Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

1973. április 7., xiembat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) van, barátaink számon tarta­nak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközök kel lehet boldogulni. Úgy azon­ban lehet, mert mi becsüle­tesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapi­talista országokkal is. Az egész világ tudja, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság a vietnami néppel rokonszenvezett a háború egész időszaka alatt. Minden megbecsülésünk és .tiszteletünk ezé a lélekszám­ún nem nagy népé, amely szilárdan ellenállt a legerősebb imperialista hata­Becsülettel Hazánk tagja a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bizottságnak. A megbízatást azért vállaltuk, mert fon­tosnak tartjuk, hogy a viet­nami nép végre békében él­hessen. Az a feladatunk, hogy — amennyiben rajtunk múlik — hozzájáruljunk a béke biztosításához. Ezt be­csülettel teljesítjük is. Tevé­kenységünkkel nincs min­denki megelégedve; úgy tű­nik, hogy az Egyesült Álla­moknak nem nagyon tetszik a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban vég­zett munkánk. Ezt végtele­nül sajnáljuk. Nem mi tehe­tünk arról, hogy az Egye­sült Államok belemászott eb­be a barbár, újgyarmatosí­tó háborúba, másszon is ki belőle. Ennek egyszerű út­ja: tartsa be a békemegál- lapodás feltételeit, hagyja békében élni a vietnami né­pet. A vietnamiak majd rendezik egymás között azt, ami csak rájuk tartozik, s ebben nincs szükség ameri­kai „segítségre”. Sőt, mind­addig, amíg az Egyesült Ál­lamok beleavatkozik az otta­ni belügyekbe. a vietnamiak egymással sem tudják ren­dezni a vitás kérdéseket. Hasonlóan egyértelmű az álláspontunk a közel-keleti helyzettel kapcsolatban: 1967­Európa minden A kezdeményezők, a Var­sói Szerződés országai, fel­hívással fordultak Európa kormányaihoz, népeihez, s felhívásuk megfelelő vissz­hangra megértésre talált. Hamis azonban a NATO-nak az az elképzelése, hogy az európai biztonsági értekezlet létrejötte, az európai kollek­tív biztonsági rendszer meg­teremtése csak a szocialista országoknak fontos, ez ala­pos tévedés. Olyan ügyről van szó, amely Európa min­den népének fontos, bármi- íven társadalmi rendszerben cl is. Közös érdekről van szó: az ö érdekeltségük sem kisebb ebben a mienknél. Reális szellemben kell a kér­déseket kezelni, s akkor mindjárt könnyebb lesz az értekezlet napirendjében is egyetértésre jutni. Körülbelül két hónapja nemzetközi előkészítő meg­beszélések folynak Bécsben a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése tárgyában. A kérdés az: lehetséges-e józan, becsületes, az összes érdekelt javát szolgáló meg­állapodást kidolgozni, amely­nek az lenne a lényege, hogy egyenlő biztonságot nyújtó módon csökkentsük a . fegy­verzetet, a fegyveres erőket. Ez mindenkinek jó volna. A szocialista országok ezzel a csökkentéssel semmiféle kü­lön előnyt nem kívánnak el­érni, viszont a jelenlegi helyzethez képest nem is ad­nak előnyt senkinek. Ezt minden tárgyaló félnek meg kell értenie. Nekünk sokáig lesz türelmünk tárgyalni Becsben vagy akárhol a fegy­verzet csökkentéséről, fenn­tartva azt a tisztességes ál­láspontunkat. hogy a jelen­legi helyzethez képest kell mindenkinek a biztonságát garantálni a jövőben is, s lom fegyveres agressziójának, s követelte azt az el nem vi­tatható jogát, hogy szabadon, saját maga dönthessen sor­sáról. Örültünk a párizsi békemegállapodásnak, az azt követő párizsi értekezletnek a vietnami béke ügyében, s ennek megfelelően rokon- szenvünk most és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságé, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mányé, a vietnami népé. Szo­lidárisak vagyunk Vietnam népével, s amennyire tőlünk telik, a jövőben is segítjük őket, hogy eltüntethessék a háborús pusztítás nyomait, s előbbre léphessenek a ma- gukyálaszlotla úton. teljesítjük ben agresszió történt, terü­leteket ' foglaltak cl. Ezt mi mór akkor megállapítottuk, s megneveztük az agresz- szort is. Ez nemcsak a mi álláspontunk, így foglalt ál­lást az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa is. Mint akkor, most is azt követeljük a világ haladó népeivel együtt, hajt­sák