Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

1973. március 6,, ködei É$ZAK-MAGYARQ*SZAG 3 Az Egri Finomszcrelvcnygyűr két evvel ezelőtt létesített Heves községben üzemet. Ilt ké­szül az ohijkályliiik olajszabályozó bcreiulczésc. Jelentős termékük a gépkocsik jelzőbe­rendezéseihez gyártott árammegszakíló is. Képünkön: az olajszubályozók csomagolása tfinii fillaii egy hivatalban A pátilhiaíározat szellemében • Kapraiéi a bérintézkedés és a bérfejlesztés A központi bérintézkedés végrehajtásáról tárgyalt teg­nap a Tiszai Vegyilkombinát szakszervezeti tanácsa. Az ülésen részt vett Huszár An­dor igazgató. Csők Gábor, az üzemi pártbizottság és Be­üt. Gyula, a szakszervezeti bizottság titkára. A szakszer­vezeti tanács elé terjesztett írásos anyaghoz dr. Vajda- hunyacli Emil főosztályvezető és Csikós István, a bérbi­zottság vezetője fűzött szóbe­li kiegészítést. A főosztály vezető többek között elmondta, hogy a köz­ponti bérintézkedési elvek­nek a vállalaton belül tör­ténő kidolgozásakor, a ren­delkezésre álló összegek üze­mek közötti szétosztásakor messzemenően éltele az űze­tni demokrácia eszközeivel. Az üzemen belüli béremelés felhasználásának elveit és módszereit, a differenciálás konkrét rendszerét az érin­tett munkás- és művezető- kollek I. í váik'ka I megvi látták. észrevételeikre, javaslataikra minden esetben reagáltak, azokat hasznosították. Ig.v több hetes előkészítő munka után alaposan átgondolt, a Párthatározat /szellemében összeállított javaslattervezet került a szakszervezeti ta­nács elé. Eszerint, a köz­ponti bérintézkedés folytán a vállalat munkás állományú 1 dolgozói — mintegy négyez­ren — átlagosan 8,97 száza­lékos béremelésben részesül­nek. A bél-emelés differenciált elosztásánál döntő tényező­ként szerepeltek a Központi Bizottság határozatában meg­jelölt elvek. így például a differenciálásra fenntartott összegből a folyamatos mű­szakban dolgozó m ükások bérét 25 százalékról 110 szá­zalékra, a 1) á rom mű szak o - sokét 10 százalékról 20 szá­zalékra emelték. A főosztályvezető szólott róla, hogy az idén is lehe­tőség nyílik saját erőből tör­ténő bérfejlesztésre. Ennek megfelelően a TVK igazga­tósága, a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben, vál­lalati szinten 4 százalékos bérfejlesztést javasolt, amely éves szinten 5,4 millió fo­rintot tesz ki. Külön aláhúz­ta, hogy a központi bérintéz­kedés, a saját erőből történő bérfejlesztést is figyelembe véve, az utóbbi évtized leg­nagyobb mértékű béremelé­sét teszi lehetővé. így a TVK munkás állományú dolgozói­nak bére 1975-ban. vagyis március 1-től 12,83 százalék­kal növekedik. A szakszervezeti tanács a központi bérintézkedés vég­rehajtását, valamint a saját erőből történő bérfejlesztést tartalmazó javaslattal egyet­értett és azt egyhangúlag ha­tározattá emelte. Újabb lehetőségek a nyugdíjasok foglalkoztatására A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a Munkaügyi 1Y1 i niszléri uramat egyetértés­ben kiterjesztette a nyugdí­jasok foglalkoztatásának le- ‘ hetöségeit. Tavaly azok a nyugdíjasok létesíthettek korlátozás nél­kül munkaviszonyt, akiknek a havi öregségi vagy rok­kantsági nyugdíj nem volt magasabb 700 forintnál. A/ új szabályozás ezt a határt CÚ0 forintra emelte. Bővült azoknak a munka­köröknek a jegyzéke is, ame­lyekben a nyugdíjasok a nyugdíj korlátozása nélkül naptári évenként 1260 órán át foglalkoztathatók.' Ebbe a kategóriába kerültek az ed­digieken kívül a portások, az éjjeliőrök, a telepőrök, az