Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
ESZÄK-MAGYARORSZAG 6 1973. márc. 18., vasárnap '"■'WTP-i I 0 / te | - i u, j ! ii \ t.. 6^ i lí ■ MELANKÓLIA Lcnkcy Zoltán munkája A napokban jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívása a tűzrakási tilalomról. A felhívás egyértelműen kimondja, hogy erdőkben tilos, erdők közelében pedig 100 méteren belüi nem szabad tüzet gyújtani, gyomot égetni. Minden rendelet, utasítás annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, s hiába születnek meg a legjobb felhívások, ha egyesek figyelmen ki- • vül hagyják őket. A szokatlanul száraz időjárás miatt ez évben .jele,n- tösen megnőtt az értékeket pusztító" tüzek száma. 1972- ben az erdőkben, mezőkön összesen 69 esetben pusztított a tűz, és mintegy 4 millió forint értékű kár keletkezett, 1973 első két és fél hónapjában viszont már 24-esetben kelett erdő- és avartűzhöz kivonulniuk a tűzoltóknak. Az így keletkezett tüzek több mint 200 ezer forint értéket pusztítottak el. Vári András tűzoltó őrnagy, a megyei tűzoltóparancsnokság központi ügyeletének vezetője sorolja az az elmúlt napok tüzeinek krónikáját: március 4-én Szomolya határában mintegy 3 hektár 3 éves csemete égett le, a kár 21 ezer forint. Ugyanezen a napon Arló községben 44 ezer forint értékű kár, a Szentöl - mon határában levő fenyvesben pedig 25 ezer forint kár keletkezett tűz miatt. Két nappal később újra Arló községbe hívták a tűzoltókat. Körülbelül egy hek- . tárnyi 5 ..éves fenyvesben 15 ezer forint értékű tüfelíár keletkezett. ‘Súly községben 10 hektár tölgyesben ugyancsak jelentős kár kelétkezett ezen a napon. Március 10-én Arló községben 43 ezer forint volt a tűzkár. Egy nappal később Sajó- mercsén és Hangonyban keletkezett tűz adott munkát a tűzoltóknak. A község területén ezen a napon 75 ezer forint értékű erdő pusztult el. Az eldobott cigaretta, gyufa, a felelőtlenül meg- gyújtott aljnövényzet elharapódzó lángja igen nagy veszéllyel jár. A tűzoltóparancsnokság kéri a megye lakosságát a tűzrendészen szabályok fokozott betartására. A pusztító erdőtüzek megakadályozása céljából az újabb rendelkezésekig valamennyi erdőben szüneteltetni kell a tűzrakást! Engedély nélkül gazt égetni, tüzet rakni csak az erdőtől 100 méter távolságban lehet. A Tűzpjtóparanésnokság kéri á lakosságot, hogy valamennyi1 ''tűzesetről haladéktalanul tegyen jelentést a tűzoltóságnak, a rendőrségnek, a tanácsnak, vagy az erdő kezelőjének. Az erdőgazdaságok a veszélyeztetett időszakban állandó ügyeletet tartanak. Telefonszámaik: Miskolc 35-167, Lillafüred 15-609, Mocsolyástelep. Sály 3, Ré- páshuta nappal 4, éjjel 6, Parasznya 2. Hét vége a Bűikben Szórakozás, kikapcsolódás, pihenés, kirándulás Jó dolog néhány órára ..kitörni” a városi élet rohanó ritmusából. A miskolciak szívesen keresik fel hét végén a Bükk legszebb tájait. Többnyire Bánkúira, Szilvásváradra, Jávorkútra és Hollóstetőre ' látogatnak. Hollóstetőre különösen sokan járnak, ahol a turistaházon kívül két erdészház. egy üdülő és a kempingek fogadják a turistákat. A dombtetőn, a turistaháznál hosszú sorban állnak a gépkocsik, de igen sok a ..bátyus” gyalogos turista is. Vasárnap van. Az étteremben már egyetlen szabad hely sincs. Ebédidő. A felszolgálók sürögnek- íorognak. A turistaház vezetője elmondja : — Hét végén mindig sok a vendég. De a hétköznapi forgalomra se panaszkodhatunk. — Kik vannak többségben: az üdülövendégek, vagy a turisták? — Sajnos, üdülővendégünk télen nincs. De a bányászpihenőben üdülők rendszeresen eljárnak hozzánk étkezni. — Milyen az ellátás? — Étel- és italkészletben nincs hiány. A vízzel viszont annál inkább. Régi gond, régi probléma ez. Most is — már heteit óta — lajttal hordjuk fel a vizet Bükkszentkeresztről. A másik problémánk a telefonösszeköttetés, amelyre nagyon sok a panasz. Gyakran órákat kell várni, amíg Bükkszentkereszt kapcsolni tud Miskolcra. Ha valami baleset történne, hirtelen nem tudnánk, mit csináljunk. Jó lenne, ha Bánkúihoz hasonlóan Hollóstetőt is bekötnék a városi telefonhálózatba, és nemcsak hét végén, hanem minden napra. Bükkszenlkereszlen a turistaházban és a Béke-szállóban negyven vendég részére tudnak szállást biztosítani. Ide lélen-nyáron lehet jönni, a baj csupán az, hogy általában csak a hét utolsó két napján van.szállóvendég — meséli a szálló vezetője. Pedig az ellátás jó. ^ . "„V — Ha nem szerveznénk több napos tanfolyamokat, akkor szinte teljesen üres lenne a szálló hétköznap.: Ugyanakkor szombaton és’ vasárnap annyi a jelentkező, hogy nem tudjuk ki-, elégíteni az igényeket. Két turistaház egymáshoz közel. A kettő között a távolság gyalog háromnegyed óra. A kirándulók, turisták. természetbarátok többsége törzsvendégnek.' számít itt. Miután ilyen jó. az idő. egyre többen jönnek. Nyáron pedig, amikor , a kempingek is nyitnák,! külföldi vendégek is ellátogatnak a Bükkbe, ismerkedni, gyönyörködni, felüdülni a természetben. . M. M. A tropikus növényekben található úgynevezett fla- von anyagok segítségével a forró égöv flórája könnyebben viseli el a hőingadozásokat — állapították meg a Krím-jéUzigeten működő Nyikitszki Botanikus Kert kutatói. A szovjet biológusok indiai tudósokat is szeretnének bevonni a fiavon anyagok tanulmányozását célzó munkába. Feltevések szerint a különleges anyagok a mezőgazdaság és az orvostudomány területén is hasznosíthatók — ami az utóbbit illeti, többek között a P-vitamin előállítására. Hogyan „szereztek” villanyt Szendrőn? — Villany kell a falunak! Az elnökhelyettes, Lukács János nap mint nap ezt hajtogatta, erről beszélt olvannyira. hogy az elnök mérgesen ki is fakadt: — Kell! Kell! De honnan?... Egy meg veszekedett fillérünk sincs erre a célra! — Ez igaz! — helyeselt a helyettes. — De mégis ... Teltek, múltak a napok. Egyszer aztán ... — Felmegyek én Pestre, hátha tudok valamit intézni — „dobta be” az ötletet a szokásos reggeli megbeszélésen az elnök helyettese. A „főnök” megadva magát beleegyezett az utazásba, amire Lukács János már másnap sort kerített. Kialakult terve, elképzelése még nem volt. Hová, kihez menjen? Csak annyit tudott, hogy mennie kell, s nem is akárhová. Mire a vonat a fővárosba ért, eldöntötte: a minisztériumban kopogtat az igényével, azazhogy egy falu kívánsá- ■' gával. „Odafenn” nagyon udvariasan és messzemenő segíteni akarással fogadták. Az illetékes „ügyintéző” azonban közölte: — Mit tudunk tenni? Az az érzésem, hogy semmit. A terveket már visszaküldők a megyének jóváhagyva, „jogerőre emelve”. A vendég fészkelődött egy kicsit a széken, kereste a szavakat az ellentmondáshoz, aztán kimondta, amit akart: — Engem négyezer ember vár odahaza, Szendrőn, villany és fény nélkül. A lakásokban még petróleum- lámpa világít, szóval... Szívósan és célratörően érvelt, vitázott, ügyesen eltitkolva,' hogy azért meg- megbicsaklik benne is a remény. De nem adta fel. Ennek ellenére is csak ígérettel utazhatott haza. — Holnap leszólok a megyéhez, amit lehet, megteszünk az érdekükben. Ezzel váltak el. A „leszólás”, a telefon nem is maradt el. Amikor Lukács János a megyei tanács illetékes osztályához ment, ott már tudtak róla. Annyira ismerős volt az ügy, hogy amikor belépett az ajtón, néhányan éppen a villamosítási terv fölé hajolva vitáztak, számoltak, variáltak: mit lehetne tenni Szendrőért. Itt már kézzelfoghatóbb ígéretet kapott. — Ha a falu társadalmi munkával is segít, valamit tudunk csinálni. — Hogy segít-e? — kapott a szón nyomban az elnökhelyettes. — Persze, hogy segít!... Hazatérve nagy lendülettel kezdett a szervezéshez. Mire megérkezett a papír, hogy kezdhetik az építkezést, a szerelést, volt munkáskéz is elegendő. Ásták a gödröket a villanyoszlopnak, mindent megcsináltak, amit az ÉMÁSZ szakemberei kértek. Olyan volt a falu, mint a megbolygatott méhkas. Még az öregek is ott bábáskodtak a fény születésénél __ E gy darabig ment is minden, mint a karikacsapás. Mindenki becsülettel teljesítette, amit vállalt. Hanem egy pénteki napon ... — Jön a telefonhívás az ÉMÁSZ-tól: ha a Gát utcában nem tudják kezdeni a munkát, a vállalat levonul, másfelé megy. — Hogyhogy megy? — kérdezte meglepetten Lukács János. — Miért? — Fia segítség sincs ebben az utcában — mondták —, hát ezért... Igencsak mérges lett, mire fogta a tollat, és ott, az irodában megfogalmazott egy felhívást az utca lakóihoz. Reggel a hivatal- segéd vitte el mindenkihez. S megtört a jég. Még azok is ásót, kapót, csákányt fogtak, akik kezdetben húzódoztak tőle, hogy a lakásukba bevezessék a fényt. Mert ilyen is volt. — Most meg, ha csak egy fél órára kikapcsolják az áramot, vagy valamilyen „üzemzavar” adódik, meg van vadulva mindenki — mondja Lukács János. A villanyfény „megszerzése” legszebb emlékei közé tartozik az elnökhelyettesnek, aki 1954-ben került ebbe a beosztásba. Első ténykedéseinek egyikéről, ha alkalom adódik rá, mindig szívesen és jogos büszkeséggel beszél, hiszen a minisztériumtól kezdve a megyei tanácson át indított akcióval, akkor — 1954-ben — 10 kilométernyi szakaszon készült el a villanyhálózat. Ma már minden házból eltűnt a petróleumlámpa, amely csak emlék maradt. Tóth Ferenc „ ... Kérjük, segítsenek egy idős asszonyon, akinek pokol az élete! Amióta az unokájára íratta a portat és a régi házal, nincs megállása. a nagymamának. Már többször meg is verték.” A levél küsza betűi közül kirajzolódik a kép: ívből-’ járó"hajló öregasszony, akinek puszta jelenléte is terhes az új házban.’ Ilyenkor szokták a hozzátartozók „alapos indokkal” szociális otthonban elhelyezni a többnyire magatehetetlen öreg szülőket. A befejező sorok az idézett levélből: „Már nem bírja tovább szegény távoli rokonom, megkéri, Írjak a szerkesztőségnek. Nyugalmat szerelne ...” Edelény nagyközség Tanácsán Vodilla Sándorné a tanács szociális ügyintézője. — Minden házat ismerek azon a környéken — mondja. — Az egyik szomszédba is rendszeresen járok, de B. J-né ügyéről még nem hallottam. Sajnos, sok ilyen esetünk akad az utóbbi időben. Néha az öregek szólnak, néha a rokonok, vagy a szomszédok jelzik: egyesek embertelenül, durván bánnak az öregekkel. A lakás, amelyben B. J-né is lakik, takaros új ház. A kerítés mögött kutya acsarkodik. > Az idős asz- szony görnyedten ül a konyhában. A ház fiatal gazdasszonya sírással kezdi. Nehéz az igazságtevő dolga. A fiatalasszony tiltakozik; nem ismeri el, hogy valaha is ártott volna B. J-nénak. Az idős asszony konokul hallgat. Később, a tanácsnál oldódott a „némasága”. Most 83 éves. Emlékei kihagynak, lényeges eseményekre egyáltalán nem, vagy alig emlékezik. Élete nehéz munkában telt el. Nem csoda, ha az annyi éven át végzett dohánytöréstől, kötözéstől beteggé vált, és szinte papírvékonyságúvá soványodott. A gyerekektől kapott ütés is a már elfeledett emlékek közül bukkant elő. Annyit tudott mondani: régen volt, és az unokája bántotta. Az unokája, akire a portát íratta. — Mások talán jobban emlékeznek, én már nagyon öreg vagyok — mondta. — De szociális otthonba nem akarok menni. Ott szeretnél. meghalni, ahol eddig éltem. Az egyik szomszéd: — Nagyon kérem, ne írják lei a nevem. Elmondhatom — mert ez a színtiszta igazság —, hogy az unokája és a menye rosszul bánnak az öregasszonnyal. Én is láttam, amikor fellökték. Szóltam miatta. Csúnyán összevesztünk. Nem lehet így bánni egy emberrel, aki mellé már öreg és tehetetlen is. Ha beteg volt, nem vitték orvoshoz. Pedig pénzbe sem került volna, hiszen SZTK- tag. A férje után nyugdíjas. T. I. az unoka. Izmos, kemény csontú férfi. — Nem bántottuk mi, kérem. Ugyanúgy kap enni, mint mi. Itt él köziünk, jó helye van nálunk. Semmi bajunk vele. Nem tudom, ki piszkálódik, ki csinál ebből ügyet? Néha előfordul, hogy az ember idegesebb, türelmetlenebb, hiszen nemrég épült fel a ház, rengeteget dolgoztunk. Higgyék el — érvel —, nem kíméltük magunkat, hogy egy kicsit előbbre jussunk. Nálunk is, ugye, már gyerekek vannak, akiket fel kell nevelni __ A z edelényi tanács szociális csoportja a vizsgálat tapasztalatai alapján nem tartja indokoltnak, hogy B. J-né szociális otthonba kerüljön. Ehhez egyébként az idős asszony beleegyezése is szükséges lenne. Ö pedig tiltakozik ellene ... Mindenesetre az ügy tanulságai megszívlelendők. S ha a fiatalok nem változtatnak magatartásukon, szigorúbb intézkedésre lesz szükség... Remélhetőleg a figyelmeztetésnek lesz foganatja ... Hajdú Gábor Erdők és tüzek A növényeit és a ingadozás Eqy levét nyomában Hálátlan gyerekek...
