Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
1973. ópr. 26,, csütörtök É5ZAK-MAGYARQR5ZAG 3 Az ember és környezete Mi lebeg a levegőben? Szerte a világon alig akad olyan téma, amelyik gyakrabban szerepelne az újságok hasábjain, mint a környezetvédelem. Azokban az országokban, ahol a fejlett ipar mellékhatásaként súlyosan károsodott a természet, helyenként már vészharangot kongatnak a tudósok, és a bioszféra restaurálását sürgetik. Ahol a korszerű nagyüzemek még újdonságnak számítanak, az előrelátói-e óva intenek a környezetvédelem sürgős tennivalóira. Riasztó példaként; álljon itt a kaliforniai műlá- és rnüpá- zsit-telepítós szükségessége. Ott, ahol a beépítettség, a zsúfoltság miatt lehetetlen újra megkapaszkodnia bármiféle növénynek, a „valódihoz” hasonló flórát varázsolnak, hogy a város „sivatagát” lakó ember számára legalább az illúzió maradjon meg a természetből, addig, amíg a hét végén, munka után hosszú utazással elérheti az igazi természetet. Por, füst, mérgező gazok A környezetvédelem egyre inkább létkérdésévé válik az emberiségnek. Csak néhány kiragadott példa: tíz cv alatt: megháromszorozódott a szemét mennyisége a sűrűbben lakott területeken, és ez mind több olyan anyagot tar_ íalmaz, amelyek bomlási, rothadási ideje a régi hulladékok „megsemmisülési” .idejének sokszorosára emelkedik: gondoljunk a műanyagokra, a műszálakra, a különböző vegyianyagokra. Aztán a levegő... Ott, ahol a nagyvárosok, nagy- üzentek közelében kiterjedt erdőségek, tekintélyes mezőgazdasági területek találhatók, még a civilizáció okozta súlyosabb levegőszennyezések is kevésbé ártalmasak, hiszen a vidék tüdeje, a gazdag flóra elvégzi a tisztítást. Az ENSZ levegőtisztasági bizottsága szerint a legnehezebb súlycsoportba a kohászati üzemek tartoznak. Éppen. ebből fakad, hogy a por- és füstszennyeződések visszaszorítására egyre több elképzelés születik világszerte. A gondolat nem új: arra kell törekedni, hogy a külön-- bözö szennyezőkből minél kevesebb hagyja el az üzemeket, és csak másodsorban kell arra figyelni, ml legyen azokkal a káros anyagokkal, amelyek mértékét már nemigen lehet csökkenteni. Fordítva sokkal nehezebb. Pedig a hazai üzemek többsége is erre kényszerül, hiszen arra ritkán nyílik mód. hogy egész technológiai láncokat építsenek újjá. A Lenin Kohászati Művekben az elmúlt tíz év alatt nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy minél kevesebb por és füst rontsa a város levegőjét. A most mérhető, napi 33 tonna por — ami nyilvánvalóan nem kevés — töredéke annak, amit korábban teherként hordoztunk a tüdőnkön. Abban az időszakban sokkul több volt a légúti megbetegedések száma, többen panaszkodtak nehéz lélegzésre, mint mostanában. Még a tö- mörílömű leállítása előtt is napi száz tonna por került a város levegőjébe. Tizenhárom évvel ezelőtt még több, mint tizenkét százalékot lett ki az energia előállításához használt szén a többi energiahordozóval szemben. Most már korszerű tüzelőkre álllak át a legnagyobb kohászati üzemek különböző egységei. A védett területek Magyarországon a főváro- »on kívül egyetlen olyan település sincs, ahol két, kiemelten védett területet jelöltek volna ki. Tapolca és Lillafüred levegőjét rendelet védi. Igaz, a legutóbbi rendelkezések szerint a szigorúbb