öl­tözőőrök, parkőrök, csatorna- örök, mezőőrök, hegyőrök és egyéb rendészeti feladatokat ellátó dolgozók. Változás az is, hogy a közforgalmú gyógy­szertárakban a takarítók a korábbi 1260 óra helyett kor­látlanul foglalkoztathatók nyugdíjuk megtartása mel­lett. Festes pírtüíírÉ értekezlete Tegnap, március 5-én, a M iskola Postaigazgatóságon koordinációs értekezletet tar­tottak a Borsod és Heves megyékben működő postás alapszervezeti titkárok réssró- re. Ezen tájékoztatás hang­zott el az 1973. évi bérfejlesz­tésről, a posta idei tervei­ről és területi feladatairól, valamint: a személy- és ká­derpolitikái elvek egységes értelffteöSÉPSl. A tájékozta­tók elhangzása után az alap- szervi titkárok számoltak be a területükön folyó munká­ról. A postás párttit károk ér­tekezletén részt vett Jenovaá Miklós, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitika i osztá­lyának munkatársa is. Fél órával a reggeli mun­kakezdés után kopogtattam be a Sajószögedi községi Ta­nácsra, ahol már javában tartott a félfogadás. A ven­dégnek kijáró szívélyes fo­gadtatás után kíváncsian vártam, milyen ügyben lce- resik fel az emberek nap mint nap .a tanácsot. * Néhány perc múlva idős parasztember lépett be az aj­tón. — Jó napot. Suós bácsi! — köszöntötte az újonnan érkezőt Ducsaj István lő- előadó. — Mi járatban van? — Érdeklődni jöttem, mi van már azzal a kerékpár­ral — felei te. — Tessék megnyugodni, ha a tulajdonos előkerül, rög­tön értesítjük Pista bácsit. A főelőadó elmagyarázta, hogy Soós bácsi a közelmúlI- han talált egy jó állapotban levő kerékpárt. Most azt sze­relné tudni, megvan-e már a gazdája. Ugyanis, ha bizo­nyos idő elteltével nem je­lentkezik a tulajdonos, a megtalálót illeti meg .n ta­lált tárgy, vagyis jelen eset­ben a kerékpár. Még tartott a beszélgetés, amikor harminc év körüli, erősen borostás arcú férfi köszönt tisztelettudóan. — Mi újság, Lukács ? — fogadta Kiss Tóth István vb-titkár. — Igazolást szeretnék kér­ni a titkár elvtársiéi — hang­zott a válasz. — De milyen igazolást? — kérdezte a vb-ti tikár. — Tetszik tudni, tegnap, mire hazaértem a munkából, ledőlt a ház kéménye. Mond­tam is egy cifrát, hogy még psak ez hiányzott nekem. — Beszéljen világosan, mi­re kell magának az a papír — szólt sürgetően Kiss Tölti István. — Hát. .. arra, hogy én azt a kéményt megcsináltam. és ezért nem tudtam menni reggel dolgozni. — Tehát attól tart. hogy most igazolatlan napot írnak be a munkahelyén? — Ezt nem akarnám, mi­velhogy kell a pénz a csa­ládnak. A titkár nyomban utasí­totta a tanács sajóörüsi ki- rendeltségének egyik dolgo­zóját: nézze meg a helyszí­nen ezt kéményügyet. Nem­sokára megérkezett a vá­lasz: a kémény valóban meg­rongálódott, ugyanis még jól kivehetők, a javítás nyomai. Lukács Kálmán megkapta az igazolást, — Elég sok baj volt. már ezzel az emberrel — jegyez­te meg a titkár. Kis idő múlva betoppant az irodába Szálkái József já­rásbíróság) végrehajtó, aki mindjárt Lukács Kálmán fe­lől érdeklődött, — Mit; követett et már megint? — kérdezték töb­ben is. — Jegy nélkül utazott az egyik miskolci villamoson — hangzott a válasz. — Ami­kor az ellenőr ezért felelős­ségre vonta, „barátunk” elég­gé furcsa módon értelmezte állampolgári jogait. Termé­szetesen megbüntették: 130 forintjába kerül .a bliccelés. A következő ügyfél Orosz Józsefnek Sajóörösröl érke­zett, telekvásárlási ügyben lcei'este fel a tanács vezetőit. —- Nemi-ég szerelt le az egyik fiam, neki szeretnénk venni egy házhelyet —mond­ta az asszony. A vb-titikár helyszínrajzot vett