Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

SSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. ápr. 10., kedd Közlemény Az MTI-t illetéke« helyről felhatalmazták az alábbiak közlésére: Dél-Vietnam területén, szolgálatuk teljesítése közben, bal­eset miatt helikopter-katasztrófa áldozata lett a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság magyar tagozatá­nak két tisztje, indonéz tagozatának egy tisztje, kanadai ta­gozatának egy tisztje, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány két összekötő tisztje és a helikopter háromtagú amerikai személyzete. Valamennyien életüket vesztették. A katasztrófa körülményeinek kivizsgálása folyik, A lezuhant helikopteren tartózkodott és életét vesztette a magyar tagozat két képviselője: Dylski Aurél határőr szá­zados és Cziboly Csaba főhadnagy. Hazahozatalukról és te­metésükről később történik intézkedés. DYLSKI AURÉL HATÄRÖR SZÁZADOS elvtArs 1939-ben született Budapes­ten munkásszülők gyerme­keként. Az Otthon Bútor­gyárban dolgozott, ahonnan 1960-ban vonult be a BM határőrséghez, elvégezte az egyesített tiszti iskolát. 1962 óta tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Munkáját mindig becsület­tel, felelősségérzettel végez­te. Parancsnokai, beosztottai tisztelték és becsülték példa­mutató magatartásáért, a szocializmus ügyéért végzett áldozatos munkájáért. Ered­ményes tevékenysége elis­meréseként két alkalommal tüntették ki a Haza Szolgá­latáért érdeméremmel, s bir­tokosa a Szolgálati Érdem­érem kitüntetésnek is. CZIBOLY CSABA FŐHADNAGY ELVTARS Budapesten született 1940- ben munkásszülök gyerme­keként. A vegyipari techni­kum elvégzése után, 1959-től a Hungária Vegyiművekben dolgozott, először szakmun­kásként, később mint labo­ráns, majd műszakvezetői beosztásban. 1960 novemberében került a Magyar Néphadseregbe, ahol a tiszti iskola elvégzése után alhadnaggyá avatták. Ezt követően elvégezte a vegyipari egyetemet, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. Mind a tiszti isko­lán, mind későbbi munkahe­lyén, szorgalmával, kiváló munkájával, elvtársias ma­gatartásával, szerénységével elöljárói elismerését és mun­katársai szeretetét, megbe­csülését vívta ki. Rövid életük, becsületes munkájuk, hivatásszeretetük örök példaképül szolgál a fegyveres erők személyi állományának. Dolgozó népünk tisztelettel emlékezik Dylski Aurél határőr százados és Cziboly Csaba főhadnagy elvtársakra, akik szülőhazájuktól távol, a vietnami nép békéjének szolgála­tában hűséggel teljesítették nemes küldetésüket. Tisztelettel adózunk emléküknek. Nyilatkozat a dél-vietnami heiikopier-szerencsétlenségröl Quang Tri tartomány népi forradalmi bizottsága a kö­vetkező nyilatkozatot tette közzé a NEFB képviselőit szállító helikopter 1973, áp­rilis 7-i szerencsétlenségéről: A központi kétoldalú kato­nai vegyes bizottságban he­lyet fogíaló DIFK-küldöt tség és a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság között lét­rejött megállapodás értelmé­ben 1973. április 7-én reggel két helikopter Hűéből Gio Linhbe, majd Gio Linhből Lao Baoba szállította a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság képviselőiből és a személyzetből álló 11 ta­gú csoportot, hogy a vietnami —laoszi határ közelében, a 9. számú országút mentén fek­vő Lao Baoban megtekintse a NEFB-csoport hadiszállásá­ul kijelölt helyet. Amikor a NEFB-csoport Gio Linhbe érkezett, Quang Tri tartomány helyi DIFK- hatósáaai egy századost _ ösz- szekötő tisztnek, továbbá két tolmácsot ielöltek ki. hogy „r-v&riék a csoportot Lao r ''ha. A Quan» Tri-i helyi ható- sások tájékoztattak a NEFB csoportját a két helikopter számára kijelölt légifolyosó­ról. amely Dong Hatói. Lao Baóig a 9 számú országút hosszában kát kilométeres szélességben húzódott. Tenge­lye a 9 számú országút volt. amely a meghatározott