ellenőrzésekre, a tetemesebb bírságok kiszabására némi halasztást engednek, előreláthatólag 1975-ig. Aki- emelten védett levegőjű területeken ugyanis milli- grammnyi szennyeződések fordulhatnak csak elő légköbméterenként. Védett „övezetbe” tartoznak a lakótelepek is. A megengedett szennyeződés alsó értékhatára azonban néhol, mint például a Győri kapui lakótelepen, még a közeli években is megközelíthelel- lennek látszik. Jóllehet, a vasgyárban már rengeteg kitűnő „porszűrő”, porfogó berendezés működik, amelyek beszerzése sok millió forintba került. A közeli lakótelepek levegőjét tovább lehet javítani a tervezett fa. és cserjetelepílésekkel, amelyek élő szűrősávol képezhetnek a gyár szomszédságában levő házak körül. Győz a korszerűség A Hejőcsabui Cement- és Mészmű rekonstrukciójával sikerül megvalósítani, hogy mór a gyártási folyamat kialakításával is leszorítsák a légszennyeződés lehetőségéi. Ezenkívül ugyancsak jelentős anyagi áldozatok árán elektromos filterek fogják fel a I kémények szállongó porát, füstjét. Végh József, a vállalat vezérigazgatója arról tájékoztatta a városi tanács építési és közlekedési osztályát, hogy a régi gyár előreláthatólag a jövő cv első télében leáll, és ezzel a „portermelés” a tizedére esik vissza. Most a régi gyár 15 ezer tonna szennyeződést juttat a város levegőjébe. A szanálásokkal, az új házgyári épületek sokasodásával egyre tisztább lesz Miskolc légtere, A távfűtés korszerű fűtőanyagai a szén- és a fatüzeléssel szemben — a kis családi házakban ezeket használják a háztartásokban —• óriási előnnyel rendelkeznek. A Patyolat sokat szidott kazánjai sem ontják már füstjüket a házak fölé; olajtüzelésre álltak ót a közeli napokban. Évek óta szeretnének megszabadulni a miskolci kisebb üzemek a széntüzelésű kazánoktól. Csupán néhány maradt csak meg ezekből a füstölgő alkalmatosságokból, mutatóba és remélhetőleg már nem sokáig. Kiselejtezésük többnyire a fejlesztésre fordilhaió összegek hiánya miatt késik. Például a papírgyár is régóta kéri az országos központot, hogy leállíthassák a korszerűtlen kazánt. * Borsodban a megyében is sok nagyüzem van, és mégsem okoznak jelenlétükkel ennyi gondot. Részben azért, mert területi kiterjedésük nagysága ellenére, többnyire természetes zöldövezetbe ágyazódnak. Ez alól csupán Özd számít kivételnek, ahol ugyancsak „egybeépült” a település a kohászattal. Az ŰKÜ-ben ezért az utóbbi években sokat áldozlak a por és a füst megfékezésére. Segített ebben a Borsodi Ércelőkészítő Mü üzembe lépése is, amelyik Sajókeresz- túrból látja el tömörített alapanyagokkal a kohászati vállalatokat. A BÉM füstje viszont nem éri a város halóról. n. r. A Hcrnád menti Építőipari Szövetkezet kivitelezésében épülő szikszói kórház új szárnyépülete a tervek szerint nyár végére elkészül. Az nj épület földszintjén rendelőintézet, korszerű laboratóriumokkal, röntgenberendezéssel, emeletén sebészeti és szülészeti osztályok kapnak helyet jól felszerelt szülőszobákkal és műtőkkel. A 170 ágyas űj rész átadása ulán a régi kórházépületet is felújítják. Propagandisták kitüntetése Meséién és Szerencsen Ünnepélyes külsőségek között adták át Mezöcsóton a járásban több éve eredményesen dolgozó 12 propagandista számára Lenin szti- letésének 103. évfordulója alkalmából az emlckplakette- ket. A kitüntetetlek között van Balogh Miklós, a járási pártbizottság titkára, Csomós Albert, az emődi tv-mikroál- lomás dolgozója, Farkas Mihály, az ároktői tsz agronó- musa, Farkas Lajos, a járási póri bizottság csoportvezetője, Kopcsik Béla, a Dél-borsodi Vízgazdálkodási. Társulat mérnöke, Kormos József, a. Tiszatarjáni Általános Iskola , igazgató-helyettese, Kruj Mihály, tiszakeszi tszdolgozó, Labancz Barnabás, a mézőcsáti gépjavító dolgozója, Petrán György, az emődi Szabadságharcos Tsz agronómusa, Ballal József ne, a llejőbábai Általános Iskola tanárnője, Vályi Nagy Károly, az Emődi ÁFÉSZ főkönyvelője, valamint Zorger i Józsefné, a Tiszapalkonyai Általános Iskola tanítónője. Tegnap délelőtt a szerencsi pártbizottság székháziban Imri Gyula, a járási pártbizottság első titkára elnökletével ünnepélyes záró- foglalkozást tartottak a járás propagandistái részére. Urban Tibor, a PMCS vezetője előbb Lenin jelentőségét méltatta, majd beszámolt az, 1972—73-as oktatási év tapasztalatairól. Ezt követően Imri Gyula a legeredményesebben dolgozó társadalmi aktíváknak és propagandistáknak eddigi munkájuk elismeréseként Lenin-emlék- plakettet, illetve tárgyjutalmat adott át. I Müépés jeizii« fegp! L esz miről beszélni, lesz mit megvitatni a MÉSZÖV ma kezdődő küldöttközgyűlésén, amit 9 órai kezdettel az MHSZ székhazában tartanak. A számvetés, ami erre az alkalomra készült, tényekkel, adatokkal tanúsítja: mit és mennyit fejlődtek a szövetkezetek, hol tartanak célkitűzéseik valóra váltósában. Egyértelműen megállapítható: nem dolgoztak rosszul annak ellenére, hogy az éves üzletpolitikai tevékenységben nem sikerült minden tekintetben eredményesen munkálkodni. Az írásban előterjesztett beszámoló bevezetőjében olvasható, hogy „a korábbi évekre jellemző dinamikus fejlődés átmenetileg megtorpant. Szövetkezeteink túlnyomó többsége azonban eleget tett a legalapvetőbb társadalmi és tagsági cl városoknak. A szövetkezeti törvény és az új alapszabályok hatására fejlődőit a szövetkezeti demokrácia, erősödőit tevékenységükben a szövetkezeti jelleg." Miben mérhető le mindez, milyen főbb vonások jellemezték a megye szövetkezeiéinek a munkáját? Mindenekelőtt hangsúlyozni kell: a szövetkezelek osztatlan vagyona egy év alatt közel 53 millió forinttal növekedett. Bővült és korszerűsödött a kereskedelmi hálózat, ugyanakkor fokozódott a tagság érdeklődése és részvétele a szövetkezetek belső élele és munkája iránt. Az ófész-ek többsége eleget lett annak a követelménynek, hogy az ellátás színvonala ne csökkenjen. sőt! a lehetőségekhez és adottságokhoz mérten, c tc- kintelben is előrelépés volt tapasztalható. Általában elmondható: a legerőteljesebb íejlödés az élelmiszerek forgalmában érzékelhető. Tovább-javult az áruval való ellátás, s ami figyelemre méltó: tartós fogyasztási cikkekben is ugyanez tapasztalható. A beszámoló, amikor részletekbe menően szól a szövetkezetek különféle ágazatainak tevékenységéről és ennek elemző értekelését is adja, egyben felhívja a figyelmet azokra a tennivalókra, amelyek megoldása elengedhetetlen feltétele a még hatékonyabb, gazdaságosabb munkának. Ennek az igénynek a jegyében megállapítja a beszámoló: az előző időszakhoz, képest valamelyest csökkent az áruforgalom üteme, aminek következménye. hogy