi a korszerű. új telepítés — a gépi műveléshez legalkalmasabb széles sortávolságra, kordo- nós rendszerben. A korábban telepített, hagyományos szőlők java részét is korszerűsítették már a szakszövetkezetek. Általánosnak tekinthetjük a korszerű gazdálkodásra való törekvést. A szakszövetkezetek valamennyien csatlakoztak a helikopteres növényvédelmi társuláshoz, és a Tokaj-hegyaljai Borkombináttal. vagy valamelyik agrár jellegű tudományos intézettel szaktanácsok igény- bevételére is kapcsolatokat létesítettek. A szakszerű gazdálkodásról tanúskodik az a tény is, hogy a mostoha időjárású 1971-es évet is csak három szakszövetkezet zárta kisebb veszteséggel, de a kedvezőre fordult lehetőségeket jól kihasználva 1972-ben mór ezek is nyereségesekké váltak. Különösen kiemelkedő teljesítménynek számít az olasz- liszkai Hárslevelű Szakszövetkezet több mint 8 millió forintnyi évi nyeresége. A kisebb területű szakszövetkezeti gazdaságok közül az évről évre biztonságosan gazdálkodó tolcsvait és bodrog- keresztúrit illeti elismerés, a mádi szákszöyetkezetet pedig azért, mert előző évi vesztesége sem vetette visz- sza a gazdálkodási kedvet, s tavaly már számottevő nyereséget tudhatott magáénak a szorgalmas közösség. A szakszövetkezeteknek Tokaj-Hegyalja bortermelésében nélkülözhetetlen a szerepük. A további fejlődésük érdekében több figyelmet és támogatást érdemelnek a szőlőtermelésen kívül az egyéb közös növénytermesztési és állattenyésztési ágazataik — mivel elegendő takarmánytermő területtel is rendelkeznék. A szarvasmarha-hizlalásra már jó néldát mutat Bodrogkeresztúr és Bodrogszegi. Űj lehetőségnek kínálkozik Erdőhorvátiban a közös juhtartós. Erdőbényén a fafeldolgozás. A kiegészítő üzemáeak külön haszna, hogv olyan időszakokban biztosítanak foglalkozási, kereseti lehetőséget, amikor a szőlőben nincs tennivaló. Bcrecz József — Ide a főnököt is el kellett volna hívni ... — Aki közel áll hozzá, az több fizetést és prémiumot kap ... — Az előadás tükrében mindent másként lát az ember ... — Néhány megállapítás — egy az egyben — nálunk is „fekszik” ... E néhány kiszólás annak az előadásnak a szüneteiben hangzott el, amit Deme László, a megyei pártbizottság titkára tartott Ideológia és politika, elmélet és gyakorlat címmel a pártalap- szervezetek titkárai részére Leninvárosban. Mitől „sántít” e<iy vezető? Ami már az első pillanatban szembetűnő volt: a jelenlevők „hazai szemmel” vizsgálódtak és vontak le következtetéseket mindarról, ami — szerintük — náluk is szorító gond, probléma és feladat. A figyelem és a reagálás is eszerint oszlott meg. Más megközelítésből „raktározta el” az előadás nyújtotta élményeket az üzemi párttitkár, a pedagógus, vagy éppen egy most szerveződő, alakuló vállalat képviselője. Barnaki Ernő, a Tiszai Kőolajipari Vállalat párttitkára az ideológiai nevelés színvonalát kifogásolja. Mint elmondta: nem elég csak a szakmai tudás, a marxista elmélet nélkül „sántítva”, ösztönösen alakul a gyakorlati munka, aminek — ilyen értelmezésben — törvényszerű velejárója a tévedés. — Utasítgat, parancsolgat, kiskirállyá válik — mondja —, aki így akarja (s teheti is egy ideig) leplezni hibáit, tájékozatlanságát, s azt a bizonytalanságot, amit megfelelő szakmai és politikai fel- készültséggel elkerülhetne. Az „utasítom!”, „előírom!” módszernek nincs jövője. A durvaság, a kiabálás embertelen jellemvonás; a dolgozók mélységesen elítélik, az ilyen vezetőt kiközösítik, legyen bármilyen tudósa is a szakmájának. — A meggyőző szó az aranynál is értékesebb — mondja Molnár József, a középiskolai pedagógus párt- szervezet titkára. Folytatná a gondolatot, mire közbeszól Barnaki Ernő: — Nálunk az egyik asz- szonykát tanulni küldték. A közvetlen főnöke így bocsátotta útjára: — Menjen el. s ha majd visszajön, számoljon be!... Mennyivel jobban, biztatóbban hangzott volna, ha azt mondja: — Sok sikert! Ha véget ér az iskola, szívesen látom egy kis beszélgetésre... A tévedések forrása Apróság? Annak tűnhet bárki szemében ez a nyers, hivatalos és merev magatartás, ami önérzetet és érzékenységet sért, egyáltalán nem ösztönöz a még jobb munkára. Sajnos, sokan és sok helyütt azt hiszik: elég kiadni egy utasítást, s akkor minden rendben van, minden megoldódik. Nagj’ tévedés. Az igazság az, hogy ahol embernek tekintik az embert, ott az alkotás, a ten- niakarás is szárnyakat kap. Ma még eléggé el nem terjedt magatartásformáról van szó, ami nélkül irányítani, vezetni nem lehet. Erre áL tálában kevesen gondolnak, amikor számadásra kerül sor. Ilyenkor objektív okokra hivatkoznak, azokkal magyarázzák a bizonyítványt, holott ez az „objektivitás” elkeni a valóságos problémát, s hallgat az emberségről. Ezen a szemléleten változtatni olyan elsőrendű kötelesség, aminek szükségét nemcsak az előadó hangsúlyozta, hanem azok is, akik még csak ízelgették, elemezték, meghányták-vetették az előadás mondanivalójának lényegét: — a párttitkárok. A tévedések forrása sokféle, de van egy közös jellemzőjük: az ideológiai és politikai munka hiánya, gyengesége. Ebből fakadnak a kispolgári nézetek és magatartásformák. Melegágya az ilyen hely anyagiasságnak, a rossz munkahelyi közérzetnek, a kiskirályoskodás- nak, a tömegek lebecsülésének. Olyan szemléletmód, amely az emberek megítélésénél elfeledkezik az első és legfontosabb mércéről — a munkáról. Márpedig enélkül igencsak torz lesz a kép. hibás az értékítélet, alacsonyra süllyed a mérce. Szinte teljesen eltűnik a differenciálás. előtérbe kerül az egyenlősdi, ami mind társadalmi, mind egyéni szempontból hátrányos, káros. — Csak egy példát erre — kapcsolódik nyomban a beszélgetésbe Kenéz Ferenc, a TVK villamosüzemének a párttitkára. Egyenlősdi nélkül — Van nálunk az üzemben két, azonos poszton dolA középtávú tervnek megfelelően a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál folyamatosan foglalkoznak a szakemberek továbbképzésével. A most elkészült oktatási terv konkrétan határozza meg az 1973. évi feladatokat. Kiterjed az eszmei, politikai, a szakmai, valamint a vezetési ismereteket bővítő alap-, közép- és felsőfokú képzésre. 1973-ban mintegy 2500 dolgozó politikai továbbképzéséről gondoskodnak. A szakmai területek közül előtérbe kerül a házgyári termékek telhasználásával foglalkozók továbbképzése. így például tanfolyamot szerveznek a könnyű- és nehézgépkezelőknek, az anyaggazdálkodással foglalkozóknak, a raktárvezetőknek, az elő- és utókalkulátoroknak. Ezek a tanfolyamok mintegy ezer dolgozó részére biztosítanak továbbképzési lehetőséget. Élnek azzal a lehetőséggel is, amit az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nyújt a vállalat dolgozóinak, így például a vezetőképző tanfolyam budapesti és miskolci tagozatán, valamint a számítógépkezelök, az okleveles árszakértők, a felsőfokú beruházók részére szervezett tanfolyamokon is tanulhatnak. Fotó: ifj. Hollósy E. gozó ember. Ha anyagi, vagy erkölcsi elismerésről van szó, soha nem tesznek köztük különbséget. Pedig az egyik nemcsak a munkahelyi feladatainak tesz eleget becsülettel, hanem a társadalmi munkának is lelkes híve. — Vissza kell adni a társadalmi tevékenység rangját! — helyeselnek mások is. — Szerintem mindenféle jutalmazásnál. elismerésnél feltétlenül figyelembe kell venni a társadalmi tevékenységet — mondja Barnaki Ernő. — Ha rajtam múlna, még a lakáselosztásoknál is megnézném, hogy az igénylők közül egyenértékű esetekben ki az, aki a társadalmi munkában is jeleskedik. Van rá példa: egyik nagyüzemünkben egy adott munkahely dolgozóinak többsége becsülettel igyekezett eleget tenni önként vállalt kötelezettségének. Akadtak viszont néhányan. akik kiálltak a sorból, sőt! cinikus megjegyzéseket tettek és mosolyogtak azokon, akik a társadalmi munkát vállalták. Ugyanakkor azok. akik így kivonják magukat ebből, az első sorban állnak, ha kapni lehet valamit. Adni fukaráb- bak Moliére Fösvény-énéi, s mellé még a gúnyolódástól sem riadnak vissza. Mérce és mérle« Nem árt, ha a pártszervezetek, a társadalmi és a tömegszervezetek a munkában és az emberi magatartásban való megítélésnél jó! megnézik: kit, milyen súllyal tesznek a mérlegre. Igaz viszont: nem elég minderről csak beszélni, az ilyen eseteket szóvátenni, ha a gyakorlatban homlokegyenest más történik. Érvényt szerezni a gyakorlatban is a végzett munka alapján történő helyes megítélésnek: ez a feladat. S van rá kedvező és követendő tapasztalat is. Tóth Ferenc (Folytatjuk) Belvárosi qeomeírm Közhasznú megfontoltsái