légi­folyosó mindkét szélétől — a biztonsági övezetet is bele­értve — két-két kilométer­nyire volt. A repülési magas­ságot 1000 méterben határoz­ták meg. A kijelölt légifolyo­só Cam Lo és Hung Hoa já­rási székhelyek fölött húzó­dik, s teljes hosszában a Dél- vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormánya által ellenőrzött térségben fsksz.ií'i 1973. április 7-én 10.20 óra­kor az említett két helikop­ter Huong Hoa légi terébe ér­kezve nem követte a kijelölt utat Lao Baóba. hanem dél­keleti irányban eltérve, mesz- szire eltávolodott a 9. számú országút fölötti légifolyosótól és Quang Tri városától dél­nyugatra a hegyvidék fölött szállt el. E térség a saigoni kormányzat kémrepülőgépei­nek és kommandó-tevékeny­ségének állandó célpontja, és közel fekszik ahhoz a tér­séghez, amely ellen a Vietna­mi köztársaság (Saigon) fegyveres erői szakadatlanul területszerző hadműveleteket folytatnak. 1973. április 7-én 11 órakor az egyik helikopterrel sze­rencsétlenség történt, a gép Lao Baótól távol, a 9. számú országút mentén kijelölt lé­gifolyosótól legkevesebb 25 kilométerrel délre lezuhant. A helikopteren tartózkodott a NEFB-csoport egy része, köztük két magyar küldött, egy indonéz küldött, egy ka­nadai küldött, továbbá Tran Dinh Than százados és Tran Dinh Long alhadnagy, a DIFK által kijelölt tolmács, valamint a helikopter három­főnyi amerikai legénysége. Az első jelentés szerint _ e személyek a szerencsétlenség áldozatául estek. Miután az első helikopter lezuhant, a második, amely a NEFB-csooort többi tagját és a DIFK által kijelölt másik tolmácsot szállította, ugyan­ebben a térségben sértetlenül leszállt, s utasait a helyi ha­tóságok megfelelő gondosko­dásban részesítették. A Dél- vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormánya nyomban azután, hogy az el­ső hírt kapta e sajnálatos sze­rencsétlenségről. utasította a helyi hatóságokat, tegyék meg a felkutatási intézkedé­seket. gondoskodjanak az el­sősegélynyújtásról. és egy­idejűleg vizsgálják ki a sze­rencsétlenség közvetlen okát. A helyzetről érkezett első megerősített jelentés szerint a sajnálatos szerencsétlenség oka az, hogy a két fent em­lített helikopter nem követte a meghatározott légiútvonalat Lao Baóba. 40 percig mintegy 25 kilométernyi távolságban repült a kijelölt légifolyosó­tól, s előzetes jelzés nélkül egy olyan hely közelében le­vő térségbe repült be, ahol harcok folynak. Quang Tri népi forradalmi bizottsága mélyen fájlalja a váratlan szerencsétlenséget. Ünnepi megemlékezés a koncentrációs táborik felszabadulásáról A koncentrációs táborok felszabadulásának 28. évfor­dulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség és a Ná­cizmus Üldözöttéinek Bizott­sága vasárnap délután em­lékünnepséget rendezett a Zeneakadémia kistermében. Az ünnepségen beszédet mondott Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a SZOT alelnö- ke. — Nekünk túlélőknek fon­tos kötelességünk, hogy ne engedjük elfeledni az ártat­lan milliók életét kioltó fa­sizmus égbekiáltó bűneit. Újból és újból emlékeznünk kell a megsemmisítő tábo­rokban végigszenvedett évek­re, annál is inkább, mert a bűnösök és felelősök egy része máig sem nyerte el megérdemelt büntetését — jelentette ki egyebek közt az ünnepség szónoka. A továb­biakban méltatta a szovjet hadsereg áldozatos harcát, amelynek eredményeként szétverték a német fasiszta hadsereget, és hazánk föld­jéről is kiűzték. Jegyzetek a faluból UTAK A községi tanácsok ve­zetőivel beszélgetve nem igen múlik el félóra, vagy még rövidebb idő sem anélkül, hogy ne es­ne szó az utakról, a járdák­ról. Az év minden szakában így van, de légióként most, a tavaszi hónapokban, ami­kor sok helyen már meg­kezdték, vagy hamarosan megkezdik az utak, járdák rendbehozását, építését. Nemrégiben erről beszélt Csobajon is a tanácselnök. Évek óta nem tudtak már itt az utakkal, járdákkal foglal­kozni, mivel a nagy építke­zésekre, az iskolára, az ál­latorvosi lakásra kellett a pénz, de az idén már neki­foghatnak ennek a munká­nak is. Tiszaladányban ott- jártunkkor éppen az útépí­téshez szükséges kő ügyé­ben utaztak el a tanács ve­zetői. Borsodnádasd múlt évi gyarapodásának, szépítésének egyik fontos része éppen az út, a járda építéséből adó­dott. Az idén is folytatni akarják ezt a munkát, még­hozzá a tanács által beszer­zett gépek segítségével. Ernődön már évek óta sa­ját építőbrigáddal tevékeny­kednek De megyénknek va­lamennyi községében meg­próbálják felhasználni azo­kat az erőket, lehetőségeket, melyekkel eltüntethetik a gödrös, kátyus, „vendégma­rasztaló” utakat, és legalább az utcák egyik oldalán meg­építsék a járdát. Nem annyira „mutatós” feladatok, elkészültünk után nem annyira feltűnő létesít­mények ezek, mint például egy szép művelődési otthon, könyvtár, áruház stb. Persze, hogy nem. De mégis fontos feladatok Nem véletlen, hogy a jelölő gyűléseken a felszólalók igen sDk helyütt beszéltek erről. A községek lakói mindenütt sürgetik az építést, mert a „gumicsizmás gyaloglást’’ már régóta nem tartják megfelelőnek sehol sem. Miért is tartanák? Per­sze tudják azt is, hogy az utak, járdák építése egyálta­lán nem könnyű, nem hir­telenjében elvégezhető mun­ka. Tudják, és éppen ezért szívesen is vállalják a társa­dalmi munkát, szívesen ál­dozzák szabad idejüket, pi­henőnapjukat az építésre. A termelőszövetkezetek, vagy a helyben levő más vállalatok, üzemek is segítenek. Még­hozzá hathatósan, hiszen gé­peket, fuvart tudnak bizto­sítani. ■ gen, most a tavaszi hó­napokban a legtöbb ■ községi tanácson is­mét szóba kerül az út, a jár­da építésének ügye. A taná­csok vezetői az eddig elvég- -zett munkáról szólva sehol nem ?, felejtik el megemlí­teni a lakók, a tsz-ek, a he­lyi üzemek segítségét. Érthe­tően azt sem: ezután is szá­mítanak az összefogásra, a közösség segítőkézségére, mert az idén is csak együt­tes erővel léphetnek előbbre. Abban a nem mutatós, a fa­lu életében mégis fontos munkában is, melyről alkal­manként egy-egy rövid hír­adás jelenik meg: itt és itt elkészült száz méter hosszú járda. (pt)- Elineift Pablo Picasso A franciaországi Cannes város közelében levő Mougins községben életének 92. évében elhunyt Pablo Picasso, a XX. század egyik legkiemelkedőbb festőművésze. Georges Marchais, az FKP főtitkára Picasso özvegyéhez intézett táviratában a francia kommunisták mély részvétét tolmácsolta, az FKP pedig külön nyilatkozatban méltatta a nagy művésznek — aki az FKP tagja volt — életművét. Hétfő hajnalban tisztelőinekt hosszú sora vonult a Francia- ország déli részén fekvő Mougins-be, a vasárnap elhunyt Pablo Picasso lakóháza elé — jelentik a hírügynökségek. végképp letelepedett, 23 éve­sen, már le is zárult első al­kotói korszaka. Huszonöt­huszonhat éves korában fes­tette egyik leghíresebb, az egész európai képzőművé­szetet új irányba fordító művét, az Avignoni Icisasz- szonyok-at. Ennek a lénye­gét ő maga így fogalmazta meg: „Úgy festem a tárgya­kat, ahogy elgondolom, nem ahogy látom”. Nincs meg egy művész, akinek annyi korszaka lenne,, mint neki, s aki annyira egy személyben képviselné a század változó művészetét. A zseni termé­szetességével, szorgalmával és utánozhatatlan egyszerű­ségével alkotott. A repülő, fehér, olajágat vivő galamb mellett egyik legismertebb műve az 1937. április 26-án a fasiszták ál­lal lerombolt kis baszk falu-, nak, Guernicának állít em­léket. Korunk szimbóluma e kép, a brutalitás, a sötétség, mindenfajta emberi gonosz­ság elítélése. A világ művé­szi lelkiismeretének ébren tartása. Pablo Picasso min­dig is a humanizmus, a ha­ladás, az emberi értelem ne­vében alkotott, cselekedett. A fasizmus és az antifasizmus. élethalál küzdelme . idején ezért is lépett a kommunis­ta pártba, ' Kominkban ő valósította meg ismét a reneszánsz em­bereszményt. Festő, szobrász, grafikus, keramikus, költő és író volt egyszemélyben. „A különböző módszereket — mondotta magáról —, ame­lyeket felhasználtam művé­szetemben, nem lehet fejlő­désnek tekinteni, vagy lé­péseknek egy ismeretlen fes­tészeti eszme felé. Minden, amit csináltam, a jelennek szól, és remélem, mindig is a jelenben fog maradni.” Halálával mintha egy vi­lágrész süllyedt volna el hir­telen! — mondotta zaklatot­tan, fölindultán a Magyar Rádió tudósítójának adott in­terjújában a friss gyász hí­rétől megdöbbent jó barát, a világhírű chilei költő Pab­lo Neruda. Pablo Picasso neve össze­forrott a modern művészet­tel, Picasso mintegy képvi­selte a századot. Ö tanított meg bennünket újszerűén látni a dolgokat, s ezek ad­dig soha nem látott feslői. képét. Kivételes sors, események­ben, küzdelmekben gazdag művészpálya jutott osztály­részéül. Majd hetven évig élt Franciaországban, pedig Spanyolországban született. 1881. október 25-én, Malagá­ban látta meg a napvilágot, s ezzel, mint ahogy barátai mondták róla, „a föld belé­pett picassói korszakába”. Már gyermekként eljegyezte magát a festészettel, amit festőművész apja is éleszt­getett benne. Húszévesen Párizsba látogatott, s mire A Vatikánban népes tömeg tiltakozott Thieu saigoni dik_ tátor látogatása ellen. Ké­pünkön: a rohamrendőrség különleges alakulatai a pá­pai városban A magyar nyelv hete A magyar nyelv hete Bor­sod megyei rendezvényeinek ünnepélyes megnyitására tegnap, hétfőn délután fél 3 órakor került sor Lillafüre­den, a Palotaszállóban. Megnyitót Borsodi Gyula, a TIT Borsod megyei szer­vezetének irodalmi és nyel­vi szakosztályi titkára mon­dott. Bevezetőjében szólt az anyanyelvi műveltség fon­tosságáról, a nyelvi ismeret­terjesztők feladatáról a fa­lusi és a városi lakosság nyelvi nevelésében. A magyar nyelv hetének jelentős rendezvényén dr. Grétsy László kandidátus, a Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intéze­te nyelvi osztályának veze­tője tartott előadást Nyel­vünk fejlődésének és műve­lésének újabb irányai — címmel Érdekes előadását az üdülő vendégei is nagy figyelemmel hallgatták. A közeljövőben megyénk valamennyi városában tarta­nak majd nyelvhelyességi, nyelvtörténeti és stilisztikai előadásokat a magyar nyelv hete alkalmából. Miskolcon — többek között — a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban , is megemlékeznek kulturális életünk rangos eseményéről. r Úttörők seregsz&mféle A városi úttörők hagyomá­nyos tavaszi kulturális se­regszemléjének miskolci dön­tőjén, a Molnár Béla Ifjúsá­gi Házban, az úttörők, a Ki mit tud?-ból jól ismert kategóriákban versenyezhet­tek Sok szép érdekes pro­dukciót mutattak be. A szü­lők boldogan figyelték gyer­mekeik színvonalas szavala­tát, énekét, zeneszámát. Di­cséretes, hogy a tanulók új­fajta produkciókkal is pró­bálkoztak. mint például a 12. számú iskola, amelynek út­törői különlegesen szép nép­ballada feldolgozásokat adtak elő. A 35. számú iskola ki­emelkedett az egyszerű je­lenetek, a táncok és ének­számok előadásával, a labda­gyakorlatok bemutatásával, de értékes számokkal verse­nyeztek a 27., a 22., a 4., 11. és a 18. számú iskola úttörői is. A 37. számú iskola szóló­énekese és énekkettőse aranyérmet nyert, s aranyér mes lett a 14. számú iskola szavalókórusa is. Az eredményhirdetésen az első három helyezési a gye­rekek egyetértéssel fogadták, ezzel elismerte a zsűri tár­gyilagos, érdéin szerinti dön­tését is. A kiemelkedő pro­dukciók előadói részt vehet­tek a miskolci nemzetközi úttörőtalálkozó különböző rendezvényein. Ez a sereg­szemle a gyerekek és neve­lők sok-sok áldozatos mun­kájának, művészetszereteté- nek és ízlésének, társadalmi munkájának eredménye.

Next

/
Thumbnails
Contents