elő. s ezen mutatta- meg Orosz' néninek, 'hot vásárol­hat házhelyet, Részletesen elmagyarázta a feltételeket is. Például, hogy a tettek árá­nak legalább húsz százalé­kát a szerződéskötéskor kell egy összegben kifizetni. Az asszony elégedett volt a válasszal. Megköszönte a felvilágosítást, és azzal kö­szönt el, hogy megbeszéli a dolgot a családdal. Sülvan megfordultak itt ezen a délelőttöt! jártat levél ügyben is. Pozsa Sándorné, a községi tanács adminiszt­rátora alig győzte a temér­dek adatot bejegyezni. Mert nem olyan egyszerű ám egy jarlatlevéi kiadása, mint aho­gyan azt egy kívülálló gon­dolja. Sajnos, nagy még a bürokrácia ezen a télen. Négyszer-ötször is be kell írni ugyanazt az adatot a kü­lönböző rubrikákba, meg a n y i 1 vá n tar tó köny vecak ékbe. — Sokan élnek azzal a le­hetőséggel is — mondta Po- zsáné —. hogy a legújabb rendelkezés szerint 1500 fo­rint állami támogatás illeti meg azokat, akik legalább egy éve szarvasmarhát tarta­nak. Dél körül járt az idő, ami­kor egy újabb ügyfél érke­zett. De mintha megérezte volna, hogy beszélni szeret­nék véle, sietve eltávozott a helyiségből. — Tavaly nyáron szaba­dult a börtönből, de még most sincs állandó munka­helye — mondta róla Ducsai István főelőadó. — Még nem emberélte meg magái. Most munkakönyvét szeretne vál­tani, mivel az elsőt elvesztet­te, a másodikat otthagyta előző munkahelyén... A harmadik viszont már 600 fo­rintjába kerül J. Géza Ist­vánnak, ugyanis öróta van szó. Hogy miből fizeti ki? Délután három óra Van. de még jönnek ügyfelek. — Legtöbbször addig tart a félfogadás, ameddig bent vagyunk a hivatalban — mondja Kabodi István ta­nácselnök. — Nines ebben semmi különös. A bizalomért emberség jár cselébe. L. L. Az út mindig haza vezet... — Az úgy történt, hogy ,.. A tiszaiadényi termelőszö­vetkezet főagronómiusa, még mielőtt folytatná a hirtelen félbeszakadt mondatot, ceru­zát fog, s egy aprócska fehér lapra néhány nevet jegyez, amit már olvas is: Győri Lajos Gazdag Sanyi, Loeon- czi Sanyi, Pincziczki Irtvén, Szabó Berta ... — ... szóval az történt, hogy őket, és még néhányu- kat felkerestük Kiskörén, és Nyíregyházán, ahová 1970- ben elvándoroltak. Három évvel ezelőtt még tele volt a Isz gondokkal, bajokkal. Nem tudtak úgy fi­zetni sem, mint most, s aki akkor úgy látta, hogy másutt; többet tud összeszedni, az vette a kalapját... Alak ma­radtak — k ők voltak többen —, nem váltak el haraggal a távozóktól, titokban mindig is visszavárták őket. Az is igaz viszonf, hogy az iménti név­sorban szereplők szakmája és hivatása olyan, amihez meg­felelő munkalehetőséget nem is tudott akkoriban biztosíta­ni a közös gazdaság. A három év alatt azonban nagyot fordult a világ Tieza- ladányban is. Megerősödött, talpra állt; a tsz, legyűrték a nehézségeket, mindenki megtalálja a számítását, ha becsületesen. szorgalmasan dolgozik. Hiány volt azonban bizo­nyos értelemben munkaerő­ben. Különösen akkor ágas­kodott magasra e gond, ami­kor elhatározták: saját kivi­telezésben hozzálátnak egy tehenészeti telep építéséhez. De ha nincs szakember, hoz­záértő munkáskéz, fabatkát sem ér az egész... Ekkor ja­vasolta valaki: haza kellene hívni az „idegenbe szakadt” falubelieket, akik egytól- egyig jó szakemberek, kiváló értői foglalkozásuknak. De jönnek-e?... Ez volt a nagy kérdés, meg az, hogyan kezd­jenek hozzá az invitáláshoz. — Ekkor döntöttünk úgy, hogy személyesen keressük fel őket — mondja a főag- ronómus. Mi tagadás, hosszú rábe­szélésre, a hívogató szó hazai töltésű vonzására