végre az ENSZ Bizton­sági Tanácsának ide vonat­kozó határozatát. Az agresz- szor nem birtokolhat olyan területeket, amelyekhez há­borús hódítás útján jutotl! Mi megértjük az agresszió sújtotta arabokat, akik ké­szek minden eszközzel har­colni. De mi — éppen a kö­zel-keleti népek és a tartós béke érdekében — a még mindig lehetséges békés meg­oldás útját támogatjuk. Bé­kés úton kell érvényt sze­rezni az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának. Az európai biztonsági ér­tekezlettel kapcsolatban is világos az elgondolásunk. Mindenki tudja: a szocialista országok kezdeményezték az európai biztonsági értekezlet összehívását azzal, hogy földrészünkön fogjunk végre hozzá a kollektív biztonság megteremtéséhez, , amely minden itt élő népnek meg­adja a békés élet lehetősé­gét. népének fontos csupán ennek figyelembevé­telével lehet megállapodni Európában és Közép-Euró- pában is a fegyverzet, a fegyveres erők csökkentésé­ben. A genfi általános leszere­lési értekezlet már sok éve folyik. Néhány ország kezd­te, azután újabb országok kapcsolódnak be a munkába, amelyben most már a mi képviselőink is részt vesznek. Jól tudjuk, hogy az általános leszerelés nem a jövő hét kérdése. Mégis részt veszünk ebben a munkában, állhata­tosan dolgozunk, ha kell, hosszú esztendőkig, mert szo­cializmusban és békeben akarunk élni. s meggyőződé­sünk, hogy el kell jönnie az emberiség életében olyan idő­szaknak is. amikor megvaló­sul az általános leszerelés és a tarlós béke. Kádár János beszéde befe­jező részében ezeket mon­dotta : — Mély meggyőződésem, hogy a szocalizmus útján to­vább haladunk előre. A jö- vőt illetően megfelelő és jó terveink vannak, előrehala­dásunk biztosított Az, hogy milyen lesz fejlődésünk üte­me, javarészt rajtunk múlik. Az előrevezető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, melyek részben objektív aka­dályok. Ha gazdasági terüle­ten dolgozó emberek tisztá­ban vannak azzal, hogy csak­is anyagi tehetőségeink fi­gyelembevételével I udunk dolgozni. De ha gazdasági építésről van szó. máris adott a feladat: takarékos­kodni az anvaggnl. a pénz­zel és az idővel! A szub­jektív tényező így válik elő­nyünkre. s így tudjuk a fej­lődés ütemét gyorsítani, az. objektív akadályokat leküz­deni. Szubjektív nehézségeink is vannak, olyanok, amelyek­nek már semmiféle objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségé­nek teljes megértésével és támogatásával — szocializ­mus épül, vannak még, bár kis számban, a szocialista rendszernek és eszmének el­lenségei, ha országos, társa­dalmi méretekben problémát, nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amely­be már valamivel többen tar­toznak. Azok. akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosította feltéte­lekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt, egyene­sen visszaélnek. Mindannyi­an ismerünk anyagias, kap­zsi, harácsoló embereket, akik néha egyenesen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes mun­kával szerez valamit, azt tisz­teletben tartjuk. De aki a kö­zösség rovására visszaél a törvény által biztosított lehe­tőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; Az ilyenek ellen a jövőben is harcolni fogunk! Mert. a lehetőségek azért vannak, hogy azokkal helye­sen éljenek az emberek, s nem azért., hogy visszaélje­nek velük. Kádár János ezután arról szólt, hogy helyenként ta­pasztalhatók az elbizakodott­ság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dol­gozók szavára, vagy egyálta­lán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladás­ban önelégülten úgy értelme­zik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a ko­csik A mi fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai van­nak. mint a paid, a munkás­osztály. a dolgozó nép! Érez­ze mindenki megtiszteltetés­nek. ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenyked­het a társadalmi élet. bár­mely területén, és az alap­vető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, • vele szemben na­gyobbak a követelmények. Mert ha két szomszéd padnál dolgozó ember mond egy- | másnak valami nem tetszőt, a ! gépzúgásban csak ők ketten hallják. Ez egészen más do- | log, mint amikor például egy ■ értekezleten kell válaszolnom egy feltett kérdésre: akkor köteles vagyok érvekkel vá­laszolni, nem pedig ledoron­goló hangon, a funkció ma­gaslatáról visszaszólni. Min­dig a józan eszünkre apel­láljunk és semmiképpen se váljunk elbizakodottá. Mert az elbizakodottság sohasem vezet jóra. Egy bizonyos: amikor a nép ügyéről van szó, mindig komolyan kell a kérdésekkel foglalkozni. Bizakodva nézhetünk a jövőbe — Mélységes meggyőződé­sem .»—sr hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan a saját erőnk, s az ország határain túl is velünk vau­nak a világ összes haladó erői. Leraktuk a szocialista társadalom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus épü­letét. Bizton állíthatom: ez nem szűk pártérdek és nem is osztályérdek. Célja a párt­nak is, a munkásosztálynak is, ám meggyőződéssel állít­hatom: amikor a szocialista társadalom alapjait raktuk le, a magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapjait raktuk le és ezek az alapok szilárdak. Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézzünk a jövő­be, az embereknek eszükbe jut a történelem: Mohács­nál vereséget szenvedtünk. Világosnál le kellelt lenni a Összeforrottság A magyar történelemben azonban most már léteznek másfajta dátumok is. Most ünnepeltük felszabadulásunk 28. évfordulóját; ez már nagy, fényes ünnep, amcly- ly el új korszak kezdődött hazánk történelmében. Nem túlzás így fogalmazni: a fel- szabadulás óta eltelt idő­szakban egy évszázad mun­káját végeztük el. Most tesz negyedszázada a két mun­káspárt egyesülésének, s an­nak is negyedszázada, hogy a munkásosztály a hatalmat ténylegesn is birtokba vette és kiépítette. Annak szintén negyedszázada mái', hogy az ipart, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi, hogy a párt, a mun­kásosztály betölti vezető sze­repét. összeforrottság és egy­ség van. a kommunisták, a szocializmus öntudatos hívei példát mutatnak a munká­ban és megvan az erőnk ahhoz, hogy tovább halad­junk előre. fegyvert, az első világhábo­rú végén az ország a vesz­tes oldalon volt és összeom­lott, a Tanácsköztársaságot leverték az ellenforradalmá­rok, a második világháború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben szerepelt. S mind­ezek után nem egyszer fel­teszik a kérdést: hát mi min­dig csak kikaptunk, soha­sem győztünk? Folyton csak csatát vesztett a mi népünk ezer esztendőn ál? Erre is válaszolnunk kell: igen. ami­kor az egykori uralkodó osz­tályok a reakció szekeréhez kötötték az. ország sorsát, mindig vereséget szenved­lek, de sohasem a nép, ha­nem ők a „történelmi osz­tályok” szenvedték a vere­séget. Mert — Dózsától kezd­ve — mindig voltak a nép- 'nek zászlóvivői. És a nép mindig újra talpraállt, küz­dött boldogabb jövőjéért! és egység van Minden egyes politikai lé­pesünket úgy kell megten­nünk, hogy az méltó legyen egész harcunkhoz. Ilyennek fogjuk fel azt a politikai kampányt is, amely most fo- i l.vik. Bízom abban, hogy a ! tanácsválasztás olyan hitval- |, lás lesz. politikánk mellett, olyan támogatása lesz köz­ponti és helyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz! Engedjék meg, hogy pár­tunk Központi Bizottsága nevében és a magam részé­ről is ismételten és szívből minden jót, jó erőt, állha­tatosságot cs új sikereket kí­vánjak Budapest XIII. kerü­lete dolgozóinak, egész né- ; pünknek. Kádár János hosszan tar­ló, nagy tapssal fogadott be­széde után a nagygyűlés Maluz Józsefnek, a Haza- , fias Népfront XIII. kerületi j Bizottsága titkárának zársza- 1 vával ért véget. I „100 nép hívja a Szovjetunióba!" Egy kiállítás sikere A Szovjetunió 15 köztár­sasága, 100 nemzetisége hív­ja, várja szeretettel a láto­gatókat hazájába! — ilyen feliratokkal találkozunk a Rónai Sándor Művelődési Központ előcsarnokában, ahol még április 9-ig, hétfő estig képekben gazdag kiállítás várja a látogatókat. Itt is­merkedhetnek meg a Buda­pest Tourist 1973. évi Szov- jelunió-beli társasutazásaival az érdeklődők, s láthatják a csodálatos, színekben gazdag képeken a Szovjetunió leg­szebb tájait, városait, jelleg­zetességeit. Ot tjártunkkor' Papp László nyugdíjast találtuk az elő­csarnokban. Tőle érdeklőd­tünk, milyen a kiállítás lá­togatottsága? — Délelőtt kevesebben vannak, akkor inkább isko­lások és más csoportok jön­nek. Különösen négy-öt óra után van nagy forgalom, amikor munkából jönnek, vagy mennek el itt a csar­nok előtt. A kíváncsiság is behozza az embereket. In- nen-onnan aztán hallani, hogy „de jó lenne látni a valóságban is”! Általános tet­szésről tanúskodik a napló is. amelybe véleményüket ír­ták be a látogatók. A 116. számú önálló Szak­munkás Kollégium diákjai például azt írták, szeretné­nek a jövőben is hasonló jellegű és tárgyú kiállításo­kat látni. Az LKM MSZBT tagcsoportjának szocialista brigádjai is a tárlat gazdag­ságát, látványosságát dicsé­ri. S megtalálható néhány külföldi látogató bejegyzése is. a sok-sok megyei, városi látogató között. Választási gyűlés Sátas*a§§aű§hslyen Sátoraljaújhelyen a város szövetkezeti üzemeinek dol­gozói április 6-án délután összevont tanácstagi válasz­tási gyűlést tartottak a Hegy­alja Ruházati Szövetkezet művelődési termében. A gyűlésen dr. Bartha István, a városi pártbizott­ság első titkára méltatta a hamarosan sorrakerülő ta­nácstagi választások jelentő­ségét. Hasonló jellegű választási gyűléseket, rétegtalálkozóka! rendeztek a városban az első választók, a nők, s közleke­dési dolgozók, az ipari üze­mek dolgozói és az intézmé­nyek dolgozói részvételével. Erdélyi János könyvművészeti bemutatója A Szenlpéteri kapui Jó­zsef Attila klubkönyvtárban tegnap, április 6-án, este nyi­totta meg Fcledy Gyula grafikusművész Erdélyi Já­nos könyvművészeti kiállítá­sát A könyvnyomtatás 500 éves jubileuma alkalmából a leállítások sorozatában a figyelem egy kissé ráterelő- dötl azokra is, akik — elég­gé érdemtelenül — eddig csak a háttérben húzódtak meg, s bár művészetük ott van szinte minden otthon­ban, lépten-nyomon találkoz­hatunk velük — eddig ke­vésbe figyeltünk fel rájuk. A könyv művészeiről van szó, a tipográfusokról, akik­nek munkája nyomán a szép szó, az okos értelem művé­szi köntösbe öltözik, hogy esztétikummá is formálódjon, azaz a könyv, mint művészi alkotás jelenhessen meg for­májában is. 40 éves nyomdász.múlUal — ebből két évtized kapcso­lódik szorosan a könyvek­hez — Erdélyi János sok­szor névtelenül, de mái' jó barátunkká vált, s e mostani kiállításán — melynek lesz folytatása is a József Attila klubkönyvtárban — tulaj­donképpen a régi ismerőst köszöntjük. A régi ismerőst, mondjuk, mert a kiállításon könyvborítókat. könyveket láthattunk, olyanokat, ame­lyek az ö alkotásai, amelyek megszületésében az. övé a fő érdem. E művészet —. mert ezen a szinten már mű­vészetről beszélhetünk — je­les képviselőjének miskolci kiállítása úgy véljük, na­gyobb figyelmet is ébreszt­het a műfaj iránt. Alkotá­sainak sokszínűsége, variáci­óinak sokfélesége játékos, s mégis szigorúan komponáló alkotóra mutat, aki terveiben — még a játékosságban is — mindig a legegyszerűbb formákra törekszik. A kiállítást, amelyét má­jus 1-ig tekinthetnek meg az érdeklődök, őszintén ajánl­juk mindenki figyelmébe. Cs. A. Egészségügyi világnap Az Egészségügyi Világszer­vezet kezdeményezésére már évek óta egészségügyi világ­nap április 7-e. Most. ami­kor a világszervezet fennál­lásának 25. évfordulóját ün­nepeljük, a világnap a kő­vetkező mottót kapta: „az egészség otthon, a családban kezdődik”. A kijelölt léma világszer­te ráirányítja a figyelmet az egészségnevelés fontosságára. Elsősorban a csecsemők, a gyermekek egészségvédelmét hangsúlyozza, s az anya, a szülők felelősségére, a fel­nőttek példamutatására utal. A cél a/., hogy egészség > családok alakuljanak ki. az otthon, az. egészség bástyájá­vá váljék. A hazai program az anya- cs csecsemő vedelem köré csoportosul. Ahogyan megelőzhetjük már a fertő­ző betegségek terjedését, ak­ként — magasabb egészség- ügyi kultúrával — kell ki­alakítani minden csecsemő számára a kedvező otthoni és bölcsődei körülményeket. A kulturált terhes- és cse- csemövédelem. a korszerű eseesemőtáplálás és gondo­zás, a jó otthoni légkör se­gítségével kerülhető csak el a kedvezőtlen személyiség­fejlődés és az abból eredő betegségek kialakulása. Az idei egészségügvi világ­napnak — a mai napnak te­hát — az otthon, a család felé kell irányítania * figyel­met.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents