Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
ESZftK* MAGYARORSZÁG 6 1973. április 4., szerda ÁLLAMI DÍJASOK — Az kell, hogy flotta Zofcs tál brigádv< az az élet maximumot ban, az éli maximumot l a családnak, társadalomnak legelső és a munka... iünm , £< háború- tt'^olc éve ó»1 ZofcsáU Mihály A Diósgyőri Gépgyár ká- belgépgyártó üzeménél* Le- nin nevét viselő szocialista brigádja a megmunkált alkatrészeket szereli össze gépegységekké, . gépsorokká. És ahová ezek a gépek eljutnak, a gépek nyomában elindulnak ők is, hogy, segítsék, hogy irányítsák az üzembeállítás munkáját. A világ sok tájára eljutnak ezek a berendezések, így a brigád tagijai is világjárók lettek. S miután a legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, sokat és szívesen dolgoznak szovjet munkástestvéreikkel. Kollektívájuk, a Lenin nevét viselő szocialista brigád életében,,tevékenységében új társadalmunk, megújuló munkásosztályunk legújabb és legjobb tulajdonságai tükröződnek. A hatalmas üzemcsarnok, ahol életük nagy- rész# eltöltik, ahol dolgoznak, visszhangzik a zajtól, de akik itt dolgoznak, azok halk- szavúak, szerények. ZOFCSÄK MIHÁLY, a brigád vezetője, a Munkaérdemrend arany fokozatának tulajdonsa. 34 éves. Családjával szülei házában lakik. Hajnali négy órakor kel ás délután négyre ér haza. Annak idején legnagyobb meglepetésre a brigád idősebb menten tok 1 ^n vée’Ae - Embered .ón"* " tpn"? ,mar ado^uk 1S ■gjga tul- lékegrafikusaink, festőink fasiszta pusztulást jdéző vízióira, költők mementóira, látomásaira, hanem a színpadon és filmen jelentkező antifasiszta tendenciákra, művészi megfogalmazású — -direkt, vagy indirekt • kiállásokra Ügyanakkor tagadhatatlan a széles tömegeknél az ellenérzés az antifasiszta, meg a tagjai ajánlották vezetőnek. Még ma is emlékszik rá, milyen furcsán érezte magát, amikor először osztotta el a munkát, adott utasításokat. Jól megállta a helyét. A többiek azt mondják róla, Miska, a brigádvezető itt lett azzá, ami... Szenvedélyes újságolvasó, evés közben is előtte a lap és ilyenkor tudja és várja, hogy felesége szóljon érte. A homlokán és a jobb kezén sérülés helye látszik. Az egyiket harminc esztendeje viseli, amikor gyermekkorában elesett, a másikat egy esztendeje, amikor a gyárban balese't érié. De lelki sérülése nincs. PSZOTA SÁNDOR 45 esztendei munka után jövőre megy nyugdíjba, de két fia már itt dolgozik a DIGÉP- ben. A félvilágot bejárta, nyolcszor volt Indiában. Rövid haja ősz, de az egész emPszota Sándor bérből szinte árad az egészség. A telet szereti, amikor sítalpakat köthet a lábára. És ha nincs hó, mint ezen a télen is, akkor elmegy oda, ahol igazi tél van. Legutóbb tanár úr, Isten hozta, őrnagy úr! Égi bárány, Nappali.-sötétség, vagy a külföldiek közül A hétköznapi fasizmus, Tájkép csata után, Egy nő a hajón stb. Az említett filmek közül ötöt Fábri Zoltán rendezett. Fábri most újabb filmmel, jelentkezett. A Plusz mínusz egy nap című új művében egy huszonöt esztenRomániában volt. Azt mondja, ha nyugdíjba kerül, nem is a munka fog elsősorban hiányozni, hanem az emberek, a társai. TÓTH SÁNDOR csak akkor tolja homlokáról szeme elé a szemüveget, ha a műTóth Sándor szereket figyeli. Pedig ő is 59 esztendős és ő is jövőre vonul nyugalomba, A Munkaérdemérem tulajdonosa. Sok fiatal nőtt fel a keze alatt, sokan tanultak tőle mesterséget és emberséget. Azt tartja, hogy a fiatalok is emberek, nem szabad róluk általában nyilatkozni, általában dicsérni, vagy elítélni őket, mindegyiket külön-kü- •lön kell elbírálni. Családi háza van Miskolcon és szép szőlőskertje, amit az utcáról mindenki megcsodál. Tavaly termett először, tavaíy szüretelt először, azt mondja jó a bora. Az nyugtalanítja, hogy a környéken egyre több dózer dolgozik, bontják a háfelé tovább él. Külföldön új pártokat szervez, könyveket és újságokat ad ki, hazaáruló kollaboránsnak díszsírhelyet; követel, terrorakciókat szervez, haladó emberek életére tör (például a horvát usztasák gyilkos merénylete). Nálunk nincs talaja. Lapul, gyűlölködik, s míg mi felejtünk, ő emlékezik. zakat, amelyeknek a helyére emeletesek kerülnek. Nyugtalanítja, mert szereti a kertjét, de azt mondja, hogy ha muszáj, hát muszáj. Olyan ez, mint az ő életében a közeli nyugdíjba-vonulás. Egyszer ez is eljön. Ez az emberi törvény. ZONKÖ JÓZSEF 46 esztendős, huszonkilencedik éve dolgozik a gyárban. Két szobás lakása van, az egyik Petneházi utcai bérházban és ehhez két gyerek. Az a fontos, mondta, amikor beszél- ' gettiyik, hogy az ember szeresse és tudja a szakmáját. A munkászubbony zsebében már ő is szemüveget hord, a méréseknél használni kell. A Zonkú József két gyerek mellett a fizetésből nem sokat tudnak félre tenni, de okos beosztással mégis megtehetik majd, hogy sor kerüljön a régi bútorok kicserélésére. VERES LÁSZLÓ 32 éves. A ház, amelyben feleségével és kilenc éves kisfiával lakik, az ő keze munkája. Lihi Lajos beszélgettünk vele. a szeméről látszott, Veres László Most, a béremelés után 14 forint 20 fillér az órabére. Mivel a felesége is dolgozik, általában ő vásárol be. Tisztában van az árakkal. Azt tartja, hogy nagyon meg kell fogni először a munkát, aztán a pénzt. De nem panaszkodik. Tervük van minden évben, és céljuk, hogy miért takarékoskodnak Az idén ruházkodásra, jövőre bútorcserére gyűjtik és költik a pénzt. LIHI LAJOS is 32 éves, de mégis ő a legfiatalabb a brigádban. Szülei családi házában lakik feleségével és két éves kisfiával. Tizenkét órás éjszakai műszak,' és túlórázás után Csak hbgy fáradt. Azt mondta akkor reggel, hogy most megfürdik, átöltözik, a borkóstolóban megiszik kétdeci bort és siet haza, hogy még lássa a kisfiát, mielőtt á felesége elviszi az óvodába. Három éve adta be a lakásigénylést, ami nagyon kellene, mert a szülői házban szűkösen vannak. Es mégis, az a kérdés jár a fejében, mi lesz félszáz galambjával, ha ő a családjával bérházba költözik... A hatalmas üzemcsarnok egyik falán egy vagy óra nagy és kis mutatója szeleteli az időt. A szemben levő falról a világformáló fényképe figyeli az órát. Leninnek az a fényképe ez, amelyen a sapka sildje alól ravaszkásan mosolyog a. szeme. A fénykép talán akkor készült, amikor figyelmeztetett: Figyelj a kis dolgokra, mert elöbb-utóbb nagy kérdésekké válhatnak. Szöveg: Oravce János Kép: Laezó József