nem kielégítő a jövedelmezőség és a gazdálkodás hatékonysága. Ennek oka — többek között — abban keresendő. hogy az intenzív gazdálkodási módszerek alkalmazása nem volt kielégítő. Mindemellett pénzügyi vonalon is nehézségekkel kell szembenézni. Amire a jövőben az eddigieknél fokozottabb figyelmet szükséges fordítani: az áfész-ek egy jelentős részénél még mindig alacsony az üzem- és munkszervezés. A gondok és nehézségek ellenére az általános kép kedvező. A küldöttek, akik a tagság bizalmából vesznek részt a mai tanácskozáson, bizonyára kiegészítik, javaslataikkal, észrevételeikkel gazdagítják az előterjesztett. beszámolót, s elmondják: hogyan tovább? Ezen van a hangsúly, hiszen az áfész-ek szerepe megye- szerle igen nagy. Tevékenységük fontos része a lakosság által igényelt szolgáltatások magas színvonalon történő kielégítésének és annak a törekvésnek, hogy hagyományaikhoz híven mindig nagy felelősségtudattal végezzék feladataikat. Ehhez mindenütt megvan a lehelőség, amelynek kiszélesítésé.- hez nagy segítséget jelent a mai tanácskozás is. Lényeges viszont: mindenki, minden küldött őszintén, nyíltan tegye szóvá a gondokat és mindazt, amiről úgy érzi, helyes lenne a gyakorlatban is megvalósítani. A sokrétű, termékeny vita elengedhetetlen feltétele a további jó munkának, annak, amire a ma összeülő küldöttközgyűlés vállalkozott, s aminek maradéktalanul eleget is akar tenni. Techiiilca és szövetkezetpolitika IX.'SIMRmUl.'lll a mezőgazdasági ndpfcimHUdlI temples fejlődésére az iparszerűség jellemző. Ez nem csupán azt. jelenti, hogy a gépeket immár a termelés valamennyi területén alkalmazzák, hanem azt is, hogy a gépek sora kapcsolódik egybe, szigorúan meghatározott technológia alapján. Borsodban is egyre több termelőszövetkezet csatlakozik ezeket az úgynevezett zárt termelési rendszereket megvalósító társulásokhoz. A cél világos: többet, jobbat, olcsóbban termelni, vagyis növelni a szövetkezetek jövedelmét. A mezőgazdasági termelés forradal-. masítása egyrészt nagy anyagi beruházást- igényel, másrészt politikai, szakmai, bérezési, szociális és egyéb problémákat vet fel. Számos megfogalmazásban találkozhatunk például azzal a nézettel, hogy a technika gyors fejlődése a mezőgazdaságban „nem tűri meg” vagy „szétszakítja” a szövetkezeti kereteket. Ezek mögött kimondva vagy kimondatlanul az az elgondolás húzódik meg, hogy a szövetkezetek a fejlődés során elöbb-utóbb szükségszerűen átalakulnak állami vállalatokká. E nézet./vallói azzal érvelnek, hogy egy-egy zárt termelési rendszerben vagy társulásban olyan nagy értékű termelőeszköz, termék koncentrálódik, hogy működtetése, értékesítése szövetkezeti alapon már lehetetlen. Gyakran hangoztatják, hogy e társulásokban a munka szervezése, a dolgozók bérezése szinte az állami gazdaságokéval azonos módon történik, tehát a fejlődés abba az irányba halad, hogy a szövetkezeti tag megszűnik gazdasága tulajdonosának lenni, s, fizetett dolgozóvá, alkalmazottá válik. A párt szövetkezetpolit’ikája szocialista tulajdonfonnának tekinti a tagok önkéntes társulása cs tevékenysége alapján létrejött szövetkezeti tulajdoni. És ez a lényeg! Téves tehát az olyan felfogás, hogy az- egyszerűbb vagy a kevésbé fejlett termelés mellett létrejövő gazdaság a tagok kollektív tulajdona marad, de mihelyt az megközelíti vagy eléri a fejlett szintet, átalakul össztársadalmi tulajdonná. Abból az egyszerű tényből, hogy a technológiai rendszerek, gazdálkodási módszerek ..átlépik” egy-egy szövetkezet határát, tevékenységének kereteit, nagyon, hibás lenne a tulajdonformák változására következtetni. A párt agrárpolitikája a joint illetően kimondja: a két tulajdonforma közeledik egymáshoz, de ez nem vezethet és nem is vezet az azonosuláshoz. Hogyan lehet és kell értékelni a mindennapi életben lezajló fejlődést? A technika fejlesztése a szövetkezetekben valóban nem különbözik, de nem is különbözhet az állami vállalatok hasonló jellegű tevékenységétől. Napjainkban már elég gyakori, hogy egyes szövetkezetekben vagy szövetkezeti társulásokban a termelés . korszerűsége szintje elérte vagy meghaladta a környező állami gazdaságokét. Az is kétségtelen, hogy a munka szervezésében, a dolgozók bérezésében hasonlóság L fellelhető. A immkas/í-rvczcs. gából azonban nem lehel a tulajdon- formákra vonatkozóan messzemenő kő vetkeztetéseket levonni. Annál kevésbé, mert a termelőszövetkezetek gazdálkodásának, termelésük technikai szintjének fejlődésével együtt alakult a párt szövetkezeti politikája is, amely törvényekben, kormányhatározatokban, az ágazati minisztériumok rendelkezéseiben is kifejezést nyeri. Az egységes szövetkezeti törvény, amely a párt politikája szellemében rendezi a mező- gazdasági szövetkezetek és az állam, a mezőgazdasági szövetkezetek és tagjaik, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek és a társadalmi szervezetek kapcsolatait, híven tükrözi ezt: a politikát. A párt arra törekszik, hogy fejlessze, erősítse a szövetkezeti tagokban a szövetkezeti tulajdonhoz való kapcsolatukat, annak megbecsülését. Ez is elősegítette. hogy az utóbbi időben jelentősen formálódott, alakult a szövetkezeteken belül az emberi kapcsolatok tartalma, formája. A szövetkezetek tevékenységi körének bővülésével, a technikának a szövetkezetekben való gyors elterjedésével például széles körben támadt igény az ipari szakemberek iránt. Több ezer, főleg a falvakból korábban elkerült ipari munkás tért vissza a tsz-be. A a legmélyrehatóbb * ll £nd"'0,,U’ fejlődés azonban a szövetkezeti demokrácia fejlődésében tapasztalható. A szövetkezetek önkormányzatának érvényesülése napjainkban élő valóság. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenütt csorbítatlanul érvényesül a tagok joga a gazdálkodás irányításában, vagy azt. hogv nincs olyan szövetkezet, ahol egyes vezetők nem élnének vissza tisztségükkel, a tagok bizalmával. De azt igen. hogy egységesen megteremtődlek, létrejöttek valamennyi szövetkezetben azok a kérdek, amelyek tartalommal való megtöltése esetén elmondható, hogy a szövetkezet szocialista társadalmi-gazdasági forma, amely tagjai es az egész társadalom javára képes megfelelő feltételeket biztosítani a termelőerők, a technika nagyarányú fejlődéséhez. Mindez nem zárja ki azt, hogy egyes ágazatokban, egyes tevékenységek fejlesztésében, konkrét mérlegelés alapján már ma helyet kapjanak a szövetkezeiül. egymás közötti, vagy állami válla* latokkal történő társulásai Indokolttá leheti ezt a szükséges befektetések nagysága, a tevékenység jeilegc és természetesen a részvevők kölcsönös érdeke 11 sége.