építettek, amikor bekopogtak a „földi­ekhez”. A tsz képviselői világosan é<s egyértelműen beszéltek. Elmondták, mit tudnak adni, milyen kereseti lehetőségek­kel számolhatnak, ha vissza­térnek a faluba, a szülőföld­re, ahová annyi emlék fűzi őket. — Számítottunk rá, hogy nemet mondanak, de kelle­mesen csalódtunk. Nem is gondoltuk: titkos terveik, el­képzeléseik egyeznek a mi szándékainkkal. — Otthon azért jobb lesz — mondták ők is. de — ért­hetően — tudni akarták, mi­re mennek haza. Garantált bért adnak. Fix- fizelésf. amit akkor is meg­kapnak ha netán rossz esz­tendőt zárna a tsz. A közös gazdaság minden­kinek biztos megélhetést je­lent. A szorgalom meghozza gyümölcsét,. Ennek az alapja a jól végzett munka, s még valami, ami ebből fakad, erre épül: az emberekkel való tö­rődés, es sok-sok olyan ked­vezmény' ami már polgárjo­got nyert ebben a gazdaság­ban is. A hatszáz tagol számláló tsz-ö regről, fiatalról egyaránt .gondoskodik. A nyugdíjasok­nak a törvényes kereteken belül munkalehetőségei, a fi­atalok pedig egyéb juttatások lévén részesülnek a közös gazdaság szereleléből és ere­jéből. Aki például házasságot köt, ezer forint „üti a mar­kát”. ,S ha az ifjú házasok mindketten tsz-tagok, akkor kétszer ezer forint jár. Emellé adnak még 20 liter saját termésű bort, s minden olyan segítséget, ami egy jól sikerült lagzihoz kell, i-Ia megérkezik az utód, a gyer­mek, a tsz azonnal „kiutal”) a számára 500 forintot. S ha a szülők okosan gazdálkod­nak, akkor ifjúsági takarékba teszik ezt a pénzt. Mire fel­nő a gyere!), a bankban már ezresek tulajdonosaként fo­gadják majd. A szinte egy szuszra elmon­dott tények és adatok sora ezzel még nem ért véget, Akad egyéb ..meglepetés” is, ami már úgy hozzátartozik a tsz-tagok életéhez és munká­jához, mint fához az ág. Nyaranként, ugyanis mindig útra kelnek néhányat), és a közös gazdaság költségen üdülni, kirándulni, világot látni mennek. Minden évben sor kerül külföldi utakra is. Voltak már a Szovjetunió­ban, az NDK-ban; hogy eb­ben az évben hová mennek, aat még nem döntötték el. Nemcsak az emberek és igényeik változtak meg, ha­nem a falu arculata is válto­zott. Külsőségeiben, is magán viseli a szorgalnoas, eredmé­nyes munka jegyeit, a szép házalton, a jól karbantartott utakon, a városnak Is becsü­letére váló postahivatalon, a nagy gonddal és ízlésesen fes. tett cégtáblákon, mindenen, ami hozzátartozik, része, tu­lajdona e Tisza menti köz­ségnek. Nem csoda, ha jól érzik itt magukat az emberek. A fia­talok sem vágyódnak el in­nen. Csak tanulni mennek „más égtájak felé”, de az út mindig haza vezet. A tanulásban sem marad­nak magukra. A tsz ösztön­díjjal segíti azokat, akik a tsz hasznára és javára igye­keznek elsajátítani az isme­reteket. Ezek a fiatalok — ahogy a föagronómus mondja — az utánpótlás. Havonta 250 forintot kapnak, mindig pontosan, időre... Nem is fáj a feje a tsz vezetőségének, ki lép azok­nak a helyére, akik előbb vágj’ utóbb nyugdíjba men­nek. Három fiatal Szikszón állattenyésztési szakmunkás­nak készül. Szarvasról a maj­dani öntözési szakemberüket, kapják vissza, Budapesten egy tsz-tag tejkezelőriek ta­nul. míg mások a tokaji ge- pészképzőben ülnek az isko­lapadban. A isz krónikája változatos és gazdag, s legfőbb monda­nivalója a munka és az együvé tartozás. Nem is len­ne haszontalan, ha ennek do­kumentálására is gondolna egyszer a vezetőség. A késői utódok bizonyára érdeklődés­sel forgatnák e krónika lap­jait... lőtt) Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents